A tesztoszteron szint 50% -kal nő a fogyás, a testmozgás miatt

A hipogonadizmusban szenvedő, prediabéteszes, túlsúlyos férfiak javítják a tesztoszteronszintet a kalória- és zsírcsökkentésből, valamint a testmozgásból következő életmód-módosítások után.

szint

A kutatók 891 középkorú, csökkent glükóztolerancia és alacsony tesztoszteronszintű férfit értékeltek, akik egy éves életmódmódosító programot vállaltak, amely heti 150 perc testmozgást, valamint étrendjük kalória- és zsírcsökkentését vonta maga után. A résztvevőknél a tesztoszteronszint közel 50% -kal nőtt - jelentették be a kutatók.

A férfiak részt vettek a jelenleg teljes diabéteszmegelőzési programban, amely kimutatta, hogy a súlycsökkenés segíthet a 2-es típusú cukorbetegség késedelmének magas kockázatú embereknél, vagy akár megakadályozhatja a betegség kialakulását.

Mivel az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség összefügg a férfiak alacsony tesztoszteronszintjével, a tanulmány lehetőséget kínált az ilyen változások tesztoszteronszintre gyakorolt ​​hatásának értékelésére is. Azokat a férfiakat, akiknél ismert a hipogonadizmus diagnózisa, vagy akik olyan gyógyszereket szedtek, amelyek befolyásolhatták a tesztoszteronszintet, kizárták a vizsgálatból.

A vizsgálat során az átlagosan 54 éves férfiak véletlenszerűen 3 csoportba sorolhatók: 293-at az étrend és a testmozgás életmódjának módosítása, 305-en kapták a metformin diabétesz-gyógyszert, és 293-an kaptak placebo tablettát. A kiinduláskor átlagos testtömeg-indexük 31,9 kg/m 2 volt, és a csoportok között nem volt szignifikáns különbség az átlagos tesztoszteronszintben.

A kiinduláskor mindhárom csoportban a férfiak 23,7% -ának volt hipogonadal tesztoszteronszintje, amelyet 300 ng/dl alatt definiáltak. 12 hónapos nyomon követés után a kutatók nem találtak szignifikáns különbséget a tesztoszteron szintben a 3 csoport egészében (407 ± 5 ng/dL a kiinduláskor, szemben a 417 ± 5 ng/dL 12 hónappal).

Az étrend és a testmozgás életmód módosító csoportjában lévő férfiaknál azonban a tesztoszteronszint 15% -kal növekedett a kiindulási értékhez képest (417 ± 8 ng/dL vs 460 ± 7 ng/dL; P