Az elhízás elterjedtségének eltérései az európai országok között, valamint a lehetséges okok figyelembevétele

Prof. Dr. John Blundell

elhízás

Pszichológiai Tudományok Intézete

Leeds Egyetem Orvostudományi és Egészségügyi Kar

Leeds, LS2 9JT, Egyesült Királyság

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Absztrakt

Fókusz

1. ábra

A felnőttkori elhízás térbeli ábrázolása Európában 2014-re (WHO adatai).

Keretrendszer

A műhely kezdeti koncepciója egy Obesogén eredménymutató minden ország számára. Ez szemlélteti az elhízást elősegítő és védő tényezők létezését és erősségét (amelyekre bizonyíték vagy közvetett bizonyíték van). Kiindulópont az a felismerés, hogy az elhízást nem egyetlen tényező okozza, hanem egy különálló és összekapcsolódó tényezők komplex rendszeréből fakad, például az Obesity Systems Map (2. ábra) [2, 3]. Ilyen tényezők lehetnek az energiafogyasztásra és a ráfordításra gyakorolt ​​alapvető hatások (proximális változók a rendszertérképen), például az élelmiszerfogyasztás és a fizikai aktivitás mintázatai - olyan modulátorokkal együtt, mint a környezeti struktúrák, kulturális értékek, társadalmi egyenlőtlenségek, társadalmi osztálybeli különbségek, gazdasági tényezők, társadalmi tényezők gradiensek, stressz és mások. Ezen szociokulturális (vagy környezeti) modulátorok mellett bizonyos genetikai modulátorok is szerepet játszanak.

2. ábra

Az elhízási rendszerek térképe megmutatja az elhízások összetettségét és a súlygyarapodást befolyásoló főbb hatásokat bármely társadalomban. az elhízás megértésének „komplex rendszerszemléletének” tekintik.

Érdemes-e ezzel az elhízásra való hajlam és védelmi kockázati tényezők megoszlását és potenciálját azonosítani? Segíthet-e ez a folyamat az összehasonlító és egymás melletti folyamatok segítségével azonosítani azokat az egyes országokra jellemző tényezőket, amelyek hozzájárulnak az elhízás kialakulásához, fenntartásához és további népszerűsítéséhez Európában?

Természetesen inkább intuícióval, mint elemzéssel lehet megközelíteni a kérdést. Például csábító, ha összehasonlítjuk a viszonylag alacsony elhízási arányokat Belgiumban, Hollandiában és Dániában a magasabb arányokkal Németországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban, az egyenlőtlenséget annak tulajdonítják, hogy az előbbi országok nagyrészt sík terepű földrajzot és társadalmi kultúra, amelyben az emberek többsége kerékpárt használ a tömegközlekedés mindennapos formájaként - ezzel biztosítva az energiafogyasztás magas szintjét. Lehet-e egy ilyen nyilvánvaló és ilyen egyszerű tényező az elhízás meghatározó kockázati tényezője? Lehet-e ez az eshetőség több, mint hihető felfogás?

A 14 műhely küldöttet 12 különböző európai országból hívták be: Belgium, Hollandia, Ausztria, Franciaország, Németország, Litvánia, Spanyolország, Portugália, Dánia, Svédország, Lengyelország és az Egyesült Királyság. A tárgyalt tématerületek a következőket tartalmazták: maga az epidemiológiai adatok állapota, a fizikai aktivitási szokások, a táplálékfelvétel, az ételválasztás és az étkezési szokások, a környezeti tényezők, az alvási szokások, a genetika és az allélvariáció, a fiziológia és az anyagcsere, valamint a kulturális attitűdök. A csoportba az EASO New Investigators United két tagja került, akiket elismertek szakértelmükért és az elhízás területén releváns karrier kialakításában rejlő lehetőségeikért. A műhely nyitott és felfedező volt. Már a kezdetektől fogva felfogták, hogy a prevalencia különbségei mögött álló világos és határozott magyarázatok nem feltétlenül jelennek meg. A vállalkozás azonban új utat törne azzal, hogy feltesz egy egyszerű kérdést: „Mi okozza az elhízás gyakoriságának eltérését az európai országokban?”. Ez a cikk rövid jelentést készít a műhelyről, és további intézkedéseket javasol.

Hogyan kell értelmezni a prevalencia adatokat

Bármi legyen is a magyarázat, az adatok azt mutatják, hogy valószínűleg több személy lépi túl a 30 kg/m 2 BMI elhízási küszöbét, és hogy az emberek hosszabb ideig a BMI 30+ kategóriában maradnak. Az adatok egyértelműen jelzik, hogy az elhízás teljes „mennyisége” Európában növekszik - akár az elöregedő népesség függvényében, akár olyan tényezőtől függően, amely az embereket a túlsúlytól az elhízásig tereli; úgy tűnik, hogy ez az összes EU-országban működik - és megközelítőleg ugyanolyan mértékben (Olaszország kivételével).

Fontos megjegyezni, hogy az országok közötti különbségek olyan tényezőktől függhetnek, amelyek az egyes országokban teljesen eltérnek. A munkacsoport azonban egyetértett abban, hogy valószínűbb, hogy ugyanazok a tényezők játszanak szerepet (talán változatos formában) minden országban, ezért kiderülhet, hogy ezeknek a tényezőknek az egyes országokon belüli elosztása fontos kérdésnek számít nemzeti különbségek. Nem zárható ki azonban olyan tényezők működése, amelyek valóban egyediek lehetnek egy adott országban.

Elemzésünk egyik fontos üzenete a prevalenciára vonatkozó adatok heterogenitására és néha gyenge minőségére vonatkozik Európa különböző országaiban. A prevalencia a vizsgált populáció nagyságától és az adatgyűjtés módjától függően változik. A becslések még az egyes országokon belül akár 8% -kal is változhatnak az alkalmazott felmérési módszer szerint. Az adatgyűjtés következetes és szisztematikus megközelítése nagymértékben javítaná az elhízás járványának és régiónkénti változékonyságának megértési képességét.

Országos, regionális és időbeli elemzések

Az elhízás országos előfordulási arányának különbségei magyarázatot igényelnek. Azonban a nemzeti határokon belül is vannak különbségek; például Ausztria keleti és nyugati része. Az országokon belül a társadalmi-gazdasági kategóriák között is gyakran van eltérés; a magas társadalmi-gazdasági státusú (SES) régiókban általában alacsonyabb az elhízás aránya. Az elhízás dinamikus jellege azonban tükröződik néhány megfigyelésben, miszerint az alacsonyabb SES-ben az elhízás százalékos gradiense a magas SES-csoportokhoz viszonyítva) változik a különböző országokban; a mozgás a színátmenet méretének csökkenése felé mutat. Ez a csökkenés valószínűleg a magas SES-régiókban a százalékos arány növekedése, nem pedig az alacsony SES-csoportok csökkenése miatt következik be. Ez a történelmi elmozdulás a szegénység és az elhízás közötti negatív összefüggésről a gazdag jóléti államokban a pozitívra vált. Ez az ellentét még mindig megfigyelhető a WHO európai tagállamaiban, amelyek gyermekkori elhízás-felügyeletet folytatnak.

A társadalmi szintek közötti gradiensnek ezt az elmozdulását az öregedő népesség befolyásolhatja - amint azt az általános prevalencia-rátáknál korábban láthattuk. Az elhízásnak a társadalmi osztályok (SES) közötti eltérése és ennek a szegénységgel való kapcsolata (legalábbis a városi területeken) azonban valószínűleg moduláló tényező lesz az egyik ország összehasonlításával a másikkal. Például a gazdag országokban hasonló arányú az elhízás, mint néhány gazdaságilag szegényebb országban, de egészen más okokból. Ez nem azt jelenti, hogy az országonkénti összehasonlítás érvénytelen; inkább az, hogy a SES jelentős hatása miatt a prevalencia adatait nagymértékben tájékoztatni fogja az uralkodó társadalmi-gazdasági viszonyok ismerete.

További összehasonlítási alap lehet az egyes időszakokban. Például dán adatok szerint beszámoltak arról, hogy az elhízás százalékos számítása a különböző (fiatal) korcsoportokban időfüggő [7]. Úgy tűnik, hogy a gyermekkori elhízás járványa hullámokban alakult ki. Az adatok azt mutatják, hogy 1930-tól 1941-ig a prevalencia alacsony és stabil volt; azonban 1942-től az 1950-es évek közepéig növekedést figyeltek meg, amelyet a stabilitás követett (bár magasabb szinten), amíg 1971-től éles növekedés nem következett be. Hasonló tendenciák mutatkoztak Ausztráliában és az USA-ban. Bár az élelmiszer-termelés (és -fogyasztás) hihető erő lehet az ilyen tendenciák mögött, csak az országos sertéshús-termelés (Dániában) kapcsolódott a prevalencia változásához. A longitudinális trendek mögött álló tényezők arra utalhatnak, hogy az egyes országokban mely tényezők működhetnek másképp egy időben.

Helyénvaló azonban megemlíteni, hogy bizonyos bizonyítékok rámutattak a gyermekek járványának közelmúltbeli megszakadására; például először Svédországban, majd az USA-ban az utolsó NHANES-ban [8]. Ezenkívül legalább 9 különböző országból vannak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a gyermekkori elhízás elterjedtsége lapos [9]. Bár a prevalencia stabilizálódni látszik, a szintek továbbra is aggasztóan magasak. Kivételt képezhet az Egyesült Királyság, amely „gyermekmérési programot” működtet. A felügyelet ezen objektív formája nemrégiben bebizonyította, hogy az elhízás szintje folyamatosan romlik. 5-ből több mint egy ember elhízik, amikor iskolába kezd, és ez az általános iskolából való kilépésig minden harmadikra ​​nőtt. Úgy tűnik, egyértelműen más tényezők működnek az Egyesült Királyságban, mint Európa más részein. Ez a különbség eszköz lehet a kivizsgálásra.

Változik-e a genetikai hajlam az elhízásra az egyes országokban?

Az epigenetika és számos jelenségre gyakorolt ​​változó hatása további összetettséget jelent. Az anya genetikai és fenotípusos jellemzői (beleértve az anyagcserét és a viselkedést) egyaránt befolyásolják magzatuk intrauterin miliőjét és egész életen át tartó egészségügyi pályáit. Fontos, hogy a megváltozott anyai táplálkozás, beleértve az alultápláltságot és a túlzott táplálkozást is, bebizonyosodott, hogy anyagcserezavarok transzgenerációs átviteléhez vezet [14,15]. Ezenkívül a programozási hatások továbbadása a következő generációk számára akár folyamatos környezeti stresszorok nélkül is megvalósítható, így az elhízás és az anyagcserezavarok körforgása fennmarad. Az anya alultápláltsága a terhesség előtt és alatt a gyermekkori káros hatásokkal jár, mint például a fokozott hajlam az elhízásra és a kapcsolódó anyagcserezavarok a későbbi életben. Ezenkívül a fogamzást megelőző és a fogantatás előtti szülői életmódbeli tényezők is nemrégiben kimutatták, hogy több mint egy generáció óta jelentős hatást gyakorolnak az utódok egészségére [16]. A transzgenerációs fenotípus transzmissziót az epigenetikus öröklődés egyik formájának tekintik, és bizonyítékok mutatják mind a csíravonalat, mind a szomatikus öröklődést, ami a generációk közötti fenotípusváltozásokhoz vezet.

Táplálkozási tényezők, ételek és étkezés

Vannak-e különbségek az egyes országok élettani tényezőiben?

Nyilvánvaló azonban, hogy a fiziológiai folyamatok, csakúgy, mint a genetikai tényezők, más tényezőkkel - például az étrend tápanyagtartalmával - való kölcsönhatásban fejtik ki hatásukat. A fiziológia reagál a táplálkozási ráfordításokra, ezért az étrend kulcsfontosságú a fiziológia súlygyarapodásra gyakorolt ​​hatásának megértése szempontjából. Példa erre a magas zsírtartalmú étrend hatása magas máj inzulinrezisztenciával rendelkező egyéneknél [35]. Egyes országokban nagyszámú fiziológiailag fogékony személy létezése hozzájárulna az elhízás általános szintjéhez. Természetesen az ilyen személyeket nemzeti szinten kellene azonosítani. Ez egy hatalmas feladat, de az analitikai technológia és a számítási teljesítmény miatt egyre megvalósíthatóbbá válik.

Fizikai aktivitás és az épített környezet

Az olyan európai projektek, mint a SPOTLIGHT, a fizikai környezetet összekapcsolják az aktív életvitel lehetőségével. Meg kell jegyezni, hogy a legutóbbi felülvizsgálatok kimutatták, hogy az egyetlen két épített környezeti tényező, amely következetesen összefüggésben áll a súlykimenetelekkel, a város terjeszkedése és a földhasználat. Fejlett, de szabadon elérhető technológiák, például a Google utcaképe segítségével a városrészek jellemezhetők obesogén tulajdonságaik alapján, és összekapcsolódhatnak a fizikai aktivitás olyan szintjeivel, mint a szabadtéri játék vagy a szervezett sportok [40]. Az épített védőkörnyezet, az aktív részvétel lehetősége és az elhízás szintje közötti kapcsolat egyre világosabbá válik. Ezenkívül a mediációs elemzés segítségével az európai felnőtteknél kimutatható, hogy a szomszédság (a lakossági sűrűség és a SES által meghatározott) és az elhízás közötti kapcsolatot az energiaegyensúly viselkedése, például az ételválasztás (gyümölcs- és zöldségfogyasztás), a szokásos fizikai aktivitás közvetíti szint, ülőidő és esetleg alvási idő stb. [41].

Lehetséges, hogy az alvást a nychthemerális aktivitás és pihenés alkotóelemének tekinthetjük, de úgy tűnik, mint különálló biológiai entitás az elhízással. Becslések szerint 1905 és 2008 között az alvás mennyisége körülbelül 1 órával/nap csökkent. Körülbelül 15 évvel ezelőtt - kissé paradox módon - megfigyelték, hogy a rövid alvási idő magas BMI-vel volt összefüggésben. Ez meglehetősen következetes megállapítás, bár a hatás nagysága változó. Az IDEFICS európai projektben a gyermekek alvási időtartamát több európai országban összefüggésbe hozták a BMI-vel [42]. Világos, hogy a különböző európai országokban élő gyermekek eltérő alvási szokásokkal rendelkeznek; például Spanyolországban a gyerekek általában kevesebb órát alszanak, mint az északi országokban. Az alvást és az elhízást összekapcsoló modell potenciális mediátorként vonzza a megnövekedett táplálékfelvételt és a csökkent fizikai aktivitást [43]. Amennyiben nemzeti szinten (vagy kulturálisan) meghatározott szabályok vonatkoznak az alvásra, ez a tulajdonság hozzájárulhat az elhízás nemzeti különbségeihez - különösen a gyermekek kockázati tényezőjeként.

Áttekintés

Közzétételi nyilatkozat

A szerzők nem jelentettek összeférhetetlenséget.