Anna Netrebko, az opera díva: "Szeretem az összes extra 30 fontomat"

Anna Netrebko orosz operaénekesnő kamerák előtt pózol Berlinben, 2016. október 9-én.

Rosszijszkaja Gazeta: 25 év sikeres nemzetközi karrier kellett ahhoz, hogy debütálj a Bolsojnál. Miért tartott ilyen sokáig?

Anna Netrebko: Nem akarom azt hinni, hogy ennek oka némi cselszövés vagy machináció volt. Valószínűleg rossz a szervezés, rossz az időzítés. Nagyon régen, 12 évvel ezelőtt Vlagyimir Vasziljev meghívott a Traviata énekére. De akkor még nem voltam kész Violettát énekelni a Bolsojnál, amit akkor őszintén mondtam neki.

RG: Miért esett a választás Manon Lescautra Puccini írta - nyertes opera, de rendkívül nehéz egy szoprán számára?

A.N .: Amikor Vlagyimir Urinnal [a Bolsoj vezérigazgatójával] átgondoltuk, hogy milyen operát állítsunk színre, azt gondoltuk, hogy csináljunk olyat, amely még nem volt a színházban. Így született meg részben a Manon színpadra állításának ötlete.

RG: Lesz még egy Manon Lescaut előadás veled a Bolsojnál?

A.N .: Azt hiszem, természetesen visszatérni Moszkvába másfél év múlva, hogy még egyszer elénekeljem, könnyebb lesz. Bár őszintén szólva nem nagyon akarom ezt az operát énekelni.

RG: Miért?

A.N .: Ez egy nagyon nehéz opera, nagyon véres. Az egész testet tönkreteszi, kezdve a hangtól és a lelki békéjével. Nem lehet gyakran végrehajtani. A novemberi öt fellépés után pedig a New York-i Met színpadon már nem szerepel a terveim között.

De természetesen jövünk és énekelünk a Bolsoj Színházba, ha már ott van a produkció, bár az akusztika nagyon nehéz volt ott, és nehéz volt beállítani. A hang egyszerűen nem repül. Olyan érzés, mintha felmennél és a semmibe énekelnél. Amikor először léptünk a Történelmi Színpadra, igazi sokkot éltünk át. Bár szeretem a produkciót.

RG: Nem félsz Valerij Gergijev féltékenységétől? Még mindig a Mariinsky Színház szólistája vagy .

RG: De vajon Mariinsky legjobban várt premierje jövő nyáron lesz-e, az Adrienne Lecouvreur-ban való fellépésed?

A.N .: Igen! A produkciót Los Angeles-i barátunk és emberbarátunk, Robert Denzel szponzorálja. Szereti a verizmust, és legalább tíz éve arról álmodozik, hogy én énekelem Adrienne-t, aztán végül megtaláltam a bátorságot.

RG: Miért vonul vissza néha a már meghirdetett előadásoktól, például a Fausttól? Gounod vagy Norma írta Bellini?

A.N .: Rendszerint több évvel az esemény előtt írok alá szerződéseket. Ebben a pillanatban úgy tűnik számomra, hogy két vagy három év után élvezni fogom ezt vagy azt a részt, amelyet még nem énekeltem, örömmel megtanulom. De eljön az ideje, és rájövök, hogy nem tetszik a rész. Tehát minden vágyam ellenére sem Margarita, sem pedig különösen Norma nem illik hozzám.

Egyszer sem hallgattam végig. Nem szeretem. De nagyon nem akartam cserbenhagyni a Covent Garden-t, és nem bontani a szerződést a Fővárossal. Nagyon nehéz döntés volt, de elfogadtam. Őszintén szólva ebben nagy segítségemre volt a rendező, attól a pillanattól kezdve, amikor megláttam a koncepcióját. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és elutasítottam.

RG: Tudna-e a jövőben újra ilyen döntéseket hozni?

A.N .: Igyekszem óvatos lenni a repertoár és a szerződések megválasztásában. De nagyjából csak az intuíciómra hagyatkozom. És minden, ami rám vár, elsősorban az új részeim, remélem, hogy érdekesek, és azt hiszem, megbirkózom velük.

Giuseppe Verdi „Il trovatore” című operájának próbája, a Német Állami Operaház előadása a berlini Schiller Színházban, Anna Netrebko mint Leonora. Forrás: Getty Images

RG: Például melyiket?

A.N .: Most kezdek dolgozni az Aidán. Próbálom, meglátjuk, sikerül-e vagy sem. Még sok munkát kell befektetnem. Ebben a szerepben debütálok a salzburgi fesztiválon, 2017 nyarán. Nagyon nehéz, Aida.

Nagyon sok jó és érdekes felvételt hallgattam már meg. Megtaláltam Renata Tebaldi csodálatos ária Ritorna vincitorját, amely modell lesz számomra.

És természetesen egy nagyon jó felvétel Maria Callas-szal, azt hiszem, Mexikóból. Amikor még a testében volt. Mondd, amit akarsz, de minden fogyás teljes hülyeség! Amikor Callas fogyni kezdett, elvesztette a hangját.

RG: Ön követi a diétákat?

A.N .: Nem! Soha! Imádom az összes extra 30 kilómat, Giuditta óta, aki mezítláb táncolt Baden-Badenben.

Az elmúlt hét évben folyamatosan tartom a súlyomat, imádom. Nem adom senkinek. Ez tart engem tovább. Ez az erőnlétem, az erőm, hogy legyen valami, ami alátámasztja a hangomat. Természetesen drámai részekről beszélek, nem könnyű repertoárról.

RG: Megváltoztatta a karakteredet az a tény, hogy drámai módon megváltoztattad a szerepedet, miután a könnyed, szinte soubrette repertoárról a legdrámaibb szerepekre váltottál?

A.N .: Nem. Általában nyugodtabb lettem, megszűnt a gyerekeskedés a bohóckodással és a mimikával. Már 45 éves vagyok, mennyit tudsz? Elegem van a színészkedésből, annak képviseletéből, ami már nem vagyok. Sokkal megnyugtatóbb és érdekesebben dolgozom nagy, komoly karakterekkel.

RG: Diva Assoluta valódi hírnevével, amikor a részvétele bármely operát slágerré változtatja, van-e látnivalója az orosz repertoáron?

RG: És mi a személyiséged otthon?

A.N .: Otthon vagyok a világ leglágyabb, legcsendesebb és legtudatosabb embere. Különösen az elmúlt években, miután feleségül vettem egy csodálatos férfit. A család végül igazi férfit kapott, úgy éreztem, hogy az otthonnak van gazdája, alapja. Olyan jól éreztem magam, annyira nyugodt lettem. Sőt, azon túl, hogy Yusuf a férjem, nagyon kiváló tenor is.

RG: Két énekes egy családban - nehéz?

A.N .: Nem. Nem csinálunk együtt bemelegítő gyakorlatokat. Mindannyiunknak megvan a maga ideje. Először gyakorolok, utána Yusif, vagy fordítva. Nagyon érzékenyek vagyunk egymásra, és egyértelműen tudjuk, hogy mikor kell időt hagynunk egymás gyakorlására.

RG: És hogyan ünnepelte jubileumát szeptember 18-án?

A.N .: Az élet negyvenöt évesen kezdődik. Ez nem jubileum. Egy jubileum 60 vagy 75. Éppen otthon gyűltünk össze. Nem szeretem, sőt, utálom az olyan eseményeket, mint a Netrebko és a Friends.

Magam készítettem ízletes szeleteket, rozmaringgal sült burgonyát, édes amerikai salátát készítettem, dolmát, kebabot és qutabot rendeltünk egy jó azerbajdzsáni étteremben - nagyon finom és kiadós.

Anna Netrebko szoprán a Szentpétervári Konzervatórium Operaházának Operagáláján teljesít. Forrás: Vadim Zhernov/RIA Novosti

RG: Hol van ma az otthona? Szentpéterváron, Bécsben vagy New Yorkban?

A.N .: Valószínűleg leginkább Bécsben. Ott lakos vagyok. Ott fizetem az adókat. New Yorkot tekintjük a második otthonunknak. Talán egy-két év múlva Tishát [Tiago Arua, Netrebko fia - RBTH] egy osztrák iskolába költöztetjük, és Bécsben fog élni és tanulni, ha csak találunk egy jó, jó iskolát. Aztán elkezdjük komolyan megtanulni a német nyelvet családként.

RG: Melyik nap a legtökéletesebb az Ön számára?

A.N .: Amikor mindenki magára hagy és élni hagy. Amikor csak azt csinálom, amit akarok: otthon maradok, házimunkát végzek, együtt vagyok a férjemmel és a gyermekemmel, vásárolni vagy étterembe járni. És mindezt anélkül, hogy bulvárújságírók követték volna őket.

RG: A világ jelenlegi politikai helyzete befolyásolta-e karrierjét?

A.N .: Nem. Bár az általános politikai helyzet nem biztató. De a színházak valóban szilárdan állnak a művészek mellett. Először a New York-i Metropolitan Opera vezérigazgatója, Peter Gelb lép közbe. Nem csak nekem, Valerij Gergijevnek, hanem sok másnak is. Úgy gondolom, hogy a művészetnek épnek kell maradnia, el kell különülnie a politikától.

RG: Az olimpiai himnuszt énekelte a szocsi játékok megnyitóján. És szeretne fellépni Moszkvában a 2018-as világkupa megnyitóján?

A.N .: Szocsiban az olimpiai himnusz eléneklése megtiszteltetés volt számomra! A bajnokság megnyitója ugyanaz. Azt hiszem, ha az Anyaország kér, akkor én énekelek. Az ilyen dolgok politikailag fontosak az ország számára. Ha az illetékesek engem méltónak tartanak, akkor, mint mondják, mindent megteszek az országért.

Az interjút rövidítették. A teljes verziót orosz nyelven adta ki először a Rosszijszkaja Gazeta.