Az agy inzulinérzékenysége meghatározza a testtömeg és a zsíreloszlást

Az, hogy a zsír hol rakódik le a testben, és milyen mértékben részesülhet az ember életmódbeli beavatkozásában, többek között attól függ, hogy az agy mennyire érzékeny az inzulinra. Ha az illető agya érzékenyen reagál a hormonra, jelentős mennyiségű súly csökkenhet, egészségtelen zsigeri zsír csökkenhet, és a fogyás hosszú távon fenntartható. Ha azonban az illető agya csak kis mértékben reagál, vagy egyáltalán nem reagál az inzulinra, akkor a beavatkozás kezdetén az ember csak veszít valamilyen súlyból, majd a súly visszanyerését tapasztalja. Hosszú távon a zsigeri zsír is növekszik.

zsíreloszlást

Ezek a német cukorbetegség-kutató központ (DZD), a Helmholtz Zentrum München és a tübingeni egyetemi kórház hosszú távú tanulmányának eredményei, amelyet most a Nature Communications publikált.

A testzsírnak mennyire van egészségtelen hatása, elsősorban attól függ, hol tárolják. Ha a zsír felhalmozódik a hasban, ez különösen kedvezőtlen. A zsigeri zsír ugyanis számos olyan neurotranszmittert szabadít fel, amelyek befolyásolják a vérnyomást, befolyásolják az inzulin hormon szekrécióját és gyulladást okozhatnak. Ez növeli a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a rák bizonyos típusainak kockázatát. A fenéken, a combon és a csípőn felhalmozódó szubkután zsírnak nincs káros hatása az egészségre. Az azonban még mindig nem világos, hogy a zsírraktározás miért nem ugyanazon a helyen történik minden embernél.

A tübingeni életmód-intervenciós program (TULIP) tanulmányai azt sugallják, hogy az agy inzulin-reakciója itt fontos szerepet játszhat. Kimutatták, hogy az agyban magas inzulinérzékenységű embereknek sokkal nagyobb haszna van egy rostokban és testmozgásban gazdag étrenddel folytatott életmódbeli beavatkozásból, mint az agyban inzulinrezisztenciával rendelkező emberek. Nem csak több súlyukat vesztették, hanem egészségesebb zsíreloszlásuk is volt. De hogyan befolyásolja az inzulinérzékenység hosszú távon a testzsír és a súly eloszlását? A német Diabetes Kutatóközpont (DZD), a Helmholtz Zentrum München és a Tübingeni Egyetemi Kórház kutatói hosszú távú vizsgálat során vizsgálták ezt a kérdést. Ebből a célból 15 résztvevő nyomon követési adatait rögzítették kilenc év alatt, amelyben a 24 hónapos életmódbeli beavatkozás megkezdése előtt magnetoencephalográfiával határozták meg az agy inzulinérzékenységét.

Magas inzulinérzékenység, amely a zsigeri zsír és tömeg csökkenésével jár

Megállapították, hogy az agy inzulinhatása nemcsak a testtömeget, hanem a zsír eloszlását is meghatározza a testben. "Azok az alanyok, akiknek magas az inzulinérzékenysége az agyban, élvezték az életmódbeli beavatkozást, a súly és a zsigeri zsír kifejezett csökkenésével. Az életmódbeli beavatkozás befejezése után is csak kis mennyiségű zsírt nyertek vissza a kilencéves követés során." - mondta a tanulmány vezetője, Martin Heni professzor a tübingeni egyetemi kórházból. Ezzel szemben az agy inzulinrezisztenciájú emberek csak enyhe súlycsökkenést mutattak a program első kilenc hónapjában. "Utána testtömegük és zsigeri zsírjuk ismét növekedett az életmódbeli beavatkozás következő hónapjaiban" - mondta az első szerző, Dr. Dr. Stephanie Kullmann, az IDM munkatársa.

Mivel a hipotalamusz inzulinhatása döntő jelentőségű a perifériás energia-anyagcsere szabályozásában, a kutatók azt is megvizsgálták, hogy az agy ezen területének inzulinérzékenysége hogyan kapcsolódik a testzsír eloszlásához. Ebből a célból egy 112 résztvevőből álló keresztmetszeti kohortot vizsgáltak. Az adatok elemzése azt mutatta, hogy a hipotalamuszban magas inzulinérzékenységű emberek kevés zsigeri zsírt képeznek. Az inzulinérzékenység azonban nincs hatással a szubkután zsír tömegére.

"Vizsgálatunk egy új kulcsmechanizmust tár fel, amely szabályozza az emberek zsíreloszlását. Az agy inzulinérzékenysége határozza meg a zsír lerakódásának helyét" - mondta Heni az eredmények összegzésével. Mivel a zsigeri zsír nemcsak szerepet játszik a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában, hanem növeli a szív- és érrendszeri betegségek és a rák kockázatát is, a tanulmány eredményei új megközelítéseket is nyithatnak a metabolikus betegségeken túlmutató kezelési lehetőségek tekintetében. A tübingeni kutatók már új terápiákon dolgoznak az inzulinrezisztencia felszámolására az agyban, és ezáltal jótékony hatással vannak a testzsír-eloszlásra.