Alopecia areata és púpos hát-szindróma szoptató malacokban

Absztrakt

Ez a jelentés a humpi-back szindróma nem gyakori változatát írja le, amely több bordatöréssel és multiszisztémás vasculitisszel társult több szoptató malacban, és első alkalommal egy sertésbetegségben, amely összhangban van az alopecia areata-val. Mindkét állapotot egyidejűleg figyelték meg a gazdaságban és alkalmanként ugyanazon malacokban.

Önéletrajz

Alopécie areata et szindróma du porc bossu chez des porcelets à la mamelle. Les auteurs rapportent chez plusieurs porcelets sous la mère une varite peu fréquente du syndrome de lordose et xyphose Associée à des fractures costales multiples et à une vasculite multisystémique et, pour la première fois chez le porc, une maladie cutanéal area avecé cutanée compatible. Les 2 feltételek a szimultanément sur la ferme et même chez bizonyos porcelánok esetében.

(Traduit par les auteurs)

Az Alopecia areata (AA) nem hegesedő, tünetmentes, gyulladásos alopecia, amelyet emberekben, kutyákban, macskákban, lovakban, szarvasmarhákban és nem emberi főemlősökben, valamint egerekben és patkányokban észleltek, és amelyeket az állapot vizsgálatára modellként használnak (1–3 ). Az alopecia areata lehet fokális, multifokális vagy generalizált (alopecia universalis). E feltételezett autoimmun bőrbetegség korai stádiumának szövettani jellemzője a gyulladásos sejtek, többnyire T-limfociták beszivárgása az anagén szőrtüszők hagymájában (bulbitis) és körülötte (4). Időnként a gyulladás felszínesen előrehaladhat, beleértve a tüszők szorpát (4,5). Állatokban az AA kozmetikai betegség, és nem befolyásolja az életminőséget (4,5).

Egy másik, „púpos hát-szindróma” nevű állapotról több országban is beszámoltak a sertések (6–9). Ezt a konformációs problémát az ágyéki gerinc felfelé görbülete (kyphosis) és a mellkas gerincének lefelé görbülete (lordosis) jellemzi. A hát ezen alakváltozása leggyakrabban 8-16 hetes korban figyelhető meg, de bizonyos esetekben már 3 hetes korban is kimutatható. Az állapot súlyossága változó, de a súlyosan érintett állatokat humánus okokból gyakran kell eutanizálni. A szindrómának legalább 4 változata létezik, amelyek közül az egyik többszörös bordatöréssel és multiszisztémás vasculitisszel jár (7,9,10). Ennek a szindrómának különféle okait javasolták.

Ez a jelentés a humpohát-szindróma nem gyakori változatát írja le több szoptató malacban, amely többszörös bordatöréssel és multiszisztémás vasculitisszel társult, valamint először a sertéseknél az alopecia areata-val összhangban lévő bőrbetegséget. Mindkét állapotot egyidejűleg figyelték meg a gazdaságban, sőt ugyanazon malacokban is.

Esetleírás

Asztal 1

Az érintett malacok és almok száma durva elváltozások alapján

Csak alopecia Csak púpos hátú Alopecia és púpos hátú Összesen

Az érintett malacok	10.	5.	6.	21
Az érintett malacok életkora
Újszülött	6.	0	0	6.
> 1 és az 1. ábra). A csigolya rendellenes görbületén kívül a csigolyák és a csigolyák körüli izomzat normálisnak tűnt. Valamennyi vizsgált malacnak többszörös bordatörése is volt, legalább 6 töréssel a borda ketrecének mindkét oldalán. Ezek a krónikus bordatörések, legfeljebb 1 cm átmérőjű, erős noduláris kalluszokkal, gyakran a tengely közepén vagy a bordák alsó harmadában helyezkedtek el a mellkas középső részén, megkímélve az első és az utolsó bordát (2. ábra). . A Costochondral csomópontokat ez nem befolyásolta, és a törés helyétől távol eső csontok normálisnak tűntek. A bőr vizsgálatakor 3 malacnak multifokális kerek alopecia gócai voltak, amelyek átmérője néhány milliméter és 1 cm közötti volt, főleg és aszimmetrikusan érintve a törzset és a végtagok oldalirányát (3. és 4. ábra). 4). Néhány kisebb gócot nehéz volt kimutatni, különösen nedves bőr esetén.

Két hetes malac a csigolya rendellenes görbületével (nyíl).

Két hetes malac jobb mellkasi bordája 8 szomszédos bordatöréssel, kiemelkedő kalluszokkal. A Costochondral csomópontokat ez nem befolyásolta.

Kéthetes malac kis kerek alopecia gócokkal (nyilak).

Két hetes malac, közelebbről megtekintve az alopecia kb. 1 cm-es területét a bal comb oldalirányában.

Szövettanilag mindkét vizsgált malac szövetében hasonló elváltozások voltak. A vasculitis elváltozásai számos belső szervben és szövetben voltak jelen. Főleg kis és közepes méretű artériás ereket érintettek, és a tunica adventitia, kisebb részben a közeg beszivárgása jellemezte őket limfociták, limfoblasztok, valamint kevesebb plazmocita és hisztocita által. A tunika táptalajon alkalmi nekrotikus törmeléket is észleltek (5. ábra). Az ezen érrendszeri elváltozások által érintett szövetek közé tartoztak a cerebrospinalis agyhártya, a szív, a vázizmok, a tüdő, a máj, a vesék, a nyirokcsomók, a gyomor-bél traktus, a mesenterium, az omentum és a csontok körüli lágy szövetek, beleértve a bordákat is. A megfigyelt egyéb elváltozások közé tartoztak az enyhe, nem gennyes interstitialis tüdőgyulladás, a myocarditis és a myositis. A bordatörési helyeken jelen lévő kalluszok porcból és kisebb mértékben csontszövetből álltak. A többi vizsgált csont, beleértve a combcsontokat és a csigolyákat, normálisnak tűnt, anyagcsere-csontrendszer, például rick, osteoporosis vagy osteochondrosis bizonyítéka nélkül.

Főként a tunica adventitiát érintő limfocita artériát mutató érintett malac ormentumja. Hematoxilin-eozin-floxin-sáfrány (HEPS) festés. Bar = 50 μm.

A 3 alopeciás malac a bruttó vizsgálat során mikroszkopikus bőrelváltozásokat mutatott, amelyek főleg a szőrtüszőket érintették. A follikuláris elváltozásokat limfocita gyulladás jellemezte, amely az anagén hajhagymákban és azok körül helyezkedett el (lymphocytás bulbitis és peribulbitis). Az érintett hagymákat körülvevő limfocita gyulladást időnként néhány plazmocita és hisztocita kísérte. Egyes területeken volt egy falfestményes limfocita folliculitis is, amely az isthmust érintette (6. ábra). 1 vizsgált szakaszban néhány tüsző teljesen eltűnt anélkül, hogy heg maradt volna. A bőrminták immunhisztokémiai festése anti-CD3-mal (poliklonális nyúl anti-humán CD3, Dako North America, Carpinteria, Kalifornia, USA) feltárta, hogy az anagén hajhagymákban és az isthmusban és környékén jelenlévő legtöbb gyulladásos sejt T-limfocita volt (7. ábra).

Az érintett malac bőre: A szőrtüsző alsó része limfocita bulbitist és peribulbitist, valamint néhány fokális fali folliculitist mutat (bal felső sarokban). HEPS folt. Bar = 50 μm.

Az érintett malac bőre: A CD3 immunhisztokémiája azt jelzi, hogy ebben a súlyosan gyulladt szőrtüsző-izzóban és környékén a legtöbb sejt T-limfocita. Bar = 50 μm.

2 malac tüdejének, májának és lépjének bakteriális vizsgálata nem vagy csak jelentéktelen növekedést eredményezett. E két malac mindegyikéből származó tüdő- és limfoid szövetek mennyisége negatív volt a PCV2 és a PRRS vírus szempontjából, kvantitatív polimeráz láncreakciós vizsgálattal (11).

Vita

Ezen malacok bőrének szövettani és immunológiai leletei összhangban vannak az AA diagnózisával. Az AA jellegzetes elváltozása az anagén szőrtüszőket érintő lymphocytás bulbitis, amelyben a T-limfociták a gyulladásban részt vevő fő sejttípusok. Bizonyos esetekben kutyánál és lónál a lymphocytás gyulladás jelentős mértékben magában foglalja az izzót és a tüszőfalat is az isthmus szintjéig (4,5). Ezt a jelentés malacain is megfigyelték. Nem ismert, hogy ezek az utóbbi elváltozások az AA különálló klinikai altípusához kapcsolódnak-e. Az ebben a jelentésben bemutatott eset nem csak azért szokatlan, mert a sertésfajokban az AA első leírását képviseli, hanem az érintett malacok fiatal kora és az a tény miatt is, hogy több állatot érintett, némelyiket ugyanabból az alomból.

Az AA oka még mindig nem meghatározott, de feltételezhetően genetikailag hajlamos autoimmun betegségről van szó, amelynek középpontjában a szőrtüszők alsó része áll. Sejtes és humorális immunológiai támadások kombinációját képviseli a különböző follikuláris komponensek ellen (12). Emberben a humán leukocita antigéneket (HLA) megosztó családokban az előfordulás nagy gyakorisága genetikai hajlamra utal (2). A rágcsáló modellekből kiderült, hogy az AA kialakulása egy általános genetikai fogékonyságra támaszkodik, ahol a fő fogékonyság génjeit kisebb betegség súlyosságát módosító gének egészíthetik ki (3). Az AA megjelenését, időtartamát, kiterjedését, súlyosságát és perzisztenciáját azonban az egyes rágcsálók epigenetikai tényezők módosíthatják. Ezek a bizonyított vagy feltételezett epigenetikus módosítók közé tartozik az étrend, a hormonok, a keresztreaktív exogén antigének, valamint az általános vírus- és vakcinaterhelés. A genetika szerepe az itt leírt esetben nem volt kimutatható, bár továbbra is lehetséges, mivel a betegség alomtársakban fordult elő.

Az elmúlt években sok országban észlelték a kyphosis és a lordosis átmeneti szórványos kitöréseit, amelyeket hump-back szindrómának neveznek. A szindróma előfordulását ezekben a járványokban a sertések 2,5% -ánál vagy kevesebb, mint 30% -áig jelentették (9). A legtöbb érintett állatban az állapot születéskor nem jelentkezik, de 8-16 hetes korban, és néha már néhány hetes korban is felismerhetővé válik (13). A hátsó eltérés súlyosságát korábban 5 osztályba sorolták (6). A súlyosan érintett állatok rosszul növekedhetnek, és nem érik el a vágási súlyt, vagy emberséges okokból eutanizálni kell őket. A sertéseknél javasolt kyphosis és lordosis lehetséges okai közé tartoznak a fizikai vagy anyagcsere-rendellenességek miatti elsődleges csigolyaváltozások, táplálkozási hiányosságok, méhen belüli fertőzések, hím sertéseknél a korai pubertás kezdete, a fájdalmas izom-csontrendszeri állapotok által okozott stressz az ágyéki gerincen és a genetika, de a legtöbb közülük még meg kell erősíteni (9,14).

A jelentésben leírt 2 feltétel (AA és púpos-hátsó szindróma) közötti kapcsolat nem volt meghatározható. Az állományban voltak olyan malacok, akiket a púpos-hátsó szindróma érintett, és akiknek nem volt alopecia problémája, és fordítva. Gazdaságossági okokból a csak tünetmentes alopeciás állapotban szenvedő malacokat nem küldték el boncolásra. Érdekes azonban megjegyezni, hogy az AA elváltozásai, valamint a hátsó deformitású malacokban megfigyelt vasculitis mind immunológiai háttérrel rendelkezhetnek. Emberben AA eseteiről gyakran számoltak be más, együttélő immunmediált betegségek mellett (2).

Köszönetnyilvánítás

A szerzők elismerik az érintett állomány tulajdonosát és gazdaságvezetőjét értékes együttműködésükért. CVJ