Túlsúly és elhízás négy referenciarendszer alapján 18 382 németországi és osztrák 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermeknél

1 Epidemiológiai és Orvosi Biometriai Intézet, ZIBMT, Ulmi Egyetem, 89081 Ulm, Németország

2 Német Diabéteszkutató Központ (DZD), 85764 Neuherberg, Németország

3 Gyermekgyógyászati és Serdülőkori Orvostudományi Egyetem, Freiburgi Egyetemi Kórház, 79106 Freiburg, Németország

4 Gyermekgyógyászati Klinika, Graz Orvostudományi Egyetem, 8036 Graz, Ausztria

5 Gyermek- és serdülőkórház, Lipcsei Egyetem, 04317 Lipcse, Németország

6 Általános Gyermekgyógyászati, Neonatológiai és Gyermekkardiológiai Osztály, Egyetemi Gyermekkórház, 40225 Düsseldorf, Németország

7 Biometriai és Epidemiológiai Intézet, Német Diabétesz Központ, Leibniz Központ, Düsseldorfi Egyetem, 40225 Düsseldorf, Németország

8 Gyermekek és serdülők rehabilitációs klinikája, Westerland, 25980 Sylt, Németország

Absztrakt

Cél. A túlsúly és az elhízás prevalenciájának értékelése 1-es típusú gyermekkori diabéteszben (T1D) négy, általánosan használt referenciapopuláció alapján. Mód. A WHO, az IOTF, az AGA (német gyermekkori elhízás) és a KiGGS (német egészségügyi interjú és vizsgálati felmérés gyermekek és serdülők számára) referenciapopulációk alkalmazásával a túlsúly (≥90. percentilis) és az elhízás (≥97. Percentilis) prevalenciája és az időbeli tendencia 2000 között (n = 9 461) és 2013 (n = 18 382) 2–18 éves T1D betegeknél határozták meg, dokumentálva a német/osztrák DPV adatbázisban. Eredmények. 2000-ben a túlsúly prevalenciája volt a legmagasabb az IOTF szerint (22,3%), ezt követte a WHO (20,8%), az AGA (15,5%) és a KiGGS (9,4%). A vonatkozó arányok 2013-ban az IOTF (24,8%), a WHO (22,9%), az AGA (18,2%) és a KiGGS (11,7%) voltak. Az elhízás prevalenciája 2000-ben volt a legmagasabb a WHO szerint (7,9%), ezt követte az AGA (4,5%), az IOTF (3,1%) és a KiGGS (1,8%). 2013-ban a WHO (9,6%), az AGA (6,2%), az IOTF (4,5%) és a KiGGS (2,6%) volt az arány. Összességében a túlsúly és az elhízás gyakorisága 2000 és 2006 között nőtt (o

1. Bemutatkozás

A gyermekkorban a túlsúly és az elhízás gyakorisága világszerte nőtt, bár egyes országokban platós [1, 2]. Ezenkívül az elhízás prevalenciájának folyamatos növekedését figyelték meg az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél (T1D) [3, 4]. Az elhízás a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának egyik fő kockázati tényezője [5, 6]. A T1D-betegeket olyan szív- és érrendszeri betegségek fenyegetik, mint a magas vérnyomás, a diszlipidémia és az emelkedett hemoglobin A1c (HbA1c) szintek [7, 8]. A túlsúly vagy az elhízás egy másik kockázati tényezőt jelent [9]. Ezenkívül a gyermekkori elhízás globális növekedése mellett a modern intenzív inzulinkezelés (napi többszöri injekciós terápia, folyamatos szubkután inzulininfúzió) társul a T1D-s betegek súlygyarapodásával [4, 10].

A testtömeg-indexet (BMI) széles körben használják a túlsúly vagy az elhízás osztályozására [11]. Gyermekeknél és serdülőknél a BMI az életkorral jelentősen változik, és fiúkban és lányokban eltér. Így a BMI centilis görbéit klinikai és epidemiológiai célokra fejlesztették ki, kifejezetten a gyermekpopuláció számára [12, 13].

2006-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az egész világon egészséges gyermekek adatai alapján közzétette az ötéves korig terjedő gyermekek növekedési normáját [14]. Az iskoláskorú gyermekek és serdülők számára a WHO az 1977-es Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Központ/WHO növekedési táblázatai alapján növekedési referenciatáblázatokat dolgozott ki, kiegészítve a WHO 2007-ben közzétett gyermeknövekedési normáinak adataival (

2000-ben a Nemzetközi Elhízás Munkacsoport (IOTF) hat nagy, országosan reprezentatív keresztmetszeti növekedési tanulmány adatait használta fel (Brazília, Nagy-Britannia, Hong Kong, Hollandia, Szingapúr és az Egyesült Államok), hogy kidolgozza a gyermek túlsúlyának nemzetközileg elfogadott definícióját. és elhízás (= 192 727) [12].

2001-ben 34 433 fiatal alany összegyűjtött adatai alapján publikálták a német gyermekek növekedési táblázatait [15].

2008-ban antropometrikus adatokat közöltek egy 17 641 német gyermekből álló népességalapú kohorszból a német gyermekek és serdülők egészségügyi interjújának és vizsgálati felmérésének (KiGGS) [16].

Jelenleg nem elfogadott olyan növekedési diagram, amely meghatározná a gyermekek és serdülők normális súlyát, túlsúlyát és elhízását. A tanulmányok széles skálája közül a WHO és az IOTF referenciarendszereit ajánlják nemzetközi referenciaként használni [17]. Úgy tűnik azonban, hogy az országos hivatkozások az adott helyi lakosságra érvényesebbek [17, 18].

A referenciapopuláció hatásának hangsúlyozása érdekében a WHO, az IOTF, az AGA és a KiGGS referenciarendszereket használva vizsgáltuk a túlsúly és az elhízás prevalenciáját a T1D-ben szenvedő német és osztrák gyermekek és serdülők népességalapú nyilvántartásában. Összehasonlítottuk a túlsúly és az elhízás arányát a 2000–2013 közötti időszakban.

2. Módszerek

2.1. Adatgyűjtés és tanulmányi populáció

A diabétesz prospektív nyomon követése (DPV) a cukorbetegek folyamatos standardizált nyilvántartása [19, 20]. A T1D-ben szenvedő betegek antropometriai és laboratóriumi adatait minden részt vevő intézményben anonimizálták és továbbították az Ulmi Egyetemre központi elemzés céljából. A dokumentáció minőségét az inkonzisztens adatok átértékelésével és a DPV-benchmarking segítségével ellenőrizték. Az Ulmi Egyetem Etikai Bizottsága és a helyi adatvédelmi tisztviselő jóváhagyta az adatelemzést.

2013-ig Németországban 356 szakosodott cukorbeteg-ellátó központ (317 akut gondozási klinika, 18 rehabilitációs klinika) és Ausztriában (21 akut gondozási klinika) vett részt és adott adatokat az elemzéshez. A T1D-ben szenvedő, 2 és 18 év közötti alanyok adatait belefoglalták. A migrációs háttérrel rendelkező gyermekeket és serdülőket kizárták az etnikum befolyásának elkerülése érdekében (= 8764). A migrációs hátteret úgy határozták meg, hogy külföldön született, vagy olyan anyja és/vagy apja van, amelynek születési országa Németországon vagy Ausztrián kívül található. A 2000. (= 9 461), a 2004. (= 13 014), a 2009. (= 16 011) és a 2013. (= 18 382) évekre vonatkozó kiindulási jellemzőket az 1. táblázat mutatja be.

- az életkor, a nem és a cukorbetegség időtartamához igazított regressziós modellből kapott értékek, és -

A következő, cukorbetegséggel összefüggő paramétereket elemeztük: életkor a kezdetkor, a cukorbetegség időtartama, inzulin/testtömeg-kg és nap, kezelés hagyományos inzulinkezeléssel (CT, napi két injekció) vagy intenzívebb hagyományos inzulinkezeléssel, vagy akár napi többszöri inzulininjekcióval (MDI) vagy folyamatos szubkután inzulin (CSII, inzulinpumpák) és HbA1c alkalmazásával (1. táblázat). A HbA1c értékeket a Diabetes Control and Complications Trial (DCCT) referencia tartományára (20,7–42,6 mmol/mol) standardizáltuk az átlag (MOM) módszer többszörösével [19].

T1D alanyokat azonosítottak, akik ismételten részt vettek ebben a vizsgálatban. A számok 2000-ben és 2004-ben = 4892, 2000-ben és 2009-ben 1582, 2000-ben és 2013-ban pedig 406 voltak. Ezenkívül a T1D-ben szenvedő gyermekek túlsúlyának és elhízásának prevalenciáját három korcsoport szerint számoltuk: 2–2, 18 éves kortól függően év és nem. A WHO rendszere a túlsúlyt mint 1 SD-t és az elhízást mint 2 SD-t határozza meg a WHO referenciapopulációjának átlagából. Az AGA és a KiGGS a túlsúlyot a referenciapopuláció 90. percentilisének feletti BMI-ként, az elhízást pedig a 97. percentilis feletti BMI-ként határozza meg [21].

Chi négyzet alakú teszteket használtunk a túlsúly és az elhízás arányainak összehasonlítására, különböző referenciák, életkor és nem szerint. Lineáris (folyamatosan függő változó) regressziós modelleket alkalmaztunk a klinikai jellemzők változásának elemzésére az évek során. Logisztikai regressziós modelleket (binárisan függő változó) alkalmaztunk a túlsúly/elhízás arányának vagy az inzulinkezelés 2000 és 2013 közötti változásának elemzésére. A regressziós modelleket az életkor és a cukorbetegség időtartama (mindkettő folyamatos változó), valamint a nem szempontjából igazítottuk. Az évet folyamatos változóként és

kiszámították a trend értékét. A kezelési központot véletlen változóként adtuk meg ezekben a modellekben annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a központok közötti eltéréseket. Az egyes alanyok első naptári évének átlagértékét használták a túlsúly és az elhízás prevalenciájának kiszámításához a különböző korcsoportokban. Kétoldalas érték

, minden egyes). Az adott években inzulin rendszert is adnak. 2000-ben a betegek 33,0% -a használta a hagyományos kezelést. Ez az arány 2013-ban csak 5,1% -ra csökkent. A folyamatos szubkután inzulininfúzió alkalmazása a 2000. évi 3,5% -ról 2013-ra 43,8% -ra nőtt (). A legtöbb beteg napi többszöri inzulininjekciót alkalmazott, de a szám az utóbbi években csökkent.

3.2. Túlsúly és elhízás aránya a T1D alanyokban

A túlsúly és az elhízás prevalenciáját a T1D betegeknél a WHO, az IOTF, az AGA és a KiGGS referencia alapján, valamint a lányok és fiúk számára rétegezve az 1. ábra mutatja. A négy referenciapopuláció alapján a prevalencia jelentősen különbözött minden évben 2000-től 2013 (összes). A referenciák közötti különbség a túlsúly esetén legfeljebb 13%, az elhízás esetében pedig legfeljebb 7% volt. Egyetlen kivétel volt a túlsúly aránya a hasonló prevalenciájú fiúknál, ha a WHO vagy az IOTF értékelte.

: percentilis. WHO: Egészségügyi Világszervezet. IOTF: Nemzetközi elhízási munkacsoport. AGA: A gyermekkori és serdülőkori elhízással foglalkozó német munkacsoport. KiGGS: Német egészségügyi interjú és vizsgálati felmérés gyermekek és serdülők számára.

3.3. A túlsúly és az elhízás előfordulása a nem és az idő trendjeivel összefüggésben

Az 1. ábra azt mutatja, hogy a fiúknál a túlsúly és az elhízás prevalenciája 2000 és 2013 között nőtt (mindegyik referencia). A lányok esetében csak a KiGGS-en alapuló elhízási arány emelkedett a teljes vizsgálati időszak alatt (

A 2000–2006-os években mindkét nemnél a túlsúly és az elhízás aránya szignifikánsan növekedett az összes referenciapopuláció szerint (mindegyik esetében a lányok elhízási aránya a KiGGS alapján:).

A 2007–2013-as években a lányoknál a túlsúly és az elhízás aránya hasonló maradt, vagy kissé csökkent, amint azt a négy referencia.

Ugyanebben az időszakban (2007–2013) a fiúkban a túlsúly csak a KiGGS alapján nőtt (), de a WHO, az IOTF és az AGA szerint stabil maradt. Éppen ellenkezőleg, a férfiak elhízási aránya a WHO-ra, az IOTF-re és az AGA-ra hivatkozva jelentősen megnőtt, de a KiGGS alapján stabil maradt.

3.4. A túlsúly és az elhízás előfordulása az életkorral és a nemmel összefüggésben

A vizsgált populációt három korcsoportra osztották (2–, mindegyik referencia). Emellett a prevalencia nagyobb volt az elhízott lányoknál, kivéve a KiGGS referenciát (WHO, IOTF és AGA esetében).

, fiúk és lányok.

A fiatalabb korcsoportokban a túlsúly vagy az elhízás aránya a négy referencia szerint következetlen volt.

4. Megbeszélés

A túlsúly és az elhízás prevalenciája német és osztrák T1D-ben szenvedő betegeknél jelentősen eltért a referenciapopulációk között. Az IOTF vagy a WHO referenciaadatok felhasználásával a túlsúly túlsúlyos volt a lányok és a fiúk körében, míg az újabb német referenciákkal való összehasonlítás alacsonyabb arányt jelzett. Minden referencia szerint kifejezett nemi különbségeket figyeltek meg a 16-18 éves gyermekeknél, a lányoknál magasabb a túlsúly.

A gyermekkori és serdülőkori túlsúly és elhízás járvány és világszerte egyre növekvő közegészségügyi aggodalomra ad okot. Gyermekeknél és serdülőknél könnyű mérésként az elhízást a testtömeg-index és az életkorra és nemre vonatkozó százalékos diagramok alkalmazásával lehet meghatározni. Nemzetközi és nemzeti rendszerek széles skálája létezik a gyermekkori elhízás BMI alapján történő azonosítására, de nincs általánosan elfogadott rendszer [18].

Növekedési táblázatokra van szükség a gyermek növekedésének és súlygyarapodásának felméréséhez, mivel az alultápláltság vagy a túlzott táplálkozás veszélyt jelenthet az egészségre. A tömeg és a magasság mérésével számított BMI nem időigényes és nem költséges, és csak egy sztadiométert és egy rendszeresen kalibrált skálát igényel [22]. A BMI a gyermekkori elhízás mérésére gyakori, de van hátránya, mivel a BMI nem tartalmazza az izomszövet méretét, a csontsűrűséget, a testzsír megoszlását, a csontszövetet és a testvizet [23]. A BMI korrelál a testzsírral, de nem a zsírosság pontos mérőszáma. Ugyanaz a BMI-percentilis nem képviseli a testzsír különböző százalékos arányát fiúk és lányok, illetve más etnikai származású alanyok esetében.

A túlsúly vagy az elhízás prevalencia arányának a négy referenciarendszer szerint számított nagy különbségei messzemenő következményekkel járnak, és sok kérdést vetnek fel. Hány gyermeket sorolnak elhízottnak, és veszélyeztetettek az elhízással kapcsolatos betegségek, például a magas vérnyomás, az emelkedett triglicerid- és összkoleszterinszint, a magas LDL-koleszterinszint vagy a zsírmáj szempontjából? Hány gyermeket kell szűrni anyagcserezavarok miatt? És kezelni kellene őket? Kell-e gyermekeket és serdülőket kezelni elhízás és/vagy társbetegségek miatt [24]? Vagy nem szabad kezelni, mert fennáll annak a lehetősége, hogy a súly az életkor előrehaladtával és a magasság növekedésével normalizálódik? Ezzel szemben számos tanulmány kimutatta, hogy a gyermekkori elhízás összefügg a felnőttkori elhízás fennmaradásával [25]. Továbbá beszámoltak arról, hogy a fiatalon túlsúlyos/elhízott gyermekek nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg az anyagcsere következményeit felnőttkorban, még akkor is, ha a gyermekkori súlyfelesleg csökken. [26].

A négy hivatkozás szerint a T1D alanyokban a túlsúly/elhízás aránya jelentősen eltér. Nehéz megbízható értékelést adni a prevalencia arányáról, anélkül, hogy tudnánk, milyen referencia alapon. A klinikai gyakorlatban az orvost nem érdekli a megfelelő küszöbértékek megállapításához szükséges tudomány, és más egészségügyi szakemberek, vagy akár kormányok/politikusok sem, akiknek együtt kellene küzdeniük az elhízás járványával. A gyermekkori elhízás összetettsége és diszkordanciája vonatkozik a terminológiára, a mutatókra, az intézkedésekre, a referenciaértékekre és a referenciaszintekre, de végül nem a statisztikák, amelyek mindezeket összefogják [27]. Átfogó és informatív áttekintésben Cole leírta „a növekedési referenciák és növekedési diagramok kidolgozását” [28]. Általában egy növekedési görbe leírja a növekedést (magasság, súly vagy BMI) egy bizonyos életkorban, centilenként megadva, és a görbe meredeksége alapján megjeleníti a növekedési sebességet az idő múlásával. Az elmúlt 200 évben a növekedési táblázatok kifinomultabbak voltak, egyszerűen a súlymagasság, az átlag és az SD centilis megadásától kezdve a pubertás növekedésének figyelembevételéig [29, 30] és a megfelelőbb statisztikai módszerekig [28].

A túlsúly és az elhízás gyermekkorban és serdülőkorban nagy kockázatot jelent az elhízásra felnőttkorban. Az elhízás, az elhízással kapcsolatos betegségek, például a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek olyan rendellenességek, amelyek modern társadalmunkban gyorsan növekednek. Hosszú távú adatok és elegendő információk azonban nem állnak rendelkezésre a BMI egész életen át gyakorolt hatásáról az egyén jólétére, egészségére vagy betegségére, valamint a gazdasági és egészségügyi rendszerek költségeire. Ezek az adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy érvényes ajánlást adhassanak az elhízási járvány elleni küzdelemre vonatkozó politikákról.

A közelmúltban számos tanulmány vizsgálta a WHO referenciájának alkalmazhatóságát a nemzeti populációkon alapuló diagramokhoz képest [32, 33]. Vizsgálatunkban a WHO referenciájához képest az AGA és a KiGGS alapján a túlsúly és az elhízás aránya mindig alacsonyabb volt, valószínűleg az adatgyűjtés módszereinek (AGA) és/vagy a KiGGS méréseket befolyásoló szekuláris trendeknek köszönhetően. Mind a WHO, mind az országos diagramokat elegendőnek tartották a túlsúly/elhízás arányának értékeléséhez, annak ellenére, hogy nem ideálisak [32, 33]. A WHO referenciaadatait klinikai és epidemiológiai alkalmazásra vonatkozóan állítják össze [13], de a gyermekkori elhízás meghatározása a nemzeti BMI referenciaadatok felhasználásával ugyanolyan széles körben ajánlott a klinikai gyakorlat számára [17, 26]. Ennek ellenére további kutatások szükségesek a felnőttkori patológiákkal összefüggő életkorfüggő BMI azonosítására.

Megállapításaink mégis megerősítik a gyermekeknél az elmúlt évtizedekben dokumentált, jól bevált testtömeg-növekedést, és összhangban vannak a közelmúltban a különböző országokban tapasztalt stabilizáló tendenciákkal [1, 2, 36]. Eredményeink megerősítik azt a megállapítást is, hogy a stabilizáció elsősorban a lányoknál figyelhető meg, és az elhízott fiúk száma még mindig növekszik, különösen a súlyosan elhízott fiúk száma [2, 37].

Vizsgálatunk során a 16 év feletti lányoknál szignifikánsan magasabb túlsúly és elhízás arányát figyeltük meg. Ez a megállapítás összhangban áll más vizsgálatokkal, amelyek szerint a T1D lányoknál a testtömeg nagyobb, mint a fiúknál, elsősorban pubertáskorban, bár nem minden tanulmány mutatott szignifikáns különbséget [38, 39]. Egy nemrégiben készült tanulmányban a BMI növekedésének kockázati tényezőit azonosították a T1D alanyokban. Különösen a női nemet, a pubertás cukorbetegség kialakulását, az intenzív inzulinkezelést és a magasabb inzulinadagot határozták meg a testsúlygyarapodás kockázati tényezőjeként [4].

A vizsgálat korlátozott, mivel a betegek száma megváltozott a tizenhárom év során, és az első évek kisebb száma nem feltétlenül reprezentatív a németországi T1D gyermekek és serdülők esetében. A növekvő szám azonban a T1D előfordulásának is köszönhető. Továbbá ebben a multicentrikus megközelítésben a sztenderd eljárások ellenére némi szubjektivitás és változékonyság lehet az adatgyűjtésben.

Vizsgálatunk erőssége a vizsgálatban résztvevők nagy száma, akiknek antropometriai és klinikai paramétereit standardizált körülmények között mértük speciális szakellátó központokban, és az adatokat egy független kutatóintézetben ellenőrizték és elemezték.

5. Következtetés

A túlsúly és az elhízás prevalenciája a T1D gyermekeknél és serdülőknél jelentősen eltér, ha négy külön referenciapopuláció értékeli. Ez vonatkozik a gyermekek súlykategóriájának egyéni osztályozására, de az életkor, a nem és az idő trendjének hatására vonatkozó tudományos következtetésekre is.

Érdekkonfliktus

A szerzők kijelentik, hogy a jelen cikk megjelenésével kapcsolatban nincs összeférhetetlenség.

A szerzők közreműködése

M. Flechtner-Mors közreműködött az adatok értelmezésében és a cikk megalkotásában, EE Fröhlich-Reiterer, TM Kapellen, T. Meissner, J. Rosenbauer, KO Schwab és R. Stachow közreműködött a cikk megbeszélésében és áttekintésében, valamint RW Holl volt felelős az adatok megtervezéséért, megtervezéséért, elemzéséért és értelmezéséért, valamint a papír elkészítéséért, és a DPV kezdeményezés vezető kutatója volt.