Nitrogénegyensúly: A zsírvesztés szempontjai

A magas fehérjetartalmú étrend javítja a nitrogénvisszatartást és megkönnyítheti az izom hipertrófiáját, ha ellenállási edzéssel kombinálják. Ez megemelheti a nyugalmi anyagcserét.

A legtöbb egyén pszichéjébe beépült, hogy a fogyáshoz erőszakos korlátozásra van szükség az energia bevitelére és aerob testmozgásra. Ezt a nézőpontot még a tudományos és orvosi közösségen belül is „tényként” tartják számon. A tudományos szakirodalom azonban nem támasztja alá ezt az elméletet, mert a hosszú távú aerob testmozgás és az energiát korlátozó étrend megkérdőjelezhető előnyökkel jár a zsírvesztés szempontjából. Bár ellentmondásos, az elhízás valójában az éhezés feltétele. Nagy zsírtartalékok léteznek, de a test nem képes kiaknázni őket energiatermelés céljából, mert az anyagcsere-diszfunkció miatt az oxidációtól elkülönülnek. A hipotalamuszban a leptin-rezisztencia megakadályozza a megfelelő információk elérését az agyba jutó zsírtartalék mértékéről, és ez végső soron azt jelenti, hogy legalább a hipotalamusz számára a zsír nem létezik. Ezért amikor az energia korlátozott vagy aerob testmozgást végeznek, a test ellenintézkedésekkel reagál az energiafogyasztás korlátozására, mint az éhezés során.

Ezért káros a súlycsökkenés kikényszerítése az aerob testmozgással és az energiafogyasztás korlátozásával. Az éhezés vélt fenyegetésével szembesülve a hipotalamusz az energia megőrzése érdekében képes szabályozni az ételek termikus hatását és a tevékenység termikus hatását. Ezenkívül az izomszövet katabolizmusa következik be, amikor az elágazó láncú aminosavak szénvázait energiaforrásként használják az alanin-cikluson keresztül. Az ilyen kényszer-energia korlátozás és az aerob testmozgás nettó eredménye a fogyás, amelynek nagy százaléka vázizomzat. A most véglegesen lecsökkent nyugalmi anyagcsere arány és az egyre jobban serkentő étvágy miatt az elvesztett testzsír visszanyerése hosszú távon nagyon valószínű. A csontvázizom elvesztése ezért döntő jelentőségű abban, hogy az energia korlátozása és az aerob testmozgás nem eredményez fogyást, és ennek megakadályozása a siker szükséges lépése. A pozitív nitrogénegyensúly fenntartásának ezért prioritást kell élveznie minden sikeres zsírvesztési programban.

A kutatások megvizsgálták az aerob testmozgás és az energiakorlátozás hatásait, és kimutatták, hogy mindkettő negatív nitrogénmérleg létrejöttét eredményezi. Például egy tanulmányban 1 a kutatók 12 férfi és nő vizeletből történő nitrogén kiválasztását mérték az energiafelhasználás 20% -os növekedése során, alacsony intenzitású edzéssel, beleértve az álló kerékpáron történő kerékpározást is. A kimosási időszakot követően a szerzők megmérték ugyanezen alanyok vizelettel történő nitrogén kiválasztását, miután az energiafogyasztás 20% -kal csökkent, amely napi 0,57 gramm/testtömeg-kilogramm fehérjét tartalmazott. Mindkét periódus alatt a vizelet nitrogén kiválasztása megnőtt, ami az alanyok negatív nitrogén egyensúly állapotába került. A nitrogénvisszatartásban nem volt szignifikáns különbség egyik kezelés között sem, ami arra utal, hogy mind az energia korlátozása, mind az alacsony intenzitású aerob testmozgás olyan belső teret okoz, amely potenciálisan vázizomvesztéshez és a nyugalmi anyagcsere sebességének csökkenéséhez vezethet a negatív nitrogénegyensúly révén.

Amíg az inzulin- és leptinrezisztencia meg nem fordul, a hipotalamusz továbbra is ellensúlyozza az energia csökkenését, másutt növelve az energiahatékonyságot. Ezért a zsírvesztés bekövetkezése érdekében nem lehet energia-korlátozásokat végrehajtani. Az anyagcsere sebességét a vázizom hipertrófiájának előidézésével kell stimulálni, és ez csak pozitív nitrogénegyensúly létrehozásával érhető el. Különösen a magas fehérjetartalmú étrendre van szükség, amely nem tartalmaz energiakorlátozást a rezisztencia edzéssel kombinálva, a nitrogén visszatartás javítása és a vázizom növekedésének serkentése érdekében. Egy tanulmányban, például a 2., a kutatók összehasonlították az ellenállás és az aerob testmozgás fiziológiai paraméterekre gyakorolt hatását azokban a személyekben, akik nem vállalták az energia korlátozását. Az eredmények azt mutatták, hogy a rezisztencia edzés növelte a sovány tömeg és a nitrogén visszatartást, és ezt a nyugalmi anyagcsere sebességének növekedése tükrözte. Ezzel szemben a vázizomtömeg és a nitrogénvisszatartás aerob edzéssel csökkent, és ez csökkentette az anyagcserét.

Ezért az ellenállást edző csoportban nőtt a zsírmentes tömeg és csökkent a testzsír, míg az aerob testmozgással foglalkozó csoport fogyott, de ez mind a zsírból, mind az izmokból állt. Ez alátámasztja azt az állítást, hogy az aerob testmozgás katabolikus és a vázizomzat csökkenését okozza. Érdekes, hogy az ellenállást edző csoport a növekvő kalóriabevitel ellenére vesztett zsírból, ami azt mutatja, hogy a zsírvesztés energiakorlátozás nélkül is lehetséges. Az erő nőtt az ellenállást edző csoportban, és csökkent az állóképességi csoportban, amire számítani lehetett, ami arra utal, hogy a zsírmentes tömeg csökkenése hátrányosan befolyásolta a funkcionális erőt. Míg a nitrogénvisszatartás az ellenállást edző csoportban jelentősen megnőtt, ezt a hatást az aerob testmozgás hozzáadása csillapította. Hasonlóképpen, míg az aerob testmozgás káros testösszetétel-változásokkal járt, az ellenállóképesség hozzáadása enyhítette a negatív hatásokat. Az aerob testmozgás és az energia korlátozása ezért káros a zsírvesztés szempontjából, mert negatív nitrogénmérleget hoz létre.