Agyelváltozások és étkezési rendellenességek Journal of Neurology, Neurosurgery; Pszichiátria

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Legfrissebb tartalom
Jelenlegi probléma
Archívum
JNNP 100
Szerzői
Podcastok
Ról ről

Főmenü

Legfrissebb tartalom
Jelenlegi probléma
Archívum
JNNP 100
Szerzői
Podcastok
Ról ről

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

itthon
Archívum
76. évfolyam, 6. szám
Agyelváltozások és étkezési rendellenességek

Cikk
Szöveg
Cikk
info
Idézet
Eszközök
Ossza meg
Válaszok
Cikk
metrikák
Figyelmeztetések

Absztrakt

Célkitűzés: Értékelni a különböző agyi struktúrák elváltozásai és az étkezési rendellenességek összefüggését, és ezáltal tájékoztatni a neurobiológiai kutatásokat e mentális betegségek etiológiájáról.

Módszer: Szisztematikusan áttekintettünk 54 korábban közzétett esettanulmányt az agykárosodást okozó étkezési rendellenességekről. Az elváltozás helyét, a tipikus pszichopatológia jelenlétét és az ok-okozati összefüggésre utaló bizonyítékokat rögzítették.

Eredmények: Noha az étvágy és az étkezési viselkedés egyszerű változásai fordulnak elő a hipotalamusz és az agytörzsi elváltozásoknál, az összetettebb szindrómák, beleértve az étkezési rendellenességek jellegzetes pszichopatológiáját, a jobb frontális és temporális lebeny károsodásával társulnak.

Következtetések: Ezek az eredmények megkérdőjelezik azt a hagyományos nézetet, miszerint az étkezési rendellenességek összefüggenek a hipotalamusz zavarával, és arra utalnak, hogy a patogenezisben a jobb agyfélteke túlsúlyban lévő frontotemporális áramkörök játszanak szerepet.

anorexia nervosa
agyi elváltozások
bulimia nervosa
táplálkozási zavarok

Statisztikák az Altmetric.com-tól

Az étkezési rendellenességeket, beleértve az anorexiát és a bulimia nervosát, rendellenes étkezési szokások és tipikus pszichopatológiai jellemzők jellemzik, beleértve a zsírosságtól való félelmet, a soványság iránti törekvést és a testkép zavarását. A legtöbb betegben nincs kimutatható fokális agyi rendellenesség. Mindazonáltal az anorexia és a bulimia nervosa asszociációi a perinatális szövődmények 1, 2 és fejsérülések 3 esetén az agy patológiájának szerepére utalnak egyes esetekben. Számos esettanulmány leírja a koponyaűri daganatokkal, sérülésekkel vagy epileptogén gócokkal járó étkezési rendellenességeket. Számos klinikai leírás azonban csak az étvágy megváltozására korlátozódik, és hiányzik az evészavarokra jellemző pszichopatológiai jellemzők. Az agydaganatokkal összefüggő 21 anorexia-eset korábbi áttekintése azt mutatta, hogy közülük csak három teljesítette a hivatalos diagnosztikai kritériumokat. 4 Jelen cikkünkben közzétett esettanulmányok szisztematikus áttekintését adjuk, és kiemeljük azokat a viszonylag ritka eseteket, amikor a tipikus étkezési rendellenességek ok-okozati összefüggésben vannak a lokalizált agykárosodással.

MÓD

A Tudás Webét és a Medline-t olyan cikkekre keresték, amelyek 2004 áprilisáig megjelentek bármilyen kulcsszó-kombinációval: „étkezési rendellenességek”, „anorexia nervosa”, „bulimia”, „mértéktelen evés” és „kényszeres evés”, „agykárosodással”., „Agyi elváltozás”, „tumor”, „sérülés” és „epilepszia”. Áttekintettük a hivatkozási listákat és hivatkozási kereséseket hajtottunk végre az azonosított cikkeknél. A 7 év alatti gyermekek eseteit kizárták. 54 esettanulmányt találtunk agykárosodáshoz kapcsolódó étkezési rendellenességekről. Az agyi elváltozással járó elhízás eseteit másutt vizsgálták 5, és csak akkor mutatják be, ha van jelentős viselkedési zavar vagy pszichopatológia.

Az ok-okozati összefüggésre utaló bizonyítékokat akkor vettük észre, ha a következő kritériumok egyike teljesült: 1) az étkezési rendellenesség kialakulása egybeesett az agykárosodás előfordulásával; 2) az elváltozásra irányuló kezelés (műtéti, epilepszia elleni) az étkezési rendellenesség remisszióját eredményezte; 3) agykárosodás egybeesik az étkezési rendellenesség remissziójával egy olyan betegnél, akinek korábban megállapított agykárosodása van.

EREDMÉNYEK

Hypothalamicus elváltozások

23 eset volt agyi elváltozással lokalizálva a hipotalamusz és a harmadik kamra területén (1. táblázat: 1–23. Eset). 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24 Egy kivétellel ezek primer tumorok voltak. A rendellenes étkezési magatartás mellett a tünetek általában a diabetes insipidus, a látásromlás és a nem provokált hányás voltak.

Esetek az agyi elváltozásokhoz kapcsolódó étkezési rendellenességekről

Három női eset látszólag tipikus anorexia nervosa típusú volt (1. táblázat: 1-3. Esetek). Az 1. eset a kezdeti fázisokban tipikusnak tűnt a zsírosságtól és az ön által kiváltott hányástól való félelem miatt; később egy atipikus forgatókönyvvé fejlődött, spontán hányással és jó belátással; remisszió történt a tumor műtéti eltávolítása után. A 2. eset meglehetősen jellegzetesnek tűnik a serdülőkorban, a zsírossá válás és az evés miatt való csalás miatt; azonban túlzott álmosság volt, és nem világos, hogy a hányás önmaga okozta-e vagy spontán. A 3. esetben az anorexia a súlyos személyiségzavar hátterében alakult ki, határ-, kényszer- és perfekcionista vonásokkal; a daganat eltávolítása után az étkezési késztetés alábbhagyott, de a személyiség patológiája fennmaradt. Figyelemre méltó, hogy az étkezési zavar kialakulása hosszabb idővel megelőzte a neurológiai tüneteket (2 és 5 év a két esetben, amikor a megjelenés korát jelentették), mint az atipikus anorexia esetekben.

Tizenkét esetet (4–15) atipikus anorexiának minősítettek, akaratlan fogyással, hét esetben pedig nem provokált hányással. Noha tipikus pszichopatológiáról nem számoltak be, három esetben észlelték a lesoványodás miatti aggodalmat, öt esetben depressziós hangulatot, egy esetben pedig rögeszmés kényszeres tüneteket (8). Háromnál (4, 5 és 6) szuggesztív bizonyíték volt az ok-okozati összefüggésre abban az esetben, ha az anorexia műtéti vagy sugárkezelés után remisszált. Ezen esetek egyike sem felelne meg az anorexia nervosa formális diagnosztikai kritériumainak; bemutatásuk atipikus volt a nemi megoszlás, a megjelenés kora és a kapcsolódó neurológiai tünetek szempontjából.

Az atipikus bulimia (16–23) nyolc esete étvágygerjesztéssel és érzelmi labilitással járt. Agresszív és antiszociális magatartás főleg akkor jelentkezett, amikor megtagadták az élelmiszerekhez való hozzáférést.

Összefoglalva: a hipotalamusz területén fellépő elváltozások étkezési zavarokhoz vezethetnek, akár étvágycsökkenéssel, akár növekedéssel. Kevés bizonyíték van arra, hogy a hipotalamusz tumorai tipikus étkezési rendellenességeket okoznának. A három, evészavar-specifikus pszichopatológiával járó eset közül az egyik a premorbid személyiségzavarnak tulajdonítható, a másik kettő pedig viszonylag hosszú idővel a neurológiai tünetek előtt alakult ki.

Agyszár elváltozások

Az agytörzs és a negyedik kamra primer daganatokkal járó hét anorexia-eset közül (1. táblázat: 24–30. Eset) 12, 25–30 kettő (24 és 25) tipikus restriktív anorexia nervosa-ként jelenik meg, a zsírosságtól való félelemben; a daganatok műtéti eltávolítása mindkét esetben remisszióhoz és tartós súlygyarapodáshoz vezetett.

A másik öt eset egyértelműen atipikus volt a súlycsökkenéssel, súlyhiány vagy testképzavar hiányában. A 26. esetben az atipikus anorexia teljesen megszűnt a sugárkezelés után. Egyéb tünetek voltak a nem provokált hányás, nyelési nehézség, csuklás, köhögés és nystagmus.

Összefoglalva, az agytörzsi elváltozások étvágytalansággal és könnyed hányással járnak. A restriktív anorexia nervosa tipikus eseteivel való szuggesztív összefüggés két esetjelentésre támaszkodik, és további bizonyítékokkal kell alátámasztani.

Félgömb elváltozások

Tizenhárom esetet azonosítottak az agyféltekében bekövetkezett elváltozásokkal összefüggő étkezési rendellenességekről (1. táblázat: 31–43). 31–38 A károsodás túlnyomórészt a jobb agyfélteke (kilenc jobb, három bal, egy kétoldalú) frontális és temporális lebenyében (hat frontális, négy temporális, három frontotemporális) lokalizálódott. Nyolc esetben volt bizonyíték arra, hogy okozati összefüggés áll fenn a lézió és az étkezési rendellenesség között. Az epilepszia egy kivételével mindegyiknél jelen volt. További tünetek voltak a depresszió, a mánia, a pszichotikus tulajdonságok, a szerekkel való visszaélés, a rögeszmék, a kényszerek és a hipervallás.

Hét eset „tipikus” anorexia nervosaként jelenik meg, súlya és alakja miatt. Közülük háromban szuggesztív oksági összefüggés volt az agykárosodás és az anorexia nervosa között. A 31. esetben a tünetek a frontális lebeny sérülése után kezdődtek egy korábban egészséges férfi serdülőben. A 32. esetben egy frontotemporális sérülés a korlátozó anorexia remissziójához vezetett egy epilepsziában szenvedő felnőtt nőnél. A 33. esetben restriktív anorexia nervosa remisszióban szenvedő fiatalember epilepszia görcsoldó gyógyszerrel történő sikeres kezelésével.

Három esetben fordul elő atipikus anorexia jobb frontális epilepsziás fókusszal. A 38. és a 39. esetben a rögeszmés kényszeres tünetek voltak kiemelkedőek, és mind az anorexia, mind az epilepszia remisszióban volt egy érrendszeri rendellenesség embolizációja vagy műtéti tumor eltávolítás után.

A tipikus bulimia nervosa két esete, a tünetek kimerülésével és megtisztításával az epilepszia időbeli lobotomiával (41) vagy antiepileptikus gyógyszerrel (42) történő sikeres kezelésével oldódott meg. A 43. esetben súlyos viselkedési zavarral járó atipikus bulimia rendeződött az asztrocitóma műtéti eltávolításával a jobb elülső cinguláris kéregben.

Összefoglalva, meggyőző bizonyíték van arra, hogy a félgömb károsodása okozati összefüggésben van a tipikus étkezési rendellenességekkel. Ezt támasztja alá az esetek nagy része tipikus pszichopatológiával, étkezési rendellenességek remissziójával az agyi elváltozások eltávolítása után, valamint a jobb frontális és temporális lebenyekben bekövetkező elváltozások következetes lokalizációjával.

Egyéb elváltozások

A 44. esetben a jobb putamen elváltozása obszesszív kényszeres rendellenességgel, étellel kapcsolatos gondokkal és kényszeres testmozgással társult. 39 A 45. eset atipikus bulimia, növekedési hormon termelő hipofízis adenoma. 38 A 46. esetben egy fiúnál 12 évesen tipikus anorexia nervosa alakult ki, majd 2 évvel később pszichotikus epizód következett be; mágneses rezonancia képalkotás parietális arachnoidalis cisztát és frontális lebeny atrófiát tárt fel. 40

A 47–50. Esetekben egynél több agyi struktúrát érintő tumor terjedt el. 38, 41–43 Ezek közül kettőt atípusos anorexiának, kettőt pedig tipikus anorexia nervosának minősítettek. A 49. esetben a disszeminált ependimoma sugárterápiájával kombinált műtét atípusos anorexia remissziójához vezet.

Az 51. eset tipikus bulimia nervosa, diffúz paroxizmális rendellenességgel az elektroencefalogramon, amely karbamazepin és lítium kombinációjával javult. 35 Az 52–54. Esetekben a rendezetlen étkezés a hydrocephalushoz társult. 44–46 Kettőnél anorexia (53) vagy bulimia (54) remissziót jelent a ventriculo-peritonealis sönt elhelyezésekor.

Ezek a diffúz vagy disszeminált agykárosodással járó esetek tovább támogatják az étkezési rendellenességek és az agyi patológia közötti kapcsolatot; ugyanakkor kevésbé informatívak az étkezési rendellenességek hátterében álló diszfunkcionális áramkörök helyét illetően.

VITA

A közzétett esettanulmányok ezen áttekintése kétségbe vonja azt a hagyományos nézetet, miszerint a hipotalamusz zavarai az étkezési rendellenességek mögött állnak. Noha a hipotalamusz elváltozásai az anorexia-szerű szindróma idegrendszeri okai a leggyakrabban, legtöbbjükben hiányzik a tipikus pszichopatológia. A nyolc, jellegzetes pszichopatológiai bemutatású és ok-okozati összefüggésre utaló bizonyítékkal rendelkező eset közül négynél frontális és temporális kortikális elváltozás volt, két agytörzsdaganat, egy hipotalamusz tumor és egy hydrocephalus. A frontotemporális áramkörök implikációja összhangban áll a 47, 48-as étkezési rendellenességek funkcionális idegépalkotó kutatásával és az étkezés jóindulatú változásaival, például a gourmand-szindrómával. 49 Ezért arra a következtetésre jutunk, hogy a bizonyítékok a kortikális mechanizmusokat részesítik előnyben az étkezési rendellenességek keletkezésében a hipotalamusz helyett.

A rendezetlen étkezés és az epilepszia összefüggését 12 esetben jelentették. Ezek közül hatban az epileptogén fókusz műtéti eltávolítása vagy görcsoldó kezelés utáni remisszió arra utal, hogy az étkezési rendellenességet aktívan fenntarthatja az epileptogén fókusz, nem pedig hiány-szindróma a normális agyszövet hiánya miatt. 31, 33–35, 37

A vizsgált esetek közül ötben a kényszeres pszichopatológia mellett zavart evés is előfordult. 8, 9, 34, 37, 39 Ez a megállapítás párhuzamos az étkezési rendellenességek és az 50, 51-es obszesszív kényszeres rendellenességek komorbiditásával és családi együttes előfordulásával, és javasolja a kettő közös vagy átfedő idegi szubsztrátumát.

Korlátozások

Ez az áttekintés esettanulmányokra támaszkodik, amelyek nagyon válogatott anyagok, amelyek hajlamosak a jelentésekre és a publikációk elfogultságára. Nevezetesen a rendezetlen étkezéshez kapcsolódó 23 hipotalamusz elváltozás közül tizenhatot tettek közzé 1990 előtt, csak egy kérgi elváltozással összehasonlítva. Ez a publikációs trend az étkezési rendellenességek kutatásának hangsúlyeltolódását tükrözi az endokrin és autonóm összefüggések tanulmányozásától a pszichológiailag megalapozott magyarázatokig.

Bár az agyi elváltozás eltávolítását követő rendellenesség megszűnése erősen ok-okozati összefüggésre utal, ez mégsem bizonyítja az okozati összefüggést. Például a gerincvelői meningioma műtéti eltávolítását követő anorexia nervosa remisszió esetén nem biztos, hogy a látszólagos okozati összefüggés mechanizmusa összefügg-e a daganat tömegének eltávolításával, a cerebrospinalis folyadéktér dekompressziójával vagy más nem specifikus tényezőkkel. 52

Az esettanulmányokban szereplő információk változó mértékűek és minőségűek. Ez befolyásolhatja az egyes esetek tipikusnak vagy atipikusnak minősítését. Ha hiányoztak a pszichopatológiáról szóló információk, akkor az esetet alapértelmezés szerint atipikusnak tekintették.

Klinikai következmények

A hipotalamusz (étvágyváltozás, túlzott szomjúság és ivás) vagy agytörzs (erőfeszítés nélküli hányás, nyelési nehézség) elváltozások neurológiai tünetei hasonlítanak az étkezési rendellenességek tüneteihez, de klinikai alapon megkülönböztethetők, mivel specifikus pszichopatológia általában nincs jelen. A zavart étkezés szokatlan életkorban vagy nemben, a fejsérülés vagy az epilepszia kórelőzményében fel kell hívni a neurológiai vizsgálatokat, ideértve az agy mágneses rezonanciáját. Végül, epilepsziás vagy feltételezett agykárosodásban szenvedő betegeknél a rendezetlen étkezési magatartás kialakulása a jobb elülső fókuszra utaló lokalizációs tünet.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük Dr. Marin Trummernek, hogy szívesen nyújtott további információkat. Rudolf Uhert a brit Psychiatry Research Trust Nina Jackson ösztöndíja támogatja.