Az ausztráliai áttekintő tanulmány szerint a trihexi-fenidil-kezeléssel, amely eredetileg a remegés, a görcsök és a Parkinson-kórban fellépő izomzavar kezelésére lett kifejlesztve, további klinikai bizonyítékokra van szükség annak hatékonyságának alátámasztására agyi bénulásban szenvedő betegeknél.

bénulás

Agyi bénulásban szenvedők nemkívánatos, gyakran fájdalmas és szorongó izomösszehúzódások lehetnek, amelyeket nem tudnak kezelni. Ez a betegség dystonia néven ismert.

Ezek az önkéntelen mozgások csökkentik a betegek mozgásképességét, öngondoskodási tevékenységeket, beszédet és mindennapi tevékenységekben való részvételt.

A trihexifenidil (más néven benzhexol, és többek között Artane márkanéven értékesítik) egy orális gyógyszer, amelyet a Parkinson-kór tüneteinek kezelésére használnak. A gyógyszert gyakran írják fel dystonia kezelésére agyi bénulásban szenvedőknél is.

Úgy gondolják, hogy a terápia hatásmódja növeli a dopamin, az agyi jelátviteli molekula kulcsának elérhetőségét az önkéntes izommozgások megindításához és zavartalan vezérléséhez.

Mindazonáltal „a trihexi-fenidil felírásának a cerebrális bénulásban és dystóniában szenvedő betegek számára még mindig nem ismertek minden előnye és ártalma” - írták a kutatók.

Annak megállapítására, hogy van-e bizonyíték arra, hogy a trihexifenidil képes hatékonyan kezelni a disztóniás agyi bénulásos betegeket, a kutatók közzétett tanulmányokat kerestek a trihexifenidil agyi bénulásban történő alkalmazásáról, két vizsgálati regiszterrel és 11 adatbázissal együtt, beleértve a CENTRAL, MEDLINE és Embase.

A szerzők kifejezetten az összes randomizált, kontrollált vizsgálatot keresték, összehasonlítva az orális trihexifenidilt egy placebóval (olyan anyaggal, amelynek nincs aktív összetevője és nincs hatása a sejtekre) az agyi bénulás dystóniájának kezelésére. Találtak egy, Ausztráliában végzett vizsgálatot, amely megfelelt a kritériumoknak.

A vizsgálatban csak 16 gyermek - 10 fiú és hat lány - vett részt, akiknek medián életkora 9 év volt (2-17 éves kor között) és diagnosztizáltak agyi bénulást és dystóniát.

Két különböző csoportra osztották őket: trihexifenidil- vagy placebo-kezeléssel, mindkettő 12 hétig, majd négy hétig tartó kezelés nélkül.

Ezután a gyermekcsoportokat váltották - a placebo csoportot trihexi-fenidil-csoporttal kezelték, a trihexi-fenidil-csoport pedig további 12 hétig placebót kapott.

A trihexifenidil-kezelést alacsony dózissal kezdték, 0,2 mg/testtömeg-kg/nap az első héten, a hatodik héten napi 2,5 mg-ig/testtömeg-kg-ig fokozódva.

A vizsgálat elsődleges célja a dystonia szintjének számszerűsítése volt a Barry-Albright Dystonia skála alapján, míg a másodlagos célok között a mobilitás és a felső végtagok funkciója szerepelt, a felső szélsőségességi képességek tesztjének, a kanadai foglalkozási teljesítmény mérésének és a célok elérésének mérésével Skála.

A paramétereket a vizsgálat elején В, 12 hét és 28 hét kezelés után értékelték. A vizsgálat nem mérte a fájdalmat vagy az életminőséget.

A csapat nem talált bizonyítékot arra, hogy a trihexifenidil hatékonyan csökkentette a dystóniát vagy javította a felkar működését agyi bénulásban és dystóniában szenvedő gyermekeknél.

A trihexifenidil a mellékhatások fokozott kockázatával is társulhat, beleértve izgatottságot, székrekedést, szájszárazságot és rossz alvást.

„Jelenleg nincs elegendő bizonyíték a trihexyphenidyl hatékonyságáról a cerebrális bénulásban szenvedőknél az alábbiakra: dystonia változás, káros hatások, megnövekedett felső végtagi funkció és jobb részvétel a mindennapi élet tevékenységeiben.” - írták a kutatók.

• Szükség van nagyobb randomizált, kontrollált, multicentrikus vizsgálatokra, amelyek a fájdalomra és az életminőségre gyakorolt ​​hatást is megvizsgálják annak érdekében, hogy megállapítsák a trihexifenidil hatékonyságát agyi bénulásban szenvedők számára - tették hozzá.