Az elhízás megbélyegzése "elmarad a fogyás után"

2012. május 30., szerda

"Bármennyire is lefogytál, a barátaid mégis kövérnek gondolnak" - írja a Daily Mail. Az újság új kutatásról számolt be, amely azt mutatja, hogy a túlsúlyos és a karcsúsított nőket kevésbé tekintik vonzónak, mint azokat, akik mindig is karcsúak voltak.

A kutatás 273 önkéntes hallgató véleményét elemezte, akiket arra kértek, hogy ítéljék meg ugyanazon kitalált 31 éves nő különböző leírásait, akiknek súlya részleteit mindegyikben finoman megváltoztatták. Ezeket a leírásokat úgy tervezték, hogy felmérjék az aktuális testsúlyhoz és a korábbi testsúlyhoz való hozzáállást, hogy lássák, negatívan tekintenek-e egyénekre, akik nagy súlyt veszítenek. A kutatók azt találták, hogy a karcsú emberek, akik korábban lefogytak, magasabb megbélyegzési besorolást kaptak, mint azok, akik jelenleg karcsúak, de életük során stabil súlyt.

A tanulmány kiemeli, hogy az elhízással kapcsolatos megbélyegzés nem csak az aktuális testsúlyon alapulhat (elhízott vagy sovány), és befolyásolhatja a korábbi súlytörténet (stabil testsúly vs. fogyás). A tanulmánynak azonban számos korlátja van, és csak viszonylag kicsi különbségeket talált a nők felé irányuló megbélyegzésben. Továbbá, mivel a leírások csak egyetlen nőt értékeltek kontrollált körülmények között, a kutatás nem tükrözi a való életben élő emberek szélesebb köréhez való hozzáállást.

Honnan jött a történet?

A tanulmányt Hawaii, Ausztrália és Anglia egyetemeinek kutatói végezték. A kutatási cikkben nem említettek finanszírozási forrásokat, de a szerzők nem jelentettek összeférhetetlenséget.

A tanulmányt az Obesity című szaklap áttekintette.

A Daily Mail arról számolt be, hogy a résztvevőknek "öt 31 éves nő képét mutatták, és felszólították őket, hogy olvassák el a róluk szóló jegyzeteket", mielőtt felkérnék őket, hogy "értékeljék az egyes nők vonzerejét". Nem ez a helyzet. A résztvevőknek szándékosan nem mutattak ilyen képeket, hogy elkerüljék véleményük elfogulatlanságát, és csupán egy kitalált 31 éves nő öt különféle súlytörténetének felolvasására kérték őket.

Továbbá az az állítás, hogy a barátok és a család a karcsúsítás után is „mindig kövérnek fogja tekinteni az embereket”, túlmutat a kutatás eredményein. A kutatók csak idegeneket kértek megítélni egy kitalált személy leírását egy mesterséges környezetben, nem pedig valakit, akit valóban ismernek.

Milyen kutatás volt ez?

Ez egy keresztmetszeti vizsgálat volt, amely azt vizsgálta, hogy mások hogyan viszonyulnak más emberek súlyához, és hogyan befolyásolják ezeket súlytörténetük leírása. Például az, hogy egy vékony ember ismerete elhízott volt-e, arra késztette az embereket, hogy másképp tekintsék rájuk, mint azokról, akiket egész életükben vékonynak gondoltak („maradék megbélyegzés”). Lehet, hogy leszállt a súly, de maradt-e a megbélyegzés?

A kutatók arról számoltak be, hogy az elhízással járó megbélyegzés széles körben elterjedt és növekszik. Rámutattak, hogy az elhízás gyengébb pszichológiai működéssel, valamint akadémiai, foglalkoztatási és kapcsolati problémákkal jár. Azt is elmondták, hogy a média azt sugallja, hogy az emberek könnyen kontrollálhatják testtömegüket, ami a túlsúlyosakra irányuló megbélyegzés egy részét táplálhatja.

Ez a tanulmányterv nagyjából megfelelő volt e kérdés megválaszolására.

Mit érintett a kutatás?

Ez a tanulmány azokat a megbélyegzéseket vizsgálta, amelyek korábban elhízott emberekre irányultak, akik lefogytak és soványak lettek (viselkedési vagy műtéti módszerekkel), vagy lefogytak, de elhízottak maradtak, összehasonlítva a súlystabil elhízott és a súlystabil sovány emberekkel. A tanulmány az elhízott emberekre irányított megbélyegzés típusát is figyelemmel kísérte, miután az önkéntes diákok leírták azokat a személyeket, akik lefogytak és stabil testsúlyban maradtak.

A tanulmány egy 273 pszichológus hallgatóból álló csoport hozzáállását értékelte, átlagéletkora 20,7 év. Vegyes etnikai háttérrel rendelkeztek, és a résztvevők 68% -a nő volt.

A résztvevőket véletlenszerűen kiosztották, hogy olvassák el az öt összefoglaló egyikét, amely egy 31 éves női „cél” egyedet ír le. Az életrajzi részletek, amelyek nem voltak súlyfüggőek, azonosak voltak az öt összefoglalóban. A súlyhoz kapcsolódó részletek az alábbiak szerint különböztek:

A célpont egész életében túlsúlyos volt, és soha nem fogyott („súlystabil elhízásnak” nevezték). Magasságát és súlyát 35,44-es BMI-ponttal egyenértékűnek mutatták.
A cél normál súlyú volt, és soha nem volt túlsúlyos („súlystabil sovány”; BMI = 23,24).
A cél korábban túlsúlyos volt, de bariatrikus műtéten keresztül lefogyott, és már nem túlsúlyos („súlycsökkentő műtét”; előzetes BMI = 35,44, jelenlegi BMI = 23,24).
A célpont korábban túlsúlyos volt, de diéta és testmozgás útján fogyott („testsúlycsökkentő-viselkedési”; korábbi BMI = 35,44, jelenlegi BMI = 23,24).
A célpont jelenleg túlsúlyos volt, de nagyobb súlytól fogyott („nem meghatározott súlycsökkentő módszer”; korábbi BMI = 47,63, jelenlegi BMI = 35,44).

A fogyással kapcsolatos összesítések 31,78 kg (70 font) fogyást írtak le. Az összefoglalókat úgy tervezték, hogy két kulcsdimenzióval kapcsolatos információkat nyújtsanak az olvasónak, amelyek befolyásolhatják egy másik személy megítélését:

súlystabilitás - függetlenül attól, hogy azok stabilak-e, vagy lefogytak-e
jelenlegi súlya - elhízott vagy sovány

A leírások bármelyikének megbélyegzését az UMB (Universal Measure of Bias) skálával mértük. Ez egy 20 tételből álló kérdőív, amely olyan kérdéseket tartalmazott, mint például: „Olyan embereket találok kellemesnek találni, mint a [cél neve]”, és arra kérte a résztvevőket, hogy értékeljék, mennyire erősen egyetértenek az egyes állításokkal, 1-től (határozottan egyetértek) 7 (határozottan nem értek egyet). Ennek az értékelési skálának vannak olyan kérdéscsoportjai, amelyek értékelik a vonzerőt és a negatív megítéléseket. Az összes pontszámot összeadták a kérdéseken, hogy átfogó megbélyegzési minősítést hozzanak létre.

A résztvevők hozzáállását az elhízott emberekhez általában egy 13 tételes kérdőív segítségével értékelték, amely olyan kijelentéseket tartalmazott, mint „Nem szeretem a kövér embereket”, és ismét megkérdezték a résztvevőket, hogy mennyiben értenek egyet ezzel az állítással. A kutatók leírták, hogy a magasabb pontszámok hogyan jelzik a magasabb „zsírellenes” hozzáállást. Ezt a skálát olyan alcsoportokra osztották, amelyek értékelték az ellenszenvet és az elemzéshez szükséges akaraterőt.

Az öt célcsoport iránti megbélyegzést elemeztük annak értékelésére, hogy melyik csoport vonzza a legjobban a megbélyegzést. Ez magában foglalta az UMB-pontszám alcsoportjainak elemzését, például a vonzási és negatív megítélési minősítéseket.

Mik voltak az alapvető eredmények?

A fő megállapítások összefoglalása a következő:

Hogyan értelmezték a kutatók az eredményeket?

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenleg sovány egyedeket, akiknek az anamnézisében elhízás van, „kevésbé tartják vonzónak, mint a súlystabil sovány személyeket”. Ezenkívül "annak megállapítása, hogy a súlycsökkenés nem törli az elhízás megbélyegzését, összhangban van a leendő hosszú távú tanulmányokkal, amelyek azt mutatják, hogy a korábban túlsúlyos nőknél alacsonyabb a kereset és a szakmai végzettség"

A szerzők azt a megállapítást is kiemelték, hogy „a súlycsökkenés leírásának kitett résztvevők általában az elhízott emberek iránti nagyobb ellenszenvet is megmutatták”. Azt javasolták, hogy azok az emberek, akik azt a benyomást keltették, hogy a testsúly könnyen megváltoztatható (a jelentős fogyásról szóló olvasmányok révén), nagyobb valószínűséggel megbélyegzik az elhízott embereket, mint azok, akik a stabil testtömegről olvasnak.

Következtetés

Ez a keresztmetszeti tanulmány kis (ugyanakkor statisztikailag szignifikáns) különbségeket emel ki a pszichológus hallgatók önkéntesei által adott stigma-minősítésekben, miután elolvasták egy különféle súlyú és súlyú történetű kitalált nő leírásait. Megmutatta, hogy az elhízással kapcsolatos megbélyegzés nem csak az egyén aktuális súlyán alapulhat (elhízott vagy sovány), és valóban befolyásolhatja a korábbi súlytörténet (stabil testsúly és fogyás).

Bár ez a következtetés érdekes, és nem szabad elvetni, a tanulmánynak mégis vannak jelentős korlátai.

Például a leírásokat értékelő résztvevők mind fiatal pszichológiai hallgatók voltak, és a többség (68%) nő volt. Még nem bizonyított, hogy ugyanazok a megbélyegzési besorolások láthatók-e, ha a kísérletet különböző csoportok, például több férfi vagy idősebb felnőtt vagy különböző kulturális háttérrel rendelkező ember felhasználásával ismételnék meg.

A tanulmány a stigma értékeléséhez skála-pontozási rendszert is használt. Nem nyilvánvaló vagy kézzelfogható, hogy az UMB stigma pontszámainak látszólag kicsi különbségei (bár egyes esetekben statisztikailag szignifikánsak) valóban tükrözik a valós előítéleteket vagy az elhízott emberekkel szemben tanúsított viselkedést. Az, hogy ezek a felfogásbeli különbségek milyen mértékben érezhetők és milyen hatással vannak az életre, nem világos, és gondosan mérlegelni kell.

Végül az összefoglalók mind egyetlen kitalált 31 éves nő, nem pedig valódi személy vagy embercsoport leírására épültek. Ezért az eredmények tükrözhetik az adott karakter iránti ellenszenvet, és általában nem az elhízott embereket.

Csak ebből a tanulmányból félrevezető lenne azt a következtetést levonni, hogy minden korábban karcsúsított, karcsú embert a társadalom jobban megbélyegez, mint a mindig karcsú személyeket. Ezt még meg kell állapítani, és jelentősen eltérhet a különböző korosztályok, nemek és etnikai háttér szerint.

A túlsúlyos vagy elhízott emberekkel szemben azonban a megbélyegzés és az ezzel járó diszkrimináció és negatív hozzáállás egyre nagyobb problémát jelent, és az ilyen kutatások segíthetik az embereket annak okainak jobb megértésében.

Bazian elemzése
Szerkesztette az NHS honlapja