Az egyidejű stimuláció segített a gerincvelő sérült betegnek visszaszerezni a járás képességét

Az agy és a végtagok motoros idegeinek egyidejű stimulálása (páros asszociatív stimuláció) ígéretes kutatási eredményeket hozott. A Helsinki Egyetem, a Helsinki Egyetemi Kórház és az Aalto Egyetem által működtetett BioMag laboratóriumban végzett kutatások korábban bebizonyították, hogy az agy egyidejű transzkranialis mágneses stimulációja és a végtagidegek elektromos stimulációja hasznos módszer a motoros rehabilitációra a gerincvelői sérülések.

Korábbi esettanulmányok kimutatták, hogy az agy és a végtag idegeinek szinkronizált stimulációja erősíti az idegi kapcsolatokat, és így helyreállíthatja a betegek mobilitását.

A laboratórium kutatói most először vizsgálták a páros asszociatív stimulációs terápia lehetőségeit a hiányos paraplegia kezelésében, és megvizsgálták, hogy a stimulációs terápia hogyan segítheti elő a gyalogos képesség helyreállítását járási rehabilitációval kombinálva.

A nemrégiben elkészült esettanulmány eredményeit a Spinal Cord Series and Cases folyóiratban tették közzé.

"Először bizonyítottuk, hogy a páros asszociatív stimuláció segített egy paraplegikus beteg járásában, és elősegítette a gyalogos rehabilitációt. A stimulációs terápia már korábban kiderült, hogy a gerincvelő sérülésének lehetséges kezelési módja. Ezek az eredmények arra sarkallnak minket, hogy folytassuk a párosok vizsgálatát asszociatív stimuláció "- mondja Anastasia Shulga, a helsinki egyetem idegtudós és orvosa, aki az esettanulmányt vezette.

A gerincvelő sérült beteg egy gördülő sétáló segítségével visszanyerte az önálló járás képességét

Az esettanulmányban stimulációs terápiát végeztek egy 47 éves férfival, akinek alsó végtagjai gerincvelő sérülése miatt részben megbénultak. A páciens jobb lába a sérülést követő évben szinte teljes funkcióját spontán helyreállította, de a bal láb működése csak részben helyreállt, így a beteg nem tudott járni. Egy évvel a trauma után a bal lába három hónapig stimulációs kezelést kapott. Ezt a három hónapos kezelést két évvel a trauma után megismételték.

A stimulációs kezelést megelőzően a beteg nem tudott állni jelentős testtömeg-támogatás nélkül. Mivel eredménytelennek tartották, a hagyományos gyalogos rehabilitációt nem kezdték meg.

Az első három hónapos stimulációs periódus után a beteg 1,5 percig állhatott, és 13 lépést tehetett párhuzamos rudakon, súlytámogatás nélkül. Ennek a javulásnak köszönhetően a beteget a kezelési időszak után gyalogos rehabilitációba vonták be, független járási képességet elérve egy rollátor segítségével.

A második három hónapos kezelési periódus alatt a gyalogtávolsága 2,4-szer gyorsabban nőtt, mint az előző időszakban, amikor nem kapott stimulációt. Továbbá a bal láb jelentős mértékben visszanyerte erejét, miközben a beteg önálló működését leíró intézkedés pontszáma is javult. A kezelés nem okozott káros hatásokat.

Páros asszociatív stimulációt vizsgáltak hiányos sérülések kezelésére

A legtöbb gerincvelő sérülés hiányos, az egyes esetek között nagy eltérések vannak. Bizonyos betegek nyaktól lefelé teljesen bénulhatnak, míg a legjobb esetek szinte teljes vagy teljes gyógyulást eredményezhetnek. A gyógyulás a sérülés szintjétől és súlyosságától függ.

"A traumától számított egy év elteltével a gyógyulás sebessége jelentősen lelassul, és kevés a spontán gyógyulás" - magyarázza Shulga.

Új terápiákra van szükség a traumás gerincvelői sérülések kezelésére, mivel az egyetlen jelenleg klinikailag alkalmazott módszer a gerinc műtéti stabilizálása, amelyet csak szükség esetén végeznek, és az ezt követő rehabilitáció.

Shulga ígéretes eredményeket ért el a páros asszociatív stimulációs terápia vizsgálatában olyan betegesetek és sorozatok révén, ahol a terápiát hiányos sérüléseken próbálták ki. A vizsgálatok során közel 20 beteg felső vagy alsó végtagjának funkcionalitását sikerült sikeresen javítani. Shulga rámutat, hogy a gerincvelő teljes sérülése esetén a páros asszociatív stimuláció nem megfelelő terápia.

Jelenleg egy randomizált kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatot végez, ahol csak 1-4 hónap telt el a traumától, amely a vizsgálatban részt vevő betegek tetraplegiáját okozta. A vizsgálat célja a páciens felső végtagjainak működésének javítása, míg hasonló vizsgálatot terveznek paraplegikus betegeknél.

"A szinkronizált elektromos és mágneses stimuláció hatékonyságát vizsgáljuk azzal a céllal, hogy klinikai alkalmazásra szolgáló technikát vezessünk be a bizonyítékok erősségének növelésével" - mondja Shulga.