Az elhízás hatása a növekvő orvosi kiadásokra

Ken Thorpe ([e-mail védve]) Robert W. Woodruff professzor és elnök, az Emory Egyetem Rollins Közegészségügyi Iskolájának egészségügyi politikája és menedzsment tanszéke, Atlanta, Georgia. Curtis Florence és David Howard a tanszék adjunktusa; Joski Peter kutatási munkatárs.

Absztrakt

ABSZTRAKT:

Az elhízott embereknek magasabbak az egészségügyi ellátás költségei egy adott időpontban, de hogy az elhízási arány növekedése hogyan befolyásolja a kiadások növekedését az idő múlásával, nem tudni. Becsléseink szerint az elhízásnak tulajdonítható egészségügyi kiadások 1987 és 2001 között növekednek. Az elhízottak arányának növekedése és az azokra fordított kiadások a normál testsúlyú emberekhez viszonyítva az inflációval korrigált, egy főre jutó kiadások 1987 és 2001 közötti növekedésének 27 százalékát teszik ki; cukorbetegségre fordított kiadások, 38 százalék; hiperlipidémiára fordított kiadások, 22 százalék; és a szívbetegségekre fordított kiadások 41 százaléka. Csak az elhízás prevalenciájának növekedése adja az egészségügyi kiadások növekedésének 12 százalékát.

Elhízottság
Költségek és kiadások
Az egy főre eső kiadások
Költségnövekedés
Testtömeg-index
Betegségek
Egészségügyi feltételek
Cukorbetegség
A költségek korlátozása
Orvosi kiadások panel felmérése

A növekvő egészségügyi kiadások okainak és egészségügyi előnyeinek értékelése fontos a hatékony költségmegtartó beavatkozások megtervezéséhez. Úgy gondolják, hogy az új orvosi technológia bevezetése okozza az egészségügyi kiadások növekedésének legnagyobb részét, míg az öregedés és a népesség növekedése az emelkedés kisebb hányada. 1 Számos tanulmány becsülte meg a dohányzás, az elhízás és más kockázati tényezők hatását a kiadásokra egy adott időpontban. A tanulmányok azonban nem foglalkoztak az elhízás prevalenciájának növekedése és a költségek időbeli növekedésével. 1980-ig az elhízás elterjedtségében csak mérsékelt változások történtek, ami igazolja annak kihagyását az egészségügyi kiadások növekedési forrásainak listájáról. 2 1980 óta azonban az elhízás gyakorisága megduplázódott, a felnőtt lakosság 30 százalékára; 1990 óta nyolc százalékponttal nőtt. 3

A cukorbetegség, az epekő, a magas vérnyomás, a szívbetegségek, a hiperlipidémia, a szélütés és a rák egyes formáinak kialakulásának kockázata nagyobb az elhízott emberek körében. 4 Ráadásul a halál kockázata magasabb a közepesen és súlyosan túlsúlyos férfiak és nők körében, kortól függetlenül. A közel idősek (50–69 évesek) között az egészségügyi elhízások a súlyosan elhízottak (testtömeg-index vagy BMI, 35,0 vagy magasabb) között 60 százalékkal magasabbak, mint a normál testsúlyúaknál. 5 A legújabb tanulmányok szerint az egészségügyi kiadások körülbelül 36 százalékkal magasabbak a hatvanöt év alatti, elhízott felnőttek körében. 6 Ezek a megállapítások felvetik a kérdést: Az elhízás gyakoriságának növekedése és a relatív költségek milyen mértékben járulnak hozzá az egészségügyi kiadások növekedéséhez?

Ebben a cikkben becsüljük az elhízás változásainak tulajdonítható kiadások növekedésének és az egy főre jutó relatív kiadásoknak az elhízottak körében az országos reprezentatív adatok felhasználásával 1987-ből és 2001-ből. Megvizsgáljuk továbbá az elhízással kapcsolatos tényezők hozzájárulását a kiadások növekedéséhez három évre az elhízással klinikailag összefüggő állapotok: cukorbetegség, hiperlipidémia és szívbetegségek (beleértve a magas vérnyomást is).

Tanulmányi adatok és módszerek

■ Adatforrások.

■ Elemzés.

A kétrészes regressziós modell segítségével becsültük meg az egy főre eső összes egészségügyi kiadást, valamint a cukorbetegség, a szívbetegségek/magas vérnyomás és a hiperlipidémia kezelésére fordított kiadásokat alulsúlyos, normális, túlsúlyos és elhízott, tizenkilenc éves és idősebb felnőttek számára 1987-ben és 2001-ben. 12 Minden évre külön modelleket becsültünk. A kétrészes modell mindkét része a következőket tartalmazza együttváltozóként: súly (alsúly, normál, túlsúlyos, elhízott), életkor (19–29, 30–39, 40–49, 50–64, 65 és idősebbek), dohányzás, szex, végzettség (középiskolánál alacsonyabb, középiskolai végzettségű, néhány főiskolai, főiskolai végzettség), egészségbiztosítási státusz (hónapos magánbiztosítás, Medicaid, Medicare, egyéb közbiztosítás, CHAMPUS/TRICARE, nem biztosított), faj/etnikum ( Spanyol, nem spanyol fekete, egyéb), jövedelem a szövetségi szegénységi szint százalékában (kevesebb, mint 100 százalék, 100–199 százalék, 200–399 százalék, 400 vagy több százalék), családi állapot (házas, nem házas), és régió (Középnyugat, Dél, Nyugat, Északkelet).

A mintában szereplő minden egyes személy esetében kiszámítottuk az egy főre eső (log-dollárról dollárra átalakított) előre jelzett (áttranszformált) egy főre jutó kiadási szintet az első és a második szakasz előre jelzett értékeinek szorzatával. Összefoglalva a súly egy főre eső kiadásokra gyakorolt hatását, négy előre jelzett kiadási szintet számoltunk ki. Az első az, hogy mi lenne az egy főre eső kiadás, ha minden ember alulsúlyos lenne. Ezután kiszámoltuk, hogy mi lenne az egy főre eső kiadás, ha minden ember normális lenne, majd ha minden ember túlsúlyos és elhízott lenne. Az előre jelzett értékek ilyen módon történő kiszámítása kiküszöböli a megfigyelhető egyéni jellemzők (például életkor, biztosítási státusz, jövedelem) hatását az egy főre eső kiadásokra.

Mivel az NMES és a MEPS minták összetett rétegződést tartalmaznak, a Stata 8. verziójának svymean parancsát használtuk az egy főre eső kiadások átlagára és standard hibáira az elhízás kategóriája szerint. Ez a komplex minta tervezését és a megfigyelések súlyozását egyaránt figyelembe veszi. Kiszámítottuk a standard hibákat és a 95 százalékos konfidencia intervallumokat az egy főre eső regresszióval korrigált kiadási becslésekhez az 1000 replikációval rendelkező bootstrap technikával. 13 Az alfa-értéket 0,05-re állítottuk, és az összes teszt kétoldalas volt. A bruttó hazai termék (GDP) személyes fogyasztási deflátorát alkalmaztuk az egy főre eső kiadási szintnek a gazdaság egészére kiterjedő árszint változásaival történő kiigazításához. 14 Az egy főre eső költségbecsléseket 2001 dollárban fejezik ki.

■ A kiadások növekedésének időbeli bomlása.

Az elhízási arány növekedésének és az alsúlyú, normál testsúlyú, elhízott és súlyosan elhízott emberek relatív költésében bekövetkező változások értékeléséhez az egy főre eső tényleges kiadásnövekedést 1987 és 2001 között e tényezőknek és egy résznek bontottuk más okoknak tulajdonítható. A lebontást egy „tényszerű” egy főre eső kiadási szint kiszámításával hajtották végre, amely megegyezik az egy főre eső kiadások számával 2001-ben, ha az elhízás aránya és az egy főre jutó relatív kiadási szint súlykategória szerint változatlan maradt az 1987-es szinthez képest. 15 Ezt a tényszerű szintet használva kiszámítottuk, hogy az egy főre eső kiadási szint mennyivel nőtt volna, ha ezen tényezők egyike sem változott volna, és összehasonlítottuk a tényleges kiadásnövekedéssel, és ezzel a kiadások növekedésének „elhízásnak tulajdonítható” részét vezettük volna le.

Megismételtük a betegségspecifikus kiadások elemzését az elhízáshoz kapcsolódó három állapotra: cukorbetegség, hiperlipidémia és szívbetegség (amely magában foglalja a magas vérnyomást, a pangásos szívelégtelenséget, a tüdő szívbetegségét és az akut miokardiális infarktust). A korábban közzétett módszereket követve, összekapcsoltuk az NMES és a MEPS-HC diagnosztikai kódjait minden olyan önállóan bejelentett orvosi találkozáshoz (bármilyen típusú szolgáltatói látogatás és felírt gyógyszerek), amelyek arra késztették az embert, hogy orvosi ellátást kérjen. Kiszámítottuk a három egészségi állapotra fordított összköltséget minden ember számára, majd átdolgoztuk a regressziós modelleket és a bomlási elemzést. A minta nagysága és a statisztikai erő hiánya kizárta az elhízáshoz kapcsolódó egyéb állapotok, például epekövek és stroke kialakítását.

Eredmények

A tizennégy éves vizsgálati időszak alatt a normál testsúlyú népesség aránya tizenhárom százalékponttal csökkent, az elhízottnak minősített arány 10,3 százalékponttal nőtt (mindkettő o 17.

1. KIÁLLÍTÁS Változások az elhízás gyakoriságában, 1987–2001Súlycsoport Prevalencia Százalékpont változás 1987 2001 Százalék95% CIPercent95% CI

Alsúlyú	3.6	3.3, 3.9	1.9	1,4, 1,8	−1.7
Normál súlyú	51.6	50,9, 52,4	38.6	37,4, 39	−13,0
Túlsúly	31.3	30,7, 32	35.7	35, 36.5	4.4
Elhízott	13.5	13., 13.9	23.8	23,7, 25,1	10.3

FORRÁS: A szerzők elemzése az 1987-es Országos Orvosi Kiadási Felmérésről (NMES) és a 2001-es Orvosi Kiadások Panel Felmérésről, Háztartási Alkatrész (MEPS-HC).

MEGJEGYZÉSEK: A CI konfidencia intervallum. Az alsúly a testtömeg-index (BMI) kevesebb, mint 18,5; a normál súly a BMI 18,5 és 24,9 között van; a túlsúly a BMI 25,0 és 29,9 között van; az elhízott BMI 30,0 vagy annál nagyobb. Részletek a szövegben.

FORRÁS: A szerzők elemzése az 1987-es Országos Orvosi Kiadási Felmérésről (NMES) és a 2001-es Orvosi Kiadások Panel Felmérésről, Háztartási Alkatrész (MEPS-HC).

JEGYZET: Az alsúly a testtömeg-index (BMI) kevesebb, mint 18,5; a normál súly a BMI 18,5 és 24,9 között van; a túlsúly a BMI 25,0 és 29,9 között van; az elhízott BMI 30,0 vagy annál nagyobb. Részletek a szövegben.

FORRÁS: A szerzők elemzése az 1987-es Országos Orvosi Kiadási Felmérésről (NMES) és a 2001-es Orvosi Kiadások Panel Felmérésről, Háztartási Alkatrész (MEPS-HC).

aBeleértve a kiadások növekedését a túlsúlyos és elhízott emberek prevalenciájának és relatív kiadásainak változásából adódóan a normál testsúlyú emberekhez képest.

Az elhízás számos betegséghez kapcsolódik, beleértve a cukorbetegséget, a hiperlipidémiát és a szívbetegségeket. Az NMES és a MEPS-HC táblázataiból kiderül, hogy ebben az időszakban hirtelen emelkedett a kezelt cukorbetegség (79 százalék) és magas vérnyomás (29 százalék) száma. Így az elhízásra visszavezethető egészségügyi kiadások növekedése nagy valószínűséggel az ezen egészségügyi állapotok kezelésére fordított magasabb kiadásokban összpontosul. A regressziós modellek alapján megjósoltuk az egy főre jutó kiadások szintjét az egyes személyek számára a három feltétel mindegyikében súlykategória szerint. A kiadási előrejelzések súlycsoportonként jelentősen különböztek mind 1987-ben, mind 2001-ben ( o 18.

4. KIÁLLÍTÁS Az elhízásnak tulajdonítható kiadások feltételenként növekednek, 1987–2001Cukorbetegség Hyperlipidemia Szívbetegség a Összesen három állapotra vonatkoztatva

Tényleges növekedés, 1987–2001	56 USD	50 USD	81 USD	187 USD	1110 dollár
Az elhízásnak tulajdonítható növekedés, 1987–2001	21 USD	11 USD	33 USD	65 USD	301 USD
Az elhízásnak tulajdonítható részesedés a kiadások növekedésében	0,38	0,22	0,41	0,35	0,27

FORRÁS: A szerzők elemzése az 1987-es Országos Orvosi Kiadási Felmérésről (NMES) és a 2001-es Orvosi Kiadások Panel Felmérésről, Háztartási Alkatrész (MEPS-HC).

Záró megjegyzések

Az elhízás növekvő elterjedtsége és az elhízott amerikaiaknál az egy főre jutó magasabb relatív kiadások egyaránt az egy főre jutó tényleges kiadások 1987 és 2001 közötti növekedésének 27 százalékát tették ki. Ebben az időszakban az elhízás gyakorisága 10,3 százalékponttal - közel 24 százalékra - nőtt. a felnőtt lakosság aránya. Az elhízás növekedése a kiadások jelentős növekedéséhez vezetett a vizsgált három egészségügyi állapot (cukorbetegség, hiperlipidémia és szívbetegségek) esetében. Becsléseink csak a civil, nem intézményesített népességre érvényesek. Amennyiben az elhízás prevalenciájában bekövetkező változások és az elhízás kiadásokra gyakorolt hatása eltér az intézményesített népesség körében, becsléseink országosan túl- vagy alulértékelhetik az elhízás költségnövekedésre gyakorolt hatását.

Az elhízásnak tulajdonítható 27 százalékos költségbecslés két tendenciát foglal magában: az elhízás prevalenciájának növekedését és az elhízottakra fordított kiadások növekedését a normál súlyú kategóriához viszonyítva. Ez utóbbi összetevő rögzíti az orvostechnika változásait, amelyek jobb lehetőségeket kínálnak az orvosoknak az elhízott betegek és a közöttük gyakori betegségek kezelésére. 19 Az elhízásnak tulajdonítható kiadásnövekedési becslésünk tehát nem csak magában foglalja az orvostechnika változását, hanem egyszerűen más megközelítést képvisel a kiadások növekedésének jellemzésében.