Az amerikai egészségügyi szakemberek véleménye az elhízás gondozásáról, képzéséről és az önhatékonyságról

Társított adatok

Absztrakt

Háttér

Annak ellenére, hogy a multidiszciplináris csapatok hangsúlyozták a közelmúltbeli iránymutatásokat az együttműködésen alapuló súlykezelés érdekében, keveset tudunk a nem orvos egészségügyi szakemberek elhízással kapcsolatos nézőpontjairól, súlykezelési képzésükről és az elhízásellátás önhatékonyságáról.

Célja

Az egészségügyi szakemberek nézeteiben mutatkozó különbségek értékelése: (1) az elhízás okai; (2) súlyzóképzés; és (3) önhatás az elhízás kezelésére.

Mód

Az adatokat 500 amerikai egészségügyi szakember keresztmetszeti internet-alapú felméréséből nyertük a táplálkozás, az ápolás, a viselkedési/mentális egészség, a testmozgás és a gyógyszerészet területén (2014. január 20. és február 5. között gyűjtötték). A következtetéseket az életkor és az iskolai végzettség alapján végzett logisztikai regresszió alkalmazásával vezettük le (elemzés 2014-ben).

Eredmények

Valószínűleg kihívást jelent majd az orvosok számára, hogy betartsák az Egyesült Államok megelőző szolgálatok munkacsoportjának (USPSTF) legutóbbi ajánlásait, amelyek szerint a klinikusok minden felnőttet kiszűrnek elhízás szempontjából, és az elhízott egyéneket „intenzív, többkomponensű viselkedési beavatkozásokra ajánlják vagy utalják”. 20 Az USPSTF elismerte az alapellátási orvosok (PCP) potenciális nehézségeit ennek az intenzív beavatkozásnak a felajánlásában, és javasolta, hogy a klinikusok vegyék fontolóra a multidiszciplináris csoportokkal folytatott együttműködést 16, ami hatékonynak tűnik. 21 Ezenkívül az American College of Cardiology, az American Heart Association és az Obesity Society közelmúltbeli iránymutatásai a felnőttek túlsúlyának és elhízásának kezeléséről azt tanácsolják a PCP-knek, hogy a beteget képzett intervenciósok által végzett intenzív életmódbeli beavatkozásokra irányítsák. 22.

A gondozás együttműködési modelljei valószínűleg hamarosan általánossá válnak, hogy megkönnyítsék a súlykezelésre vonatkozó szövetségi és klinikai irányelvek betartását, különös tekintettel a betegvédelemről és a megfizethető ellátásról szóló törvénynek az ellátás koordinációjára vonatkozó ösztönzőire, amelyek támogatják az alapellátási gyakorlatokat. 23 Ezért fontos lesz megérteni ezeknek a nem orvos egészségügyi szakembereknek az elhízással kapcsolatos perspektíváit, a megfelelő képzést és az elhízásellátás jelenlegi önhatékonyságát. Például korábbi kutatások arra utalnak, hogy az elhízás étrenddel összefüggő okaival kapcsolatos hiedelmek átültethetőek a táplálkozással kapcsolatos tanácsadási témákká, amelyeket a betegeknél használnak. 24 Korábbi tanulmányok azt is kimutatták, hogy az ápolók önhatékonysága a legerősebben a kompetenciával függ össze a betegek fogyásának elősegítésében. 25,26

Ennek a feltáró cikknek az a célja, hogy leírja az egészségügyi szakemberek perspektíváit az elhízás okaira, a súlykezelésre vonatkozó képzésre és az elhízásellátás önhatékonyságára. Ez az első olyan tanulmány, amely az elhízás gondozásának perspektíváit vizsgálja a nem orvos egészségügyi szakemberek sokféle csoportja körében.

Mód

Dizájnt tanulni

Az adatokat egy amerikai reprezentatív, internetalapú, keresztmetszeti felmérésből nyertük az amerikai egészségügyi szakemberek közül a következő csoportok között: táplálkozás, ápolás, viselkedési/mentális egészség, testmozgás és gyógyszerészet. Ezeket a csoportokat azért választották ki, mert hozzájárulhatnak a súlykezelési szolgáltatások nyújtásához egyetlen szolgáltatóként vagy multidiszciplináris csapat részeként. A táplálkozási szakemberek között vannak regisztrált dietetikusok (RD), tanúsított klinikai táplálkozási szakemberek (CCN) és tanúsított táplálkozási szakemberek (CNS). Az ápoló szakemberek közé tartoznak az ápolók (kivéve az ápoló szakembereket). A viselkedési/mentálhigiénés szakemberek közé tartoznak viselkedéspszichológusok vagy mentálhigiénés szakemberek, például pszichoterapeuták. A testedzés szakemberei közé tartoznak a fiziológusok, a fizikoterapeuták, a személyi edzők és az egészségügyi edzők. A gyógyszerészeti szakemberek között vannak gyógyszerészek és PharmD-k. A cél az volt, hogy minden csoportból 100 szakembert vegyenek fel, hogy teszteljék a csoportok közötti különbségeket.

Összesen 1052 bizottsági tagot vizsgáltak meg, akik válaszoltak a felmérés meghívására; kétszázkilencven kizárták, mivel nem voltak jogosultak arra, hogy nem illeszkedtek a felvett szakemberek listájába, vagy heti 15 óránál kevesebbet dolgoztak ambuláns körülmények között, és 45 minősített válaszadót kizártak hiányos kérdőívek miatt (válaszadási arány, 25%). A számított kitöltési ráta (befejezett interjúk/becsült, dolgozó képes e-mailek összessége) 68% volt. A végső mintába 500 nem orvos egészségügyi szakember vett részt, minden szakmacsoportban 100-an.

Felmérés kidolgozása és megvalósítása

A felmérés fejlesztésével, toborzásával és részvételével kapcsolatos részletek a Függelékben találhatók. Az adatgyűjtést 2014. január 20. és február 5. között online végezték. Az öt szakma mindegyikéből száz válaszadót vettek fel. A tanulmányhoz való kvalifikáció érdekében a válaszadóknak: (1) meg kell erősíteniük hivatásukat; és (2) jelzi, hogy szakmájánál legalább heti 15 órában ambuláns körülmények között dolgozik. A résztvevőket az orvosi piackutató testületből toborozták, amely 200 000 nem orvos egészségügyi szakemberből áll. E-maileket küldtek 3308 véletlenszerűen kiválasztott, nem orvos egészségügyi szakembernek, akik megfeleltek a felvételi kritériumoknak. Akik beleegyeztek a részvételbe, kaptak egy kis ösztöndíjat.

Ezt a tanulmányt a Johns Hopkins Bloomberg Közegészségügyi Iskola IRB hagyta jóvá, és mentességnek határozott.

Intézkedések

A nem orvos egészségügyi szakemberek nézőpontját a következő témákban értékelték: (1) az elhízás okai; (2) súlyzóképzés; és (3) önhatás az elhízás kezelésére.

Az egészségügyi szakemberek meggyőződését az elhízás okairól a következő kérdéssel értékelték: Mennyire fontos a páciensei számára az elhízás alábbi lehetséges okai közül? Az összes okot a Függelék sorolja fel, amelyek a biológiai, a beteg szintű viselkedés és a társadalmi/környezeti tényezők három kategóriájába sorolhatók. 27,28 Az egészségügyi szakemberek minden oknál fogva jelezték, hogy ez nagyon fontos, kissé fontos, nem túl fontos, vagy egyáltalán nem fontos, amelyeket „nagyon/kissé fontosnak” és „nem túl/egyáltalán nem fontosnak” osztottak.

Az önhatékonyságot a következő kérdéssel értékelték: Mennyire bízik abban, hogy képes elhízott betegeinek vagy klienseinek klinikailag jelentős súlycsökkenéshez (a testtömeg legalább 5% -ához) hozzájárulni? és Mennyire segíti elhízott betegeit vagy klienseit a klinikailag jelentős testsúlycsökkenés elérésében (a testtömeg legalább 5% -ában)? A válaszokat „nagyon/elég magabiztosnak vagy sikeresnek” és „nem túl/egyáltalán nem magabiztosnak vagy sikeresnek” nevezték.

A válaszadókat arra kérték, hogy számolják be testmagasságukat és testtömegüket (a BMI kiszámításához), valamint válaszoljanak a demográfiai jellemzőikkel kapcsolatos kérdésekre.

Statisztikai elemzések

Az adatokat súlyozással megvizsgáltuk az egészségügyi szakemberek alcsoportjainak szisztematikus alul- vagy túlreprezentáltságával kapcsolatos problémákra a panelen, és figyelembe vették a szisztematikus válaszképtelenséget e szakmák ismert demográfiai paraméterei mentén. Az adatokat úgy súlyoztuk, hogy a végső minta közelítse az ezen szakmákban aktívan dolgozó személyek ismert megoszlását a 2010–2012-es amerikai közösségi felmérésekben (ACS).

Leíró elemzéseket végeztünk minden változóra. A következtetéseket az életkorhoz és az iskolai végzettséghez igazított logisztikai regresszió alkalmazásával, valamint a statisztikai szignifikancia p-ra állításával vezettük le. Az 1. táblázat ismerteti a vizsgálati minta jellemzőit. A nem orvos egészségügyi szakemberek többsége nő volt, a gyógyszerészeti szakemberek aránya 54%, a táplálkozási szakembereké pedig 95% volt. A csoportok nagyjából háromnegyede fehér volt. Az életkor az egyes csoportok szerint változó volt, a testmozgást végző szakemberek több fiatalt (34% ≥45 éves) vettek részt, ahol a viselkedési/mentálhigiénés szakemberek több idős embert (62% ≥45 éves). A legtöbb csoportban a válaszadók körülbelül 50% -a volt túlsúlyos vagy elhízott, kivéve a táplálkozási szakemberek körében, ahol 25% volt túlsúlyos vagy elhízott. Az oktatás jelentősen változott: az ápoló szakemberek és a táplálkozási szakemberek 49% -a jelentett többet, mint egy főiskolai végzettség, szemben a viselkedési/mentális egészségügyi szakemberek 96% -ával. Minden csoport esetében nagyjából egyharmada számolt be arról, hogy több mint 20 évvel ezelőtt végzett képzéseket. A táplálkozási szakemberek nagy valószínűséggel egy olyan praxisban dolgoztak, ahol szinte minden beteg elhízott (34%), a gyógyszerész szakemberek pedig legkevésbé (3%). Az ápoló szakemberek nagyobb valószínűséggel elsősorban az alapellátási irodákban gyakoroltak (43%), ami a többi csoport között nem volt jellemző.

Asztal 1

A nem orvos egészségügyi szakemberek jellemzői a vizsgálati mintában

Ápolás (%) Táplálkozás (%) Viselkedés/Mentális egészség (%) Gyakorlat (%) Gyógyszertár (%)

Egészségügyi szakmai jellemzők
Női	91.	95	69	69	54.
fehér	81.	80	82	82	72
45 éves és idősebb	50	45	62	34	41
Túlsúlyos vagy elhízott	55	25	49	54.	54.
Komolyan próbál fogyni ebben az időben	49	33	35	41	44.
Oktatási tapasztalat
Több, mint az egyetemi oktatás	49	49	96	65	59
Több mint 20 évvel ezelőtt végzett képzés	32	38	35	31	39
Egészségügyi szakemberek által közölt betegek demográfiai adatai
Szinte minden beteg elhízott	17.	34	8.	6.	3
Az elhízott betegek többsége alacsony jövedelmű	44.	44.	48	24.	49
Gyakorlati jellemzők
Elsősorban az alapellátásban keresi a betegeket	43	15	7	3	13.

Forrás: Egészségügyi szakemberek felmérése 2014. január 20. és február 5. között.

Megjegyzés: A kerekítés miatt a számok nem haladhatják meg a 100% -ot.

Forrás: Egészségügyi szakemberek felmérése 2014. január 20. és február 5. között.

Megjegyzés: A százalékok annak a csoportnak az arányát jelentik, amely a jelzett tényezőt az elhízás nagyon vagy nagyon fontos okaként azonosította. Az összes elemzést az életkor és az iskolai végzettség szerint igazítják.

Forrás: Egészségügyi szakemberek felmérése 2014. január 20. és február 5. között.

Megjegyzés: Minden logisztikai regressziós elemzés az életkorhoz és az iskolai végzettséghez igazítva.

Érdekes módon nincs összefüggés a betegek fogyásának elősegítése iránti bizalom és a betegek e cél elérésében való tényleges elősegítés közötti előzetes siker között. Az orvosok körében végzett kutatások azt mutatják, hogy az orvosok túlságosan optimisták abban, hogy betegeik betartanák ajánlásaikat és lefogynának. 38 Arra a kérdésre, hogy miként segítenek a betegek klinikailag jelentős súlycsökkenésben, az ápoló, a testedző és a gyógyszerész szakemberek csaknem kétszer nagyobb valószínűséggel számolnak be magabiztosságról, mint sikerről. A magabiztosság és a siker közötti eltérés akkor lehet problematikus, ha a nagyobb önhatékonysággal rendelkező egészségügyi szakemberek kevésbé fogékonyak a további képzésre, hogy javítsák testsúly-szabályozási gyakorlatukat. Ezzel szemben a táplálkozási és a viselkedési/mentális egészségügyi szakemberek ugyanolyan valószínűséggel számolnak be magabiztosságról és sikerről a betegek klinikailag jelentős fogyásának elősegítésében. Jövőbeni kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogy melyik kiegészítő képzés lenne a leghatékonyabb az elhízásellátás eredményesebb ellátásának javításában a nem orvos egészségügyi szakemberek körében.

Ennek a tanulmánynak számos korlátja van. Először is, az egészségügyi szakmai attitűdök mértéke nem képviseli az irodalomban elérhető attitűdmérők teljes spektrumát (például észlelt képességek 39 vagy az elhízott betegek gondozásának kényelme 40), ami torzíthatja az eredményeket a null felé. Másodszor, az érintett egészségügyi szakemberek egy része kiterjedt kiegészítő képzésben részesülhetett az elhízásról („elhízási szakembereknek” tekintve magukat), ami pozitívan torzíthatta az eredményeket. Noha összegyűjtötték az elhízás ellátásának képzettségének vélt minőségéről és a kiegészítő képzés megszerzéséről szóló információkat, a különféle egészségügyi szakmai képzési programok tantervének óriási eltéréseivel nem lehetett számolni, és ez önbevalláson alapult. Harmadszor, annak ellenére, hogy a felmérést az elhízás területén szakértők vizsgálták, és mindegyikükben részt vett egészségügyi szakembercsoport és az érthetőség szempontjából tesztelt kísérleti szakemberek között, lehetséges, hogy a válaszadók eltérő módon értelmezték a kérdéseket vagy válaszokat. Negyedszer, a felmérés válaszadási aránya alacsony volt (25%), ami korlátozhatja az általánosíthatóságot, de a kitöltési arány magas volt (68%).

Összefoglalva, ez a tanulmány azt sugallja, hogy a nem orvos egészségügyi szakemberek az egyéni viselkedési tényezőket leggyakrabban az elhízás legfontosabb okaként azonosítják. A táplálkozási szakemberek kivételével a többi egészségügyi szakembercsoport alacsony színvonalú képzésről számolt be a súlykezelésben és alacsony önhatékonyságról a betegek klinikailag jelentős súlycsökkenésének elősegítésében. Az eredmények azt sugallják, hogy a nem orvos egészségügyi szakembereknek további képzésre lehet szükségük a testsúly-szabályozásban és az elhízás gondozásában annak érdekében, hogy hatékonyan vegyenek részt az együttműködésen alapuló súlykezelési modellben. Az ilyen képzés segíthet a gyakorlatoknak a betegvédelemről és a megfizethető ellátásról szóló törvényben az együttműködésen alapuló ellátással kapcsolatos lehetőségek hatékony kiaknázásában, valamint azoknak a szövetségi ajánlásoknak való megfelelésben, amelyek az együttműködésen alapuló elhízásellátást szorgalmazzák. 16.