Az anyai elhízás hatása az önértékelésre és a testképre

Reyhan Erkaya

Karadenizi Műszaki Egyetem, Egészségtudományi Kar, Szülészeti és Nőgyógyászati Ápolási Tanszék, Trabzon, Törökország

Özlem Karabulutlu

b Kafkas Egyetem, Egészségtudományi Kar, Szülésznői Tanszék, Kars 36100, Törökország

Kıymet Yeşilçiçek Çalik

Karadenizi Műszaki Egyetem, Egészségtudományi Kar, Szülészeti és Nőgyógyászati Ápolási Tanszék, Trabzon, Törökország

c Karadenizi Műszaki Egyetem, Egészségtudományi Kar, Egyetemi Körzet, Farabi Street, Ortahisar, Trabzon, Törökország

Absztrakt

1. Bemutatkozás

Az önbecsülés az az érték, amelyet az egyének életstílus-érzékelésük és élettapasztalataik eredményeként tulajdonítanak maguknak (Cüceloğlu, 2005). Az, hogy az önfelfogást értékelik-e vagy sem, építi-e az önbecsülést (Hamurcu et al., 2015). Az, hogy az egyén elégedett a testével, összefügg az önbecsüléssel (Özmen et al., 2007).

A különféle kultúrákban terhes nőkkel végzett vizsgálat során az egyének aggodalmukat fejezték ki a terhesség alatti súlygyarapodás miatt, és jelezték, hogy kevésbé vonzónak érezték magukat, mint a terhesség előtt. Hasonlóképpen azok az egyének, akik terhességük során elégedettek a testükkel, kevésbé negatív hangulati tüneteket mutattak, mint azok, akik nem elégedettek (Chang et al., 2006). A szakirodalom szerint a magas önértékelés hatására a terhes nők megvédik a stresszt, jobb megküzdési mechanizmusokat alkalmaznak, és a terhesség alatt pozitívabb folyamatot tapasztalnak (Kamysheva et al, 2005).

Megfelelő jelentőséget kell tulajdonítani az önbecsülés fejlesztésének annak érdekében, hogy a terhes nők egészséges pszichológiát élvezhessenek, és javítsák életminőségüket terhesség alatt, mert a negatív testkép negatív módon befolyásolja az önértékelést is. Ezért fontos felmérni a terhes nő testképét a terhesség alatt, hogy megelőzzék a felmerülő problémákat (Kumcağız, 2012). Figyelembe véve a Törökországban ebben a témában végzett kis számú tanulmányt, úgy gondolják, hogy ez a tanulmány jelentős mértékben hozzájárul az anyai elhízás testképére és önértékelésére gyakorolt hatására vonatkozó irodalomhoz.

2. Anyagok és módszerek

2.1. A kutatás típusa

Ez a tanulmány leíró kutatás.

2.2. A kutatás helye és ideje

A kutatást 2016. április 15. és május 15. között végezték a Trabzon Kanuni Oktató és Kutató Kórházban. A Trabzon Kanuni Oktató és Kutató Kórház az ország északkeleti részén található, regionális kórházként, és a betegek intenzitását tekintve minden társadalmi-gazdasági helyzetben lévő nőket szolgál ki.

2.3. Népesség és minta

A kutatási populáció a nők között volt (7776) a 38–40. Terhességi héten, akiket egész évben felvettek az anyasági osztályra a Trabzon Kanuni Oktató és Kutató Kórházban. A kutatáshoz szükséges minimális mintaméret kiszámításához a mintaválasztási képletet alkalmaztuk, amikor az univerzumban élő egyedek száma ismert. E képlet szerint a kutatás mintájának legalább 275 egyednek kell lennie. (7776 ∗ 3,84 ∗ (0,25 ∗ 0,75)/0,0025 ∗ 7775 + 0,96 = 275 fő). A tanulmányt 300 fővel fejezték be.

A minta kiválasztásakor delíriumban, amnesztikus rendellenességekben, epilepsziában szenvedő, görcsrohamokban szenvedő nők, fizikai funkciók, amelyek egy adott funkció elvesztéséhez vezettek, és azok, akiknél eszméletvesztés következett be fejsérülés, mentális retardáció, egyéb neurológiai rendellenességek következtében, a kábítószer-függőséget és az endokrin rendellenességektől függő elhízást kizártuk a vizsgálatból.

2.4. Adatgyűjtő eszköz

Az összes terhes nőt tájékoztatták a vizsgálatról, és hozzájárulásukat megszerezték. Az adatokat személyes interjúk segítségével gyűjtötték össze a kutatók. Az adatok összegyűjtésénél a „Személyes adatlap”, a „Testkép skála (BIS) és a Coopersmith önértékelési skála (CSES)” szolgált.

2.5. Adatgyűjtés

Személyes adatlap: Ez az űrlap olyan kérdésekből áll, amelyek a terhes nők társadalmi-demográfiai jellemzőivel kapcsolatos információkat tartalmaznak.

2.5.1. Body Image Scale (BIS)

Célja annak mérése, hogy az ember mennyire elégedett a testének különböző részeivel és funkcióival. A skála 40 elemet tartalmaz, amelyek 1-től 6-ig terjednek. A magas pontszámok magas elégedettségi szintet jeleznek (Hovardaoğlu és Özdemir, 1990).

2.5.2. Coopersmith önértékelési leltár

Ez egy mérési eszköz, amelyet az ember magával kapcsolatos attitűdjének felmérésére használnak a különböző területeken. A skálának 25 eleme van, és a skálán kapott teljes pontszám értéke 0 és 100 között változhat. Amint a skálából kapott pontszámok nőnek, az egyének önértékelése is növekszik (Pişkin, 1997).

2.6. Adatelemzés

A vizsgálat során kapott adatokat az SPSS 22.0 szoftver segítségével elemeztük. Az adatok kiértékelésénél számokat, százalékokat, átlagokat, khi-négyzetet használtunk leíró statisztikai módszerként. ANOVA (egyirányú) tesztet alkalmaztak a kvantitatív folyamatos adatok összehasonlításában több mint két független csoport között. Az Anova-tesztet követően Scheffe-tesztet használtunk kiegészítő post hoc elemzésként a különbségek meghatározására. A vizsgálat folyamatos változói között Pearson-korrelációt és regresszió-analízist alkalmaztunk. A megállapításokat a 95% -os konfidencia intervallumban értékeltük, és p 2 = 17,161; p = 0,071> 0,05, x 2 = 0,958; p = 0,619> 0,05, x 2 = 6,382; p = 0,172, X2 = 0,197; p = 0,906> 0,05, x 2 = 0,679; p = 0,712> 0,05) (1. táblázat).

Asztal 1

Terhes nők társadalmi-demográfiai jellemzői a BMI alapján (N = 300).

A terhes nők 37 (12,3%), 171 (57,0%) és 92 (30,7%) normális, túlsúlyos és elhízott volt a BMI-változók szerint. A túlsúlyos és elhízott terhes nők súlya meghaladja a kellő súlyt (90 52,3%, 84 91,3%) (2. táblázat).

2. táblázat

Gesztációs súlygyarapodási kategóriák az anyai BMI osztály alapján.

Terhesség előtti BMIBMI (kg/m 2) DSÖTotikus súlygyarapodás * + Tartomány (kg) Megfelelt testsúly a BMI szerint A BMI szerint a kellő súlynál nagyobb testtömeg A BMI szerint a kellő súlynál kevesebbn% n% n%

Alsúlyú

* A terhesség első trimeszterében a súlygyarapodás kb. 0,5–2 kg (Welsh, 2010).

3. táblázat

Gesztációs súlygyarapodási kategóriák az anyai BMI osztály alapján.

4. táblázat

Testkép és az önbecsülés kapcsolata.

Testkép Önértékelés RPrP

Kor	−0.184 **	0,001	0,062	0,287
BMI	−0.103	0,075	0,155 **	0,007
A terhesség előtti súly	−0,177 **	0,002	0,197 **	0,001
Súlygyarapodás terhesség alatt	−0,095	0.1	0,048	0,41
Oktatási állapot	0,006	0,915	0,045	0,44
A foglalkoztatás jellege	–0,015	0,797	−0,072	0,216
Észlelt állapot	0,087	0,133	0,071	0,217
Cigaretta használata	0,074	0.199	0,023	0,688
Alkoholfogyasztás	−0.006	0,912	0,044	0,45
Ahogyan egy terhes fizikailag érzékeli önmagát	−0.151 **	0,009	0,119 *	0,04
Elégedettség a jelenlegi súlyával	−0,255 **	0	0,113	0,051
Fogyás vágya	−0,230 **	0	0,102	0,078
Testkép	-	-	0,172 **	0,003

5. táblázat

Néhány befolyásolja az önbecsülést és a független változókat.

Függő változóFüggetlen változóßtPFModell (p) R 2

Önbecsülés	Rögzített	4.356	1.614	0,108	6.945	0,000	0,056
	BMI	0,165	2.142	0,033
	Ahogyan egy terhes fizikailag érzékeli önmagát	0,417	1.343	0.180
	Testkép	0,037	3.508	0,001

4. Megbeszélés

Az elhízás legelérhetőbb, legegyszerűbb és legszélesebb körben alkalmazott diagnosztikai mutatója a testtömeg-index (BMI). A BMI-t (kg/m 2) az anya súlyára és magasságára vonatkozó adatok alapján számítják ki. A nőket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) osztályozása szerint osztályozzák: alsúly (BMI 2); normál súly (BMI 18,50–24,99 kg/m 2; referenciacsoport); túlsúly (BMI 25,00–29,99 kg/m 2); elhízott (BMI 30,00-34,99 kg/m 2) (WHO, 2014).

Az elhízás a 21. század egyik legnagyobb közegészségügyi kihívása, pszichoszociális vonatkozásaival az egész világon, és gyorsan elterjed a fogamzóképes nők körében is. A vizsgálatunkban szereplő terhes nők többségét túlsúlyosnak és elhízottnak találták a BMI változó alapján. Hasonlóképpen, Polley és mtsai, 2002, Brankston és mtsai, 2004, Asbee és mtsai, 2009 a terhes nők BMI-t túlsúlyosnak és elhízottnak találták az anyai súlygyarapodás szerint. Ezek a tanulmányok kompatibilisek a hazánkban végzett hasonló vizsgálatokkal (Hamurcu et al., 2015, Kumcağız, 2012, Taşdemir et al., 2015). A fenti tanulmányokat figyelembe véve az eredmények azt mutatják, hogy az elhízás olyan kérdés, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Jelentős pozitív mérsékelt összefüggést találtak az önértékelés és a testkép között, és szignifikáns pozitív összefüggést határoztak meg az önértékelés és a BMI, a terhesség előtti súly és a terhes test testérzete között, és ez hasonló Hamurcu tanulmányához et al. (2015). Egy másik, a terhes nők testképét és önértékelését vizsgáló tanulmányban kiderült, hogy az önértékelés befolyásolja a testképet, és a magas önértékelésű terhes nők testmagassága is magas volt (Kumcağız, 2012).

Az FHS oka annak, hogy a törvényes hatalom után kényszerítő erőt érzékelt, az orvos által a törvények miatt tapasztalt stresszből fakadhat (Bayık, 2004, Brankston et al., 2004). Számos tanulmány eredménye azt mutatja, hogy a vezetők parancsokat adnak, hatalmat használnak, túllépik a megengedett határokat és erőteljesen, és ez alátámasztja, hogy a kényszerítő átlagérték közel legyen a legitim hatalomhoz (Smith et al., 2008, Pişkin, 1997, Asbee et al., 2009).

Vannak olyan tanulmányok, amelyek azt mutatják, hogy a kényszerítő erő alkalmazása csökken a beosztottak iskolázottsági szintjének növekedésével (Smith et al., 2008, Cüceloğlu, 2005, Pişkin, 1997). Ebben a tanulmányban a kényszerítő és törvényes hatalmak átlagpontszámát is jelentősen alacsonynak találták az érettségizőkhöz képest. Ez az eredmény azt mutatja, hogy az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező csoport könnyebben fogadja el a bürokratikus vezetői magatartást, mint az alapképzésben diplomásokkal rendelkező FHS.

A legitim és megerősítő erő és a kényszerítő erő között meghatározott negatív kapcsolat azt jelzi, hogy az FHS negatívan érzékelte a kényszerítő hatalmat. Az eredmény, amely azt mutatja, hogy mivel az erősítő és legitim hatalom csökkenti a kényszerítő erő növekedését, összhangban áll az irodalommal (Smith et al., 2008, Pişkin, 1997, Taşdemir et al., 2015).

Következésképpen a tanulmány megállapításai megmutatják a vezetői hatalom megváltoztatásának szükségességét a szervezet működésében, mivel az FHS, aki az egészségmegőrzésért és az előléptetésért nyújt szolgáltatásokat az elsődleges egészségügyi központokban, legitim és kényszerítő erejeként fejezte ki érzékelt hatalmát, és megerősítettként előnyben részesített erejét erő.

5. Eredmények és ajánlás

Összegzésként elmondhatjuk, hogy vizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy a terhes nők többsége túlsúlyos és elhízott a BMI szerint, magas a testképük és mérsékelt az önértékelésük, és pozitív kapcsolat van a testképek és a BMI között, valamint az önértékelés és testkép. Ezen megállapítások fényében az anyák elhízását pszichoszociálisan kell felmérni, és multidiszciplináris megközelítést kell alkalmazni a terhes nők kezelésében, és figyelembe kell venni a nők által az anyai elhízás miatt tapasztalt pszichológiai és szociális problémákat.

Finanszírozás

A szerző nem kapott pénzügyi támogatást a cikk kutatásához, szerzői készítéséhez és/vagy publikálásához.