A metabolikus szindróma magasabb prevalenciája gyermek-serdülőkorú, bipoláris rendellenességben szenvedő betegeknél

A bipoláris rendellenesség (BD) krónikus és legyengítő rendellenesség, amely visszatérő (hipo-) mánia és/vagy depresszió epizódokkal társul, és amelyet a tünetek súlyossága alapján diagnosztizálnak [1]. Megállapították, hogy a nemzetközi prevalencia aránya 1,8% (95% konfidencia intervallum [95% CI], 1,1% –3,0%) [2]. A National Comorbidity Survey Serdülő kiegészítés adatai szerint az amerikai serdülőknél (13-18 év) 2,9% a bipoláris rendellenesség élettartama, 2,6% -uknál súlyos károsodás tapasztalható [3]. Azonban a BD-t aluljelentették és téves diagnózist figyeltek meg BD serdülőknél [4]. A BD drasztikusan ronthatja a serdülők működését a kognitív károsodás miatt kialakulási éveikben [5-7].

magasabb

Az Egyesült Államokban (USA) a serdülők körülbelül 4% -a teljesíti a metabolikus szindróma (MetS) kritériumait; a felnőttek számára megállapított Felnőtt Kezelő Testület (ATP) III kritériumok életkor módosított meghatározása alapján [8]. A MetS-t világszerte igen elterjedtnek (16,7% –67%) számolták be a BD-ben szenvedő betegek körében [9–11]. Az anyagcsere-rendellenességek a pszichiátriai eredményekhez való viszonyuk miatt kiemelt klinikai problémát jelentenek [12]. Pontosabban, az elhízást és a MetS-t rutinszerűen összekapcsolják a BD-vel [12]. Írta: Taylor és MacQueen [13], Fagiolini et al. [14] több mechanizmus révén foglalkozott a BD és a MetS közös patofiziológiai kapcsolatával, nevezetesen a glükóz, inzulin, hemosztázis, szimpatikus idegrendszer diszregulációival, valamint a hipotalamusz-agyalapi mirigy-mellékvese és a hipotalamusz-agyalapi mirigy-pajzsmirigy tengelyének zavarával. A genetikai vizsgálatok tovább kapcsolódtak egymáshoz kapcsolódó gének révén a BD és a MetS közötti kapcsolat megértéséhez [15, 16]. Az ilyen közelmúltbeli bizonyítékok fényében a BD és az anyagcsere-rendellenességek közötti kapcsolatot kétirányúnak vélték [17].

Ráadásul a vizsgálatok kimutatták, hogy a mániás és depressziós tünetek nagyobb gyakorisággal fordulnak elő az anyagcserezavarok, valamint a gyenge gyógyszeres megfelelés és az alacsonyabb funkcionális kimenetel esetén [18]. A BD-vel diagnosztizált serdülők populációján végzett kohorszvizsgálat az elhízás, a 2-es típusú diabetes mellitus, az endokrin rendellenességek és a szív- és érrendszeri rendellenességek fokozott előfordulásáról számolt be [19]. Ez a tanulmány szignifikáns összefüggést jelentett a serdülőkori BD és a már meglévő elhízás, magas vérnyomás és endokrin rendellenességek között, feltételezve, hogy a MetS megelőzi a korai BD-t [19]. Ezenkívül a tanulmányok különbségeket találtak a MetS prevalenciájában nemenként a BD-ben szenvedő betegeknél; beleértve a megnövekedett derék kerületet a nőknél és a megnövekedett triglicerideket (TG) a férfiaknál [20 - 22]. Legjobb tudásunk szerint hiányzik a BD-vel diagnosztizált fiatalok egyéni és kombinált anyagcserezavaraiból, illetve e korcsoporton belüli bármilyen nemi különbségből származó irodalom.

Vizsgálatunk célja a metabolikus szindróma és egyes alkotóelemeinek (azaz a testtömeg-index [BMI], a lipidprofil, az éhomi vércukorszint és a vérnyomás) prevalenciájának áttekintése gyermekek és serdülőkorú betegek mintájában (

Ez a tanulmány keresztmetszeti tervet használt. Miután megszerezte az Intézményi Felülvizsgálati Testület (IRB) jóváhagyását (IRB-szám: HSC-MS-16-0746) és törölte az adat-hozzájárulás alóli mentességet, az adatokat visszamenőlegesen a betegek (23 éves) és az 5-ből legalább 3 nyilvántartásból nyertük. a MetS diagnosztizálásához a következő összetevőkre volt szükség: (i) TG ≥ 150 mg/dl, (ii) HDL ≤ 40 mg/dl férfiaknál és ≤ 50 mg/dl nőknél, (iii) vérnyomás ≥ 130/85 Hgmm, (iv) éhomi vércukorszint ≥ 110 mg/dl, és (v) BMI ≥ 28,8 kg/m 2 [23]. A derék kerülete helyett egyenértékű BMI paramétereket használtunk (férfiaknál> 102 cm, nőknél> 88 cm) [23, 24]. A referenciacsoport adatait az NHANES 1999–2000 adatkészlet [25–27] megállapításaiból nyertük. Az adatokat SPSS 20 for Windows (IBM Co., Armonk, NY, USA) segítségével elemeztük [28]. Egyváltozós statisztikai elemzést végeztünk az átlagok és a szórások (SD) kiszámításával. A normál feltételezéseket Kolmogorov – Smirnov teszttel igazoltuk 95% -os CI alkalmazásával. Az összes vizsgálati változóra hatással van, a MetS jelenléte vagy hiánya függő változóként. Kvantitatív változó-összehasonlításokat végeztünk a tanuló segítségével tteszt. A kvalitatív változó összehasonlításokat a khi-négyzet teszt és Fisher pontos tesztjeivel végeztük (n

A vizsgálati populáció szociodemográfiai és klinikai jellemzői

Száz negyven BD-vel diagnosztizált beteget azonosítottak ([életkor 15,12 ± 1,7 év, átlag ± SD]; 53% férfi; 52% afro-amerikai, 39% kaukázusi). Az uralkodó diagnózis a bipoláris NOS volt (95,71%). Összehasonlításképpen, a referenciacsoportot a fiatalabb kor (9,22 ± 5,93 év) és a domináns spanyol populáció (46,8%) alkotta, amint az az 1. táblázatban látható. A csoportok statisztikailag nem voltak szignifikánsak a nemek tekintetében; de kor és faj/etnikum szerint jelentősen különbözött egymástól.

A MetS egyes komponensei a tanulmányi populációban

A BD-vel diagnosztizált betegek átlagos BMI-je: 26,12 ± 6,73 kg/m 2, átlagos szisztolés vérnyomás: 120,12 ± 12,50 Hgmm, átlagos diasztolés nyomás: 73,99 ± 8,86 Hgmm, átlagos szérum glükóz: 89,22 ± 14,35 mg/dl, átlagos szérum trigliceridszint: 104,66 ± 87,15 mg/dl, és az átlagos HDL: 48,82 ± 12,78 mg/dl (2. táblázat).

A ≥ 1 MetS komponensű betegek pozitív pszichiátriai kórelőzményben szenvedtek (67%), a következőket diagnosztizálták: komorbid viselkedési rendellenesség (42%) és kannabiszhasználati rendellenesség (42%), valamint a következő pszichotrop gyógyszeres kezelés története: antipszichotikumok (83 %), valproinsav (67%) és antidepresszánsok (42%).

A MetS egyéni kockázati tényezőinek előfordulása a tanulmányi populációban és összehasonlítás a normál egészséges kontrollokkal

MetS egyéni kritériumok alapján értékelve a BD-ben szenvedő betegek 25% -ának BMI-je ≥ 95. percentilis volt, 13% -ának TG-értéke ≥ 150 mg/dl, 24% -ának HDL-értéke ≤ 40 mg/dl volt férfiaknál vagy ≤ 50 mg/dl nőnél, 17 % -uk szisztolés vérnyomása (SBP) ≥ 130 Hgmm és/vagy diasztolés vérnyomás (DBP) ≥ 85 Hgmm volt. A BD-vel diagnosztizált betegek kilenc százalékának éhomi vércukorszintje ≥ 110 mg/dl volt (3. táblázat).

A vizsgálat és a referenciacsoportok BMI-jének összehasonlításakor a vizsgálati minta szignifikánsan magasabb százalékos volt, a BMI ≥ 95. percentilis (25% vs. 11,8%) (esélyhányados [OR] = 2,49 [95% CI 1,62–3,82], o 0,05) (4. táblázat).

Vizsgálatunk kimutatta, hogy a BD-ben szenvedő betegek BMI és SBP és/vagy DBP révén gyakrabban teljesítették a MetS kritériumokat, mint az egészséges kontrollok; valamint kombinált MetS alkatrészeket. A MetS és a BD-ben szenvedő felnőttek között szoros korreláció áll fenn [11, 29, 30], azonban kevés a MetS-re vonatkozó tanulmány BD-vel diagnosztizált gyermekeknél és serdülőknél. Legjobb tudásunk szerint tanulmányunk megkülönböztető módszer a MetS és egyes alkomponenseinek prevalenciájának közvetlen vizsgálatára ebben a betegpopulációban.

Egy korábbi tanulmány foglalkozott a BMI-vel 7–17 éves korú BD-betegeknél [31], és arról számolt be, hogy a betegek 16,5% -ának a BMI-je ≥ 95. percentilis volt, míg a vizsgálatunkban részt vevő betegek 25% -a teljesítette az ilyen BMI-kritériumokat. A túlsúlyos, nem kaukázusi BD-s betegek magas BMI-vel [31] ellentétben a MetS diagnosztikai kritériumoknak megfelelő vizsgálati mintánk túlnyomórészt fehér volt. Eredményeink összhangban állnak egy másik vizsgálattal, amely szerint a BD-s serdülők 64,7% -ánál ≥ 1 MetS komponens volt, főleg megemelkedett TG és DBP [32]. Naiberg vizsgálati mintájának magasabb volt a TG-szintje, mint a kontrolljuknak, de ezzel szemben a BD-s betegeknél szignifikánsan alacsonyabb TG-szintet találtunk a kontrolljainkhoz képest. Ez a változékonyság a betegek étrendjének tulajdonítható, mivel a TG szintjét köztudottan az éhgyomri állapot befolyásolja [33]. Ez egy másik ismeretlen mechanizmus bevonásának lehetőségét is felveti, mivel mind a tanulmány, mind az NHANES referenciacsoportokat egy éjszakai éhgyomorra értékelték [26]. Korábban úgy gondolták, hogy a MetS komponensek megelőzik a BD-t [19]. Ha igaz, a MetS a jobb prognózis érdekében nagyobb figyelmet igényel a BD kezelésében.

A genetika kulcsfontosságú szerepet játszhat, mivel a MetS pozitív családi kórtörténete, különösen a magas vérnyomás és a szérum glükóz, a BD-ben szenvedő betegeknél a MetS kialakulásának 1,5 relatív kockázatával jár [34, 35]. Vizsgálatunk szerint a BD-ben és MetS-ben szenvedő betegek 67% -ának volt pozitív családi pszichiátriai kórelőzménye, de a MetS-re vagy annak összetevőire vonatkozó családtörténet nem volt elérhető. A MetS vagy annak komponenseinek kialakulásának kockázata BD-ben szenvedő fiatal betegeknél nemenként eltérhet, mivel egy tanulmány szerint a nők (átlagos életkor 12,6 ± 3,6 év) nagyobb derék kerülettel és magasabb BMI, TG, LDL és összkoleszterinszinttel rendelkeztek, de alacsonyabb volt a szisztolés vér nyomás és éhomi vércukorszint, mint a férfiaknál (átlagéletkor 12,5 ± 3,5 év). Ebben a vizsgálatban 6,6 éves követés után a nők (átlagéletkor 16,6 ± 5,4 év) továbbra is nagyobb derék kerülettel, magasabb BMI-vel és magasabb TG-vel rendelkeztek. Ezenkívül a nőknél magasabb volt az SBP és a DBP, valamint az éhomi vércukorszint, mint a férfiaknál (átlagéletkor 16,0 ± 5,6 év) [36]. Vizsgálatunk nem talált szignifikáns különbséget az összes MetS komponensben a nemek között BD-ben szenvedő betegeknél, kivéve a BD-ben szenvedő női betegeknél a magas vérnyomás szignifikánsan alacsonyabb gyakoriságot mutatott.

Különböző elméletek igyekeznek megmagyarázni az anyagcsere-rendellenességek és a BD kapcsolatát. A BD-vel diagnosztizált betegeknél magasabb a gyulladásos markerek szintje, megváltozott a szteroid hormon koncentrációja, a gyulladás pedig a BMI-vel és a hangulati tünetek súlyosságával jár [37, 38]. Az elhízást tovább súlyosbítja a rossz étkezési szokások és a megváltozott életmód [39, 40]. A mértéktelen evés és az érzelmek által vezérelt étkezési magatartás nagyon elterjedt a BD-s serdülőkorú populációkban [12, 41].

A tanulmányhoz a MetS-t meghatározó kritériumok kiválasztása szintén jelentős kihívást jelentett, mivel különféle kritériumokat ismernek el. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kritériumai (1998) abszolút követelmények az inzulinrezisztencia [73], az Európai Inzulinrezisztencia Tanulmányi Csoport (EGIR) kötelezőnek tartja a hiperinsulinémiát [74], és a Nemzetközi Diabétesz Alapítvány (IDF) felhatalmazást ad az elhízás mint a MetS diagnózisának követelménye [75]. Ezekkel az eltérő meghatározó kritériumokkal szemben az NCEP ATP-III nem igényel semmilyen konkrét kritériumot, mint a MetS diagnózis abszolút követelményét. Az egyszerűség kedvéért az NCEP kritériumokat választottuk, és a BMI-t használtuk a derék kerületének helyettesítőjeként, ami korlátozza az elhízás hatókörét MetS komponensként.

Ez a tanulmány jelentős problémának ismeri el a BD-vel diagnosztizált fiatal betegek metabolikus rendellenességeit. Elengedhetetlen megérteni a kóros anyagcsere-tényezők hatásait a korán megjelenő BD-ben; a jobb betegközpontú megközelítés kialakításának lehetővé tétele; a megelőző kezelés elfogadása, és ezáltal a BD-vel és az anyagcsere-rendellenességekkel kapcsolatos morbiditás és mortalitás csökkentése.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a HCPC és a Pszichiátriai Osztály összes kutatójának, akik ebben és minden törekvésben segítséget nyújtottak.

A tanulmány megállapításai és következtetései a szerző (k) eredményei és következtetései, és nem feltétlenül jelentik a Kutatási Adatközpont, az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ vagy a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok véleményét.