Az elhízás hatása az egészséggel kapcsolatos életminőségre Spanyolországban

Absztrakt

Háttér

Jól dokumentálták, hogy az elhízás szorosan összefügg a halálozással és a morbiditással, de kevésbé ismert a funkcionális állapotra és az egészséggel kapcsolatos életminőségre gyakorolt hatásáról (HRQOL). Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy kiszámolja a testtömeg-index (BMI) hatását a spanyol felnőtt populáció HRQOL-jára, különös hangsúlyt fektetve a BMI ≥ 35 értékre.

Mód

A spanyol nemzeti egészségügyi felmérést (SNHS) 2011–2012 alkalmaztuk az EuroQol-5D-5L kérdőív segítségével mért HRQOL és a BMI közötti statisztikai összefüggés értékelésére. Lineáris regresszióanalízist végeztünk az EuroQol-5D-5L Visual Analogue Scale (VAS) és probit regressziókat az EuroQol-5D-5L öt dimenziójának mindegyikéhez.

Eredmények

Az EuroQol-5D-5L öt dimenziójában az ön által észlelt problémák nőttek a BMI mentén, különösen a mobilitás és a fájdalom/kényelmetlenség dimenzióiban. Ha a BMI ≥ 35, krónikus betegségek hiányában is csökkent a HRQOL. A társbetegségek kontrollját követően a súlyos elhízás átlagosan 1,9 ponttal csökkentette a VAS pontszámot, és növelte annak valószínűségét, hogy a HRQOL problémákat mobilitás (11,8%), öngondoskodás (2,2%), szokásos tevékenységek (4,3%) és fájdalom/kellemetlen érzés (7,4%). Nem találtak összefüggést az elhízás és a mentális problémák között. Az összes elemzett paraméter arra utal, hogy a HRQOL a nőknél és a 65 éves vagy annál idősebb embereknél az átlagosnál szignifikánsan rosszabb volt.

Következtetések

A BMI az ön által észlelt életminőség magyarázó tényezője. Az elhízás rosszabb HRQOL-mal jár, különösen nőknél és 64 év feletti embereknél. Ezek az eredmények hasznosak lehetnek a megelőzéssel vagy a kezeléssel kapcsolatos egészségügyi politikák kidolgozásához, hogy a spanyol lakosság körében elhízás lépjen fel.

Háttér

Az elhízást a huszonegyedik század járványaként írták le [1, 2], és nagy gyakorisága, valamint a morbiditásra, a halálozásra, az életminőségre és az egészségügyi kiadásokra gyakorolt nagy közegészségügyi problémává vált. Spanyolországban minden második 25–60 éves felnőtt testtömeg-indexe (BMI) meghaladja az ajánlást (BMI ≥ 25 kg/m 2), és 14,5% -a elhízott (BMI ≥ 30 kg/m 2) [3]. Ezek az adatok várhatóan tovább fognak növekedni [4, 5].

Az elhízás társbetegségeit, főként a II. Típusú diabetes mellitust, a kardiometabolikus faktorokat, a szív- és érrendszeri betegségeket, az asztmát, bizonyos rákos megbetegedéseket és mozgásszervi rendellenességeket széles körben dokumentálták [6,7,8,9]. Az elhízás és az azzal járó szövődmények jelentősen rontják az egészséggel kapcsolatos életminőséget (HRQOL) [10]. Különböző tanulmányok kimutatták, hogy a BMI növekedése a HRQOL csökkenéséhez vezet, különösen a fizikai szempontok és a fájdalom tekintetében [11, 12, 13, 14], még akkor is, ha nincs más krónikus betegség [15]. Ezenkívül az elhízott emberek nagyobb valószínűséggel szenvednek depressziótól [16, 17] és hangulati rendellenességektől [18], és nagyobb az esélye ezeknek a feltételeknek a szenvedésére, ha az elhízás már korán kialakul [19].

Noha nyilvánvaló, hogy az elhízás rontja az emberek HRQOL-értékét, Spanyolországban kevés tanulmány készült erről a témáról, és a publikált szakirodalom főként meghatározott közösségekre vagy alcsoportokra összpontosít [20,21,22,23]. Ennek a tanulmánynak a célja a BMI hatásának kiszámítása Spanyolország felnőtt lakosságának HRQOL-ra, különösen azoknak, akik súlyos vagy kóros elhízásban szenvedtek (BMI ≥ 35 kg/m 2).

Mód

Minta

Ennek az elemzésnek a fő forrását a 2011–2012-ben végzett spanyol Nemzeti Egészségügyi Felmérés (SNHS) mikrodatait használták. Az SNHS egy longitudinális népességalapú felmérés, országosan reprezentatív, amely összesen 26 502 interjút tartalmaz felnőttekkel és kiskorúakkal [24]. Miután a BMI-értékek kiszámításához nem rendelkeztek olyan adatokkal, akik nem rendelkeznek adatokkal, és a 18 évesnél fiatalabbakat, az elemzett minta 18 682 felnőtt alanyból állt, ami reprezentatív Spanyolország felnőtt lakosságára.

Testtömeg-index

A BMI-t az ön által bejelentett súlyra és magasságra vonatkozó adatok felhasználásával számították ki, és az egyéneket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megállapított BMI-határértékek szerint osztályozták [6]. Ezen túlmenően, mivel a 35-nél nagyobb BMI-vel rendelkező és súlyos, egyidejűleg fennálló, vagy 40-et meghaladó állapotú betegek potenciális jelöltek a bariatrikus műtétre [25], az elhízás csoportját két csoportra osztották. Eszerint a mintát a következőképpen osztályozták: alsúly (BMI 0,8 és VAS 80 (n = 13)].

Lineáris regressziós modelleket (Ordinary Least Squares) alkalmaztunk a VAS értékek és az elhízás közötti összefüggések tanulmányozására. A progresszív inklúziós indoklás nyomán négy különböző modellt futtattunk, mindegyiket korcsoport és nem szerint kontrolláltuk: az 1. modellt a szocioökonómiai jellemzők és a BMI mellett kontrolláltuk; 2. modell a társadalmi-gazdasági változók, a BMI, az életmód és a lakóhely régiója alapján; A 3. modell a társadalmi-gazdasági változók, a BMI és az elhízással járó krónikus állapotok diagnosztizálására vonatkozott; és a 4. modell a szocioökonómiai változók, a BMI, a krónikus állapotokat, az életmódot és a lakóhely régióját diagnosztizálta. Robusztus, nem standardizált regressziós együtthatókat becsültünk.

Ezenkívül öt független probit regressziós modellt hajtottak végre, az EQ-5D-5L 5 egészségi dimenziójának mindegyikéhez egyet az elhízás mobilitásra, öngondozásra, szokásos tevékenységekre, fájdalomra/kényelmetlenségre és szorongásra gyakorolt hatásának elemzése céljából. depresszió. A probit modellek célja annak valószínűségének megbecsülése, hogy egy adott jellemzőkkel rendelkező megfigyelés egy meghatározott kategóriába kerül. A függő változók értéke „1”, ha az adott dimenzióban bármilyen problémát jelentettek, és „0”, ha nem jelentettek problémát. Teszteltük a hatásokat korcsoportonként (

Eredmények

A spanyol felnőtt lakosság több mint felének a BMI-je meghaladta a WHO ajánlását: 37,3% túlsúlyos, 13,3% közepesen elhízott (elhízás-A) és 3,9% súlyosan vagy kórosan elhízott (elhízás-B).

A QALY-k és az EQ-5D-5L eredményeként kapott VAS-pontszámok megoszlását az 1. ábra mutatja. A QALY-k hisztogramja J alakú formát mutat, mivel a mintában szereplő egyedek 61,9% -a számolt be arról, hogy semmiféle problémák az öt dimenzió bármelyikében (évente 1 QALY, feltéve, hogy hasznosságuk az egész év során állandó maradt). Ezzel szemben a VAS-pontszámok homogénebb eloszlást mutattak: csak 6,4% jelentett 100-as pontszámot, 22,5% pedig 90 vagy annál magasabb pontszámot.

A QALY-k eloszlási hisztogramjai és az SNHS-ből származó VAS-pontszámok

A normál testsúlyú emberek jobb önértékelésű HRQOL értéket jelentettek, mint a minta többi része (1. táblázat). A HRQOL a BMI növekedésével csökkent, az elhízás-B az éves 0,133 QALY értéket rontotta a normális súlyhoz. A normál testsúlyú emberek átlagos QALY-pontszáma 0,9436 volt, míg ezek a számok túlsúlyos embereknél 0,9249-re, az A-elhízás 0,873-ra és a B-elhízásra 0,810-re csökkentek.

Volt néhány nemi különbség. A nők alacsonyabb HRQOL értéket jelentettek, mint a férfiak minden BMI kategóriában, kivéve az alsúlyt. Úgy tűnt, hogy az elhízás nagyobb hatást gyakorol a nők HRQOL-jára. Átlagosan, a normál súlycsoportokkal összehasonlítva, az elhízás-B-ben szenvedő nők évente 0,185 QALY-t vesztettek, szemben a férfiak 0,063-mal. A QALY-k az életkor növekedésével is csökkentek, különösen magasabb BMI-k mellett: a normális súlyú emberekhez képest a 44 év alatti elhízott B-ben szenvedők évente 0,046 QALY-t vesztettek, de a veszteség 0,100 és 0,195 QALY a 45–64 éves és 65 éves embereknél év felettiek.

Az EQ-5D-5L dimenzióinak elemzése kimutatta, hogy a BMI-vel együtt mind az öt dimenzióban nőtt a jelentési problémák gyakorisága. Összességében a normál testsúlyú válaszadók 92,3% -a számolt be arról, hogy nincs problémája a mobilitással, míg ez a százalék 25,5 ponttal csökkent azoknál a válaszadóknál, akiknél a BMI ≥ 35. Ez a tendencia fennmaradt a többi dimenzióban is (2. ábra). A problémák legnagyobb hányada a fájdalom/kényelmetlenség dimenziójában volt, ahol az elhízással-B szenvedő betegek 56% -a számolt be arról, hogy nincs fájdalma, és 12,5% -a számolt be súlyos vagy rendkívüli fájdalomról.

A BMI szerint az önjelölt problémák előfordulása az EQ-5D-5L öt dimenziójában

A 65 év feletti válaszadók részmintájában nőttek a problémák minden dimenzióban. Ezen alanyok közül az elhízás-B 36,3% -kal, az öngondoskodási problémák 20,2% -kal, a szokásos tevékenységek 28,4% -kal, a fájdalom/kényelmetlenség 31,4% -kal növelték a normális testsúlyú kortársakét.

Regressziós modellek

A lineáris regressziós modellek eredményei azt mutatták, hogy a BMI az ön által észlelt egészségi állapot (VAS-pontszám) magyarázó tényezője, függetlenül a kontrollként használt változóktól (2. táblázat). A normál testsúlyhoz képest a magasabb BMI fokozatosan rontja a VAS pontszámokat. A BMI redukáló hatása a VAS-ra kisebb lett, amikor krónikus betegségekkel kontrollálták (3. és 4. modell), amint az várható volt. A 4. modellben a normál testsúlyhoz képest az A elhízás és az B elhízás átlagosan 1,9 ponttal csökkentette a VAS pontszámot (o 2. táblázat: A négy lineáris regressziós modell eredményei (standardizálatlan regressziós együtthatók a legkisebb négyzetekkel becsülve)

Az EQ-5D-5L dimenziók probit modelljeinek eredményei megmutatták, hogy a BMI hogyan befolyásolja az egyes dimenziókat különböző módon (3. táblázat). A normális testsúlyhoz képest az elhízás-B szignifikánsan befolyásolja a mobilitást, az öngondoskodást, a szokásos tevékenységeket és a fájdalmat/kényelmetlenséget, ezeken a dimenziókon 11,8% -kal, 2,2% -kal, 4,3% -kal és 7,4% -kal növeli a problémák jelentésének valószínűségét. Az elhízás-B azonban nem volt jelentős hatással a depresszió/szorongásos problémák jelentésének valószínűségére.

A 4. táblázat az életkor és nem szerinti megkülönböztetés után mutatja be az eredményeket. A teljes mintában a mobilitás volt az a dimenzió, amelyet az elhízás leginkább érintett, majd fájdalom/kényelmetlenség következett. Korcsoportonként elkülönített modellek elemzésénél az EQ-5D-5L dimenziókban bármely probléma jelentésének valószínűsége szignifikánsan nagyobb volt az elhízott ≥65 éves korosztályban (mindkét nemnél), a normál testsúlyú idős emberekhez képest. Ebben a csoportban az esetleges mobilitási problémák jelentésének valószínűsége 3,3% -ról 9,5% -ra nőtt az elhízás-A és 11,8% -ról 18% -ra az elhízás-B esetén. A 65 év alatti embereknél a kapcsolódó valószínűségek 2% -ra, illetve 9,3% -ra csökkennek.

A nemek szerinti eredmények azt mutatják, hogy az egyetlen dimenzió, amelyet a férfiak elhízása jelentősen befolyásolhat valószínűleg, a mobilitás, mind a „minden korosztályt” tartalmazó mintában, mind a fiatalabb férfiak mintájában. Ezzel szemben az elhízás-B mindkét korcsoportban lévő nők nagyobb valószínűséggel jelentettek problémákat minden dimenzióban, kivéve a szorongást/depressziót, a normál testsúlyú nőkhöz képest. Életkoruktól függetlenül a nők elhízása-B 16% -kal növelte a mobilitási problémák bejelentésének valószínűségét, szemben a férfiak 6% -ával. Ez a valószínűség a 65 év feletti nőknél 23% -ra nőtt. A 65 évesnél fiatalabb nőknél az elhízás-B 12,1% -kal, 2,3% -kal, 3,7% -kal és 11,3% -kal növelte a mobilitással, az öngondoskodással, a szokásos tevékenységekkel és a fájdalommal kapcsolatos problémák jelentésének valószínűségét a normál testsúlyú nőkhöz képest. Ezek az értékek a 65 éves vagy annál idősebb nők esetében 23,3% -ra, 12,4% -ra, 19,7% -ra és 13,7% -ra emelkedtek. A probit modellekből származtatott pszeudo R négyzet értékek meglehetősen jó illeszkedést jeleztek, jobb előrejelzéssel az eredményre az általános populációra, mint az alcsoportokra.

A GHQ-12 pontszámokat függő értékként használó modell eredményei (a táblázatokban nem közöljük) összhangban voltak az EQ-5D-5L depresszió/szorongás dimenziójával kapott eredményekkel. Nem volt statisztikailag szignifikáns összefüggés a BMI és a mentális egészség között (o = 0,606 az elhízás-A és o = 0,842 elhízás esetén-B).

Vita

Az elhízás olyan társbetegségek kialakulásához kapcsolódik, amelyek nemcsak a személy objektív egészségi állapotát, hanem az ön által észlelt egészségét is rontják. Ebben a tanulmányban különböző ökonometriai modellekkel megerősítettük, hogy az elhízás a rosszabb HRQOL meghatározó tényezője, függetlenül attól, hogy ezt lineáris hőmérővel (VAS-pontszámok) mérik-e, vagy az EQ öt dimenziójának problémáinak jelentésével 5D-5L. Az EQ-5D egy általános eszköz (az egyetlen HRQOL eszköz, amely az SNHS-ben szerepel) a HRQOL mérésére, amelyet széles körben használnak gazdasági értékelésre az egészségkutatás számos területén.

Mind a vizuális analóg skála, mind az EQ-5D-5L leíró rendszer megfelel az EuroQol-nak, de fogalmilag különböző aspektusokat mérnek az ön által észlelt egészség szempontjából. Ezek erősen korrelálnak (Spearman-teszt együttható: 0,587; o = 0,00), de megoszlásuk lényeges különbségeket mutatott (1. ábra), ami részben a következő tényezőknek tudható be. A „végpont-idegenkedés” olyan mérési torzítás, amely akkor fordul elő, amikor az emberek valószínűleg nem használják a mérleg szélső végeit [30]. A halálnál rosszabbnak vélt egészségi állapotok nincsenek megfelelően ábrázolva a VAS-on, ellentétben az EQ-5D-5L indexszel, amely rendkívül súlyos egészségi állapotok esetén lehetővé teszi a kezelhetetlenséget. Emellett az ön által észlelt egészségi állapot közvetlen mércéjeként a VAS inkább a beteg értelmezésének és szubjektivitásának van kitéve, mint a QALY pontszámok. Megpróbáltuk ezt a problémát úgy kezelni, hogy kizártuk az elemzésből a kiugró értékeket.

Tudomásunk szerint ez az első olyan tanulmány, amely a BMI HRQOL-ra gyakorolt hatásait elemzi az EQ-5D-5L kérdőív segítségével, amely pontosabb, mint az előző verziója (EQ-5D-3L), amely csak három lehetséges problémaszintű választ tartalmaz.

Eredményeink azt mutatják, hogy minél nagyobb a túlzott BMI, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy alacsony az ön által észlelt egészségi állapot, kortól és nemtől függetlenül. Megállapításaink szerint a mérsékelt elhízás és a súlyos-kóros elhízás körülbelül 2, illetve 4 ponttal csökkentette az ön által észlelt egészségi állapotot, miután diagnosztizálták a krónikus betegségeket.

Az EQ-5D-5L dimenziókat tekintve az elhízás-B elsősorban a mobilitást és a fájdalmat/kényelmetlenséget, kisebb mértékben a szokásos tevékenységeket és az öngondoskodást érintette. Úgy tűnik azonban, hogy az elhízás nem jár depresszióval vagy szorongásos problémákkal. Ez összhangban áll a GHQ-12 elemzésével, amely azt sugallta, hogy nincs szignifikáns összefüggés az elhízás és a mentális egészség között.

A nők szisztematikusan alacsonyabb HRQOL értéket jelentettek, mint a férfiak. Ezt a tendenciát súlyosbította az elhízás mélyebb negatív hatása a nők önértékelt életminőségére. A 65 éves és idősebb emberek körében az elhízás-B statisztikailag alacsonyabb HRQOL értékkel társult. Ez az asszociáció erősebb volt, mint a 65 év alatti embereknél. Ez a korhatás különösen a nőket érintette.

Eredményeink összhangban vannak a publikált empirikus szakirodalommal. A Spanyolországban végzett egyéb vizsgálatok mellett Serrano-Aguilar et al. megállapította, hogy a Kanári-szigetek elhízása jelentős negatív hatással volt a HRQOL-ra, még azokban az emberekben is, akik nem szenvedtek krónikus betegségekben. A szerzők kimutatták, hogy a ≥ 25-ös BMI-vel rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel jelzik a rosszabb HRQOL értéket, és hogy a hatás nagyobb volt a nőknél, mint a férfiaknál. II. Osztályú elhízás (35 ≤ BMI

Következtetések

A túlsúly és az elhízás a spanyol felnőtt lakosság több mint felét érinti. Kimutattuk, hogy az elhízás rosszabb egészségi állapothoz kapcsolódik, különösen nőknél és 65 év feletti embereknél. A 35 év feletti BMI a mobilitást és a kényelmetlenséget hátrányosan befolyásolja, befolyásolva a napi tevékenységeket, de nem találtunk összefüggést elhízás és mentális problémák, például szorongás vagy depresszió. Vizsgálatunk korlátai ellenére megerősíthetjük, hogy az SNHS 2011–2012 adatai új és érvényes információkat szolgáltatnak az elhízásnak az emberek önmaga által észlelt HRQOL-ra gyakorolt hatásáról, valamint arról, hogy ez milyen módon érinti az embereket nemük és korcsoportjuk. Ez az információ hasznos lehet a spanyol lakosság elhízását célzó megelőzési és kezelési egészségügyi politikák kialakításához.