Túlsúly és elhízás: kialakuló probléma veleszületett szívbetegségben szenvedő betegeknél

Caroline Andonian

1 Gyermek-kardiológiai és veleszületett szívbetegség osztály, München Német Szívközpont, Müncheni Műszaki Egyetem, München, Németország;

2 Műszaki Egyetem, München, München, Németország;

3 Sigmund Freud Egyetem, Bécs, Ausztria;

Fabian Langer

4 Klinikai táplálkozási és megelőző orvoslás osztály, Barmherzige Brüder Kórház, München, Németország;

Jürgen Beckmann

2 Műszaki Egyetem, München, München, Németország;

5 Queenslandi Egyetem, Brisbane, Ausztrália;

Gert Bischoff

4 Klinikai táplálkozási és megelőző orvoslás osztály, Barmherzige Brüder Kórház, München, Németország;

Peter Ewert

1 Gyermek-kardiológiai és veleszületett szívbetegség osztály, München Német Szívközpont, Müncheni Műszaki Egyetem, München, Németország;

Sebastian Freilinger

1 Gyermek-kardiológiai és veleszületett szívbetegség osztály, München Német Szívközpont, Müncheni Műszaki Egyetem, München, Németország;

Harald Kaemmerer

1 Gyermek-kardiológiai és veleszületett szívbetegség osztály, München Német Szívközpont, Müncheni Műszaki Egyetem, München, Németország;

Renate Oberhoffer

1 Gyermek-kardiológiai és veleszületett szívbetegség osztály, München Német Szívközpont, Müncheni Műszaki Egyetem, München, Németország;

2 Műszaki Egyetem, München, München, Németország;

Lars Pieper

6 Viselkedési epidemiológiai tanszék, Technische Universität Dresden, Drezda, Németország

Rhoia Clara Neidenbach

1 Gyermek-kardiológiai és veleszületett szívbetegség osztály, München Német Szívközpont, Müncheni Műszaki Egyetem, München, Németország;

2 Műszaki Egyetem, München, München, Németország;

Absztrakt

A technológiai és orvosi fejlődésnek köszönhetően a veleszületett szívbetegségben (ACHD) szenvedő felnőttek populációja folyamatosan növekszik. Világszerte a veleszületett szívbetegség (CHD) évente 1,35–1,5 millió gyermeket érint, és az ACHD száma időközben meghaladja a CHD gyermekek számát. Megállapították, hogy az ACHD jelentős része problémás egészségügyi magatartást mutat, például fizikai inaktivitást és rossz táplálkozási szokásokat. A legfrissebb tanulmányok dokumentálják a túlsúly és az elhízás riasztó arányát a szívbetegségben szenvedő betegek körében, ami ennek következtében további egészségügyi komplikációkhoz vezethet ebben a populációban. Ez a cikk a CHD diagnózisának különféle pszichoszociális hatásaira összpontosít, valamint azok hatására a rendezetlen étkezési szokások és a túlsúly kialakulására. Célja az egyedi kockázati tényezők és releváns magyarázatok azonosítása az elhízás növekvő prevalenciájához a CHD-betegek körében. Ez a felülvizsgálat arra utal, hogy a holisztikus kezelési megközelítés részeként elengedhetetlen szükség van a táplálkozás és a testsúly kezelésére vonatkozó klinikai irányelvek kidolgozására ebben a betegcsoportban.

Bevezetés

A veleszületett szívhibák (CHD) a leggyakoribb születési rendellenességek. Világszerte a CHD évente 1,35–1,5 millió gyermeket érint. Több mint 90% -uk felnőtté válik a modern orvostudomány fejlődésének és sikereinek köszönhetően (1). Mindazonáltal ezeknek a betegeknek szinte mindegyike krónikusan beteg, és az alapvető szívbetegség maradványaiban és következményeiben szenved. Empirikus bizonyítékok arra utalnak, hogy az érintett betegek jelentős része egészségtelen életmódot folytat, mint például dohányzás, fizikai inaktivitás és rossz táplálkozási szokások (2). Továbbá egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a CHD-betegek nagyobb érzékenységet mutatnak a szív és a nem szív társbetegségei iránt, mint például az elhízás és az anyagcserezavarok (2–4). Ez az áttekintés a CHD-s betegeket egyre inkább kísérő és a betegség lefolyását bonyolító kihívásokkal teli korlátokat és ellentmondásokat dolgozza fel.

A túlsúly és az elhízás a betegség és az egészségkárosító tényezők, köztük a metabolikus szindróma, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek legjelentősebb hozzájárulója (5,6). A felnőttkorban a túlsúly oka a korai gyermekkorra vezethető vissza, mivel a magas gyermekkori BMI előre jelzi a túlsúlyt és az elhízást a későbbi életben (7). Az elmúlt évtizedekben világszerte dokumentálták a gyermekkori elhízás gyakoriságának jelentős növekedését. A WHO által közzétett friss statisztikák szerint a túlsúlyos vagy elhízott gyermekek száma az 1990-es 32 millióról 2016-ban 41 millióra nőtt, és a jelenlegi tendenciák továbbra is emelkednek (8). Az elhízás járványa szaporodik a lakosság körében, és a CHD-s gyermekek káros egészségügyi hatásait mutatják.

Jelen áttekintés a CHD diagnózisának számtalan pszichoszociális hatására és azoknak az elhízás kialakulásának kockázatára gyakorolt hatására összpontosít, ezáltal súlyosbítva a CHD-betegek meglévő következményeit és kihívásait. Arra törekszik, hogy azonosítsa az elhízás kialakulásának számos egyedi kockázati tényezőjét a CHD-s betegeknél, és releváns magyarázatokat ad az elhízás növekvő prevalenciájához a CHD-betegek körében. Mivel az elhízás és a túlsúly további kardiovaszkuláris terhet jelentenek a CHD-ben szenvedő betegek számára, a CHD gyermekeknél az elhízás kockázatának alapos megértése jelentős hosszú távú hatással lehet gondozásukra és megelőző intézkedéseikre. A túlsúly holisztikus elsődleges megelőzése kiemelkedően fontos a CHD-s betegek növekvő populációjában. Javasoljuk, hogy az egészségügyi szolgáltatóknak átfogó módon kell kezelniük a CHD-betegek súlyproblémáit azáltal, hogy különböző szempontokból közelítik meg a kérdést, ugyanakkor szem előtt tartva a CHD-betegek táplálkozási kihívásait gyógyulásuk során.

Az elhízás epidemiológiája CHD-s betegeknél

Az elhízás témája a gyermek és felnőtt CHD populációk körében csak a közelmúltban merült fel, és a prevalencia arányáról ritkán számoltak be. Az 1. ábra az elhízás és a túlsúly prevalenciáját mutatja be CHD-ben.

A túlsúly és az elhízás prevalenciája CHD-s betegeknél. *, Barbiero és mtsai, Pinto és mtsai, Shustak és mtsai. értékelt gyermekkori CHD-betegek a CDC irányelvek szerint (túlsúly: BMI ≥85–95% percentilis, elhízás: BMI ≥95% percentilis). Lerman és mtsai. értékelték az ACHD-t a BMI osztályozás szerint a Quetelet index szerint (túlsúly: 25 kg/m 2 ≤ BMI 2, elhízás: BMI ≥30 kg/m 2). CHD, veleszületett szívbetegség.

Az első keresztmetszeti vizsgálatot az elhízás járványának felismerésére a CHD gyermekek körében Pinto és mtsai. 1523 populációban 6–19 éves, CHD különböző formájú gyermekei, Bostonból és Philadelphiából (21). Az elhízást (BMI ≥95. Percentilis) és a túlsúlyt (BMI ≥85–95. Percentilis) a CDC (USA Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ) irányelvei szerint osztályozták (22). A populáció a szívhibák nagy spektrumát tükrözte, és súlyosságuk szerint alcsoportokba sorolták. Az elhízás és a túlsúly együttes prevalenciája a kohorszban 29% volt, és nem különbözött az országos adatoktól az egyidejű Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálattal (NHANES) összehasonlítva. A komplex CHD-ben szenvedő betegeknél a legkisebb a túlsúly és az elhízás prevalenciája (15,9%), ami magyarázható maradványokkal, következményekkel és az alapul szolgáló CHD folyamatos szövődményeivel (3,23). Másodlagos hatásokat, például a megnövekedett szisztolés vérnyomást elhízott és túlsúlyos, CHD-s betegeknél is dokumentáltak ebben a tanulmányban (21).

Egy másik retrospektív keresztmetszeti tanulmány a túlsúly és az elhízás általános prevalenciáját 30% -ra becsülte a gyermekkori CHD-betegek New York-i kohorszában (24). Ismételten a túlsúly és az elhízás prevalenciája hasonló volt az egészséges népesség arányához a túlsúly és az elhízás tekintetében. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a CHD gyermekek ugyanúgy kiszolgáltatottak a globális elhízási járványnak, mint a lakosság. Jelentős különbségeket találtak a nem és az etnikum alapján, a spanyol etnikum és a férfi nem jelentette a legnagyobb kockázatot az elhízás kialakulására. Továbbá kiderült, hogy a műtéti állapot hatással van a súlyra, mivel a műtéti férfiak kétszer nagyobb valószínűséggel voltak elhízottak, mint nem műtéti társaik (az elhízás kockázata: posztsebészeti férfiaknál 24%, nem műtéti társaiknál 11%, OR: 2.2). A betegek ezen alcsoportja különösen előnyös lehet életmódbeli beavatkozásokból, például étrendi tanácsadásból és fizikai aktivitásból, mint utókezelésük rutin része. Pinto et al. (21) az elhízás prevalenciája a komplex CHD betegek körében alacsonynak bizonyult az egyszerű hibákhoz képest (6% komplex univentrikuláris szívbetegségben, szemben 18% egyszerű hibákban) (24).

Egy újabb tanulmány megerősítette, hogy a CHD-ben szenvedő serdülők 26,9% -át érinti a túlsúly (a BMI ≥85 th percentilis) (9). Ezenkívül a szerzők módosítható kockázati tényezőket figyeltek meg az iszkémiás szívbetegségről CHD-s betegek körében, beleértve a megváltozott lipidprofilokat (magas koleszterin/LDL/trigliceridek), a mozgásszegény életmódot és az elhízás pozitív családi kórtörténetét. Mivel a CHD-ben szenvedő gyermekek hajlamosak a szívbetegségek kezelésére, az étrenddel kapcsolatos kockázati tényezők kezelése ebben a betegpopulációban különösen fontos.

Jelenleg a CHD-vel (ACHD) rendelkező felnőttek száma meghaladja a CHD-s gyermekek számát, és várhatóan évente 5% -kal nő (1). Pearson és munkatársai szerint az elhízás nagy gondot okoz az ACHD (> 18 év felett) körében, mivel 54% -uk BMI-je> 25 kg/m 2 (25). Lerman és mtsai közelmúltbeli nagyszabású tanulmánya. megerősítette, hogy az 1451 ACHD 59,5% -a túlsúlyos és kórosan elhízott (26). Kohorszukat három korcsoportra osztották, fiatalabbak (19–44 évesek), középkorúak (45–64 évesek) és idősebbek (> 65 évesek). Az ACHD-ban az elhízás gyakorisága nem különbözött az összes korosztálytól az összehasonlított kontrollokkal összehasonlítva. Bár kevés bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy az elhízás hogyan befolyásolhatja az ACHD-t, ésszerű azt hinni, hogy az elhízás hátrányosan befolyásolja az egészségügyi eredményeket (azaz a szívelégtelenséget, a pulmonális hipertóniát, az aritmiát stb.) Ebben a populációban.

Az elhízás etiológiája CHD-s betegeknél

A CHD-betegek elhízása a komplex tényezők összjátéka kölcsönhatásának eredménye, amely felosztható mikro- és makroszintű tényezőkre (2. ábra). A mikroszintű hozzájárulásokat a CHD-s gyermekre gyakorolt legközelebbi hatásként határozzák meg, mint például a szülői gyakorlatok, a táplálkozási nevelés és a pszichológiai tényezők (27 A makroszintű tényezők közé tartozik az „obezogén környezet” (28) káros hatásai az urbanizáció és az iparosítás következtében. Mindkét alkotóelem gyermekkorban gyökerezik, és egész életében befolyásolja a CHD-betegek ételválasztását és életmódját.

Az elhízással járó tényezők veleszületett szívbetegségben (CHD) szenvedő betegeknél.

Mikroszintű tényezők

A CHD-s gyermekek szülei a CHD diagnózisa után a traumatizáció szintjéig szenvednek stressztől (29). A szomorúság, a depresszió vagy a túlterhelés érzése a helyzet megküzdési folyamatának normális része lehet, és akár „poszttraumás növekedéshez” is vezethet (30). A szülői nehézségek azonban megküzdhetnek a gondozási folyamatokkal (29).

Szülői modellezés

Egészségnevelés

A táplálkozással és a fizikai aktivitással kapcsolatos megfelelő ismeretek elengedhetetlenek a saját egészségükért való felelősségvállaláshoz. A kutatás azt sugallja, hogy csak a CHD-betegek és szüleik oktatják megfelelő étrendre, táplálkozásra és testmozgásra (40–42). Lentzner et al. a kardiológusok csupán 59% -a nyújt tanácsot a betegeknek súlyproblémákban, míg a táplálkozásról és az étrendről 63% beszélt (41). Egy másik tanulmányban a CHD-s gyermekek anyái jelentős hiányosságokat mutattak ki a betegség megértésében és annak következményeiben az étrend és az aktivitás korlátozásai tekintetében (42). A CHD torz anyai észlelése, például „minél nagyobb a csecsemő, az egészségesebb”, nem megfelelő korlátozásokhoz és gyermekétkeztetési gyakorlatokhoz vezethet, amelyek megalapozhatják a túlsúly vagy az elhízás kialakulásának későbbi szakaszát (43). Különösen a CHD gyermekek esetében a túlzott palackozás a kalóriabevitel növelése érdekében befolyásolhatja az újszülött képességét a normális éhség és jóllakottság jelzésének észlelésére, ami hosszú távon zavart étkezési attitűdökhöz vezethet (44).

Valójában az egészséges gyermekekkel összehasonlítva a CHD-ben szenvedők nagyobb valószínűséggel vannak túlsúlyosak a fizikai inaktivitás miatt (21). Ennek ellenére a nem iskolázott szülők hajlamosak a gyermekeik mozgásszegény életmódját népszerűsíteni a túlzott védelem és a bizonytalanság következtében, hogy milyen mértékű és intenzitású testmozgás ajánlott gyermekeik számára (45). A jövőbeni elhízás és az iszkémiás szívbetegségek kockázatának csökkentése érdekében a kutatások arra kényszerítik az egészségügyi szolgáltatókat, hogy a módosítható kardiovaszkuláris kockázati tényezők csökkentése érdekében az egészségügyi szolgáltatóknak következetesen oktassák és támogassák az egészséges életmód viselkedését a szívbetegségben szenvedő betegeknél. Az időkorlátokat, a kardiológusként vélt szerepet és a képzés hiányát az életmódra vonatkozó ajánlások megválaszolásában azonosították az egészségügyi oktatás leggyakoribb akadályaként ebben a betegpopulációban (46). Ezért elengedhetetlen a tantervi normák meghatározása a táplálkozás és a fizikai aktivitás területén a beteg-orvos kommunikáció és oktatás javítása érdekében.

A fizikailag aktív életmód ösztönzése érdekében az orvosoknak tömör testmozgási rendet kell kidolgozniuk, amely megfelel az egyes betegek egyéni céljainak. Ennek megfelelően Budt és mtsai. javasoljon egy személyre szabott testgyakorlási receptet, amely minden CHD-beteg számára egyedi algoritmuson keresztül készül. Ez magában foglalja a beteg kórtörténetét, fizikális vizsgálatot, öt kiindulási paraméter (kamrai funkció, tüdőartéria nyomás, aorta, aritmia, nyugalmi/edzés közbeni telítettség) értékelését, az egyes gyakorlatok típusát és relatív intenzitását, valamint a kardiopulmonáris tesztet és nyomon követés. Az elváltozások heterogenitása miatt azonban nem minden beteg felel meg a javasolt algoritmusnak, és jövőbeli klinikai kutatásokra van szükség a rend egészségügyi előnyeinek maximalizálása és a szív- és érrendszeri kockázatok minimalizálása érdekében a CHD betegek számára (45).

Pszichológiai tényezők

A CHD-ben szenvedő gyermekek életük korai szakaszában egyedülálló és gyakran összetett orvosi és pszichológiai kihívásokkal néznek szembe (47). A CHD-betegek jelentős része jelentős pszichés distresszt tapasztal, például szorongást és depressziót (47-49). Ezenkívül a betegeknek gyakran hiányzik az önbecsülésük, és nem fejlődik ki autonóm identitásuk az OP hosszú távú következményeként (50). Ugyanakkor az OP fordítva társul a gyermekek szorongásának magasabb szintjéhez és a stresszes társadalmi helyzetek kezelésének nehézségeihez. A depresszió, a szorongás és az alacsony önértékelés az elhízás megnövekedett kockázatának előrejelzői.

Számos kutatási eredmény azt mutatja, hogy a krónikus stressznek való kitettség túlsúlytal és elhízással jár (53). A kutatás két lehetséges utat azonosított a stressz és az elhízás összekapcsolására (54). Ezek a tényezők feltehetően a CHD-betegek populációjára alkalmazhatók. Először is, a CHD-betegek komplex pszichoszociális kihívásaiból eredő krónikus stressz megváltoztathatja az ételbevitelt az energiasűrű élelmiszerek fogyasztásának elősegítésével. Másodszor, a stressz által kiváltott szimpatikus és neuroendokrin aktiváció hozzájárul a fokozott zsírraktározáshoz a zsigeri depókon belül, ami viszont felerősíti a kardiovaszkuláris kockázati tényezők (dyslipidaemia, 2-es típusú diabetes mellitus, metabolikus szindróma) kockázatát (54). A mai napig kevés figyelmet szenteltek az ACHD pszichológiai helyzetének és az egészségmagatartásukhoz való viszonyának. Ezért a pszichológiai problémák korai felismerésének és kezelésének szűrése felhatalmazhatja a betegeket arra, hogy okosabb döntéseket hozzanak az egészségügyükben, és javítsák a hosszú távú eredményeket.

Makroszintű tényezők

Obezogén környezet

A táplálkozás fontossága a CHD populáció számára: a bél mikrobioma

A bélmikrobák fontos szerepe a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában nemrégiben figyelmet kapott (60-62). A bélmikrobák a legnagyobb környezeti expozíció szűrőjét jelentik, amely a táplálkozásunk (61). Ennek megfelelően az étrendi bevitel jelentős változásokhoz vezet a bél mikrobiota összetételében. Korábbi kutatások különös figyelmet fordítottak a trimetilamin-N-oxidra (TMAO), amelyet kolinból, lecitinből és L-karnitinből - a tejtermékekben, a tojásban, a halban és a vörös húsban található vegyületekből - állítanak elő a bél mikrobiális anyagcseréje (61). Nyilvánvaló, hogy pozitív összefüggés van a TMAO megemelkedett szintje, valamint a káros kardiovaszkuláris események és az idő előtti halálozás fokozott kockázata között (60). Ez az összefüggés kiemeli az étrend és a táplálkozás szerepét a CHD megelőzésében.

A TMAO út csak egy a sok étrenddel összefüggő mikrobiális út közül, amely potenciálisan káros cardiovascularis kimenetelekhez köthető (61). Az ezen a területen végzett kutatások azonban továbbra sem elégségesek. Az ezen a területen tett előzetes eredmények új, fontos felismeréseket tárnak fel arról, hogy a táplálkozás hogyan kapcsolódik a szív- és érrendszeri egészséghez. További kutatásokra van szükség a mikrobiotikus összetétel megkülönböztetésének és annak következményeinek azonosításához az étrendi megelőzés szempontjából a CHD-betegek populációjában. Ebben a tekintetben a növényi étrend egyre inkább elismert lehet, mivel a vegetáriánus/vegán résztvevőknél alacsonyabb a TMAO-szint, mint a mindenevő alanyoké (63).

Következtetések

Az orvosi és technológiai fejlődés következtében egyre több CHD-s gyermek él túl felnőtt korában. A túlsúly és az elhízás közös kockázati tényezői mellett a CHD-betegek gyakran egyedülálló pszichoszociális kihívásokkal néznek szembe (OP, pszichés distressz, az egészségügyi oktatás hiánya), amelyek nagyobb kockázatot jelenthetnek nekik a rendezetlen étkezési szokások és a túlsúly kialakulásában. Az egészségtelen életmód és az elhízás hozzájárulnak további egészségügyi terhek kialakulásához, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a per-se törékeny kardiovaszkuláris állapotokat.

Ez a cikk az első kísérlet az étrend, a táplálkozás és a CHD kontextusba helyezésére, és magyarázatot keres a problémás egészségügyi magatartásra ebben a populációban. Az eredmények nemcsak világosabb képet adnak a CHD-betegek körében az egészségügyi magatartás problémás hatásairól, hanem segítenek megragadni a megelőző szívápolásban rejlő lehetőségeket is. Hangsúlyozni kell a megelőző szívgondozást annak érdekében, hogy a betegek bölcs döntéseket hozhassanak az egészségügyben, különösen az egészséges táplálkozás és a testmozgás terén. Tekintettel a túlsúly súlyosan riasztó arányára a CHD-betegek körében, az étrend és a fizikai aktivitás értékelésének a rutinellátás szerves részévé kell válnia. Mivel a CHD-ben szenvedő gyermekek kizárólag a szülői útmutatásokra támaszkodnak, a szülőknek megfelelő oktatásban és képzésben kell részesülniük a kardiopátiás gyermekük gondozásában, hogy megakadályozzák a súlytalanságok általános tévedéseit. A táplálkozási tanácsadás mellett pszichológiai tanácsadásra is szükség lehet mind a szülők, mind a betegek számára a pszichés distressz csökkentése és a betegség megküzdésének megkönnyítése érdekében.