A megnövekedett testtömeg-index és a túlzott sérülések közötti összefüggés az izraeli védelmi erők katonáiban

Netanel A. Hollander

túlzott

Orvosi testület, Izraeli Védelmi Erők

Katonai születési hely: 02149

Tel Hashomer 5262000 (Izrael)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Absztrakt

Célok: A testtömeg-index (BMI) és a túlzott sérülések (OI) közötti összefüggés vizsgálata az izraeli védelmi erők katonái között, különböző hadtestekben. Mód: A sorkatonákat 2003 és 2012 között, a gyalogosokat, a páncélosokat és a hírszerző testületeket (kontrollokat) vizsgálták. Az OI-adatokat számítógépes betegnyilvántartásokból vették. A BMI alulsúlyos, alacsony normális (18,5–21,9), magas normális (22–24,9), túlsúlyos és elhízott kategóriába sorolható. A többváltozós elemzést logisztikai regresszióval végeztük. Eredmények: 73 640 katona volt: 42 506 gyalogos, 20 781 páncél és 10 353 hírszerzés. Az OI aránya 52,2, 51,6 és 27% volt. Az OI arány minden csoportban egyenesen arányos volt a BMI-vel (relatív kockázat az alacsony normálhoz képest, alsúly: 0,97, magas normál: 1,05, túlsúly: 1,11, elhízott: 1,19, o

Bevezetés

A túlhasználati sérülések (OI) a mozgásszervi rendszer ismétlődő, szubmaximális terheléséből eredő sérülések, amikor nincs elegendő pihenés a szövetek helyreállításához és adaptációjához [1]. Az OI okozza a kiképzési napok [2-4] és a harcosok orvosi lemorzsolódásának elvesztését [5]. A katonára gyakorolt ​​személyes hatáson túl következményeik magas gazdasági költségekkel járnak, sőt veszélyeztethetik a hadsereg harckészültségét [4, 6, 7]. Az ilyen sérülések kockázati tényezőinek meghatározása fontos lehet az előfordulásuk csökkentésében, ha beavatkozások alkalmazhatók [6]. Bizonyos konstellációkban a különösen magas kockázati arány indokolhatja bizonyos jelentkezők kizárását bizonyos képzési programokból. Különböző kockázati tényezőket találtak az OI-re vonatkozóan, beleértve az idősebb kort, a dohányzást, a rossz aerob állóképességet, az alacsony izomerőt és a magas zsírszázalékot, de sok jelentés ellentmondásos [6, 8-10].

Az Izraeli Védelmi Erőknek (IDF) olyan jellemzői vannak, amelyek befolyásolhatják a BMI és az OI közötti kapcsolatot. A túlsúly és az elhízás aránya az IDF-sorkatonák között 12,4, illetve 4% [26], szemben az amerikai hadsereg katonáinak 47 és 13% -ával [27]. E két hadsereg között további különbségek vannak a katonák átlagéletkora, 20,1 év az IDF-ben [29] és 27,1 év az Egyesült Államok hadseregében [28], valamint az a tény, hogy az IDF-nek sorkatonái vannak, és az amerikai hadsereg önkénteseket hív fel.

Az OI gyakoriak az IDF harcosai között. Az orvosi problémák miatt lemorzsolódó 3,4% közül 43% ortopédiai okból, 90% -át OI-ként határozták meg. Az OI gyakori helyei a hát alsó része (27%), a boka és a láb (23%), valamint a térd (21,5%) [7]. A gyalogos katonák alapképzése az IDF-ben 3 hónapig tart, míg a páncéloshadtestekben (beleértve a tüzérséget is) 2 hónap. A gyalogosok kiképzésének és operatív tevékenységének jellegét a nehéz felszereléseket szállító hosszú menetek jellemzik, szemben a járművekre szereltebb tevékenységgel és a lőszer páncélos emelésével [7].

A BMI és az OI viszonyát az IDF-ben még nem vizsgálták, és nem volt összehasonlítás a különböző testületek között, amelyek eltérő fizikai követelményekkel bírtak. A gyalogosok magasabb képzési igényei alapján axióma, hogy a gyalogságban több sérülés van, legalábbis a kiképzési szakaszban. A sérülések és a lemorzsolódás csökkentése érdekében az enyhe egészségi állapotú profilú toborzókat páncélosokhoz, nem pedig gyalogsághoz rendelik. Hipotézisünk az volt, hogy a megnövekedett BMI a gyalogosok magasabb OI-arányával függ össze, mint a páncélkatonákban. Ha kiderül, hogy ez igaz, akkor célszerű lehet BMI-t hozzáadni a profilrendszerhez, hogy a magas BMI-vel rendelkező toborzókat előnyben részesítsük a nem gyalogos egységeknél, amelynek célja a sérülések arányának potenciális csökkentése. Ez a tanulmány a BMI és az OI kapcsolatát vizsgálta az IDF harci katonák között, különböző hadtestekben.

Mód

Az adatokat az IDF számítógépes betegnyilvántartásból (CPR) és az IDF általános munkaerő-adatbázisából gyűjtöttük.

Népesség

Kiképzés

Adatgyűjtés

17 évesen a szolgálatra jogosult izraeli állampolgárokat orvosi vizsgálatra hívják fel, hogy felmérjék katonai szolgálatra való alkalmasságukat. A vizsgálat magában foglalja a súlyt (a legközelebbi kilogrammban) és a magasságot (a legközelebbi centiméterre), amelyet képzett orvosok mértek a fénymérlegen és a szadiométeren, minden résztvevő mezítláb és csak fehérneműt visel. Az IDF nemrégiben végzett tanulmánya összehasonlította az indukció során mért magasságot és súlyt a toborzóiroda méréseivel [30]. A mérések közötti átlagos idő 577 nap volt (474–731 tartomány). Az összes paraméter jól ismert növekedéséről számoltak be (magasság 1,6 cm, súly 2,7 ​​kg, BMI 0,97), de az első találkozás során normál BMI-nek minősítettek 97,4% -a normális volt az indukció során. Az életkorra, a pszichotechnikai osztályozásra, a lakóhely szerinti társadalmi-gazdasági helyzetre és egyéb tényezőkre, az oktatásra és a származási országra vonatkozó adatokat rögzítettük.

OI definíció

A katonát a CPR-n alapuló standard IDF OI algoritmus módosítása alapján definiálták sérültnek (1. ábra). A CPR diagnózisát elsődleges orvosok, szakemberek és gyógytornászok adják meg. A módosított algoritmus szerint a katona akkor minősül sérültnek, ha teljesíti a 3 kritérium közül legalább az egyiket:

1. ábra.

A módosított Izraeli Védelmi Erők (IDF) algoritmusa a túlzott sérülések meghatározására a számítógépes betegnyilvántartás és az IDF általános munkaerő-adatbázis alapján.

a) Az orvosi tanács döntése a katona profilalkotásáról az OI-hez kapcsolódó profilok listája alapján, elég szigorú ahhoz, hogy megakadályozza a harci kiképzést. Az IDF orvosi testülete katonai orvosokat is felkészít az IDF orvosi besorolási rendszerére, és döntéseit a katonát megvizsgáló szakemberek ajánlásaira alapozza. A profilok tartalmazzák a diagnózis (vagy a diagnózisok csoportja) számára adott kódot és a súlyosság szintjét, amely megfelel a katona katonai szolgálati lehetőségeinek (gyalogság, nem gyalogos harc, nem harc, nem alkalmas katonai szolgálatra). Mind az állandó, mind az ideiglenes kódokat megszámolták. Publikáltak egy példát a hátdiagnosztika kódjaira [31].

b) A CPR releváns diagnózisa az ügylet korlátozásával. A CPR mind a 7165 lehetséges diagnózisát felülvizsgálták, és 357, az OI-vel kapcsolatos diagnózist vontak be. Ezek főleg a végtagokkal és a mozgásszervi törzsdel kapcsolatos diagnózisok voltak, kivéve a traumás sérüléseket, például a töréseket. Ugyanazon orvosi találkozás során a katonának kötelességét kellett előírni: 3 nap vagy annál hosszabb teljes pihenés, vagy 5 nap vagy annál hosszabb mentesség (például korlátozott súlyú boka megrándulása esetén).

c) A katonának volt egy művelete vagy más, az OI szempontjából releváns eljárás.

Kutatási változók

Független változók voltak az életkor, a magasság, a BMI (súly kilogrammban osztva a magasság méterben négyzetben). A BMI besorolása az Egészségügyi Világszervezet alcsoportjainak módosítása alapján történt: a BMI 2 teszt, a trend Cochran-Armitage tesztje és az ANOVA Duncan poszt-hoc tesztjével a csoporthatások összehasonlítására. A többváltozós elemzést logisztikai regresszió alkalmazásával hajtottuk végre, mind a BMI-t intervallumváltozóként alkalmazva, mind a kóros csoportokat összehasonlítva az alacsony normál értékekkel (mindegyik elemzés külön-külön). Az összes statisztikai teszt kétfarkú volt.

Eredmények

A felvételi kritériumok alapján 73 640 katonát találtunk: 42 506 INFAN, 20 781 ARMOR és 10 353 INTEL. A vizsgált populáció átlagos életkora (standard deviációja) indukciókor 18,9 év (1,1), a BMI 21,6 (4,3), a pszichotechnikai osztályozás 57,4 (19,0) és a társadalmi-gazdasági helyzet 5,9 (1,7) volt. A demográfiai adatokat képzési csoportonként az 1. táblázat tartalmazza.

Asztal 1.

Demográfiai adatok képzési csoportonként

Az OI teljes aránya a katonai szolgálat 3 éve alatt 48,5% volt (INFAN: 52,2%, ARMOR: 51,6% és INTEL: 27,0%), az OI aránya fordítottan arányos volt az életkorral (2. ábra). A 18 évesen besorozott katonáknál volt a legmagasabb a sérülések aránya, kevesebbet a 19 éveseknél követtek, őket a 20 évesek és a 21+ évesek követték a legalacsonyabb arányban. Ezek voltak a kapcsolatok az összes csoportban, az ARMOR kivételével, ahol a 19 évesek sérülési aránya valamivel magasabb volt, mint a 18 éveseknél.

2. ábra.

Túlzott sérülések életkor szerint. Ráta és 95% -os megbízhatósági intervallum. Az életkor előrehaladtával csökkenő tendencia jelentős volt (o