Az elhízás hatása az orvostanhallgatók hasi fájdalommal járó betegek megközelítésére

Robert S Wigton

1 Nebraskai Egyetem Orvosi Központ Orvostudományi Főiskola, Omaha, Neb

William C McGaghie

2 Northwestern University Medical School, Chicago, Ill

Absztrakt

Mivel a széles körben elterjedt sztereotípiák az elhízott embereket kevésbé intelligensnek, boldogtalannak, önkontroll nélkülinek és hajlamosabbak a pszichológiai problémákra jellemzik, teszteltük, hogy az elhízott megjelenés önmagában befolyásolja-e az orvostanhallgatók döntéseit a szimulált betegek diagnosztizálásával és kezelésével kapcsolatban. Videón rögzítettünk 4 betegszimulátort, amelyek mind a 4 esetet 2 állapotban mutatják be: normál és elhízott (párnázás és terjedelmes ruházat használatával). 2 orvosi iskola 72 klinikai hallgatója vizsgálta meg az eseteket, és válaszolt a diagnosztikai tesztekkel és a kezeléssel kapcsolatos kérdésekre. Megtaláltuk a betegek iránti elvárt elfogultságot elhízott formájukban, valamint pesszimizmust a betegek megfelelésével és a terápia sikerével kapcsolatban, de nem volt szignifikáns különbség az elrendelt tesztekben vagy kezelésekben, kivéve, ha az elhízott beteg esetében indokolt (pl. Súlycsökkentő diéta). Így az elhízás megjelenése önmagában torzította a hallgatók benyomását a betegekről, de nem befolyásolta a diagnosztikai tesztrendelést.

A széles körben elterjedt sztereotípiák az elhízott embereket kevésbé intelligenseknek, önellenőrzés nélküli, boldogtalan, lustáknak és rosszul motiváltaknak jellemzik. Ezek a sztereotípiák megtalálhatók az egészségügyi szakemberek között, 1 beleértve az orvosokat és az orvostanhallgatókat is. 2 Ezenkívül egy tanulmány megállapította, hogy az egészségügyi dolgozók elhízott betegeknél valószínűbbnek tartják a betegség pszichológiai okait. 3 Kevés bizonyíték van azonban arra, hogy ezek a jellemzések igazak lennének. Ha széles körben elfogadták őket, befolyásolhatják a diagnózist és a kezelést.

Annak megvizsgálására, hogy az elhízás önmagában befolyásolja-e a diagnózist és a kezelési döntéseket, arra kértük a harmadik és a negyedik hallgatót, hogy nézzenek meg 4 videofelvételt a hasi fájdalommal jelentkező betegekről, és tegyenek javaslatokat a diagnózisra, kezelésre és prognózisra a páciens előzményei alapján. Négy betegszimulátort 2 formátumban vettek videofelvételre: normál és elhízottnak készültek. A korábbi tanulmányok alapján feltételeztük, hogy amikor a diákok elhízott formában látják a betegeket, más benyomást fognak alkotni róluk, kevésbé engedékenynek, kevésbé motiváltnak és kevésbé szimpatikusnak látják őket, és nagyobb valószínűséggel betegségüket a pszichológiai tényezőktől függően. Ezek a benyomások pedig befolyásolják az általuk megrendelt teszteket.

MÓD

A tokok kialakítása

4 egyedi esetet konstruáltunk: mind olyan betegek voltak, akik hasi fájdalomra és a bélmozgás zavarára panaszkodtak. Az esetek abban különböztek, hogy melyik panasz volt domináns, valamint a fájdalom helye és súlyossága. Annak tesztelésére, hogy az elhízott esetekben a hallgatók elfogultak lennének-e egy pszichológiai okra, minden esetet úgy konstruáltunk, hogy az organikus és funkcionális (pszichológiai) okok esélye azonos legyen. Ehhez kutatási tanulmányok segítségével állítottuk össze a történeteket, amelyek kiszámították a különféle tünetek hatását a szerves vagy funkcionális betegség előrejelzésében. 4 - 6 Mivel ezek a vizsgálatok standardizált kérdőíveket használtak, pontosan meg tudtuk határozni a tüneteket. A minta példát és a tanulmány tervezésének részleteit a függelék mutatja.

Szimulált betegek

Négy drámahallgató az Omaha-i Nebraska Egyetemről mutatta be az eseteket, szimulálva azokat a betegeket, akik először fordulnak orvoshoz e panaszok miatt. Minden szimulátor először videofelvételeket készített a 4 esetről normál megjelenésükben, majd ismét párnázatot és terjedelmes ruhadarabokat használva kórosan elhízottnak tűnt (1. ábra). Ez 32 különböző felvételt készített: a 4 esetből 4 sorozat kétféle módban (elhízott és nem elhízott).

„S” beteg, amikor megjelent a videokazettán, amely nem elhízott és elhízott formátumokat mutatott.

Diákok

6 harmad alatt 32 harmadéves és 16 negyedéves hallgatót vettünk fel a Nebraska Egyetem Orvostudományi Főiskolájának általános belgyógyászatával foglalkozó hallgatókból és az Északnyugati Egyetem Orvostudományi Karának 24 harmadéves hallgatójából. A hallgatók kényelmi mintát vettek figyelembe az ütemezett klinikai szolgálat helye és hónapja alapján. A megkeresettek mind részt vettek. Egyik sem volt elhízott.

Kísérleti terv

Minden hallgató 4 különböző esetet látott, mindegyiket egy másik szimulált beteg mutatta be a függelék sémájának megfelelően. Az eseteket frakcionális faktoriális terv szerint 7 rendeztük úgy, hogy minden hallgató 2 elhízott és 2 nem elhízott előadót látott, de egyetlen hallgató sem látta ugyanazt az előadót elhízott és nem elhízott formában. Ez a kialakítás kontrollálta az eset, a beteg és az elhízott megjelenés hatásait. A sorrend megismétlődött 8 résztvevő után.

Mérések

Minden előadás után arra kértük a hallgatókat, hogy a lehetséges választások listájából válasszák ki az általuk megrendelt teszteket és kezeléseket. Minden esetre megbecsülték a kezelés sikerét, annak valószínűségét, hogy a beteg eleget tesz ennek, a prognózist és működő diagnózisukat. A szemantikai differenciál technika segítségével 8 arra kértük a hallgatókat, hogy jellemezzék a beteget úgy, hogy megjelölik, hol illeszkedik ez a beteg a 2 melléknévpár közötti vonalon (pl. Vonzó/nem vonzó, kompatibilis/nem megfelelő). Válaszként megadtuk a jel vonala mentén a bal végtől mért távolságot milliméterben. Végül egy validált 15 kérdéses űrlapra válaszoltak, amely azonosítja a problémás betegeket. 9.

Statisztikai analízis

Többváltozós varianciaanalízist használtunk a hallgatók döntéseinek elemzésére. A kiegyensúlyozott kialakítás miatt, ha nem lenne hatás, a határértékek megegyeznének az elhízott és a nem elhízott állapotban. Ez igaz volt az eset miatti hatásokra vagy az előadóra is. A frekvencia adatokhoz χ 2 elemzést használtunk, és több összehasonlításra korrigáltuk. A statisztikai teljesítmény elemzése azt mutatta, hogy 25% -os különbségeket tudunk kimutatni a tesztek sorrendjében.

EREDMÉNYEK

A hallgatók tesztek és konzultációk választását az 1. táblázat mutatja. Az előadás elhízott formájának látása nem befolyásolta a hallgatók által elrendelt tesztek számát, kivéve a vércukorszintet, a gyomor pH-értékét és az étrendi tanácsadást. A hallgatók nagyobb része úgy gondolta, hogy az elhízott megjelenésű betegek nem tudják megváltoztatni az életmódot, ha a gyomor-bélrendszeri rendellenesség kezelésére van szükség, nem lennének olyan reagálóképesek a tanácsadásra, és kevésbé hajlandók megfelelni az étrendre vonatkozó ajánlásoknak. A hallgatók nagyobb százaléka (72,7% és 63,9%) úgy gondolta, hogy a betegség oka funkcionális az elhízott betegeknél. Ez a különbség nem érte el a statisztikai szignifikanciát.

Asztal 1

NormalObeseP Érték

% Ki mondta, hogy az első látogatások alkalmával a következőket rendelik meg
CBC	79.2	76.4	NS
UA	43.8	43.1	NS
SGOT, LDH, SGPT	21.5	27.8	NS
Amiláz, lipáz	25.0	29.9	NS
BUN, kreatinin	22.2	25.0	NS
Diétás tanácsadás	43.8	58.3	.005
Vércukorszint	18.8	33.3	.013
Vérsüllyedés	16.0	12.5	NS
Gyomor pH-vizsgálata	15.3	27.1	.014
Hematest széklet	34.0	37.5	NS
T4f	15.3	19.4	NS
Nyelőcső-manometria	4.9	3.5	NS
Pszichológiai tesztelés	3.6	2.8	NS
Felső GI röntgen	18.8	20.1	NS
Bárium beöntés	14.6	16.7	NS
Rugalmas sigmoidoszkópia	13.9	14.4	NS
Kolonoszkópia	7.6	8.3	NS
Felső GI endoszkópia	18.8	20.1	NS
Mamográfia	2.0	0,0	NS
Nitrogén légzési teszt	9.0	4.9	NS
Hasi ultrahang	13.2	14.6	NS
%, Akik azt mondták, hogy a következőket rendelik, feltéve, hogy az összes kezdeti tanulmány negatív volt
GI konzultáció	56.3	61.1	NS
Pszichiátriai konzultáció	2.8	2.8	NS
Konzultáljon dietetikussal	25.0	36.8	.03
% A következő eredmények előrejelzése következik be
Nem változtatja meg az általános életmódot	18.1	41.0	.0001
Teljes mértékben megfelel az étrendnek	31.8	19.4	.0001
Nem sikerül visszatérni a megbeszélésre	0.7	4.2	.06
A tanácsadás rendkívül hatékony lesz	28.5	10.4	.0001
Nem fog megfelelni a gyógyszeres kezelésnek	2.1	4.9	NS
A tesztek megtalálják a probléma szerves okát	54.9	56.3	NS
A betegség funkcionális (vs organikus) oka	63,9	72.7	NS

A CBC a teljes vérsejtet jelzi; UA, vizeletvizsgálat, SGOT, aszpartát-aminotranszferáz; LDH, laktát-dehidrogenáz; SGPT, alanin-aminotranszferáz; BUN, vér karbamid-nitrogén; T4, tiroxin; GI, emésztőrendszer.

Ami a személyes jellemzőket illeti, a hallgatók az elhízottnak tűnő betegeket kevésbé vonzónak, kevésbé engedelmeskedőnek és depressziósabbnak értékelték. A problémás beteg skálán a teljes pontszám hasonló volt az elhízott és a nem elhízott betegeknél (40,3, illetve 39,2). A probléma skálán az egyes kérdésekre adott válaszok összhangban voltak a személyes jellemzőkkel kapcsolatos kérdésekre adott válaszokkal. Az elhízott formát megtekintő diákok úgy gondolták, hogy a beteg kevésbé lesz engedékeny (P 1, 2. A hatás erőteljesebb azoknál az egyéneknél, akik kórosan elhízottak, nem csak túlsúlyosak. Az elhízott embereket kevésbé intelligensnek, boldogtalannak, fizikailag nem vonzónak és önkontroll nélkülinek tartják. Ezenkívül a mentálhigiénés szakemberek felmérése szerint nagyobb valószínűséggel tulajdonítanak negatív pszichológiai tüneteket az elhízott betegeknek, a Duke 3 és elsőéves hallgatói a szimulált túlsúlyos betegeket vonzónak, kevésbé intelligensnek és kevésbé reagálnak az étrendi tanácsadásra 10

Ezek az elfogultságok befolyásolják a betegek ellátását? A közelmúltban Wee és munkatársai azt találták, hogy az elhízott betegek kevésbé részesültek szűrővizsgálatokban, mint például mammográfia és Pap-kenet, de nem tudták megmondani, hogy ezek a különbségek az orvos viselkedésének vagy a beteg tényezőinek különbségeiből fakadnak-e. 11 Megtaláltuk azt a tendenciát, hogy az elhízott betegek betegségét pszichésebbnek tekintjük. Nem találtunk azonban olyan változásokat a laboratóriumi vizsgálatok és eljárások sorrendjében, amelyek megfelelhetnek annak a meggyőződésnek, hogy pszichológiai ok valószínűbb, például több hallgató kér pszichiátriai beutalót, vagy kevesebb hallgató rendel májfunkciós tesztet vagy endoszkópiát. A tesztek sorrendjének kismértékű növekedése úgy tűnt, hogy összefügg az elhízással és orvosilag megfelelő. A vércukor-rendelés megnövekedett gyakorisága logikusan összefügg a túlsúlyos embereknél a cukorbetegség fokozott előfordulásával. Hasonlóképpen, a pH-mérések növekedése az elhízáshoz, mint a nyelőcső reflux betegségének kockázati tényezőjéhez kapcsolódhat. Az étrendi tanácsadás megrendelései feltehetően maga az elhízás kezelésére irányultak.

Megállapítottuk, hogy az orvostanhallgatók kevésbé bíztak abban, hogy az elhízott beteg reagál a tanácsadásra, képes lesz előírt változtatásokat életmódjában vagy betartja az étrendet. A hallgatók feltételezhetik, hogy az elhízás megléte azt jelenti, hogy a beteg nem rendelkezik elegendő akaraterővel a diétához, és így analógia útján nem követi az étrendi tanácsokat, vagy nem reagál más területeken történő tanácsadásra (pl. Magas rosttartalmú étrend).

Az eredményeknek számos korlátja van. A szimulált betegekre adott válaszok nem feltétlenül általánosítják a tényleges klinikai gyakorlatot. A vizsgálat nem rendelkezett elegendő erővel a tesztek sorrendjében mutatkozó kisebb különbségek észleléséhez. Azt sem tudjuk, hogy ezek az eredmények általánosítanak-e más beállításokra, vagy a képzés különböző szakaszaiban lévő orvosokra.

Összefoglalva, ezek az eredmények, bár megmutatják az elhízott betegek várható elfogultságát, nem mutatnak káros hatásokat a beteg kezelésére a hasi fájdalom kezelésében.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak Doug Pattersonnak, PhD-nak a szimulált betegek megszerzésében nyújtott segítségért és Marie Reidelbach-nak, az MLS-nek a tanulmány adminisztrációjáért nyújtott segítségéért.