Arzénmérgezés (2007)

Lee Cantrell, PharmD

Bevezetés

Az arzén egy természetben előforduló elem, amely szagtalan, íztelen, ezüstszürke, törékeny, félfémes szilárd anyag. Kénhez, oxigénhez és klórhoz kötődve szervetlen vegyületeket képez; ha szenet tartalmazó molekulákhoz kötődik, szerves vegyületeket képez. Az arzénvegyületek vagy háromértékű (arzenit), vagy öt vegyértékű (arsenát) formákat tartalmaznak. A szervetlen és a háromértékű arzén a legmérgezőbb forma az emberre. 100-200 mg szervetlen háromértékű arzén akut bevitele halálos lehet. Krónikusan a 400 mcg/nap dózis növelheti egyes rákos megbetegedések gyakoriságát. Az arzén ipari felhasználásai közé tartozik: kohászat, félvezető- és üveggyártás, faanyagvédő szerek, peszticidek és herbicidek. Az arzén számos gyógynövényes és alternatív gyógyászati szerben megtalálható, és kemoterápiában alkalmazzák. Környezetvédelmi szempontból az arzén szennyezi a vízkészleteket a világ különböző pontjain, és bioakkumulatív jellegű a tengeri állatokban és a moszatokban. Az arzénnek aljas megkülönböztetése is, hogy a történelem során az egyik legszélesebb körben alkalmazott gyilkossági méreg. Bár az esetek az Egyesült Államokban viszonylag ritkák, a klinikusoknak ismerniük kell az arzénmérgezés kórélettanát, klinikai hatásait, kezelését és buktatóit.

Eset bemutatása

Egy 42 éves férfit 90 perc múlva vittek a sürgősségi osztályra, miután szándékosan elfogyasztották az arzéntartalmú hangyacsali tartalmát. Érkezéskor a beteg hasi fájdalomra panaszkodott, és erősen hányt. Letargikus is volt, tachycardia és hipotenzió volt. Megkezdték az intravénás folyadék újraélesztését, majd 6 óránként intramuszkuláris dimercaprol (BAL) beadását. A következő 12 órában a páciens tünetei javultak és a hemodinamikai stabilitás visszatért. A vizelet foltjának arzénszintjét 1141 mcg/l-nél mértük. A kórház harmadik napján a beteg állapota stabil volt, és további kelátterápia céljából orális szukimimerre (DMSA) helyezték át, és elengedték. Hat héttel későbbi utánkövetéskor a beteg tünetmentes maradt.

Kérdések

Milyen fiziológiai mechanizmusok révén fejti ki hatását az arzén?
Milyen spektrumú klinikai tünetekre lehet számítani akut és krónikus arzénmérgezéseket követően?
Hogyan kell kezelni az arzénmérgezést?

Járványtan

2005-ben 969 nem peszticid arzéntartalmú anyagnak való expozíciót jelentettek az Amerikai Mérgezõ Központok Szövetségének. A döntő többségben (76%) 19 éves és idősebb felnőttek vettek részt. Ezenkívül 371 esetben jelentettek arzéntartalmú peszticideknek való kitettséget, 73% -ukban 6 évesnél fiatalabb gyermekek érintettek. A nem peszticid arzéntartalmú anyag esetek 54% -át értékelték egészségügyi intézményben. Ezzel szemben az arzéntartalmú peszticidek esetében a betegek csupán 12% -át értékelték egészségügyi intézményben. A kimenetel tekintetében a betegek 7% -ánál mérsékelt vagy súlyos tünetek jelentkeztek, és egy halálesetet jelentettek. Történelmileg az arzénmérgezés oka a nem szándékos, környezeti, foglalkozási, iatrogén, öngyilkosság és gyilkosság. Akut és krónikus expozíció is előfordult az összes fent említett ok mellett, kivéve az öngyilkosságot. Bangladesben az arzénnal szennyezett kútvíz krónikus expozíciója felelős az emberiség történelmének legnagyobb tömeges mérgezéséért.

Kórélettan

Az arzénok hosszantartó érintkezés után belégzéssel, lenyeléssel és perkután felszívódással felszívódhatnak. Az arzén toxicitása oldhatóságától, vegyértékétől és formájától függ (szervetlen vagy szerves). A háromértékű arzén (arzenit) általában mérgezőbb, mint az öt vegyértékű arzén (arzenát), mivel lipofilebb és könnyebben felszívódik. Az arzén 2 óra és 7 nap alatt szinte teljesen kiürül a vérből. A szervetlen arzén egyetlen dózisának többsége az expozíciót követő első napokban választódik ki, bár a teljes vizelettel történő elimináció több hétig is eltarthat. Az arzén eloszlási mennyisége nem ismert, de nagynak tűnik. A háromértékű arzén vegyületek toxikus hatásukat elsősorban a szulfhidrilt tartalmazó enzimfüggő folyamatok gátlásával fejezik ki, ideértve a glikolízist, a trikarbonsav (Krebs) ciklust, a glükoneogenezist és a zsírsav oxidációt. Az öt vegyértékű arzénákat in vivo háromértékű arzénokká alakítják, és így hasonló toxicitásuk van, de gátolják az oxidatív foszforilációt is. Mindkét forma ismert emberi rákkeltő anyag. A szerves arzénokkal, például a kagylókban találhatókkal kapcsolatban nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy az emberi expozícióval jelentős toxicitás lépne fel.

Klinikai előadás

Akut arzéntoxicitás esetén a gyomor-bélrendszeri tünetek percek és órák alatt jelentkeznek, és ezeket kardiovaszkuláris tünetek követhetik, a hipotenziótól és a sinus tachycardiától kezdve a teljes kardiovaszkuláris összeomlásig. A későbbi megállapítások között szerepelhet általános gyengeség és myalgia, letargia, QT-megnyúlás, tüdőödéma, akut légzési distressz szindróma, hemolízis, rhabdomyolysis, akut veseelégtelenség és hepatitis. A késleltetett hatások lehetnek szenzomotoros perifériás neuropathiák, pangásos kardiomiopátia, kamrai dysrhythmia, encephalopathia és pancytopenia. Krónikus toxicitás esetén a klinikai eredmények magukban foglalhatják a rossz közérzetet, a súlycsökkenést, a törzs és a végtagok melanózisát, a tenyér és a talp elzáródását, az érzékszervi túlsúlyban lévő perifériás neuropathiát, a perifériás érrendszeri elégtelenséget, a cukorbetegséget és a tüdő, a hólyag fokozott kockázatát. és a bőrrák.

Diagnózis

Az arzénmérgezés diagnosztizálásának legjobb megközelítése az anamnézisben szereplő arzénnak való kitettség megszerzése a többrendszeres klinikai eredményekkel összefüggő összefüggésekben. A hasi röntgenfelvételek hiperlukenciákat tárhatnak fel a gyomor-bél traktusban, azonban a radiográfiai eredmények negatívak lehetnek jelentős expozíciójú betegeknél. A magas vizelet-arzénkoncentráció megállapítása fontos az arzénmérgezés (különösen akut) megerősítésében. A jelentősen megemelkedett vizeletszint hasznos lehet a tünetekkel küzdő betegek diagnózisának megerősítésére; a 24 órás vizelet arzénszintje azonban pontosabb, és az expozíció után hosszabb ideig magas maradhat. Mivel a bevitt tenger gyümölcseiből származó szerves arzén és a moszat emelheti a teljes vizeletarzént, a mintákat le kell szedni (a szervetlen és a szerves arzén megerősítésére), vagy a tenger gyümölcseitől vagy a tengeri moszattól egy hétig tartó tartózkodást követően mintákat kell készíteni. A vér arzénszintje nagyon változó és ritkán előnyös. A haj arzénvizsgálata külső szennyeződésnek, valamint a növekedési és felvételi szokások változékonyságának van kitéve, ezért megbízhatatlan az expozíció típusának vagy szintjének diagnosztizálásában.