A testvízről

James L. Lewis, III

, MD, Brookwood Baptist Health és Saint Vincent Ascension Health, Birmingham

3D modellek (0)
Audió (0)
Számológépek (0)
Képek (0)
Labor teszt (0)
Oldalsávok (1)
Asztalok (0)
Videók (0)

A víz az átlagemberek tömegének mintegy felét-kétharmadát teszi ki. A zsírszövet vízszázaléka alacsonyabb, mint a sovány szöveté, és a nőknél általában több a zsír, így a testtömeg százalékos aránya, amely víz egy átlagos nőnél, alacsonyabb (52–55%), mint egy átlagos férfiban (60%) ). A testtömeg százaléka, amely víz, az idősebbeknél és az elhízottaknál is alacsonyabb. A testtömeg százaléka, amely víz, magasabb (70%) születéskor és kora gyermekkorban. Egy 70 kilogrammos (154 font) férfi testében valamivel több mint 42 liter víz van: 7 liter (28 liter) a cellákban, 2,5 gallon (körülbelül 10,5 liter) a cellák körüli térben, és valamivel kevesebb, mint 1 gallon (3,5 liter, vagyis a teljes vízmennyiség körülbelül 8% -a) a vérben.

A vízbevitelnek egyensúlyba kell hoznia a vízveszteséget. A vízháztartás fenntartása érdekében - és a kiszáradás, a vesekövek kialakulása és más orvosi problémák elleni védelem érdekében - az egészséges felnőtteknek naponta legalább 1,5–2 liter (kb. 2 liter) folyadékot kell inniuk. A túl sok ivás általában jobb, mint a túl kevés ivás, mert a felesleges víz kiválasztása sokkal könnyebb a szervezet számára, mint a víz konzerválása. Amikor azonban a vesék normálisan működnek, a test a folyadékbevitel nagy eltéréseit képes kezelni.

Tudtad.

Amikor a vesék normálisan működnek, a test a folyadékbevitel nagy eltéréseit képes kezelni.

A test vizet nyer elsősorban úgy, hogy felszívja az emésztőrendszerből. Ezenkívül kis mennyiségű víz termelődik, amikor a szervezet bizonyos tápanyagokat feldolgoz (metabolizál).

A a test elveszíti a vizet elsősorban a vesékből történő vizelettel történő kiválasztásával. A test szükségleteitől függően a vesék naponta kevesebb, mint egy korsó vagy akár több liter (körülbelül fél liter és több mint 10 liter) vizeletet üríthetnek. Körülbelül 1,5 pint (valamivel kevesebb, mint egy liter) víz veszít naponta, amikor a víz elpárolog a bőrből, és a tüdő kilélegzi. A bőséges izzadás - amelyet erőteljes testmozgás, forró időjárás vagy magas testhőmérséklet okozhat - drámaian megnövelheti a párolgás során elvesztett víz mennyiségét. Normális esetben kevés vizet veszítenek az emésztőrendszerből. Hosszan tartó hányás vagy súlyos hasmenés azonban napi gallon vagy annál több veszteséget okozhat.

Általában az emberek annyi folyadékot ihatnak, hogy ellensúlyozzák a felesleges vízveszteséget. Azonban azok, akiknek súlyos hányása vagy hasmenése van, túl rosszul érezhetik magukat ahhoz, hogy elegendő folyadékot fogyasszanak a vízveszteség kompenzálásához, és kiszáradás következhet be. Ezenkívül a zavartság, a mozgáskorlátozás vagy a tudatzavar megakadályozhatja az embereket abban, hogy érezzék a szomjat vagy elegendő folyadékot fogyasszanak.

Az ásványi sókat (elektrolitokat), például nátriumot és káliumot feloldják a vízben a testben. A vízmérleg és az elektrolitegyensúly szorosan összefügg. A test azon dolgozik, hogy a teljes vízmennyiség és a vér elektrolitszintje állandó legyen. Például, ha a nátriumszint túl magasra emelkedik, szomjúság alakul ki, ami megnöveli a folyadékbevitelt. Ezenkívül a vazopresszin (más néven antidiuretikus hormon), az agyalapi mirigy (az agy tövében lévő borsóméretű mirigy) által kiválasztott hormon a kiszáradásra reagálva a vese kevesebb vizet választ ki. Az együttes hatás a megnövekedett vízmennyiség a vérben. Ennek eredményeként a nátrium hígul, és helyreáll a nátrium és a víz egyensúlya. Ha a nátriumszint túl alacsony lesz, a vesék több vizet választanak ki, ami csökkenti a vér vízmennyiségét, és ezzel helyreállítja az egyensúlyt.

A vízháztartás fenntartása

A testben több mechanizmus működik együtt a víz egyensúlyának fenntartása érdekében. Ezek tartalmazzák