A testtömeg-index hatása a rövid távú műtéti eredményekre a laparoszkópos hepatectomia után, retrospektív vizsgálat

Absztrakt

Háttér

A sebészek technikai nehézségekre és rosszabb eredményekre számíthatnak, amikor elhízott betegeknél laparoszkópos hepatectomiát (LH) végeznek. A tanulmány célja a testtömeg-index (BMI) rövid távú műtéti kimenetelre gyakorolt hatásának felmérése, valamint az LH konverziós arányának és szövődményeinek kockázati tényezőinek ellenőrzése.

Mód

Az adatokat 551 páciensről gyűjtötték, akik 1998 augusztusa és 2013 áprilisa között kísérleteztek LH-val. A betegeket a BMI-től függően négy csoportba sorolták a WHO ázsiai-csendes-óceáni térségbeli elhízás-meghatározása szerint: 2. alsúlyú (1. csoport); normál 18,5–23,9 kg/m 2 (2. csoport); túlsúly 24–27,9 kg/m 2 (3. csoport); elhízott ≥ 28 kg/m 2 (4. csoport). A rövid távú műtéti eredményeket összehasonlították a BMI kategóriákban. A lehetséges kockázati tényezőket a konverziós arány és a szövődmények elemezték.

Eredmények

Az 551 beteg teljes konverziós aránya 13,07% volt. Az 1., 2., 3. és 4. csoport konverziós aránya 14,3% volt (n = 5), 11,2% (n = 38), 13,0% (n = 19), és 34,5% (n = 10). Az elhízott csoportba tartozó betegek konverziós aránya sokkal magasabb volt. A teljes szövődmények aránya 11,98% volt, ahol az 1., 2., 3. és 4. csoport szövődményei 22,9% voltak (n = 8), 12,7% (n = 43), 18,2% (n = 12), és 10,3% (n = 3). Az alsúlyos csoportba tartozó betegeknél magasabb volt a szövődmények aránya, de ez nem érte el a statisztikai különbséget. Az elhízás és a bal lebeny műtéti helye a konverzió független kockázati tényezője volt. Az életkor, a hasi műtét története, valamint a bal és jobb lebeny reszekciója független kockázati tényező volt a szövődmények szempontjából.

Következtetések

Kínában az elhízás növeli a konverziós arány kockázatát, de ez nem befolyásolja a műtéti szövődményeket és az LH utáni egyéb rövid eredményeket.

Háttér

Mivel az első laparoszkópos májreszekcióról 1992-ben számoltak be [1], a korlátozott reszekciótól a súlyos hepatectomia felé használják. A hagyományos májműtétekkel összehasonlítva számos előnyt állapítottak meg, beleértve a kevesebb posztoperatív fájdalmat, a posztoperatív kórházi tartózkodás rövidebb idejét és a napi tevékenységek gyorsabb helyreállítását [2–4]. A máj parenchyma speciális anatómiai helyzetének és masszív vascularitásának köszönhetően azonban az LH még mindig az egyik utolsó akadály a laparoszkópos műtét előtt. A hatalmas vérzés, a magas konverzió és a szövődmények kockázata nehéz megoldani.

Az elhízás, amely világszerte növekvő közegészségügyi probléma, bár Kínában kevésbé gyakori, az utóbbi évtizedekben gyorsan növekvő tendenciát mutat. A túlsúly és az elhízás teljes előfordulási aránya a kínai felnőttek 42,6% -áig terjedt [4–6]. Beszámoltak arról, hogy a túlsúly és az elhízás metabolikus szindrómával, cukorbetegséggel, magas vérnyomással és a műtéti fertőzés fokozott kockázatával jár [7]. A sebészek olyan nehézségekre számíthatnak, mint a nem megfelelő expozíció és a technikai kihívások az LH elvégzésében túlsúlyos és elhízott betegeknél. Mostanáig nincs olyan sok tanulmány, amely a konverzió és a szövődmények kockázati tényezőire összpontosítana, és jelenleg kevés információ áll rendelkezésre az elhízás LH kimenetelére gyakorolt hatásáról. Jelen tanulmányban először az LH utáni rövid távú eredményeket próbáljuk összehasonlítani a BMI-vel kapcsolatban, amelyet ma már széles körben elismerten megbízható mutatónak neveznek az elhízás mértékének leírására és könnyen kiszámítható.

Mód

Betegek és adatgyűjtés

Ebben a retrospektív vizsgálatban 554 egymást követő beteget azonosítottak a betegek adatbázisából, akik 1998 és 2013 között szenvedtek LH-t a Sir Run Run Shaw Kórházban, három beteget pedig a posztoperatív időszakban haltak meg.

A WHO az elhízásnak az ázsiai-csendes-óceáni térségre vonatkozó meghatározása szerint [8] 551 beteget négy csoportba osztott a BMI: alulsúlyos 2 (1. csoport); normál súly 18,5–23,9 kg/m 2 (2. csoport); túlsúly 24–27,9 kg/m 2 (3. csoport); elhízott ≥28 kg/m 2 (4. csoport).

A BMI-t standardizált definíció szerint számítottuk, a kilogrammban kifejezett súlyt elosztva a méterben kifejezett magassággal. A BMI-t a műtét előtti napon rögzítettük.

Az adatgyűjtés tartalmazta a szokásos demográfiai információkat (életkor, nem, magasság és súly), az Amerikai Aneszteziológusok Társaságának (ASA) pontszámát, korábbi hasi műtéteket, cukorbetegséget, konverziót, műtét időtartamát, vérveszteséget, transzfúziót (hemoglobin)

Eredmények

Betegek

Az egész kohortban három beteg halt meg a posztoperatív időszakban. A mortalitás 0,54% volt. 151 év felett 551 beteget azonosítottak, 37 (6,72%) alsúlyú (2), 339 (61,52%) normál testsúlyú (18,5–23,9 kg/m 2), 146 (26,50%) túlsúlyos (24–27,9 kg/m 2) volt ), 29 (5,26%) elhízott (≥28 kg/m 2). 175 (31,76%) beteg volt túlsúlyos és elhízott. A betegek kiindulási demográfiáját és kóros változóit összehasonlítottuk a csoportok között (1. táblázat). Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a 4 BMI-csoport között az életkor, a nem, az ASA-pontszám, a cukorbetegség incidenciája és a hasi műtét története tekintetében.

Rövid távú perioperatív eredmények

A rövid perioperatív eredményeket az 1. táblázat is bemutatta. A teljes konverziós arány 13,1% volt. Az 1., 2., 3. és 4. csoport konverziós aránya 13,5% volt (n = 5), 11,5% (n = 39), 13,0% (n = 19), és 31,0% (n = 9). Az elhízott csoportba tartozó betegeknél a konverziós arány sokkal magasabb volt, mint a másik három csoportban (o = 0,03). A teljes kombinált szövődmények aránya ebben a vizsgálatban 12,0%, az 1., 2., 3. és 4. csoport szövődményei 22,86% voltak (n = 8), 12,68% (n = 43), 8,22% (n = 12), és 10,34% (n = 3). Bár az alsúlyos csoportban magasabb volt a szövődmények aránya, az általános szövődmények aránya nem különbözött szignifikánsan a csoportok között. A négy csoportban nem figyeltünk meg jelentős különbségeket a műtét időtartama, a vérveszteség, a vérátömlesztés és a posztoperatív LOS tekintetében. Az elhízott betegeknél hosszabb volt a posztoperatív LOS, miután átálltak nyílt megközelítésre (o = 0,002).

A Clavien osztályozás szerinti szövődmények arányát az 1. táblázat tartalmazza; az I – II. osztály esetében 9,26%, a III – IV. Ebben a vizsgálatban egyik betegnél sem figyeltek meg V. fokú szövődményt. És nem figyeltek meg jelentős különbségeket a Clavien-Dindo osztályozás tekintetében a négy csoport között.

A konverzió okait a 2. táblázat mutatja. A konverzió legfőbb három oka a tisztázatlan expozíció, az adhézió és a vérzés jelentőség szerinti sorrendben volt. A rekeszizom perforációjának ritka szövődménye volt, és az incidencia aránya 1,39% volt.

A különböző típusú reszekciók műtéti idejét és vérveszteségét a 3. táblázat tartalmazza. A betegeknél a jobb oldali hemihepatectomia volt a leghosszabb operációs idő és a legnagyobb mennyiségű vérzéssel. És hosszabb időre volt szükség a bal oldali hemihepatectomián átesett betegeknél.

A szövődmények típusait a 4. táblázatban soroltuk fel. Alacsony testsúlyú csoportokban csak az epe szivárgás gyakorisága volt jóval magasabb, mint más csoportokban. Nem volt különbség az egyéb szövődmények megoszlásában a négy csoportban.

A konverzió és a teljes szövődmények független tényezőit az 5. táblázatban közöltük. A logisztikai elemzés szerint a konverzió szoros összefüggést mutatott az elhízással és a bal hepatcetomiával. Az elhízást és a bal hepatectomiát a konverzió prediktív tényezőjeként azonosították [páratlan arány (OR) = 5,06, 95% konfidencia intervallum (CI) = 2,02–12,76, P = 0,001; OR = 3,4, 95% CI = 1,36

11.45, P = 0,012]. Az életkor, a hasi műtét története, valamint a bal és a jobb oldali hepatectomia független prediktív tényezőként azonosították a szövődményeket (OR = 1,03, 95% CI = 1,01

1.54, P = 0,013; OR = 1,03, 95% CI = 1,01

1.54, P = 0,013; OR = 4,39, 95% CI = 1,62

11.89, P = 0,004; OR = 5,84, 95% CI = 1,43

23.85, P = 0,014).

Vita

Nem egybevetve a korábbi tanulmányokkal, miszerint az elhízott betegek rosszabb eredménnyel járnak, mint karcsúbb társaik [19, 20], eredményeink azt mutatták, hogy a túlsúlyos és elhízott betegeknél alacsonyabb a komplikációk aránya (8,57%), mint a teljes szövődményességi aránynál (11,98%). Ennek egyik oka az lehet, hogy az elhízásnak olyan védőhatása van, amely megfelelő zsírraktározáshoz, jobb táplálkozáshoz és szisztémás inzulinrezisztenciához vezet, amely az alacsony testsúlyú embereknél nincs [21, 22]. Egy másik lehetséges ok lehet, hogy a BMI nem tudta megfelelően tükrözni az ázsiai emberek zsírosságát, akiknek több testzsírjuk volt, mint az európaiaknak [13]. Az alsúlyos csoportba tartozó betegeknél azonban magasabb volt a szövődmények aránya (22,86%), de a növekedés nem mutatott szignifikanciát. Az alacsony BMI-vel rendelkező betegek táplálkozási károsodással, esetleges immunhiánnyal és alacsonyabb fiziológiai tartalékkal járhatnak, és így nem képesek ellenállni a máj reszekciójának más terápiákkal együtt. A szövődményekhez súlyvesztés vagy alacsony májbetegség szérum albuminszintje is hozzájárulhat.

Nem kompatibilis azzal a hagyományos nézettel, miszerint az előzetes hasi műtét növelné az átalakulási arány duó előfordulását a peritoneális adhéziók folytatásához, jelen tanulmányban azt találtuk, hogy a hasi műtétek története nem növelte a konverziós arányt, hanem fokozta a szövődményeket. Lehet, hogy a korábbi szövődmények előfordulásának oka lehet, hogy korábban a hasi műtét során a jobb hepatectomiában fordultak elő.

Sőt, azt tapasztaltuk, hogy a posztoperatív LOS szignifikánsan jobb volt az elhízott csoport konvertált betegeknél. Feltételezzük, hogy bár az elhízás nem növelte az LH utáni összes szövődményt, késleltetheti a nyitott seb gyógyulási folyamatát, és növelheti a posztoperatív kórházi kezelést a hasi metszés és a szöveti hipoperfúzió potenciális fokozott feszültsége miatt [6]. Amint ez a megállapítás rámutatott, az elhízott betegeknél a laparoszkópiás megközelítés a nyílt májreszekcióval felgyorsíthatja a prognózist és lerövidítheti a kórházi kezelést.

Korlátozásunk az, hogy az adatokat retrospektíven elemeztük, és egyetlen intézménytől származnak. A jelen tanulmány eredményei a kínai származású betegekre vonatkoznak, ezért nem feltétlenül általánosíthatók más populációkra. Retrospektív megfigyelés volt és szelekciós torzítással, ami elhomályosíthatja az eredmény jelentős különbségeit. A BMI-t csak az elhízás becslésére használtuk, ami nem volt elegendő az ázsiai emberek hasi zsírosságának felméréséhez.

Azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy a megállapítások talán nem minden sebészre vonatkoznak, mert egyetlen csapatban csak három sebész volt, akik elvégezték az összes eljárást.

Következtetés

Adataink azt mutatták, hogy az elhízás növelné az LH konverzióját, de ez nem befolyásolja a műtéti biztonságot. Az elhízás nem tarthatja vissza a sebészt attól, hogy laparoszkópos megközelítést válasszon a májreszekciós műtéteknél, de technikailag még mindig kihívást jelent, és tapasztalt szakértő sebészeknek kell elvégezniük.