Antiaritmiás és DOAC adagolás az elhízásban - American College of Cardiology

  • Akut koszorúér szindrómák
  • Antikoaguláció kezelése
  • Aritmiák és klinikai EP
  • Szívműtét
  • Kardio-onkológia
  • Veleszületett szívbetegség és gyermekkardiológia
  • COVID-19 Hub
  • Cukorbetegség és kardiometabolikus betegség
  • Diszlipidémia
  • Geriátriai kardiológia
  • Szívelégtelenség és kardiomiopátiák
  • Klinikai frissítések és felfedezések
  • Érdekképesség és politika
  • Távlatok és elemzések
  • Találkozó lefedettsége
  • ACC tagkiadványok
  • ACC Podcastok
  • Az összes kardiológiai frissítés megtekintése
  • Együttműködési karbantartási út (CMP)
  • COVID-19 oktatási sorozat
  • Erőforrások
  • Iránymutató oktatás
  • A MOC megértése
  • Kép és Diagaléria
  • Találkozók
    • Éves tudományos ülés és a kapcsolódó események
    • Fejezet Találkozók
    • Élő találkozók
    • Élő találkozók - Nemzetközi
    • Webes szemináriumok - Élő
    • Webes szemináriumok - OnDemand
  • Érdekképviselet az ACC-nél
  • Kardiológus karrier
  • Klinikai eszközkészletek
  • Klinikus jólét portál
  • Sokszínűség és befogadás
  • Szakértői konszenzusos döntési utak
  • Infographics
  • Mobil és webalkalmazások
  • Minőségi programok

Szakértői elemzés

DOAC-k az elhízásban

adagolás

1. táblázat: Az elhízott BMI stádiumainak ábrázolása a DOAC III. Fázisú AF klinikai vizsgálatokból

DOAC

NVAF Trial

Elhízott súlykategória (kg/m 2)

N (%)

RE-LY: A Dabigatran Etexilate hosszú távú antikoaguláns terápia véletlenszerű értékelése

ROCKET-AF: Napi egyszeri rivaroxaban szájon át történő közvetlen Xa faktor gátlás összehasonlítva a K-vitamin-antagonizmussal a stroke és az embólia megelőzésére, pitvarfibrillációs vizsgálat

ARISTOTLE: Apixaban a stroke és más thromboemboliás események csökkentésére a pitvarfibrillációban

EN-AF-TIMI 48: Hatékony antikoaguláció a következő generációs Xa faktorral a pitvarfibrillációban – Thrombolysis a szívinfarktusban 48

5 209 (24,8)
2 099 (10,0)
1,149 (5,5)
148 (0,7)

Érdekes módon egy "elhízási paradoxont" figyeltek meg, amelyben a megnövekedett BMI-t jobb általános eredményekkel társították. Jelentősen csökkent stroke kockázatot találtak azoknál, akiknél a BMI ≥ 35 kg/m 2 volt a ROCKET-AF-ben. 8 Az ARISTOTLE-ben hasonlóan az elhízás az összes okból eredő halálozás, agyvérzés és a szisztémás embolia kockázatának alacsonyabb kockázatával járt. 10 Azonban a normális, illetve a magasabb BMI mellett nagyobb mértékű vérzés csökkent.

Bár az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban az edoxabannal vagy warfarinnal kezelteknél a magasabb BMI függetlenül a stroke, a szisztémás embólia és a halál alacsonyabb korrigált kockázatával járt, ez a kapcsolat nemenként különbözött. 11 A férfiaknál alacsonyabb volt a stroke vagy a szisztémás embólia kockázata, és a nőknél szignifikánsan magasabb volt a vérzés kockázata, mivel a BMI nőtt. Hasonló minimális plazma edoxaban-koncentrációt és anti-faktor Xa aktivitást mutattak ki normális és elhízott kohorszok között, ami azt jelzi, hogy az elhízás a megfigyelt klinikai különbségek ellenére sem változtathatja meg az edoxaban farmakokinetikai vagy farmakodinamikai aktivitását.

A testtömeg hatását a rivaroxaban egyetlen 10 mg-os adagjának farmakokinetikájára és farmakodinamikájára egészséges önkéntesekben elemezték (n = 48). Nem találtunk különbséget a csúcskoncentrációban, a gyógyszer expozíciójában vagy a Xa faktor aktivitásának gátlásában azoknál a testtömegűeknél, akik testtömegük meghaladja a 120 kg-ot, a normál testsúlyú alanyokhoz képest. 12 Összehasonlítható eredményekről számoltak be egyközpontú vizsgálatban (n = 101), jelezve, hogy a testtömeg önmagában csekély hatással volt a rivaroxaban farmakokinetikájára, mégis csak 20 beteg BMI-je ≥35 kg/m 2 volt, és a többségüket akut vénás thromboembolia. Ezek az eredmények együttesen azt mutatják, hogy az elhízott betegeknél valószínűleg nincs szükség dózismódosításra; a vizsgálati populációk azonban kicsiek, a morbid elhízott betegek alacsony befogadási arányával.

A betegesen elhízott betegek minimális reprezentációja miatt a központi DOAC-vizsgálatokban, valamint korlátozott farmakokinetikai és farmakodinamikai adatok alapján ebben a populációban számos retrospektív vizsgálatot végeztek annak megállapítására, hogy a DOAC-k biztonságos és hatékony alternatívák-e a warfarinnal szemben ebben a populációban. Peterson és mtsai. rivaroxaban és warfarin alkalmazásával az egészségügyi igények adatait használta az AF-t szenvedő betegek azonosítására, akiknek BMI-je> 40 kg/m 2 vagy testtömegük> 120 kg> 14 A vizsgálat nem talált különbséget az ischaemiás stroke vagy a szisztémás embolia és a súlyos vérzés kockázatában a racionális betegségben elhízott, rivaroxabánnal (1,5% vs. 1,7%, p = 0,5) vagy warfarinnal (2,2% vs. 2,7%, p = 0,15). Ezenkívül az összes egészségügyi költség lényegesen alacsonyabb volt a rivaroxaban csoportban. Bár korlátozottak a retrospektív egészségügyi állítások adatai, amelyek veleszületetten jelentik a pontatlanság kockázatát, ez a tanulmány nagy populációt érintett és támogatta a rivaroxaban alkalmazását betegesen elhízott, AF-ben szenvedő betegeknél.

Egy nagyobb retrospektív, egyközpontú vizsgálat elemezte az apixaban és a rivaroxaban és a warfarin hatását morbid elhízott betegeknél (BMI ≥40 kg/m 2) AF-es vagy vénás tromboembóliában. 15 Az AF-ben szenvedő betegek közül (n = 429) nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a stroke vagy az összesített vérzés előfordulási gyakoriságában az apixaban és a rivaroxaban kohortban a warfarinnal összehasonlítva (p = 0,71 és p = 0,063).

A Kido és az Ngorsurache szintén nem mutatott különbséget az iszkémiás stroke-ban vagy a súlyos vérzésben a DOAC-okban, összehasonlítva a warfarinnal morbid elhízott, AF-ben szenvedő betegeknél. 16 dabigatrán (n = 20), rivaroxaban (n = 25) és apixaban (n = 19) betegek. Bár kis összpopuláció alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az apixaban és a rivaroxaban a warfarin alternatívájának tekinthető a 120 kg-nál nagyobb testsúlyú vagy a 40 kg/m 2-nél nagyobb testtömegű betegeknél, miközben számszerűen magasabb stroke miatt óvatosságra intenek a dabigatran használatától. arány a DOAC-ok között.

Az AAD adagolása az elhízásban

Noha az AAD-terápiák farmakokinetikája és farmakodinamikája meglehetősen összetett lehet, és a testösszetétel megváltoztathatja, az elhízott populációra jellemző korlátozott útmutatás van az adagolásról és kezelésről. Az amiodaron, az egyik leggyakrabban alkalmazott AAD, rendkívül lipofil, nagyon nagy megoszlási térfogattal (60 L/kg), amely főleg a zsírszövetben és az erősen perfundált szervekben halmozódik fel. Bebizonyosodott, hogy az amiodaron-clearance szignifikánsan csökkent azoknál, akiknek a BMI-je> 25 kg/m 2, de az elhízás dózisának módosítására nincsenek ajánlások. Az aritmia szabályozásának elérésekor körültekintő figyelmet kell fordítani, mivel a helyes fenntartó dózist részben az egyéni válasz és az eliminációs ráta határozza meg. Alternatív megoldásként a digoxin eloszlási térfogatát és clearance-ét nem befolyásolják az elhízással járó testösszetétel-változások, és standard terhelési dózisok alkalmazhatók. 19 Ha súly alapú adagolási megközelítést választanak, annak a becsült sovány testtömegen kell alapulnia.

A proarrhythmia és a hirtelen szívhalál jelentős kockázatot jelent a kiválasztott AAD-ok alkalmazásában, és a legtöbb esetben dózistól függ. Különösen a III. Osztályba sorolt ​​AAD-ok, a dofetilid és a szotalol esetében van szükség a tényleges testtömegre a kreatinin-clearance kiszámításához az adagolás meghatározásához, ami túlsúlyos adagoláshoz vezethet az elhízott populációban. Cao és mtsai. retrospektív módon értékelték a dofetilid adagolását túlsúlyos és elhízott betegeknél, és nem találtak különbséget a kezdeti dóziscsökkentésben vagy a QT-intervallum meghosszabbítása miatt történő abbahagyásban azoknál, akiknek az ideális testsúlyuk alapján alacsonyabb adagra lett volna szükségük, és azokhoz képest, akik az azonos dózisra a mind az ideális testtömeg, mind a tényleges testtömeg. 20 Ez alátámasztja a jelenlegi dofetilid adagolási javaslat biztonságosságát a túlsúlyos populációban, de a minta nagysága kicsi volt, csak 24 betegnél volt a BMI> 35 kg/m 2 .

Hivatkozások

Kulcsszavak: Aritmiák, szív, Zsírszövet, Antikoagulánsok, Pitvarfibrilláció, Aritmiaellenes szerek, Amiodaron, Testtömeg-index, Agy iszkémia, Test felépítés, A koszorúér-betegség, Kreatinin, Halál, hirtelen, szív, Bizalom intervallumok, Kohorta tanulmányok, Embólia, Digoxin, Gyakorlat, Egészségügyi költségek, Egészséges önkéntesek, Xa faktor, Vérzéscsillapítás, Magas vérnyomás, Ideális testtömeg, Életstílus, Elhízás, Morbid, Esélyhányados, Feniletilaminok, Túlsúly, Káliumcsatorna-blokkolók, Káliumcsatornák, Előfordulása, Elterjedtség, Piridinek, Pirazolok, Piridonok, Retrospektív tanulmányok, Minta nagysága, Sotalol, Nátriumcsatornák, Stroke, Szulfonamidok, Nátrium, Trombózis, Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala, Vénás tromboembólia, Warfarin, Tiazolok