Absztrakt 11616: Az életmódbeli súlycsökkentő beavatkozás hatása a zsigeri zsír- és glikémiás kontrollra a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők és anélkül

Absztrakt

Háttér: Habár a zsigeri zsír nagy mennyisége társul az inzulinrezisztenciával, ami 2-es típusú cukorbetegséghez (T2D) és szív- és érrendszeri betegségekhez (CVD) vezethet, kevesebbet tudni arról, hogy az életmód módosítása (fogyókúrás étrend és testmozgás) indukálta-e a zsigeri zsír változását a glikémia javulásával jár.

Mód: T2D-ben vagy pre-diabéteszben szenvedő, 77 35-65 éves személyt randomizáltunk 6 hónapos fogyókúrás étrendbe (D); vagy D kombinálva felügyelt közepes intenzitású edzéssel (D + E). A vizsgálati intézkedések a teljes hasi, zsigeri és szubkután zsírtérfogat mágneses rezonancia képalkotással, aerob fitnesz VO2 csúcsként kifejezve a futópad tesztelése során, testtömeg-index (BMI) és vérminták HbA1c szintjei voltak.

Eredmények: 77 alany közül (átlagos életkor, 54,8 ± 7,8 év; átlagos BMI, 34,5 ± 4,7 kg/m 2, nők, 77,9%; fehérek-65%, feketék-34%, ázsiaiak-1%), n = 37-ben T2D és n = 40 volt pre-diabetes. A 6. hónapban mind a D, mind a D + E csoport javult a kiindulási ponttól (p 2; D + E: -104,16 ± 72,37 cm2, p = 0,92), a zsigeri zsírtól (D: -25,53 ± 39,44 cm2; D + E:, -23,24 ± 35,62 cm2, p = 0,85), HbA1c (D: 0,04 ± 0,46%; D + E: 0,03 ± 0,63%, p = 0,96) és VO2-csúcs (D: 2,26 ± 3,92 ml/kg/perc; D + E: 3,71 ± 2,65 ml/kg/perc, p = 0,11). Többváltozós elemzésben a kiindulási viszcerális zsír, a T2D státusz, a testsúlycsökkenés és az aerob fitnesz növekedése alapján kiigazítva a HbA1c csökkenése (β = -0,49, p = 0,007) a viscerális zsír csökkenésével járt (R 2 = 0,34, p = 0,02).

Következtetés: A legfontosabb megállapítás az volt, hogy a diéta vagy az étrend, valamint a zsigeri zsír testmozgás által közvetített csökkenése a T2D-ben vagy pre-diabéteszben szenvedő egyének HbA1c-szintjének csökkenésével járt együtt. Ezek az adatok hozzájárulnak a hasi elhízás csökkentésének előnyeivel kapcsolatos növekvő bizonyítékokhoz, amelyek ebben az esetben jobb glikémiás kontrollt eredményeznek a T2D-ben és a pre-diabéteszben.