Az ágyéki lemez elmozdulása myelopathia nélkül

Elmozdulás, ágyéki intervertebrális lemez myelopathia nélkül

Az ágyéki tárcsa elmozdulása a nucleus pulposus kiemelkedésére vagy sérvére utal, a párnaszerű korong az alsó gerincoszlop csigolyája (L1-L5 csigolya) közül bármelyik kettő között nyugszik. A csigolyaközi porckorong egy kollagénrétegekből álló külső gyűrűből (annulus fibrosus) áll, amely körülveszi és egy belső gélszerű anyagot (nucleus pulposus) tartalmaz. A csigolyaközi porckorong, valamint a két csigolyatest által létrehozott mozgásszegmens hátsó részének ízületei lehetővé teszik a szegmens mozgását.

Az elmozdulás a gyűrűgyűrűn áthaladó és a korongot deformáló sejtmagot írja le. A korong jól lokalizált deformációját kitüremkedésnek vagy sérvnek is nevezik. Ezt különböztetik meg egy „kidudorodó” korongtól, amely koncentrikusan írja le a gyűrű alakváltozását. A porckorongsérv általában a középvonal egyik oldalán, a korong hátsó részén történik.

A herniált lemezek az ágyéki gerinc alsó szintjein (L4-L5 és L5-S1) fordulnak elő leggyakrabban. A tünetek úgy kezdődhetnek, mint egy adott traumához kapcsolódó hát- és lábfájdalom, vagy az egyénnek hónapokig vagy évekig voltak korábbi hátfájás-epizódjai, mielőtt a lábfájdalom kialakulna.

A korong degenerációja a gerinc öregedésével jár. A porckorongsérvek a degeneratív folyamat során lépcsőzetesen fordulhatnak elő: (1) kiszáradás, amelynek során a nucleus pulposust alkotó kollagén életkorral összefüggő változásai a lemez vízvesztését és gyengülését okozzák, szakadás nélkül. Ebben a szakaszban valószínűleg olyan gyűrű alakú repedések vagy szakadások vannak, amelyek megzavarják a gyűrű gyűrűjét, és úgy tűnik, hogy a lemez kidudorodik a képalkotó vizsgálatok során; (2) prolapsus (kitüremkedés, sérv), amelyben a mag a gyűrűgyűrű rétegein keresztül tolódik, de a legkülső rétegek magukban maradnak, és a korong lokalizált deformitását okozzák, amely a gerinccsatornába nyúlhat; (3) extrudálás, amelyben a gélszerű nucleus pulposus elkerüli a környező gyűrűs fibrosust; és (4) elválasztás, amelynek során az extrudált gélszerű anyag elveszíti a kapcsolatot a származási lemezével, és elválasztódik a gerinccsatornában.

A porckorongsérvek derékfájást okozhatnak; ha azonban a porckorongsérv az átfedő ideggyökér nyújtását vagy gyulladását okozza, akkor ez lábfájást vagy zsibbadást, bizsergést és akár gyengeséget is okozhat az ideggyök eloszlásában. Az is lehetséges, hogy tünetmentes korongdudor, kiemelkedés vagy sérv van, mivel nem minden herniált lemez okozza a szomszédos gerincideg irritációját.

Az ágyéki porckorongsérv a normális öregedéssel járó degeneratív változásokkal jár. Az egyén képes lehet azonosítani egy kiváltó eseményt vagy traumát; a porckorongsérv kialakulásához azonban nem szükséges trauma. A lemezek degeneratív változásai, beleértve a porckorongsérveket is, általában megfigyelhetőek a diagnosztikai képalkotás során; ezek a megállapítások azonban nem kapcsolódhatnak a hátfájás tüneteihez.

Előfordulás és elterjedtség: Az egyének körülbelül 85% -a élettartama alatt derékfájást fog tapasztalni (Hills). Az ágyéki porckorongsérv, amely tüneti isiászot eredményez, a lakosság 1-10% -ánál fordul elő (Baldwin).

Ok-okozati viszonyok és ismert kockázati tényezők

A porckorongsérv megnövekedett kockázata a dohányzással, a testmozgás hiányával, a rossz táplálkozással, az egyén foglalkozásában fennálló ismétlődő stresszel, a rossz mentális egészséggel, az öregedéssel, a terhességgel, a rossz testtartással és a helytelen testmechanikával jár. Számos genetikai hibát is azonosítottak, amelyek jelentősen növelik az ágyéki porckorongsérv kockázatát.

Az ágyéki lemez elmozdulása a 30-50 év közötti egyéneknél fordul elő leggyakrabban.

Diagnózis

Történelem: Az egyén beszámolhat a traumával járó tünetek megjelenéséről, például esésről, csavarodásról, a gerinc ütéséről vagy megerőltetésről, amikor az emelés eredményeként a tünetek kialakulhatnak anamnézisben traumák nélkül. Az alsó hátfájás a herniált ágyéki korong gyakori korai tünete. Fájdalom sugározhat hátulról a sacroiliac területére és a fenékre, valamint a comb és a borjú hátuljára. Az ideggyökérirritációval járó radikuláris fájdalom gyakran a térd alatt nyúlik a lábba (isiász). A központi porckorongsérv ritkábban fordul elő, és derékfájást okozhat, anélkül, hogy lábfájdalmat sugározna.

Az egyén beszámolhat arról, hogy a fájdalmat súlyosbítja az ülés, az állás, a járás vagy a hajlítás, és enyhíti a fekvés, hajlított és támasztott térdekkel. Köhögés vagy tüsszentés a fájdalmat is súlyosbíthatja. Az egyének a comb, a láb vagy a láb zsibbadásáról (érzékszervi veszteségről) számolhatnak be. Egyesek beszúrásról számolnak be a tű és tű (paresztézia) érzéséről az érintett alsó végtagon. A lábfájdalom és a lábzsibbadás helye segít azonosítani, mely ideggyökérről van szó.

Ritkán egyesek a hát, a lábak fájdalmáról és a perineum zsibbadásáról számolnak be, a bél vagy a hólyag működésének zavaraival (záróizom inkontinencia) a porckorong hatalmas sérvére vagy extrudálására utal. Ebben az állapotban a két ideggyök kétoldalúan összenyomódik, ami cauda equina szindrómát okoz, ami sebészeti vészhelyzet.

Fizikai vizsga: Az egyén állva történő vizsgálata során kiderülhet a háti ágyéki terület normális görbületének (lordosisának) ellaposodása, enyhe csípő- és térdhajlítás, valamint az a hajlam, hogy az egyén járás közben elkerülje az érintett lábra nehezedő súlyt (antalgikus járás) ha radiculopathia van jelen. A fizikai leletek az akut vs. krónikus hátfájástól és a porckorongsérvtől függenek; például a paraspinalis görcs akut állapotokban jelen lehet, de az akut állapot alábbhagyásával jelentősen csökken. Az orvos nyomást gyakorol a gerincre (tapintás), és megérinti az érintett területet (ütőhangszerek). A gerinc mozgása általában csökken, ha porckorongsérv lép fel. A mély ínreflexek vizsgálatát végzik. A boka rándulás reflexe vagy a térd bunkó reflexe csökken, ha az ágyéki porckorongsérvek összenyomják az S1 ideggyökeret, illetve az L3 vagy L4 ideggyökeret, ill.

Tesztek: Az MR-t tartják a leghasznosabb képalkotó módnak a herniált ágyéki lemez diagnosztizálásához, bár a mielográfia, majd a fokozott CT-vizsgálat hasznos lehet a finom elváltozások vizualizálásához. A normál (tünetmentes) egyéneknél gyakran találnak porckorongsérveket az MRI vagy a CT vizsgálat során, és egy képalkotó vizsgálat eredményeinek pontosan korrelálniuk kell a klinikai ideggyök szindrómával, hogy értelmesek legyenek. A röntgensugarak általában hasznosak, ha traumát gyanítanak, és felhasználhatók a gerincdeformitás vagy más szerkezeti elváltozások kizárására. Elektromiográfiai és idegvezetési vizsgálatok végezhetők az érintett ideggyök ellenőrzésére. Kétséges esetekben ezek a vizsgálatok megerősíthetik, hogy az MRI vagy a mielográfia anatómiai korongváltozásai ellenére nincs bizonyíték az élettani ideggyök érintettségére.

Kezelés

A porckorongsérv klinikai gyanúja alapján konzervatív kezelés ajánlható kezdetben az egyszerű pihenéstől a kidolgozott vontatóeszközökig, kivéve, ha súlyos vagy progresszív idegtömörítés (radiculopathia) jelei vannak. Az egyént arra utasítják, hogy kerülje a súlyosbító tevékenységeket, például a nehéz emelést, hajlítást, csavarodást vagy hosszan tartó ülést. Fűző viselhető a nap folyamán, hogy támogatást nyújtson. A fájdalom és gyulladás enyhítésére a kezelés magában foglalhatja a nem szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID), és ha súlyos a fájdalom, akkor fájdalomcsillapító hatása miatt kábítószert vagy görcsoldót is tartalmazhat. Az izomlazítókat nyugtató hatásuk miatt gyakran írják fel. Más kezelések, például jég, hő, masszázs és ultrahangos terápia segíthetnek a fájdalom és az izomgörcs enyhítésében.

A tünetek enyhülésével az aktivitás növelése ajánlott, beleértve a fizikoterápiát és/vagy az otthoni testedzési programot az alsó hát és a hasizmok megerősítésére és az aerob kapacitás (gyaloglás) javítására. Az egyén részt vehet „back school” -ban, hogy megtanulja a helyes testtartást és testmechanikát. Sok egyén teljesen felépül; a hátfájás és az isiász megismétlődése azonban gyakori. Ezért az olyan megelőző és karbantartási intézkedések, mint a testmozgás és a megfelelő testmechanika, a végtelenségig folytathatók.

Ha 4-6 hetes kezelés után alig vagy egyáltalán nem tapasztalunk javulást, és ha a fájdalom súlyos és meggyengítő, akkor további értékelés szükséges. Ha képalkotó vizsgálatokat még nem végeztek, MRI vagy CT/mielogrammot jeleznek.

Azok a személyek, akiknél a lábfájás (radikuláris fájdalom) domináns tünet, epidurális kortikoszteroid injekciók beadásával megkönnyebbülhetnek. Ha a nem operatív intézkedések nem járnak sikerrel az egyén tüneteinek enyhítésében, fontolóra vehető a műtét, amely laminektómiából és korongkivágásból vagy minimálisan invazív korongkivágásból áll. A megfelelő betegválasztás a kedvező műtéti eredmények kulcsa, és a jó eredmények jobban összefüggenek a radikulopátia klinikai leletei és a képalkotó vizsgálatok közötti összefüggéssel. A központi porckorongsérvek általában derékfájással és radikuláris panaszok nélkül jelentkeznek; ritkán részesülnek ágyéki laminectomiában és discectomiában. Azoknál a személyeknél, akiknek tartós hátfájásuk van, mint domináns tünet, általában nem részesülnek a porckorongsérvnek (discectomiának) szánt műtétek. A krónikus derékfájdalommal küzdő egyének számára előnyös lehet a rehabilitációs program és/vagy a fájdalom kezelése.

A sürgõs lemezkimetszés (discectomia) a cauda equina szindrómában szenvedõ betegben javallt, amely bilaterális súlyos lábfájdalommal, nyereg érzéstelenítéssel, valamint bél- és/vagy húgyhólyag-inkontinenciával jár. A műtétet progresszív izomgyengeséggel küzdő egyén is jelzi; súlyos egyoldalú lábfájdalom, az ideggyök tömörítésének objektív jeleivel (idegfeszültség jelei és/vagy a neurológiai funkció elvesztése), amely nem javult a konzervatív kezelés megfelelő vizsgálata során, képalkotó vizsgálattal, amely összefügg az ideggyök tömörítésének klinikai eredményeivel; vagy súlyos lábfájdalom ismétlődő epizódjai, ideggyök-kompresszió objektív jeleivel és a képalkotó vizsgálatokban megfelelő hibával. A mikrodiszkektómia vagy a minimálisan invazív diszkektómia olyan alternatív eljárás, amelyet ambulánsan végezhetnek, és rövidebb gyógyulási periódusú lehet. Ezen eljárások indikációi azonban megegyeznek a nyílt laminectomia indikációival.

Prognózis

Az egyének kevesebb mint 20% -a válik műtéti jelöltté, és a diszkektómia az egyének 80-90% -ában ad jó vagy kiváló eredményt (Ellenberg; Canale). Az ágyéki porckorongsérvek akár 90% -a műtét nélkül javul. A legtöbb esetben a herniáció reszorbál. Még ha a sérv is megmarad, a tünetek gyakran alábbhagynak. Az ismétlődést, még a diszkektómia után is, az egyének 3–7% -ánál jelentik (Canale).

Rehabilitáció

Azoknál a személyeknél, akik elmozdulást szenvednek az ágyéki intervertebrális lemezek egyikében, előnyös lehet egy rövid rehabilitációs tanfolyam.

A terápiás protokoll a fájdalom csökkentésére, valamint a mobilitás és erő visszanyerésére összpontosít a gerinc adott régiójában. A terápiás program magában foglalja az otthoni testedzés programjának oktatását, amelynek középpontjában a testtartás összehangolása, a megfelelő testmechanika, a törzsállóképesség és a csomagtartó erő áll. Nedves hő vagy elektromos stimuláció használható a fájdalom csökkentésére az aktivitás és az edzésprogram előrehaladásának elősegítése érdekében.

Az edzésprogramnak kombinálnia kell a koordinációt, az aerob kondicionálást és a rugalmassági gyakorlatokat (Danielsen). A kognitív fájdalomkezelés rövid ideje előnyös lehet azoknak az egyéneknek, akik pszichés szorongásban vagy javuláshiányban szenvednek a kezelés során. A módosításokkal végzett ergonómiai értékelés lehetővé teheti az egyén számára, hogy csökkentse az újbóli sérülés kockázatát a munka folytatása vagy visszatérése közben. A szakmai szolgáltatásokat olyan személyek számára kell biztosítani, akik nem térhetnek vissza korábbi munkakörükhöz, vagy nincs munkájuk, ahová visszatérhetnek.

Bonyodalmak

Az állapot súlyosbodása nyomást gyakorolhat a gerincvelőre (L1 - L2 lemezek), valamint az ideggyökerekre (alsó lemezek), és degeneratív radikulopathiához és krónikus hátfájás szindrómához vezethet. Ritkán a nagy porckorongsérv az egyének 0,2% -ánál vezethet cauda equina szindrómához (Henriques). A diszkektómia szövődményei lehetnek tromboembólia és fertőzés, vagy ritkán a fő erek elszakadása. Az annulus fibrosus szakadásának legkomolyabb szövődménye a gerincfolyadék belső szivárgása.