Az artériás hipertónia kezelése elhízott betegeknél

Absztrakt

Az elhízás prevalenciája növekszik. Az elhízás gyakran együtt jár az artériás hipertóniával - és okozhat vagy súlyosbodhat. A jelenlegi iránymutatások azonban nem tartalmaznak konkrét ajánlásokat. A vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelést a legtöbb elhízott hipertóniás beteg javallja, ami nyilvánvaló kérdéshez vezet: mi a legjobb gyógyszeres kezelés ennek a populációnak? Néhány vérnyomáscsökkentő szer nemkívánatos hatással lehet az elhízást és a magas vérnyomást összekapcsoló metabolikus és hemodinamikai rendellenességekre. Megfelelő vizsgálatok nélkül az antihipertenzív szerek egyes csoportjaival szemben vagy ellenük szóló ajánlások szubjektív kritériumokon és patofiziológiai feltételezéseken alapulnak. A diuretikumok és a β-blokkolók nem kívánt hatással bírnak, míg a kalcium-antagonisták metabolikusan semlegesek, az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) inhibitorok és az angiotenzin-receptor blokkolók pedig növelhetik az inzulinérzékenységet. A zsírszövet renin-angiotenzin rendszere szerepet játszik az artériás hipertóniában, és az elhízással összefüggő magas vérnyomás központi szerepet játszik a nátrium visszatartás. Ezért az ACE-gátlót vagy a vizelethajtót első vonalbeli antihipertenzív gyógyszeres kezelésnek kell tekinteni elhízás-magas vérnyomás esetén.

Ez az előfizetéses tartalom előnézete. Jelentkezzen be a hozzáférés ellenőrzéséhez.

Hozzáférési lehetőségek

Vásároljon egyetlen cikket

Azonnali hozzáférés a teljes cikk PDF-hez.

Az adószámítás a fizetés során véglegesül.

Feliratkozás naplóra

Azonnali online hozzáférés minden kérdéshez 2019-től. Az előfizetés évente automatikusan megújul.

Az adószámítás a fizetés során véglegesül.

Hivatkozások és ajánlott olvasmányok

Jordan J, Engeli S, Redon J és munkatársai: Az Európai Hipertónia Társaságának elhízással foglalkozó munkacsoportja: háttér, célok és perspektívák. J Hypertens 2007, 25: 897–900.

Doll S, Paccaud F, Bovet P és mtsai: Testtömeg-index, hasi zsírosodás és vérnyomás: összefüggésük konzisztenciája a fejlődő és a fejlett országokban. Int J Obes Relat Metab Disord 2002, 26.: 48–57.

Bramlage P, Pittrow D, Wittchen HU és mtsai: A túlsúlyos és elhízott alapellátásban szenvedő betegek magas vérnyomása igen elterjedt és rosszul kontrollált. Am J Hypertens 2004, 17.: 904–910.

Frohlich ED: Az elhízott hipertóniás beteg klinikai kezelése. Cardiol Rev 2002, 10.: 127–138.

Dentali F, Sharma AM, Douketis JD: A hipertónia kezelése túlsúlyos és elhízott betegeknél: gyakorlati útmutató orvosok számára. Curr Hypertens Rep 2005, 7: 330–336.

Wenzel UO, Krebs C: Artériás hipertónia kezelése elhízott betegeknél. Hozzájárul Nephrol 2006, 151: 230–242.

Rocchini AP: Kardiovaszkuláris szabályozás elhízás okozta magas vérnyomás esetén. Magas vérnyomás 1992, 19. cikk (1 kiegészítő): I56 – I60.

Sharma AM: Van-e indoka az angiotenzin blokádnak az elhízás magas vérnyomásának kezelésében? Magas vérnyomás 2004, 44.: 12–19.

Boustany CM, Bharadwaj K, Daugherty A és munkatársai: A szisztémás és a zsíros renin-angiotenzin rendszer aktiválása étrend okozta elhízásban és magas vérnyomásban szenvedő patkányokban. Am J Physiol Regul Integr Comp Physiol 2004, 287: R943 – R949.

Wofford MR, JE csarnok: Az elhízás hipertóniájának kórélettana és kezelése. Curr Pharm Des 2004, 10.: 3621–3637.

Chobanian AV, Bakris GL, Black HR és mtsai: A magas vérnyomás megelőzésével, kimutatásával, értékelésével és kezelésével foglalkozó vegyes nemzeti bizottság hetedik jelentése: a JNC 7 jelentése. JAMA 2003, 289: 2560–2572.

Sharma AM, Rossner S: Kit érdekel az elhízott hipertóniás beteg? J Intern Med 2002, 251: 369–371.

Engeli S, Sharma, AM: Felmerülő fogalmak az elhízással összefüggő magas vérnyomás patofiziológiájában és kezelésében. Curr Opin Cardiol 2002, 17.: 355–359.

Jones DW, Miller ME, Wofford MR és munkatársai: A súlycsökkentő beavatkozás hatása a vérnyomáscsökkentő gyógyszerigényre a magas vérnyomás optimális kezelése (HOT) vizsgálatban. Am J Hypertens 1999, 12 (12 Pt 1–2): 1175–1180.

Elhízás: a globális járvány megelőzése és kezelése. Jelentés a WHO konzultációjáról. World Health Organ Tech Rep Ser 2000, 894: i – xii, 1–253.

Sjostrom L, Lindroos AK, Peltonen M és munkatársai: Életmód, cukorbetegség és kardiovaszkuláris kockázati tényezők 10 évvel a bariatrikus műtét után. N Engl J Med 2004, 351: 2683–2693.

Aucott L, Poobalan A, Smith WC és mtsai: A súlycsökkenés hatása túlsúlyos/elhízott egyéneknél és a hosszú távú magas vérnyomás eredményei: szisztematikus áttekintés. Magas vérnyomás 2005, 45: 1035–1041.

Basso N, Terragno NA: A renin-angiotenzin rendszer felfedezésének története. Magas vérnyomás 2001, 38: 1246–1249.

Wenzel UO: Angiotenzin-konvertáló enzim gátlók és a vesebetegség progressziója: klinikai vizsgálatok bizonyítékai. Hozzájárul Nephrol 2001, 135: 200–211.

Wolf G, Butzmann U, Wenzel UO: A renin-angiotenzin rendszer és a vesebetegség progressziója: a hemodinamikától a sejtbiológiáig. Nephron Physiol 2003, 93: P3 – P13.

Yusuf S, Sleight P, Pogue J és munkatársai: Az angiotenzin-konvertáló enzim inhibitor, a ramipril hatása a magas kockázatú betegek kardiovaszkuláris eseményeire. A szívkimenetek megelőzésének kiértékelésével foglalkozó kutatók. N Engl J Med 2000, 342: 145–153.

Scheen AJ: A 2-es típusú diabetes mellitus megelőzése a renin-angiotenzin rendszer gátlásával. Kábítószerek 2004, 64.: 2537–2565.

McFarlane SI, Provilus A, Shin JJ: Cukorbetegség-megelőzés a RAAS-gátlás és a PPAR-gamma stimuláció között: A cukorbetegség csökkentésének értékelése Ramipril és Rosiglitazone Medication (DREAM) próbával. J Cardiometab Syndr 2007, 2: 149–150.

Sharma AM, Pischon T, Engeli S, J-tudomány: Az elhízással összefüggő magas vérnyomás gyógyszeres kezelésének megválasztása: hol vannak a bizonyítékok? J Hypertens 2001, 19.: 667–674.

Zanella MT, Kohlmann O Jr, Ribeiro AB: Az elhízás magas vérnyomásának és diabétesz szindrómájának kezelése. Magas vérnyomás 2001, 38. cikk (3 pont 2): 705–708.

Brenner BM, Cooper ME, de Zeeuw D és munkatársai: A lozartán hatása a vese- és kardiovaszkuláris kimenetelre 2-es típusú cukorbetegségben és nephropathiában szenvedő betegeknél. N Engl J Med 2001, 345: 861–869.

Grassi G, Seravalle G, Dell’Oro R és munkatársai: A kandezartán és a hidroklorotiazid összehasonlító hatása a vérnyomásra, az inzulinérzékenységre és a szimpatikus hajtásra elhízott, magas vérnyomásban szenvedő egyéneknél: a CROSS vizsgálat eredményei. J Hypertens 2003, 21: 1761–1769.

Dahlof B, Devereux RB, Kjeldsen SE és munkatársai: Kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás a lozartán-intervencióban A végpont csökkentésére a magas vérnyomás vizsgálatban (LIFE): randomizált vizsgálat atenolollal szemben. Gerely 2002, 359: 995–1003.

Wolf G, Ritz E: Kombinált terápia ACE-gátlókkal és angiotenzin II-receptor blokkolókkal a krónikus vesebetegség progressziójának megállításához: patofiziológia és javallatok. Vese Int 2005, 67: 799–812.

Nissen SE, Wolski K: A roziglitazon hatása a szívinfarktus és a kardiovaszkuláris okokból bekövetkező halál kockázatára. N Engl J Med 2007, 356: 2457–2471.

Benson SC, Pershadsingh HA, Ho CI és munkatársai: A telmisartán mint egyedi angiotenzin II receptor antagonista, szelektív PPARgamma-moduláló aktivitással. Magas vérnyomás 2004, 43: 993–1002.

Schupp M, Janke J, Clasen R és munkatársai: Az 1-es típusú angiotenzin-blokkolók peroxiszóma-proliferátor-aktivált receptor-gamma aktivitást váltanak ki. Keringés 2004, 109.: 2054–2057.

Schupp M, Lee LD, Frost N és munkatársai: A peroxiszóma proliferátor által aktivált gamma receptor aktivitás szabályozása a lozartán metabolitjai által. Magas vérnyomás 2006, 47: 586–589.

Benndorf RA, Rudolph T, Appel D és munkatársai: A telmizartán javítja az inzulinérzékenységet esszenciális hipertóniában szenvedő nem cukorbetegeknél. Anyagcsere 2006, 55: 1159–1164.

Müller DN, Luft FC: Közvetlen renin-gátlás aliszkirennel magas vérnyomásban és a célszerv károsodásában. Clin J Am Soc Nephrol 2006, 1: 221–228.

Huang Y, Wongamorntham S, Kasting J és munkatársai: A renin a receptor által közvetített, angiotenzin II-független mechanizmusok révén növeli a mezangiális sejtek transzformáló növekedési faktor-béta1 és mátrix fehérjéket. Vese Int 2006, 69: 105–113.

Krebs C, Hamming I, Sadaghiani S és munkatársai: Az antihipertenzív terápia a renin és (pro) renin receptorokat szabályozza a Goldblatt hipertóniás patkányok nyírt veséjében. Vese Int 2007, Epub a nyomtatás előtt.

Staessen JA, Li Y, Richart T: Orális renin inhibitorok. Gerely 2006, 368: 1449–1456.

Jordan J, Engeli S, Boye SW és munkatársai: Direkt renin-gátlás aliszkirennel elhízott, artériás hipertóniában szenvedő betegeknél. Magas vérnyomás 2007, 49: 1047–1055.

Az ALLHAT tisztviselői és koordinátorai az ALLHAT együttműködési kutatócsoportnak: Főbb eredmények magas kockázatú hipertóniás betegeknél, akiket angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorra vagy kalciumcsatorna-blokkolóra vagy diuretikumra randomizáltak: az antihipertenzív és lipidcsökkentő kezelés a szívroham megelőzésére (ALLHAT). JAMA 2002, 288: 2981–2997.

Kostis JB, Wilson AC, Freudenberger RS és munkatársai: A diuretikum-alapú terápia hosszú távú hatása halálos kimenetelre cukorbetegséggel és anélkül izolált szisztolés magas vérnyomásban szenvedő betegeknél. Am J Cardiol 2005, 95: 29–35.

Aksnes TA, Kjeldsen SE, Rostrup M és mtsai: A newonset diabetes mellitus hatása a szív kimenetelére a Valsartan Antihypertensive Long-term Use Assessment (VALUE) kísérleti populációjában. Magas vérnyomás 2007, 50: 467–473.

Wenzel UO: Aldoszteron és a vesebetegség progressziója. Curr Opin Nephrol Hypertens 2007, Sajtóban.

Calhoun DA: Aldoszteron-antagonisták alkalmazása rezisztens hipertóniában. Prog Cardiovasc Dis 2006, 48: 387–396.

Saha C, Eckert GJ, Ambrosius WT és mtsai: A vérnyomás javulása az epitheliális nátriumcsatorna gátlásával magas vérnyomásban szenvedő feketéknél. Magas vérnyomás 2005, 46: 481–487.

Sharma AM, Pischon T, Hardt S és mtsai: Hipotézis: Béta-adrenerg receptor blokkolók és súlygyarapodás: szisztematikus elemzés. Magas vérnyomás 2001, 37: 250–254.

Scholze J, Grimm E, Herrmann D és munkatársai: Az elhízással kapcsolatos magas vérnyomás optimális kezelése: a magas vérnyomás-elhízás-szibutramin (HOS) tanulmány. Keringés 2007, 115: 1991–1998.

Lindholm LH, Carlberg B, Samuelsson O: A béta-blokkolóknak továbbra is elsődleges választásnak kell maradniuk az elsődleges magas vérnyomás kezelésében? Metaanalízis. Gerely 2005, 366: 1545–1553.

Schmieder RE, Gatzka C, Schachinger H és munkatársai: Az elhízás, mint az antihipertenzív kezelésre adott válasz meghatározó tényezője. BMJ 1993, 307: 537–540.

Fehér WB, Elliott WJ, Johnson MF, Fekete HR: A verapamil krónoterápiás adagolása elhízott és nem elhízott, esszenciális magas vérnyomásban szenvedő betegeknél. J Hum Hypertens 2001, 15: 135–141.

Dahlof B, Sever PS, Poulter NR és munkatársai: A szív- és érrendszeri események megelőzése vérnyomáscsökkentő kezeléssel, amlodipin szükség szerint perindoprilt adva, szemben az atenolollal, ha szükséges a bendroflumetiaziddal, az angol-skandináv kardiális kimenetelű próba-vérnyomáscsökkentő karban (ASCOT-BPLA): multicentrikus, randomizált, kontrollált vizsgálat. Gerely 2005, 366: 895–906.

Toll, Lithell H, Selinus I, Berne C: A prazosin alkalmazása az elhízott, magas vérnyomásban szenvedő betegek inzulinérzékenységének növekedésével jár. Diabetologia 1988, 31: 415–420.

ALLHAT Együttműködési Kutatócsoport: Jelentős kardiovaszkuláris események magas vérnyomásban szenvedő betegeknél, akiket randomizáltak doxazosinra vagy klórtalidonra: antihipertenzív és lipidcsökkentő kezelés a szívroham megelőzésére. JAMA 2000, 283: 1967–1975.