A vesekőben az apatit magas karbonátszintje aláhúzza a fertőzést, de prediktív-e?

Absztrakt

A vizelési kövekben a fertőző mikroorganizmusok jelenlétére általában a kőösszetétel alapján következtethetünk, különösen a kőben lévő struvit jelenléte miatt. Erősen szénsavas apatit jelenlétét javasolják a baktériumok jelenlétének jelölőjeként egy kőben. Retrospektíven megvizsgáltunk 368 beteget, akiken átesett perkután nephrolithotomia, és akiknek mind a kő, mind a vizelet tenyésztési eredményei voltak. A vizeletkultúra nem mutatott összefüggést a kő ásványianyag-tartalommal, de a kő kultúra gyakrabban volt pozitív a struvitot tartalmazó kövekben (73% pozitív) és a legtöbb apatit kövekben (65%), mint más kőtípusokban (54%, alacsonyabb, mint a többi kőtípus, P Kulcsszavak: nephrolithiasis, fertőzés

apatit

Bevezetés

Történelmileg a húgyúti fertőzéssel összefüggő vesekőzeteket a struvit (magnézium-ammónium-foszfát) jelenléte alapján azonosították a kő ásványi összetételében [1,2, 3]. Ez az azonosítás tükrözi a struvitkövek képződési folyamata és a karbamidot hasító baktériumok általánosan elfogadott kapcsolatát. A baktériumok által előállított ureáz enzim aktivitása magas ammónia tartalmú lúgos környezetet eredményez, és így rendkívül kedvező a struvitkristályok kicsapódásához [4, 5].

A fertőzéssel járó vesekivek kezelése leggyakrabban műtéti eltávolításból és antimikrobiális szerek megfelelő beadásából áll [6]. A perkután nephrolithotomia (PCNL) a nagy, komplex és többszörös vesekövek választott kezelésévé vált [7], és a fertőzési kövek gyakran ebbe a csoportba tartoznak. Noha a PCNL-szel jelzett szepszis jelentett aránya nagymértékben változik, a szisztémás fertőzés minden bizonnyal az egyik legsúlyosabb klinikai probléma, amely a PCNL-kezelést követheti [8, 9]. Nagyon bonyolítja ezeket az eseteket az a tény, hogy az antibiotikus kezelés és a negatív preoperatív vizeletkultúra ellenére láz és bakterémia jelentkezhet [10]. Így a beavatkozás utáni fertőzés kockázatának és a fertőzött hólyag vizeletnek csak az egyenlősége nem megfelelő a kockázat előrejelzéséhez.

Ezenkívül egyes tanulmányok azt mutatják, hogy ezen tünetek műtét utáni kialakulása nincs összefüggésben a kő összetételével [10, 11]. Vagyis ezekben a vizsgálatokban a szepszishez kapcsolódó tünetek előfordulása nem volt szignifikánsan különbözõ azoknál a betegeknél, akiknél struvit vagy nem struvit vesekõ volt. Ennek a megfigyelésnek az egyik magyarázata, hogy a kövek nem ureazt termelő organizmusokat hordozhatnak (és így nem biztosítják a struvitképződéshez szükséges közeget [12]), amelyek a műtét után szepszishez kapcsolódó tünetekhez vezethetnek. A struvit kőben való jelenléte és a fertőzésveszély közötti kapcsolat másik aspektusa az lehet, hogy a fertőzés során keletkezett egyes struvitkövek már nem hordoznak kultúrálható baktériumokat [13, 14]. Tehát úgy tűnik, hogy az ureáztermelő szervezeteknek jelen kell lenniük a struvit képződéséhez, de a struvitkő később sterilissé tehető, így nem okoz fertőző organizmusokat műtét utáni szövődmények esetén.

Számos vizeletkő - beleértve a struvitköveket is - tartalmaz kalcium-foszfátot az apatit ásványi formájában, és ez az ásvány megtartja a baktériumok lenyomatait [15], ami arra utal, hogy ez valószínűleg a fertőzéses anyagok megtartásának forrása lehet, amelyek felszabadulhatnak sebészet. Ezenkívül kimutatták, hogy az apatitban található bakteriális lenyomatok száma korrelál az ásványi anyag karbonáttartalmával [15], és az apatit magas karbonáttartalma összhangban van a fertőzés jelenlétében képződő ásványi anyaggal [12].

Jelen tanulmány célja annak megvizsgálása volt, hogy az apatit széndioxid-koncentrációja a kövekben jelezheti-e a fertőző organizmusok jelenlétét a kőben - a kőkultúrával mérve -, hogy az apatit karbonációs szintje használható-e a fertőzésveszély azoknál a betegeknél, akiknél kövek perkután eltávolítását végzik.

Mód

A vesekövektől kezelt perkután nephrolithotomiás betegek retrospektív vizsgálatát végeztük az Indianapolisban, Indianapolisban, a Methodist Hospital for Vesekőbetegség intézetének kezelőhelyén. Az ezen a helyszínen 1999 és 2009 között kezelt valamennyi beleegyező beteg megalkotta az Intézményi Felülvizsgálati Testület által jóváhagyott adatbázist, amelyből a betegeket kiválasztották ebbe a vizsgálatba. Az adatbázis tartalmazta az összes releváns klinikai adatot, beleértve a vesekő- és vizeletkultúrák bakteriológiai eredményeit (mind a tenyészetek mind CNA, mind MacConkey agar módszerekkel készültek), valamint a kereskedelmi kő laboratórium (Beck Analytical Laboratories, Inc., Indianapolis, IN, USA). Összesen 368 beteg volt kőelemzési eredményekkel, valamint a kő- és vizeletkultúrákra vonatkozó adatokkal.

A betegeket ezután a kőásványtartalom elemzése alapján három csoportra osztották: struvita, apatita és nem struvita nem apatita betegekre. A struvita betegeket olyan betegekként határozták meg, akiknek a kőelemzés során bármilyen mennyiségű struvitot jelentettek. Az apatita csoportba azok a betegek tartoztak, akiknek veseköve meghaladja az 50% apatittartalmat struvit hiányában. Végül a nem struvita, nem apatita csoportba azok a betegek tartoztak, akiknek veseköve 50% apatittartalmú volt struvit hiányában.

Azok a betegek, akiknek pozitív tenyészete van a vizelettel vagy a kővel, vagy mindkettővel társítva, tovább osztályozhatók ureázzal vagy nem ureázzal járó bakteriális fertőzéssel. Az ureáz jelenlétére vagy hiányára arra következtettek, hogy az azonosított baktériumokat összehasonlították az ismert módon ureázt termelő szervezetek referenciatáblázatával [16].

Az apatit csoportba tartozó betegeket, akiknek további kőtöredékei voltak az analitikai társaság részéről, a szénsavas szint mérésével osztályoztuk tovább a korábbiakban leírtak szerint [17, 18]. Ezeket a további töredékeket mikro CT-vel szkenneltük, SkyScan 1172 rendszert használva, 14-18 μm voxelmérettel, és ezt követően boncoltuk, a mikro CT szkenneléssel találtuk meg az apatit ásványi anyagokban magas régiókat [19]. Ezeket a boncolt régiókat Fourier transzformációs infravörös spektroszkópiával (FT-IR) elemeztük, KBr pellet módszerrel és Bruker Alpha-T spektrométerrel [20]. A karbonátszint mérésére csak azokat a mintákat használtuk, amelyek csaknem tiszta apatitot mutattak (konkrétan a spektrumban nyilvánvaló kis mennyiségű fehérje vagy kalcium-oxalát nem akadályozta a karbonáttartalom mérését). Ezenkívül nagy gondot fordítottunk arra, hogy a karbonátszint mérésére használt mintákban ne legyen struvit, különös tekintettel az apatit karbonáttartományán belüli 1435 cm-1 csúcsra és az 1037 cm-es elmozdulásra - 1 foszfátcsúcs az alacsonyabb értékek felé, ami akkor fordul elő, amikor a struvit kis mennyiségben van jelen [21].

A statisztikai elemzést JMP szoftverrel (SAS, Inc., Cary, NC.) Végeztük. A kategorikus adatok esetében a különbségeket Chi-négyzet módszerrel (két csoport) vagy az arányok átlagának elemzésével (több mint két csoport esetében) teszteltük. A numerikus adatokhoz a csoportokat összehasonlítottuk t-teszttel (egyenlőtlen varianciákat feltételezve), vagy varianciaanalízissel és Tukey-Kramer HSD teszttel.

Eredmények

PCNL: perkután nephrolithotomia. A Struvite minden olyan beteget magában foglal, akinek a kőelemzésben jelentett struvitje van, a százalékaránytól függetlenül. Az apatit magában foglalja azokat a betegeket, akiknél nincs struvit és> 50% apatit (vagy hidroxi-apatitként, vagy karbonát-apatitként jelentik). A másik minden nem struvita, nem apatita beteg.