Túlsúly megelőzése óvodáskorú gyermekeknél: óvodai alapú beavatkozások eredményei

Absztrakt

Célkitűzés:

Tekintettel a gyermekkori elhízás növekvő gyakoriságára, két óvodai alapú stratégiát értékeltünk az óvodáskorú gyermekek túlsúlyának csökkentésére a franciaországi Haute-Garonne Tanszéken.

Mód:

Óvodák (n= 79) véletlenszerűen a két stratégia egyikéhez rendelték, és 2 évig követték őket. Az első csoportban (Epidémiologie et orévention de l ’obésité énnfantile, EPIPOI-1), a szülők és a tanárok alapvető információkat kaptak a túlsúlyról és az egészségről, a gyermekeket pedig szűrésnek vetették alá, hogy azonosítsák a túlsúlyosakat (testtömeg-index (BMI) ⩾ 90. percentilis) vagy a túlsúlyosokat (BMI 75 és 90. percentilis között). ), akiket aztán orvosaik követtek. Az EPIPOI-2 gyermekek emellett óvodai alapú oktatásban részesültek a táplálkozással, a fizikai aktivitással és az ülő magatartással kapcsolatos egészséges gyakorlatok népszerűsítése érdekében. Adatok a nem intervenciós óvodák kontroll gyermekeiről (n= 40) az iskola egészségügyi osztályának orvosi nyilvántartásából vették át.

Eredmények:

A kiinduláskor a csoportok életkoruk és iskolai területük szerint (hátrányos helyzetűek/nem) jelentősen eltértek. Az iskola területe és a csoport közötti jelentős kölcsönhatásnak köszönhetően az elemzéseket az iskola területe szerint osztályoztuk. A kiinduláskor a csoportok nem különböztek a túlsúly prevalenciájától és a BMI-től z-pontszámok bármely iskola területén. Beavatkozás után a túlsúly prevalenciája, BMI z-pontszám és a BMI változása z-pontszám szignifikánsan alacsonyabb volt az intervenciós csoportokban, mint a hátrányos helyzetű területeken végzett kontrollokban. A potenciális zavarókhoz igazított többszintű elemzés alkalmazásával a vizsgálat végén a túlsúly prevalenciára gyakorolt szignifikáns hatást figyeltek meg az EPIPOI-1 esetében csak hátrányos helyzetű területeken (esélyhányados és 95% konfidenciaintervallum: 0,18 (0,07–0,51). területeken, a BMI növekedése z-pontszám alacsonyabb volt az EPIPOI-2 csoportban a kontrollhoz és az EPIPOI-1-hez képest.

Következtetés:

Eredményeink azt sugallják, hogy az egyszerű intézkedések, amelyek magukban foglalják a túlsúly és az egészség tudatosságának növelését, valamint a súly és a testmagasság időszakos nyomon követését utókezeléssel, ha szükséges, hasznosak lehetnek a hátrányos helyzetű területeken élő kisgyermekek túlsúlyának csökkentésére. Megerősített stratégia oktatási komponenssel kiegészítve jelezhető a hátrányos helyzetű területeken élő gyermekeknél is.

Bevezetés

Az elhízás és a kapcsolódó betegségek járványa világszerte komoly közegészségügyi kihívást jelent. 1 Komoly aggodalomra ad okot a túlsúly és az elhízás gyakoriságának drámai és folyamatos növekedése a legtöbb fejlett országban. A túlsúlyos iskoláskorú gyermekek gyakorisága a becslések szerint a legtöbb nyugat-európai országban 10 és 20%, az Egyesült Államokban pedig 25%. 2 Aggodalomra ad okot, hogy a túlsúly és az elhízás fiatalabb korban is riasztó mértékben növekszik. 3 A gyermekkori túlsúly és elhízás jelentős hatást gyakorol mind a fizikai, mind a pszichoszociális egészségre, rövid és hosszú távú káros hatásokkal egyaránt. 4, 5, 6 Valójában a felnőttkorban tapasztalt kardiovaszkuláris következményeket számos esetben gyermekkorban kezdődő rendellenességek előzik meg. 7, 8 Ezenkívül a gyermekkori elhízást a felnőttkori elhízás rizikófaktorának tekintik. 9, 10 E riasztó tendenciákra reagálva számos nemzetközi szervezet és nemzeti kormány elhízásmegelőzési programokat indított. A francia kormány a gyermekkori elhízás csökkentését is meghatározta a táplálkozással és egészséggel kapcsolatos nemzeti politikájának kulcsfontosságú célkitűzésének. 11.

Mód

A „Epidémiologie et orévention de l ’obésité énAz nfantile ’(EPIPOI) két éven át tartó beavatkozásokat tartalmazott két gyermekcsoporttal (EPIPOI-1 és EPIPOI-2). Az intervenciós óvodákban lévő gyermekeket véletlenszerűen osztották be a két beavatkozási stratégia egyikébe. Mindkét csoport az „alapstratégiát” követte, és az EPIPOI-2 csoport megerősített stratégiát kapott, amely oktatási programból állt, emellett. A stratégiák hatékonyságát a túlsúly prevalenciája és a testtömeg-index (BMI) változása szempontjából értékelték. z-pontszámot, és összehasonlították azokat az óvodások azonos korú gyermekeitől kapott referenciaadatokkal, amelyek nem vettek részt semmilyen beavatkozásban.

Ezt a tanulmányt az Oktatási Minisztérium Akadémia felügyelőjének engedélyének megszerzése után végezték, aki a Haute-Garonne Tanszékért felelős (Franciaországban 96 tanszék található; Haute-Garonne osztály Délnyugat-Franciaországban található, fővárosa Toulouse) . A projektet az orvosbiológiai kutatások etikai bizottságához („Comité Consultatif de Protection des Personnes dans la Recherche Biomédicale”), Toulouse-ba (Franciaország) terjesztették be, és továbbították a Nemzeti Információs és Szabadságbizottsághoz („Commission Nationale de l'Informatique et des Libertés ') jóváhagyásra. A bizottság jóváhagyta a vizsgálati protokollt és a tájékozott beleegyezési dokumentumokat.

Beavatkozási protokoll

Alapstratégia

Mindkét beavatkozási csoport (EPIPOI-1 és EPIPOI-2) követte az alapstratégiát, amely magában foglalta a szülők és a tanárok számára történő információterjesztést, valamint a túlsúly súlyosságának alapszűrését és a túlsúlyos családtagok utólagos ellátását, ha szükséges.

Megerősített stratégia

A megerősített stratégiát az EPIPOI-2 csoport gyermekeinek nyújtották. Az alapstratégia mellett óvodai alapú oktatási programból állt. Az oktatási program az egészséges táplálkozási szokások és a fizikai aktivitás népszerűsítésére, valamint a televíziózás csökkentésére összpontosított. A dietetikusból és oktatási segédből álló vizsgálati csoport tíz 20 perces foglalkozást (évente öt foglalkozást) tartott az osztályteremben. Ezek a foglalkozások a következő témák köré építették a tanulási tevékenységeket és játékokat: az élelmiszercsoportok és az egészségben betöltött szerepük bővítése; valamint a kiegyensúlyozott ételek és harapnivalók fogyasztása, a reggelizés, a vízivás, a cukorral édesített italok korlátozása, a fizikai aktivitás gyakorlása, valamint a mozgásszegénység csökkentése. Ezen túlmenően a gyerekek hangkazettát és mesekönyvet kaptak ezen oktatási üzenetek megerősítése érdekében, míg szüleik csomagokat kaptak, amelyek információkat tartalmaznak a táplálkozásról és a fizikai aktivitásról az egészséggel és a jólléttel, valamint az elhízással összefüggő morbiditással kapcsolatban.

Végső értékelés

A beavatkozás második tanévének végén a gyermekeknek végső orvosi vizsgálatot végeztek, amelynek során a súlyt és a magasságot a vizsgálati orvos megmérte, ugyanazokat az eljárásokat követve, mint a kiinduláskor.

Csoportok alkotása

A minta nagyságát két hipotézis alapján becsültük meg. Feltételezve, hogy a túlsúly 20% -os előfordulást mutat 6 év alatt, az 1. hipotézis az volt, hogy a kontroll csoporthoz képest az EPIPOI-1 stratégia a vizsgálat végén 30% -kal csökkenti a túlsúlyt. Kiszámították, hogy minden csoportban 480 alany 0,80 statisztikai teljesítményt ad (α= 0,05; egyfarkú teszt). A 2. hipotézis az volt, hogy az EPIPOI-1-hez képest az EPIPOI-2 stratégia 30% -kal csökkenti a túlsúlyt. A mintaméret-becslések azt mutatták, hogy az egyes beavatkozási csoportokban 820 alany 0,80-as statisztikai hatalmat eredményez (α= 0,05; egyfarkú teszt). Ezért az volt a cél, hogy 480 alany legyen a kontrollban és 820 alany legyen a két beavatkozási csoportban. Feltételezve, hogy a kiindulási érték és a vizsgálat vége között 60% -os elfogadási arány és 25% -os elhasználódási ráta van, minden beavatkozási csoportban 1820 gyermekkel kellett kezdeni, ami 40 óvodának felel meg.

A Haute-Garonne Tanszék 344 óvodája közül véletlenszerűen kerestünk meg 156 óvodát, hogy potenciálisan részt vegyenek az intervenciós vizsgálatban (1. ábra). Hetvenkilenc óvoda beleegyezett abba, hogy részt vegyen az intervenciós vizsgálatban, és véletlenszerűen sorolták be őket az EPIPOI-1 vagy az EPIPOI-2 csoportokba. A randomizálás két változót vett figyelembe az óvoda elhelyezkedésével kapcsolatban: régió (vidéki/városi) és a városi óvodák esetében, az iskoláztatás a hátrányos helyzetű területeken (igen/nem). A toulouse-i és külvárosi óvodákat városi településeknek tekintették. A francia Nemzeti Oktatási Minisztérium szocioökonómiai mutatókon és óvodai környezeten alapuló „oktatás prioritási zónáinak” meghatározását használtuk a hátrányos helyzetű területek óvodáinak azonosítására a minisztérium szintű adminisztráció segítségével (Haute-Garonne polgármestere).

A vizsgálati csoport kiosztásának és nyomon követésének folyamatábra.

statisztikai elemzések

A testtömeg-indexet a következőkben fejeztük ki z-pontszám (sz.d. pontszám) az életkor és a nem vonatkozásában minden alany esetében francia referencia görbék alkalmazásával. 24 A BMI és a BMI változásának összehasonlítását Mann – Whitney segítségével végeztük U-teszt. A többi változó egyváltozós elemzését Student's segítségével végeztük t-teszt vagy χ 2-teszt, adott esetben. Annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az osztályon belüli korrelációt a gyermekek csoportosulása miatt az óvodákban, valamint az esetleges zavarókat, a tanulmány végén a túlsúly prevalenciájára gyakorolt beavatkozási hatást többszintű logisztikai regressziós elemzésekkel értékelték. A független változók közötti kölcsönhatásokat megvizsgáltuk és a modelleket külön futtattuk, amikor szignifikáns kölcsönhatás volt megfigyelhető. Az esélyhányadosokat és a 95% -os konfidencia intervallumokat mutatjuk be. A jelen elemzések során elvégzett több csoportos összehasonlítás és több statisztikai teszt miatt konzervatívabb szignifikancia-szintet alkalmaztunk (P

Eredmények

A 2. táblázat a túlsúly prevalenciáját mutatja. Világszerte a kiinduláskor nem figyeltek meg különbségeket a csoportok között. A vizsgálat végén a két intervenciós csoport között sem volt különbség, de szignifikáns különbséget figyeltünk meg az EPIPOI-2 és a kontroll csoport között. A rétegzett elemzésekben a nem hátrányos helyzetű területeken lévő óvodák esetében sem a kiinduláskor, sem a vizsgálat végén nem tapasztaltak különbségeket a csoportok között. Ezzel szemben a hátrányos helyzetű területek óvodái esetében a túlsúly elterjedtsége a két intervenciós csoportban lényegesen alacsonyabb volt, mint a vizsgálat végén a kontrollcsoportban. Fontos, hogy az EPIPOI-1 és az EPIPOI-2 beavatkozások között nem volt különbség. A 3. táblázat a BMI alakulását mutatja z-csoport és iskola területe szerint vizsgált pontszám. A vizsgálat végén a BMI z-pontszám és a BMI változása z-pontszám mindkét intervenciós csoportban alacsonyabb volt a hátrányos helyzetű területeken végzett kontrollokhoz képest; a két intervenciós csoport között azonban ismét nem észleltek különbségeket. Azon óvodák számára, amelyek nem hátrányos helyzetű területeken vannak, a BMI változása z-pontszám csak az EPIPOI-2-ben volt alacsonyabb a kontroll gyermekeknél. Ezen felül a BMI változása z-az EPIPOI-2 pontszáma ebben az iskolaterületen szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az EPIPOI-1.

Az iskolai területenként rétegzett többszintű logisztikai regressziós elemzések eredményei (4. táblázat) hasonló mintákat mutattak, mint az egyváltozós elemzésekben megfigyeltek (2. táblázat); az EPIPOI-1 csoportban a vizsgálat végén jelentős beavatkozási hatás volt a túlsúly prevalenciájára, összehasonlítva a csak hátrányos helyzetű területek óvodáinak kontrollcsoportjával.

Vita

Vizsgálatunkat két stratégia tesztelésére terveztük a túlsúly és az elhízás prevalenciájának csökkentésére kisgyermekeknél. Az alapstratégia (EPIPOI-1) információkat nyújtott a túlsúlyról és az egészségről, valamint az óvodai szűrővizsgálatokról a túlsúlyos vagy túlsúlyos gyermekek veszélyeztetettségének azonosítása érdekében, az orvosuk által végzett utókezeléssel kombinálva. A megerősített stratégia (EPIPOI-2) emellett tartalmazott egy óvodai oktatási elemet.

A kontrollcsoport retrospektív módon történő létrehozását választottuk (bár az adatokat az orvosok prospektíven gyűjtötték), nem pedig háromkarú, randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztek (két beavatkozási stratégia: EPIPOI-1 és EPIPOI-2, valamint egy kontrollcsoport), a lehetséges placebo-hatás elkerülése érdekében. Valójában, ha a kontrollcsoportot az intervenciós csoportokkal egyidejűleg állítanák fel, és elvégeznék a magasság és a súly mérését, ez az értékelés önmagában érzékenyítheti a kontrollcsoport gyermekeit, és alulbecsülheti a beavatkozási hatást. 13.

A kiinduláskor nem figyeltek meg különbséget a BMI státuszában és a nemek arányában a három csoport között; azonban enyhe korkülönbséget figyeltek meg. Különösen a kontrollcsoport volt idősebb, mint az EPIPOI csoport (∼ 2 hónappal a kiinduláskor és ∼ 5 hónappal a vizsgálat végén). Ez összefügg azzal a ténnyel, hogy az EPIPOI csoportok gyermekei a tanév első felében megkezdték az alapértékelést, majd 2 évvel később újraértékelték őket. Valójában a kontrollcsoport gyermekeinek súlyát és magasságát az egész tanév során az Iskolai Egészségügyi Osztály orvosai mérték, ami a kontroll és az intervenciós gyermekek életkorának különbségéhez vezetett. Fontos, hogy amikor a tanulmány végének életkorát a többszintű regressziós modellekben is figyelembe vették, az EPIPOI-1 stratégia jelentős hatása a túlsúlyra a kontrollcsoporttal összehasonlítva továbbra is fennmaradt az elmaradott területek óvodáiban.

A hátrányos helyzetű területek óvodái esetében mindkét osztály stratégiája jelentősen csökkentette a túlsúly előfordulásának gyakoriságát, összehasonlítva az 5–6 éves kontrollok gyakoriságával Haute-Garonne térségében, az Osztály Iskola részéről rendelkezésre álló adatok alapján. Egészség. A BMI evolúciójának elemzése z-pontszám azt is megmutatta, hogy a BMI növekedése z-pontszám a vizsgálati időszak alatt alacsonyabb volt az EPIPOI csoportokban, mint az ezen iskolaterület kontroll csoportjában. A két intervenciós csoport között nem volt szignifikáns különbség. Ezzel szemben a nem hátrányos helyzetű területeken lévő óvodákban egyik beavatkozás sem volt hatással a túlsúly prevalenciájára; a BMI növekedése azonban z-pontszám csak az EPIPOI-2 stratégiával csökken ebben az iskolaterületen.

A beavatkozásoknak a társadalmi-gazdasági státus (SES) függvényében mutatkozó, a tanulmányban látható érdekes megállapítását a legtöbb tanulmány nem vizsgálta, és keveset jelentett vegyes megállapításokról. 18, 25 A Kiel elhízásmegelőzési tanulmányában 25 a táplálkozási oktatást és az iskolai fokozott aktivitást magában foglaló oktatási program hatása a túlsúly súlyosságára a 4 éves utánkövetés során jelentős volt a magas SES-t mutató családok gyermekei között. Ezzel szemben Epstein et al. 18 megállapította, hogy a csak a televíziónézést és a számítógép-használatot célzó beavatkozással 2 év alatt megváltozott a BMI z-pontszám csak az alacsony SES családokból származó gyermekeknél volt szignifikáns. Hasonlóképpen Foster et al. 26 azt mutatta, hogy egy 2 éven át tartó többkomponensű iskolai beavatkozás az alacsony SES-ből származó idősebb gyermekek (átlagéletkor 11 év) bevonásával a túlsúly prevalenciájának jelentős csökkenését eredményezte; az esélyhányados és a 95% -os konfidencia intervallum 0,65 (0,54–0,79).

Az a megfigyelés, miszerint az alapstratégia (EPIPOI-1) hatékony a hátrányos helyzetű területek óvodáinak gyermekei számára, fontos az alacsonyabb SES helyettese, mert a túlsúly és az elhízás gyakoribb az alacsony SES 27, 28, 29, 30, 31 csoportokban, és az alacsony SES-ben szenvedő gyermekeknek nagyobb a kockázata annak, hogy felnőttkorban elhíznak, mint a magasabb SES-ben szenvedő gyermekeknél. 32 Valószínű, hogy a hátrányos helyzetű területek gyermekeinek családjai érzékenyebbek voltak a gyermekeiknek címzett beavatkozásokra, mert általában kevésbé vannak kitéve a túlsúly megelőzésével kapcsolatos információknak, és kevésbé használhatják az egészségügyi ellátórendszert. Már a magasság és a súly megfigyelésének és mérésének puszta cselekménye is bizonyítottan összefügg az egészségesebb viselkedéssel. 13 Másrészt a nem hátrányos helyzetű területeken élő óvodásokból származó gyermekek szülei valószínűleg jobban tisztában voltak az általános egészségügyi üzenetekkel; így az egyszerűbb EPIPOI-1 megközelítéssel nem figyelték meg a túlsúly prevalenciájának hatását. Ennek ellenére a BMI kisebb növekedése z-a megerősített EPIPOI-2 beavatkozás eredménye, amely az óvodai oktatási elemet is magában foglalja, figyelemre méltó a nem hátrányos helyzetű területeken élő gyermekeknél.

A jelen tanulmányban a beavatkozás többdimenziós jellege, amely során egyszerre több kockázati tényezőt céloztak meg, hozzájárulhatott a jelen tanulmányban látható ígéretes eredményekhez. Ezek az eredmények azzal magyarázhatók, hogy a beavatkozások nemcsak a szülőket, a tanárokat és a gyerekeket érintették, hanem az iskolai orvosokat is bevonták, így összekapcsolva a gyermekegészségügyben és a gyermekgondozásban részt vevő több rendszert/személyt, amelyek megerősíthették a tanulmányi üzeneteket.

Összeférhetetlenség

A szerzők nem jelentenek összeférhetetlenséget.