Agyi érgörcs: kezelés

Bevezetés

Áttekintés

Az "agyi érgörcs" kifejezés az agyi artériák "beszűkülését" vagy összehúzódott állapotát jelenti in vivo. A subarachnoidális vérzést követő vasospasmus az agyi ischaemia egyik fontos oka, és ez a leggyakoribb súlyos szövődmény a subarachnoidális vérzés túlélőinek. Ez a cikk a vazospasmus patomechanizmusát és a kezelés különféle megközelítésének ésszerűségét tárgyalja. A nitrogén-oxid termelésének és az értágító funkciónak a károsodása fontos mechanizmus, amely az agyi érgörcsök patogeneziséhez kapcsolódik. Ez megmagyarázza a nitrogén-oxid donorok, például a nitroglicerin hatásosságát értágítóként. Az agyi érgörcsben szenvedő betegek általános kezelése során figyelmet kell fordítani az ezzel járó agyi rendellenességekre.

Főbb pontok

• Agyi érgörcs vagy az agyi erek szűkülete általában subarachnoidális vérzést követően jelentkezik.

• Fontos oka a mortalitásnak és a morbiditásnak a repedt koponyaűri aneurysmában szenvedő betegeknél.

• Számos kezelési módszer a vazospasmus patomechanizmusának különböző koncepcióin alapszik, és magában foglalja az orvosi és az intervenciós eljárásokat egyaránt.

Történeti megjegyzés és terminológia

Az "agyi érgörcs" kifejezés az agyi artériák in vivo "szűkülését" vagy összehúzódott állapotát jelenti az angiogramokon látható vagy az agyi erek műtéti expozíciója során megfigyelt állapotban. Az aneurysmális subarachnoid vérzés utáni agyi érgörcsről szóló szakirodalom áttekintése azt mutatta, hogy az angiográfiai értágulat az esetek 67,3% -ában fordul elő, amikor az angiográfiát a legnagyobb valószínűségre időzítik. Az esetek 32,6% -ában késleltetett iszkémiás hiány vagy tüneti érgörcs fordul elő (Dorsch 1995).