A tévézéssel és a szülők súlyával összefüggő gyermekek és serdülők túlsúlya

Absztrakt

Háttér

A szülői elhízás és a tévénézés a gyermekkori elhízás kockázati tényezői. Ez a tanulmány értékelte a gyermekek tévénézésének és a számítógép-használatnak a testtömeggel való összefüggését, és megvizsgálta, hogy a szülői súlyállapot módosította-e az összefüggést.

Mód

A szülői súlyállapot, a tévénézés és a számítógéphasználat óráinak, valamint a gyermekek testösszetételének keresztmetszeti összefüggéseit 526 fekete és nem fekete, alaphelyzetben 8, 11 és 14 éves gyermek részmintáján tanulmányozták, akik beiratkoztak a Project HeartBeat! -Be. a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek longitudinális vizsgálata, 1991–1995. A BMI-t, a zsírmentes tömeget (FFM) és a testzsír százalékát (PBF) a kiinduláskor mért gyermekek testösszetételéből számoltuk. A gyermekek tévézési és számítógép-használati szokásait, valamint a szülői magasságot és súlyt saját maguk jelentették be. Többváltozós regresszióanalízist alkalmaztunk a szülői súlyállapot, a gyermek tévézési és számítógép-használati szokásainak és a BMI, az FFM, a PBF és a túlsúlyos állapot (BMI ≥85. percentilis) közötti összefüggések értékelésére, az életkor, nem, faj és Tímár színpad.

Eredmények

A genetikai tanulmányok szoros összefüggést mutattak ki a szülők és a gyermekeik BMI-je között. 15 A túlsúlyos szülők nagyobb valószínűséggel rendelkeznek túlsúlyos gyermekekkel, mint a normál testsúlyú szülők. 2 Ezenkívül a szülők fontos szerepet játszanak gyermekeik tévézési és médiahasználati szokásainak befolyásolásában. Számos tanulmány kimutatta, hogy a sokat tévéző gyerekek olyan családokból származnak, amelyekben a szülők is így cselekedtek. 4, 16 - 18 Kevés tanulmány vizsgálta azonban, hogy a szülői túlsúly megváltoztatja-e a gyermekek testösszetételének és a tévénézési szokások kapcsolatát. 19 Ennek a keresztmetszeti vizsgálatnak az volt a célja, hogy értékelje a gyermekek TV-nézésének és a teljes képernyőidőnek a súlyállapotával és testösszetételével való összefüggését, és megvizsgálja, hogy a gyermek szüleinek súlyállapota módosította-e ezeket az összefüggéseket.

Tantárgyak és módszerek

Tanulmány a népességről

Projekt HeartBeat! egy longitudinális vizsgálat volt a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázati tényezőinek kialakulásáról gyermekeknél és serdülőknél. Összesen 678 résztvevőt vontak be három kohorszba a kiinduláskor 1991–1993 között, 8 évesek (n = 159 fiú és 155 lány), 11 évesek (n = 104 fiú és 93 lány) és 14 évesek (n = 82 fiú) és 85 lány). A lányok a vizsgált populáció 49,1% -át tették ki, és a résztvevők saját jelentése szerint 20,1% fekete és 79,9% nem fekete volt. A Project HeartBeat teljes tervezése és módszerei! korábban beszámoltak róla. 20

A jelenlegi tanulmányi elemzés során kizárták azokat a résztvevőket, akiket nem kérdeztek meg a tévénézésükről a kiinduláskor (n = 102), és/vagy akiknek egyik szülőjüknél sem voltak szülői magasságra vagy testsúlyra vonatkozó adatok (n = 78). Az elemzésekbe 61 egyedülálló szülő adatait vonták be, akik közül 52 nő és kilenc férfi volt. Így 526 résztvevő adatai álltak rendelkezésre a szülői súlyállapot, a tévénézés óráinak és a gyermekek súlyállapotának összefüggéseinek keresztmetszeti elemzéséhez. A beleegyezést a Project HeartBeat-től szereztük be! résztvevőket és szüleiket, és a tanulmányt az IRB-k jóváhagyták a Texasi Egyetem Egészségügyi Tudományos Központjában és a houloni Baylor College of Medicine-ben.

A gyermekek testösszetételének és a szülők BMI-jének mérése

A gyermekek mezítláb voltak, és fehérnemű fölött műtéti bozótruhát viseltek, miközben antropometrikus méréseket végeztek. A kiképzett személyzet szabványos protokollok segítségével 0,1 cm pontossággal mért magasságot egy falra szerelt stadiométer segítségével. A súlyt 0,1 kg pontossággal mértük fénynyaláb-mérleggel. A hat helyen végzett skinfoldokat három példányban, 0,1 mm pontossággal mértük, beleértve a tricepszet, a kapszulát, a hüvelyt, a hasat, a disztális combot és az oldalsó borjút. A zsírmentes tömeget (FFM), a zsírtömeget és a testzsír százalékát (PBF) Guo és munkatársai 21, 22 nemi specifikus képleteivel számítottuk ki a bioelektromos impedancia és a testméretek kombinációja alapján. A BMI-t standard képlettel számítottuk (kg/m 2). Gyermekeknél a „túlsúly” elválasztási pontja a CDC növekedési táblázata 23 szerinti eloszlás ≥95. percentilis volt; A „túlsúly veszélyeztetettje” a BMI ≥85. percentilis volt, és 24

TV nézés, számítógép/videó használata, fizikai aktivitás és étrendi bevitel

A gyermekek tévézési szokásait és a számítógép/videó használatát egy személyes otthoni interjú során értékelték

2 héttel a klinika látogatása után. A gyerekeket az előző nap nézett tévéműsorokról kérdezték, és arról, hogy a teljes műsort nézték-e. Az interjúalanyok egy TV-útmutatóra/menetrendre hivatkozva rögzítették a nézett program nevét és hosszát percekben. Ha a gyermek kevesebb, mint egy teljes műsort nézett meg, az interjúztató a gyermek válasza alapján meghatározta, hogy a gyermek hány percet nézett egy műsorból, majd rögzítette a számot. A gyerekektől azt is megkérdezték, mennyi időt töltöttek az előző nap a számítógép és a videojátékok használatával.

A fizikai aktivitást 24 órás visszahívási módszerrel értékeltük, hogy megbecsüljük a fizikai aktivitással töltött perceket, és egy 7 napos visszahívási eszközből adaptáltuk, amelyet koraszülött gyermekeknél alkalmaztunk. Ezt a kérdőívet korábban már validálták az ötödik osztályos gyermekek körében; a kérdőív és a két validációs standard közötti korreláció 0,63 (gyorsulásmérő) és 0,72 (pulzusmérő) között mozgott. Az energiafogyasztást (kcal/nap) egy iskolai korú gyermekek számára készített élelmiszer-gyakorisági kérdőív alapján becsültük meg. 26 képzett kérdező megkérdezte a résztvevőket az előző héten elfogyasztott 137 étel gyakoriságáról és mennyiségéről. A szülők segítettek az interjúban, ha gyermekük 2 éves volt vagy túlsúlyos/elhízott (BMI ≥25 kg/m 2).

Kiszámoltuk a leíró statisztikákat, beleértve az Ms-t és a gyakoriságot, és a szignifikanciát a hallgató t-tesztje vagy a Mantel – Haenszel χ 2 teszt statisztika segítségével teszteltük. Logisztikai regresszióanalízist végeztünk, hogy értékeljük a gyermekek súlyállapotának kapcsolatát a tévénézéssel és a teljes képernyőidő szokásaival, valamint a szülői testsúly állapotával, igazodva az életkorhoz, a nemhez és a fajhoz. A többváltozós regressziós elemzések értékelték a gyermekek testösszetételének (FFM, BMI és PBF) kapcsolatát a tévézéssel és a teljes képernyőidővel. A hétvégi nap, szemben a hétköznapokkal, az évszak, az energiafogyasztás és a fizikai aktivitás percei nem voltak szignifikánsan összefüggésben a súlyállapottal, a BMI-vel, az FFM-mel vagy a PBF-kel, ezért nem szerepeltek a modellekben. Interakciós feltételeket (a tévénézési órákat a szülő súlyállapota, nem és faj szerint) hoztunk létre és vezettünk be a modellekbe annak meghatározására, hogy a szülői súlyállapot módosította-e a tévénézéssel töltött idő és a teljes képernyőidő viszonyát a gyermekek súlyállapotával, és hogy a statisztikai adatok a modelleket nem vagy faj szerint módosították.

Eredmények

Az elemzésekbe bevont 526 gyermek és serdülő közül 51,3% lány és 10,6% fekete volt. A résztvevők kiindulási korspecifikus demográfiai és testsúly-jellemzőit az 1. táblázat mutatja. Az átlagos BMI 17,1, 19,1 és 21,4 kg/m 2 volt a 8, 11 és 14 éves résztvevők esetében; A résztvevők 22,9% -át, 19,1% -át, illetve 18,8% -át túlsúlyosnak határozták meg. A gyermekek több mint 60% -ának volt legalább egy túlsúlyos vagy elhízott szülője. A gyermekek több mint 13% -a arról számolt be, hogy az előző nap nem nézett tévét, vagy nem használt számítógépet/videojátékokat, míg a fennmaradó 454 gyermek átlagosan napi 1,84 órát (vagy 110 percet) nézett tévézést. Noha nagyobb volt azoknak a gyermekeknek az aránya, akik hétköznap és hétvégén jelentettek tévézést (86%, illetve 14%), a tévénézéssel töltött órák átlagos száma hasonló volt (1,8 ± 1,6 mindkettőnél; p = 0,63). Csak 120 gyermek számolt be arról, hogy az előző napon számítógépeket/videojátékokat használt körülbelül 1,0 ± 1,2 órán keresztül. Az előző nap 459 gyermek teljes képernyőideje 2,0 ± 1,8 óra volt.

Asztal 1

A résztvevők demográfiai és kiválasztott jellemzői, Project HeartBeat!, 1991–1995 (n = 526), n (%), hacsak másképp nem jelezzük

Jellemző: 8 éves
(n = 236) 11 éves
(n = 157) 14 éves
(n = 133)

Kor (év, M [SD])	8,1 (0,2)	11,1 (0,3)	14,0 (0,1)
Nem
Fiúk	118 (50)	75 (48)	63 (47)
Lányok	118 (50)	82 (52)	70 (53)
Verseny
Nem fekete	208 (88)	138 (88)	124 (93)
Fekete	28. cikk (12) bekezdés	19. cikk (12) bekezdés	9. cikk (7) bekezdés
BMI (kg/m 2, M [SD])	17,1 (2,8)	19,1 (3,6)	21,4 (4,1)
Zsírmentes tömeg (M [SD])	22,4 (3,9)	30,8 (5,9)	44,1 (6,7)
Testzsír százalék (M [SD])	23,3 (8,0)	25,2 (8,6)	22,5 (8,0)
A gyermek súlyállapota a
Nem túlsúlyos	182. (77.1.)	127 (80,9)	108. (81.2.)
Túlsúly	54. (22.9.)	30. (19.1)	25. (18.8)
Szülői súlyállapot b
Nincsenek túlsúlyos/elhízott szülők	88 (37.3)	43. (27.4.)	41 (30.8)
Egy túlsúlyos/elhízott szülő	117 (49,6)	75 (47.8)	66 (49.6)
Két túlsúlyos/elhízott szülő	31. (13.1)	39 (24.8)	26. (19.6)
TV nézés	1,5 (1,6)	1,7 (1,6)	1,6 (1,6)
(napi órák, M [SD])
Teljes képernyőidő	1,7 (1,9)	1,9 (1,7)	1,7 (1,7)
(napi órák, M [SD])

A logisztikai regresszióanalízis során az életkor, a nem, a faj és a Tanner stádiumához igazított modellek alapján (Reynolds és Wines 27, 28 és később a Tanner 29, 30 által népszerűsített munkák alapján) a túlsúlyra vonatkozó becsült OR és 95% CI 3,1 (95% CI = 1,1, 8,6), ha az egyik szülő túlsúlyos/elhízott, és 10,6 (95% CI = 3,7, 30,2), ha mindkét szülő túlsúlyos/elhízott, a normál testsúlyú szülők gyermekeihez viszonyítva (2. táblázat). Továbbá a túlsúlyos legkülső régiók (95% CI) a TV-nézés és a teljes képernyős idő minden 1 órás növekedésével 1,3 (95% CI = 1,1, 1,5), illetve 1,2 (95% CI = 1,1, 1,4) voltak.

A túlsúlyos állapot kockázata és a tévénézés órái közötti összefüggés további vizsgálata a gyakran jelentett rétegek által (2, illetve 0,35 kg/m 2, a túlsúlyos/elhízott szülők gyermekei között (mind p 12, 14, 31 p. Egyes tanulmányok nulláról számoltak be) eredmények a tévénézés és a túlsúlyos státusz között a gyermekeknél, 32, 33, de a jelenlegi eredmények összhangban vannak több olyan jelentéssel, amelyek azt mutatják, hogy a tévézés közvetlenül összefügg a túlsúlyos gyermekek 7, 11 - 14, 19, 34 - 36 Jelen tanulmány kimutatta, hogy További 1 óra TV-nézés vagy napi teljes képernyős idő 20–30% -kal növelte a túlsúly esélyét. Nem meglepő, hogy a tanulmányból kiderült, hogy a túlsúlyos gyermekek több tévét néztek be, mint nem túlsúlyos társaik, és azok a gyermekek, akiknek legalább egy túlsúlyos szülő általában több órányi tévénézést nézett, mint a normál testsúlyú szülők gyermekei.

Az 1483 fiatal és szüleik országosan reprezentatív mintájának keresztmetszeti vizsgálata során a szülői súly mérsékelte a tévénézés óráinak és a túlsúlyos állapot viszonyát a serdülő lányok és fiúk között, de nem a fiatalabb gyermekek körében. 19 Egy serdülő lányok longitudinális vizsgálatában a tévézés a BMI növekedését jósolta a túlsúlyos lányoknál, a normál testsúlyú szülőknél azonban nem. 37 Jelen tanulmányban a szülői súlyállapot jelentősen módosította a tévézés és a teljes képernyőidő és a testösszetétel kapcsolatát minden életkorú gyermek között. A BMI és a PBF pozitívan társult a tévénézés óráival vagy a napi teljes képernyőidővel a túlsúlyos/elhízott szülők gyermekeinél, de a normál testsúlyú szülők gyermekeinél nem.

A tévézés és a túlsúly közötti összefüggés magyarázatának mechanizmusa a csökkent fizikai aktivitás és az egészségtelen étkezési szokások kombinációja. A tévénézéssel, vagy a számítógép vagy más adathordozó használatával töltött idő elmarad a fizikai aktivitástól. Általában azok a gyermekek, akiknek alacsony a fizikai aktivitásuk, több TV-t nézhetnek, mint aktív gyermekek. 17, 38 A tévénézés a fokozott nassolással és a magas zsírtartalmú, magas cukortartalmú vagy magas kalóriatartalmú ételek fogyasztásával is társul 3, 4, 39 - 43, valamint alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztás, amelyek 44 mindegyikét összefüggésbe hozták nagyobb BMI. Az energiafogyasztás és a fizikai aktivitás azonban nem volt összefüggésben a BMI-vel vagy a PBF-rel, vagy a tévénézés óráival vagy a teljes képernyős idővel ebben a vizsgálatban.

A jelenlegi tanulmány megállapításai is alátámasztják az elhízás családias jellegét. A szülői elhízás jó előrejelzője a gyermekek túlsúlyának és elhízásának. 2, 3, 15, 45 Családi tanulmányok azt találták, hogy a tévénézés szülői szokásai befolyásolják gyermekeikét. Azoknak a gyerekeknek, akik naponta több mint 2 órát néznek tévét, szüleik nagy expozíciós tévénézők. 3, 4, 17, 18, 46 A fizikai aktivitással kapcsolatos korábbi tanulmányok kimutatták, hogy gyermekeik fizikai aktivitásban való részvételének szülői támogatása aktív gyermekeket eredményez. 47, 48 Így ésszerű azt a következtetést levonni, hogy a szülők befolyása vagy támogatása elősegítheti gyermekeik részvételét a fizikai tevékenységben vagy az inaktivitásban, ami végső soron hatással van gyermekeik testösszetételére. Egy nemrégiben végzett felmérés a 8–18 éves fiatalokról a médiahasználat teljes idejét jelentette, beleértve a tévénézésre, a videojátékokra, a számítógép használatára, a zenehallgatásra, az olvasásra és a telefonhasználatra fordított időt 2004-ben 6,5 óra volt. 31 Nyilvánvaló, hogy, a technológia használata a jelen tanulmány elvégzése óta megnövekedett, ezért a túlsúly és az elhízás társadalmunkban való megnövekedett előfordulása miatt aggodalomra ad okot.

A szülői túlsúly állapotának a gyermekek testtömegére gyakorolt hatása genetikai és környezeti összefüggésekkel is járhat, különösen akkor, ha a szülők befolyásolják gyermekeik tévénézési szokásait. 4, 17, 18, 47 Ezért fontos lenne a családi tévénézés viselkedését a testsúly-szabályozással és az elhízás megelőzésével kapcsolatos stratégiákban megcélozni. A tévénézés, mint mozgásszegény magatartás, amely káros diétás üzeneteknek van kitéve, a gyermekekre és serdülőkre gyakorolt negatív egészségügyi hatásokkal társul, beleértve a csökkent fizikai aktivitást, erőszakot, szerhasználatot és más negatív viselkedést. 50 Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt javasolja a szülőknek, hogy a napi tévés időt napi 1-2 órára korlátozzák a minőségi műsorok készítéséhez, távolítsák el a tévékészülékeket a gyermekek hálószobájából, és ösztönözzék az alternatív szórakozást, például az atlétikát és más egyéni fizikai tevékenységeket. A tévénézés növeli a túlsúly valószínűségét gyermekkorban 11 - 14, 19, 34, 35 és gyermekkorból felnőttkorig. 51 Ezért az elhízás befolyásolására irányuló beavatkozásokat a mozgásszegény viselkedés csökkentésével, különösen a tévénézéssel, már kora gyermekkorban meg kell kezdeni. 5 - 8

Lábjegyzetek

Kiadói nyilatkozat: Ez egy szerkesztetlen kézirat PDF-fájlja, amelyet kiadásra elfogadtak. Ügyfeleink számára nyújtott szolgáltatásként a kéziratnak ezt a korai változatát biztosítjuk. A kézirat átmásolásán, szedésén és a kapott bizonyíték felülvizsgálatán átesik, mielőtt a végső hivatkozható formában közzétennék. Felhívjuk figyelmét, hogy a gyártási folyamat során olyan hibákat fedezhetnek fel, amelyek befolyásolhatják a tartalmat, és a naplóra vonatkozó minden jogi felelősségvállalás vonatkozik.

A cikk szerzői nem jelentettek pénzügyi közzétételeket.