Az alkoholmentes zsíros hasnyálmirigy-betegség (NAFPD) és rizikófaktorainak elterjedése felnőtt kórházi betegek körében egy magánkórházban: nagy keresztmetszeti vizsgálat

Absztrakt

Háttér

Az alkoholmentes zsíros hasnyálmirigy-betegség (NAFPD) vagy a zsíros hasnyálmirigy klinikai jelentősége nagyrészt ismeretlen. Gyakran véletlenszerű megállapítás a hasi ultrahangon, amelyet nem vizsgálnak tovább, különösen annak összefüggését az anyagcsere-állapottal és a hasnyálmirigy rosszindulatú daganatának kockázatával. A tanulmány célja a NAFPD jelenlétének és a hozzá kapcsolódó kockázati tényezőknek az értékelése a felnőtt orvosi betegek körében.

Módszer

Egy nagy keresztmetszeti vizsgálatot végeztek felnőtt orvosi vizsgálatban, akik hasi ultrahangon estek át 2013. január és december között a jakkartai Medistra Kórházban. Az adatokat a betegek orvosi nyilvántartásából nyertük, és tartalmazzák a demográfiai adatokat, a vérnyomást, az éhomi vércukorszintet és a lipidprofilt. A zsíros hasnyálmirigy jelenlétét ultrahanggal diagnosztizálták. Két- és többváltozós elemzéseket végeztek a NAFPD kapcsolódó kockázati tényezőinek megtalálásához. A statisztikai elemzést az SPSS 17. verziójával végeztük.

Eredmények

Összesen 1054 esetet vontak be ebbe a vizsgálatba; a hasnyálmirigy nem látható 153 esetben, ezért kizárták őket az elemzésből. Zsíros hasnyálmirigy 315 (35,0%) betegnél volt jelen. A kétváltozós elemzések összefüggéseket találtak a zsíros hasnyálmirigy és számos kockázati tényező között, mint a nem, az életkor, a szisztolés és a diasztolés vérnyomás, a testtömeg-index (BMI), az éhomi plazma glükóz (FPG), a trigliceridek (TG) és a koleszterinszint.

Következtetés

A zsíros hasnyálmirigy gyakori megállapítás az orvosi ellenőrzés során, 35% -os előfordulással. A zsíros hasnyálmirigy jelentős összefüggésben van az anyagcsere faktorokkal, és fontos szerepet játszhat a rosszindulatú daganatok kockázatában.

Háttér

A magas energiafogyasztás emberben túlzott zsírhoz vezethet, amely felhalmozódhat a zsigeri szervekben, amelyek szokatlanok a zsírszövet tárolásában, az úgynevezett méhen kívüli zsírban [1]. A zsíros hasnyálmirigy vagy az alkoholmentes zsíros hasnyálmirigy-betegség (NAFPD) a hasnyálmirigy túlzott zsírszivárgása az elhízás miatt, jelentős alkoholfogyasztás hiányában [2]. A zsíros hasnyálmirigy gyakori ultrahang-lelet, amely fokozott echogenicitást mutat a normál hasnyálmirigyhez képest [3].

A nem alkoholos zsírmájbetegséggel (NAFLD) ellentétben a hasnyálmirigyben a túlzott zsírfelhalmozódás lehetséges szisztémás és helyi következményei még nem bizonyítottak. Kimutatták, hogy a hasnyálmirigy zsíros beszivárgása korrelál az anyagcsere rizikófaktorokkal, és a metabolikus szindróma érdemi megnyilvánulását jelentheti. [4, 5] Az epidemiológiai tanulmány azt is sugallja, hogy az elhízás a hasnyálmirigyrák kockázati tényezője [6]. Egy nemrégiben készült tanulmány alapján a hasnyálmirigy zsíros beszűrődése önmagában az elhízás hatásán túl növelheti a hasnyálmirigy-ductalis adenokarcinóma kockázatát [7]. A szerv elhelyezkedésének problémájához pontosabb képalkotó diagnosztikai eljárásokra van szükség, például hasi MR-re vagy akár endoszkópos ultrahangra (EUS). A hasnyálmirigy zsírtartalma 3D kétpontos Dixon technikákkal is megbecsülhető. A népesség vagy az orvosi szűrés körülményei között azonban nem praktikus és költséges a hasnyálmirigy vizsgálata [8–10].

Mivel a zsíros hasnyálmirigy klinikai vonzata még mindig vita tárgya, különösen azokban az országokban, ahol az alkoholfogyasztás nem kérdés, ezért ennek a tanulmánynak a célja a zsíros hasnyálmirigy jelenlétének értékelése volt, és felszámolta a kapcsolódó kockázati tényezőket.

Módszer

Tanulmányterv és tárgy

A vizsgálat felépítése analitikus keresztmetszeti vizsgálat volt a Medistra Kórház orvosi betegei között, amelyet a Medistra kórház helyi etikai bizottsága hagyott jóvá 2013 januárja és decembere között. A felvételi kritériumok 18 évnél idősebb felnőtt betegek voltak, súlyos betegség nélkül a vizsgálat idején rutin laboratóriumi ellenőrzés a májfunkciós teszt, az éhomi plazma glükóz (FPG) szint és a lipidprofil után, valamint hasi ultrahangvizsgálat. Egyik betegnél sem volt korábban jelentős alkoholfogyasztás (

Eredmények

A vizsgálati alanyok jellemzői

1054 esetet vettek fel az elemzésbe; Közülük 720 (68,3%) férfi volt. Az átlagéletkor 43,1 ± 12,19 éves volt. Az egyéb jellemzőket az 1. táblázatban foglaltuk össze. A hasnyálmirigyet 153 (14,5%) esetben nem tettük láthatóvá. A fennmaradó 901 esetben zsíros hasnyálmirigyet 315 (35%) betegnél találtak.

A metabolikus kockázati tényezők és a zsírmáj közötti összefüggések

A zsíros hasnyálmirigy jelenléte szignifikánsan összefüggött a férfi nemmel, az életkorral> 35 év, a magasabb szisztolés és diasztolés vérnyomásban, az éhomi vércukorszintben> 100 mg/dl, a trigliceridekben, a teljes és az LDL-koleszterinben, valamint az alacsonyabb HDL-koleszterinszintben (2. táblázat).

A zsíros hasnyálmirigy és a zsírmáj közötti összefüggés

A zsírmáj az összes vizsgálati alany 538-nál (51,0%) volt jelen. 901 vizualizált hasnyálmirigyben szenvedő beteg között a zsíros hasnyálmirigy 232 (25,7%) betegnél élt együtt a zsírmájjal; mindkettő hiányzott 381 (42,3%) betegnél. Ezenkívül a normál májú zsíros hasnyálmirigyet 83 betegnél (16,0%), a normál hasnyálmirigy zsírmájat pedig 205 (39,4%) betegnél találták. Jelentős összefüggés volt a zsíros hasnyálmirigy és a zsírmáj között (OR: 5,195; 95% CI: 3,838-7,032; o 1. ábra

A zsíros hasnyálmirigy gyakorisága a zsírmáj jelenlétéhez viszonyítva a vizualizált hasnyálmirigyben szenvedő betegek körében

A zsíros hasnyálmirigy és a diabetes mellitus asszociációja

A 2-es típusú diabetes mellitus a vizsgálati alanyok 62-ben (6,9%) volt jelen, és 31-ben (50%) zsíros hasnyálmirigyet. Statisztikailag a cukorbetegség jelentősen társul a zsíros hasnyálmirigyhez (OR 1,953; 95% CI: 1,164–3,280; o

Vita

A vizsgálati alanyok jellemzői

A zsíros hasnyálmirigy és az anyagcsere kockázati tényezők közötti összefüggés

A zsíros hasnyálmirigy és a zsírmáj közötti összefüggés

A zsírmájról az endoszkópos ultrahang során látható „hiperechogén hasnyálmirigy” prediktoraként számoltak be [15]. 80 haláleset után összegyűjtött postmortem vizsgálat azt találta, hogy az összes hasnyálmirigy-zsír jelentős előrejelzője volt a NAFLD-nek, de a testtömeg-index javítása után nem találtak összefüggést a hasnyálmirigy-zsír és a NAFLD-aktivitás pontszáma között [16]. Vizsgálatunk szignifikáns összefüggést mutatott a zsíros hasnyálmirigy és a zsírmáj között, azonban még mindig nem ismert, hogy ezzel a két entitással megduplázhatja-e a rosszindulatú daganat kockázatát.

A statisztikai asszociáció jelenléte ellenére a mindkét állapot alapjául szolgáló patofiziológia inkább véletlen, mint okozati lehet. A zsíros hasnyálmirigy és a zsírmáj is jelentősen összefügg az anyagcsere kockázati tényezőivel a túlzott energiafogyasztás miatt.

A zsíros hasnyálmirigy és a diabetes mellitus asszociációja

Ennek a tanulmánynak számos korlátja van. Először is, a vizsgálatot keresztmetszeti tanulmányként tervezték, amely nem tudja bizonyítani az okozati összefüggést a zsíros hasnyálmirigy és a kapcsolódó tényezők között. A tanulmányban szereplő nagy mintaméret azonban általánosítást adhat a nagyobb érdeklődésű populáció számára. A testtömeg-index (BMI) mint a hasnyálmirigy lipomatosisának kockázata zavaró tényező lehet a zsíros hasnyálmirigy jelenlétének kimutatásában. Másodszor, a cukorbetegség kezelésére vonatkozó adatokat nem közöltük az MCU standard vizsgálati nyilvántartásunk alapján. De ez a tanulmány megadta a NAFPD jelenlétével kapcsolatos metabolikus tényezők fontosságát. Harmadszor, az egyszerű steatosis és a hasnyálmirigy-gyulladással járó steatosis megkülönböztetésének szükségességét nem sikerült tisztázni. A transzabdominális ultrahang vizsgálat nem biztos, hogy a legjobb választás, de az ultrahang még mindig minősített technika egy tapasztalt kézben, és olcsóbb, mint a közösségi környezetben alkalmazott MRI. További etikai megfontolásokra lesz szükség a hasnyálmirigy-biopszia elvégzéséhez az EUS-tanulmány segítségével.

Következtetés

Indonéziában a NAFPD prevalenciája magas, és szoros összefüggésben van más anyagcsere-feltételekkel. Klinikai gyakorlatunkba bele kell foglalni a zsíros hasnyálmirigy rutinszűrésének klinikai jelentőségét. További vizsgálatra lenne azonban szükség a zsíros hasnyálmirigy régóta fennálló állapotáról és a hasnyálmirigy biopszia hasznosságáról, hogy lássa a betegség előrehaladásának lehetőségét.