Asztmás gyógyszerek túlsúlyos/elhízott gyermekeknél: indokolt kezelés?

Absztrakt

Háttér

Az asztma és az elhízás gyakorisága az elmúlt évtizedekben nőtt. Felvetődött egy lehetséges összefüggés e két krónikus betegség között, mivel az asztmás tünetek előfordulása a testtömeg-index (BMI) növekedésével nő. Az asztma azonban csak az egyik az elhízott gyermekek légszomjának számos lehetséges oka közül. A tanulmány célja az asztma gyógyszeres kezelésének gyakoriságának értékelése túlsúlyos/elhízott, légzőszervi tünetekkel küzdő gyermekeknél, akik gyermekorvosi rendelőbe látogatnak.

Mód

≥4- ≤ 18 éves, túlsúlyos/elhízott (BMI-sds> 1,1) és asztmás tünetekkel járó gyermek ambulanciára utaltak. Az asztma diagnózist a klinikai paraméterek és/vagy a spirometria eredményei alapján értékelték és nem, valószínűtlen, valószínű és megerősített asztmába sorolták. A túlkezelést olyan asztmagyógyszerként határozták meg, amelyet olyan résztvevők írtak fel, akik nem vagy valószínűleg nem asztmásak. És az alult kezelés, mint valószínű vagy megerősített asztma, fel nem írt asztmás gyógyszerek nélkül .

Eredmények

Háromszázharmincnyolc résztvevőt vettek fel, amelyek 92,6% -ánál (313/338) vényköteles volt az asztma kezelésére. A túlkezelést a résztvevők 27,2% -ánál (92/338) figyelték meg. Kilenc résztvevőt alulkezeltek.

Következtetés

Az asztmás tünetekkel küzdő kohorsz túlsúlyos/elhízott gyermekeknél az asztmás gyógyszerek több mint 25% -os túlkezelését figyelték meg. Ez a megállapítás hangsúlyozza, hogy az asztma diagnózisát meg kell erősíteni a gyógyszer megkezdése előtt. Az asztma diagnózisának standard kérdőíveken kell alapulnia, amelyek értékelik az asztmás tüneteket, a tüdőfunkciós tesztet és a rendszeres újraértékelést. További vizsgálatok szükségesek az asztmás gyógyszerek túlsúlyos kezelésére normál testsúlyú gyermekpopulációkban annak értékelésére, hogy a túlkezelés specifikus-e a túlsúlyos/elhízott gyermekek számára.

Háttér

Az elhízás és az asztma két fő közegészségügyi probléma, amely gyermekeket és felnőtteket érint [1,2,3]. Az asztmát klinikai paraméterek és tüdőfunkciós tesztek kombinációjával diagnosztizálják, és β2-agonistákkal és/vagy inhalációs kortikoszteroidokkal (ICS) kezelik [4,5,6]. A spirometria a leggyakrabban használt kiegészítő tüdőfunkciós teszt, amely megbízható 4–6 éves kortól [7].

Nemrégiben jelentették az asztma túldiagnosztizálásának gyakoriságát gyermekeknél az elsődleges egészségügyi központokban Hollandiában [5, 17]. Kevéssé ismert azonban a túldiagnosztika és következésképpen az asztma túlkezelésének gyakorisága a túlsúlyos/elhízott gyermekpopulációkban a gyermek ambulanciákon. Ezért ennek a tanulmánynak az a célja, hogy értékelje az asztmás gyógyszerekkel való túlkezelés prevalenciáját egy olyan túlsúlyos/elhízott, asztmás tünetekkel küzdő gyermekeknél, akik gyermek ambulanciát látogatnak.

Mód

Tanulmányterv és tantárgyak

Ezt a retrospektív keresztmetszeti megfigyelési vizsgálatot a hollandiai Nieuwegein/Utrecht Szent Antonius Kórház Orvosi Etikai Bizottsága hagyta jóvá (W17.013), és azt a 2008-ban felülvizsgált 1975-ös Helsinki Nyilatkozattal összhangban végezték el. Az írásbeli beleegyezésről az etikai bizottság hivatalosan lemondott, mivel csak a rutin klinikai ellátás során nyert adatokat használták fel és elemezték névtelenül (W17.013). Azokat a betegeket, akik 2013. január és 2016. július között ellátogattak a St. Antonius Kórház gyermekorvosi rendelőjébe, egy nem akadémiai oktató kórházba, az alapellátási orvosok beutaló központjába, amely központilag Hollandiában található, 2013. január és 2016. július között. kód) „adipositas” és/vagy „asztma”. ≥4- ≤ 18 éves, túlsúlyos/elhízott és „asztmás tünetekkel” rendelkező betegeket vettek fel. A páciensnek asztmás tünetei voltak, ha β2-agonistát és/vagy ICS-t írtak fel és/vagy az asztmát diagnosztizálták az orvosi dokumentációban. Súlyt befolyásoló rendellenességekkel, mellkasi rendellenességekkel és hiányos adatokkal rendelkező betegeket kizártunk. Az összes potenciális résztvevőt egyszer bevonták, még akkor is, ha a potenciális résztvevőnek több DBC kódja is volt a befogadási időszakban történt több látogatás miatt.

Mérések

Az asztma diagnózist az orvosi aktákból kinyert adatok alapján értékelték, a résztvevőket 4 csoportba sorolva (azaz megerősített asztma, valószínű asztma, valószínűtlen asztma, nincs asztma), Looijmans et al. [5]. Az asztma diagnózist akkor tekintették megerősítettnek, ha a ≥ 6 éves résztvevőknél visszatérő dyspnoe vagy zihálás volt, reverzibilis hörgőelzáródással, amelyet egy gyermekgyógyász szakorvos megerősített klinikai ambulancián és/vagy spirometriával. A résztvevőkben

Eredmények

Az 1. ábra azt mutatja, hogy összesen 2453 DBC-kódot azonosítottak, és fontolóra vették az „adipozitást” és/vagy az „asztmát”. Különböző okokból 2115 beteget kizártak. A 338 beteg közül 67,5% (228/338) túlsúlyos és 32,5% (110/338) elhízott.

A vizsgálati populáció folyamatábra

Az 1. táblázat a teljes populáció kiindulási jellemzőit mutatja, 8,9 év medián életkorral és 1,99 BMI-sd-vel. Asztma gyógyszert (rövid hatású β2-agonisták és/vagy ICS) a résztvevők 92,6% -ánál (313/338) írtak fel, a spirometriát pedig 74,3% -nál (251/338) végezték el.

A 2. táblázat mutatja a résztvevők jellemzőit az asztma diagnózisának kategorizálása szerint. Nem figyeltünk meg szignifikáns különbséget a négy alcsoport között az életkor, a nem, a testmagasság, a súly, a BMI-kategória vagy az elvégzett spirometria mennyisége között. Definíció szerint jelentős különbségeket figyeltek meg a klinikai diagnózisban, a pozitív spirometriában és az előírt gyógyszeres kezelésben.

Összességében a résztvevők 32% -át (108/338) besorolták nem asztmásnak vagy valószínűtlen asztmának. Ebben a csoportban a résztvevők 85,2% -ánál (92/108) írtak fel asztmagyógyszert. Az ICS-t 32,6% -ra (30/92) írták fel. Az alkalmazott definíció szerint 27,2% (92/338) asztmagyógyszeres túlkezelést figyeltek meg ebben a kohorszban. A valószínű vagy megerősített asztmának minősített résztvevők 68,0% -a (230/338) közül az asztma gyógyszert 96,1% -ban írták fel (221/230). A valószínű vagy megerősített asztmával rendelkező résztvevők 3,9% -ában (9/230) azonban nem írtak fel asztmás gyógyszereket, ezért definíciójuk szerint alulkezeltek. A valószínű vagy megerősített asztmában szenvedő résztvevőknek a legtöbb esetben klinikailag diagnosztizált asztma volt (97,4%; 224/230). A spirometria megerősítette az asztmát 17,4 (40/230) esetben. Hat (15%) pozitív spirometriás résztvevőnél nem volt klinikai diagnózis.

Nem figyeltek meg szignifikáns különbségeket a túlkezelés prevalenciájában a túlsúlyos és elhízott gyermekek között (26,3% vs. 29,1%, o = 0,793).

Vita

Az asztmás tünetek prevalenciája és következésképpen az asztmás gyógyszerek alkalmazása növekszik a BMI növekedésével [1,2,3, 8, 9]. Az elhízásban szenvedő betegeknél az asztma e prevalenciájának több okát feltételezik, például alacsonyabb vitális kapacitás és korlátozó tüdőfunkciós minták, krónikus alacsony fokú szisztémás gyulladás és túldiagnosztika [5, 11, 13,14,15,16,17, 18]. A tanulmány célja az volt, hogy értékelje az asztma gyógyszeres kezelésének túlsúlyos/elhízott gyermekeknél történő előfordulását egy gyermekgyógyászati rendelőintézetben.

A felnőtteknél az asztma diagnosztizálására általában használt FEV1/FVC arány (Tiffaneau-index) az életkor előrehaladtával változik, ezért a gyermekeknél kevésbé megbízható érték [6, 24, 29]. Kisgyermekeknél ez az arány elérheti a 0,96-ot is, ezért az általánosan használt, 70% -os fix arány használata lényegesen alábecsüli a légáramlás korlátozását [4, 6, 24, 29]. Az asztma diagnózisának spirometriával történő megerősítéséhez ezért a reverzibilis légáramlás elzáródását a várható FEV1 százalékos növekedésének ≥12% -os növekedésként határoztuk meg [4,5,6, 25]. Az asztmás gyermekek jelentős része azonban nem felel meg a ≥12% -os reverzibilitás kritériumainak, és a légáramlás korlátozásának jelei sincsenek [4]. Ezért az asztmára vonatkozó irányelvek mind a klinikai tünetek, mind a további tüdőfunkciós tesztek használatát javasolják a pontos diagnózis biztosítása érdekében, figyelembe véve az asztmás tünetek változó expresszióját [4, 6, 25]. Az elhízásban szenvedő betegeknél azonban a nem specifikus tünetek fokozottabb észleléséről számolnak be, mint például a nehézlégzés és a csökkent testmozgás, ami könnyen túldiagnózishoz és későbbi túlkezeléshez vezethet, különösen akkor, ha a diagnózis alapjául a klinikai tünetek dominálnak [11, 13,14, 15,16].

Korlátozások

Következtetés

Az asztmás tünetekkel küzdő kohorsz túlsúlyos/elhízott gyermekeknél az asztmás gyógyszerek több mint 25% -os túlkezelését figyelték meg. Ez hangsúlyozza, hogy az asztma diagnózisát meg kell erősíteni a gyógyszer megkezdése előtt. Az asztma diagnózisának standard kérdőíveken kell alapulnia, amelyek értékelik az asztmás tüneteket, a tüdőfunkciós tesztet és a rendszeres újraértékelést. További vizsgálatok szükségesek az asztmás gyógyszerek túlsúlyos kezelésére normál testsúlyú gyermekpopulációkban annak értékelésére, hogy a túlkezelés specifikus-e a túlsúlyos/elhízott gyermekek számára.