Az elhízás hipoventilációs szindróma A posztmenopauzális rendellenesség?

Ahmed S. BaHammam 1, 2, * , Aljohara S. Almeneessier 1, 2, 3

Cikk információk

Azonosítók és oldalszám:

Cikktörténet:

nyílt hozzáférésű licenc: Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Attribution 4.0 nemzetközi nyilvános licenc (CC-BY 4.0) feltételei szerint terjesztenek, amelynek egy példánya a következő címen érhető el: https://creativecommons.org/licenses/by /4.0/legalcode. Ez a licenc korlátlan felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely adathordozón, feltéve, hogy az eredeti szerző és a forrás jóváírásra kerül.

Absztrakt

Korábbi tanulmányok értékelték a nem és a menopauza szerepét az obstruktív alvási apnoében (OSA). Köztudott, hogy a menopauza az OSA fő kockázati tényezője. Az elhízás hipoventilációs szindrómájával (OHS) kapcsolatos analóg vizsgálatok azonban korlátozottak. A legújabb tanulmányok szerint az OHS gyakoribb a posztmenopauzás nőknél. Sőt, úgy tűnik, hogy az OHS-ben szenvedő nőknél a férfiakhoz képest túlzott komorbiditások vannak, beleértve a hipotireózist, a magas vérnyomást, a pulmonális hipertóniát és a cukorbetegséget. Ebben a perspektívában megvitatjuk a nők OHS-vel kapcsolatos prevalenciájáról és társbetegségeiről, valamint az OHS-ben szenvedő nőknél alkalmazott noninvazív lélegeztetésről szóló legfrissebb adatokat, és megpróbáljuk megválaszolni a kérdést: „Vajon az OHS a postmenopausás nők rendellenessége?

1. BEMUTATKOZÁS

Az alvászavaros légzés (SDB) olyan rendellenességek konstellációja, amelyet alvás közbeni rendellenes légzés jellemez. Ez magában foglalja az obstruktív alvási apnoét (OSA), a központi alvási apnoét (CSA) és az elhízás hipoventilációs szindrómáját (OHS). Általánosságban elmondható, hogy az SDB a nőknél alul elismert. Az OSA-betegek nemi különbségeit értékelő tanulmányok különbségeket jelentettek prevalenciájában, klinikai megjelenésében és poliszomnográfiai jellemzőiben [1]. Korábbi tanulmányok a nem és a menopauza hatását találták az OSA-ra. Pontosabban jól ismert, hogy a menopauza az OSA fő kockázati tényezője. Az OSA körülbelül háromszor gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél [2]. Az elhízás hipoventilációs szindrómájára (OHS) vonatkozó analóg vizsgálatok azonban korlátozottak. A menopauza kivételével, amely a nőknél az OSA jól megalapozott kockázati tényezője [3], a nemi különbségek a felső légutak szerkezetében és működésében, valamint az alvás közbeni szellőztetés kontrollja, beleértve a megnövekedett érzékenységet a szén-dioxidra (CO2) a férfiaknál a nőknél, beszámoltak [4]. Ebből a szempontból megvitatjuk a nők OHS-vel összefüggő prevalenciájáról és társbetegségeiről szóló legújabb adatokat, valamint az OHS-ben szenvedő nőknél alkalmazott noninvazív lélegeztetést, és megpróbáljuk megválaszolni a kérdést: „Vajon az OHS a postmenopausás nők rendellenessége?”

2. AZ OBESITÁS HIPOVENTILÁLÁSI SZINDRÓMA NŐKBEN

Az OHS az SDB legsúlyosabb formája. Az OHS pontos előfordulása az általános populációban továbbra sem ismert; konzervatív becslés azonban az amerikai felnőtteknél 0,15% és 0,3% között mozog [5]. Az alvási rendellenességek klinikáira utalt betegek körében az OHS prevalenciáját több vizsgálatban 8% és 20% között becsülték [6 - 8].

Ellentétben az OSA-val, amely olyan rendellenesség, amelyben a férfiak jól megalapozott túlsúlyban vannak, a férfiaknál az OHS nem olyan gyakran fordul elő [9]. Valójában az OHS gyakoribb lehet a nőknél, mint a férfiaknál (15,6%, illetve 4,5%), még a testtömeg-index (BMI) különbségekhez való igazítás után is. A nők később is tapasztalhatják az OHS kialakulását, mint a férfiak (átlagéletkor 61,5 és 49,1 év) [10]. A posztmenopauzás nők és az életkorral egyező, OHS-ben szenvedő férfiak összehasonlítása után megfigyelték, hogy az OHS prevalenciája szignifikánsan magasabb (négyszeres) maradt a posztmenopauzás nőknél, az életkorban nem figyeltek meg szignifikáns különbségeket, Apnea-Hypopnea Index (AHI), ill. BMI [10].

A nemek közötti különbségeket és a menopauza OHS-re korábban kifejtett hatását nem részletesen tárgyaltuk. A szakirodalom nemrégiben készült áttekintésében azonban Balachandran és társai [11] gondosan megvizsgálták 11, különböző országokból származó tanulmányt, köztük összesen 4150 OSA-s beteget, akik közül 714 OHS is volt. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az OSA-val ellentétben úgy tűnik, hogy a férfi nem jelent jelentős kockázatot az OHS szempontjából [7]. Azonban az alanyok átlagéletkora 43 és 56 év között változott ebben a vizsgálatban, és a női betegek menopauza állapotáról nem számoltak be. A jelenlegi perspektíva az első olyan áttekintés, amely ezt a szakadékot igyekszik áthidalni a menopauza és az OHS kapcsolatának kezelésével.

Korábban arról számoltak be, hogy az SDB esetleges diagnosztizálásához alvászavar-központokba utalt betegek közül az OHS prevalenciája férfiaknál 4,5%, premenopauzás nőknél 5,3% volt [10]. Az OHS prevalenciája azonban a posztmenopauzás nőknél sokkal magasabb volt, vagyis 21% [10]. Valójában a King Saudi Egyetem alvászavar-központjának OHS-betegek adatbázisában az OHS-ben szenvedő nők 89% -ánál találták a posztmenopauzát. Ezt az új megállapítást korábban nem tárgyalták.

3. Javasolt mechanizmusok, amelyek alátámasztják az OHS növekedését POSTMENOPAUSAL NŐK KÖZÖTT

A nők körében az OHS potenciálisan megemelkedett előfordulásának kiváltó oka nem ismert [9, 10]. Számos lehetséges mechanizmust javasolnak azonban itt.

Az OHS nemek közötti különbségek másik lehetséges, de valószínűtlen hipotézise a férfiak és a nők ventilációs kontrolljának különbségei. A hiperkapniára és a hipoxiára gyakorolt ventilációs válaszokat férfiak és nők között vizsgáló tanulmányok ellentmondó eredményekről számoltak be [25–27]. Egy ilyen tanulmány kimutatta, hogy a nőknél a hiperkapnikus ventilációs válasz csökkent a férfiakhoz képest; miután azonban a kényszerített kilégzési térfogatot egy másodperc alatt beállítottuk (FEV1), a nemek közötti különbség nem maradt fenn [28]. Ezért a ventillációs kontroll nem magyarázhatja az OHS prevalenciájának különbségeit a férfiak és a nők között. Mindazonáltal a jövőbeni vizsgálatoknak meg kell vizsgálniuk az OHS-ben szenvedő férfiak és nők légzőizmainak fiziológiáját.

Sőt, a klinikai és szubklinikai hypothyreosis prevalenciája szignifikánsan magasabb a nőknél, mint az OHS-ben szenvedő férfiaknál [10]. A hipotireózis elnyomja a hiperkapnia [29] és a hipoxia [30] ventilációs válaszát. A pajzsmirigy alulműködése ronthatja a ventilációs reakciókat, ami hajlamosíthatja a betegeket a hipoventilációra a felső légúti obstrukció megnövekedett rezisztív terhelése miatt [31]. A jövőbeni kutatásoknak tehát fel kell mérniük a pajzsmirigy-helyettesítő terápiák OHS-betegek hipoventilációjára gyakorolt hatását.

4. OHS KÖNNYŰSÉGEK NŐKBEN

Beszámoltak arról, hogy az OHS-ben szenvedő nőknél szignifikánsan több társbetegség tapasztalható, mint a férfiaknál, a hipertónia, a pulmonális hipertónia és a cukorbetegség gyakoribb előfordulása, annak ellenére, hogy hasonló OSA súlyossági és elhízási szintek vannak [10, 32, 33]. Az életkornak megfelelő OHS-ben szenvedő nők és férfiak csoportjában a magas vérnyomás és a cukorbetegség prevalenciája szignifikánsan magasabb volt a nőknél [10]. Egy nemrégiben végzett tanulmány kimutatta, hogy a pulmonalis hipertónia (PHTN) OHS-ben szenvedő nők 71% -ánál és a férfiak 62% -ánál volt jelen [33]. Sőt, súlyos PHTN-t (szisztolés pulmonalis artéria nyomás> 70 Hgmm) OHS-ben szenvedő nők 28,6% -ánál és a férfiak 14,3% -ánál diagnosztizáltak [33].

5. NEM INVASZÍV SZELLŐZÉS OHS-S NŐKBEN

Az OHS betegek kb. 40% -ánál kezdetben akut dekompenzáció és hiperkapnicis légzési elégtelenség jelentkezik [34, 35]. Ez az akut megjelenés a nőknél gyakoribb, ami azt jelzi, hogy az OHS-t a nőknél alul ismerik el a férfiakhoz képest, amíg az akut dekompenzáció kialakul [35]. Ezenkívül a svéd nemzeti nyilvántartás adatait felhasználva végzett vizsgálat során a nemek közötti különbségeket értékelték a nemi invazív szellőztetésen (NIV) keresztül OHS-ben szenvedő betegek nemi különbségeit illetően, az ötéves túlélési arány 68,2% volt (95 % CI, 63,6-72,3%) a férfiaknál, szemben a nők 59,3% -ával (95% CI, 54,2-64,0%) [35]. Ezek az adatok együttesen jelezték a nőknél a betegség súlyosságának növekedését. Fontos azonban megjegyezni, hogy az életkorhoz való igazodás után ezeket a túlélési különbségeket nem figyelték meg. [35] Egy másik francia tanulmány arról számolt be, hogy az OHS-ben szenvedő nők túlélési aránya jobb volt, mint a férfiaké, amint azt az itt tárgyalt korábbi munka bemutatja; a potenciális zavarókhoz való alkalmazkodás után azonban a túlélési arány nemi különbségei eltűntek [36]. Ezért jelenleg nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a nemi életmód különbségeket okozna a túlélési arányban a hosszú távú NIV-vel kezelt OHS-betegek körében.

KÖVETKEZTETÉS

A megfigyelési tanulmányok legfrissebb adatai azt mutatták, hogy az OHS a legelterjedtebb a posztmenopauzás nők körében, és hogy az OHS-ben szenvedő nőknél gyakrabban fordulnak elő kardiometabolikus társbetegségek, például magas vérnyomás, pulmonalis hipertónia és cukorbetegség. Az OHS megnövekedett prevalenciájának ismerete és klinikai tudatossága a posztmenopauzás nők körében korábbi diagnózishoz, időszerűbb és megfelelőbb kezeléshez vezethet. További vizsgálatokra van szükség az OHS nőknél gyakoriságának és a menopauza hatásának az OHS patofiziológiájára, valamint az OHS fokozott kockázatának és kísérő betegségeinek értékeléséhez.

KÖZZÉTÉTEL

A szerzők nem számoltak be összeférhetetlenségről ebben a munkában.