Az elhízás megértése az ifjúságban

Az elhízás szorosan kapcsolódik a szív- és érrendszeri betegségekhez, valamint az inzulinfüggő diabetes mellitushoz az inzulinrezisztencia és más kapcsolódó fiziológiai rendellenességek, többek között dyslipidaemia, emelkedett vérnyomás és megnövekedett bal kamrai tömeg elősegítése révén. 1 2 3 4 A túlsúlyt és az inzulinrezisztenciát összefüggésbe hozták az ateromák korai fejlődésével fiatal felnőtteknél, függetlenül más kardiovaszkuláris kockázati tényezőktől. 5 A tüdő-, csontváz-, dermatológiai, immunológiai és endokrinológiai rendszerek az elhízással összefüggő betegségeket mutatnak (1. táblázat). 6 Az elhízás káros társadalmi és pszichológiai hatásait is kimutatták. 6 7 8

Az elhízás jelentős közegészségügyi probléma, mind genetikai, mind környezeti okokkal. 10 A fiatal felnőttkorban követett longitudinális vizsgálatok azt sugallják, hogy a túlsúlyos gyermekek túlsúlyos felnőttekké válhatnak, különösen akkor, ha serdülőkorban elhízás jelentkezik. 11 12 13 Jelentős bizonyíték van arra, hogy a gyermekkori elhízás megalapozza a felnőttkori szív- és érrendszeri betegségek anyagcseréjét. 14 Családok és ikrek vizsgálata egyértelműen kimutatta az elhízás etiológiájának erős genetikai összetevőjét. 15 16 17 Ugyanolyan meggyőzően, az antropometria szekuláris tendenciáinak nemrégiben végzett tanulmánya a gyermekek és a fiatal felnőttek túlsúlyos előfordulásának növekedését mutatta az elmúlt 10-20 évben, ami a környezet és a genetika közötti kölcsönhatásra utal. 18 Ez a világi trend a kardiovaszkuláris kockázat romlásával jár. 19.

Ez a nyilatkozat áttekinti az elhízás orvosi következményeit a fiatalságban. Figyelembe veszik az epidemiológiát, a morbiditást (különösen a kardiovaszkuláris) és az etiológiát, valamint bemutatják a megelőzés és a kezelés megközelítéseit. A további kutatások területeit kiemelik.

Meghatározás

Az elhízás meghatározása a felesleges zsírszövet jelenléte. Normál egyénekben a testszövet százalékos aránya, amely zsírszövet, nemenként (a posztpubertus nőknél nagyobb, mint a férfiaknál) és az életkor (születéskor körülbelül 12%, 5 hónaposan 25% -ra, majd pubertáskor 15-18% -ra csökken) ). 20 A gyermekek elhízásának meghatározására vonatkozó klinikai standardok nincsenek jól meghatározva. Általánosságban elmondható, hogy minden olyan gyermek, amelynek súlya meghaladja a 75. percentilis életkorát és nemét, vagy aki jelentősen megnövelte a súlymagasságát, és olyan betegségben szenved, amelyet elhízás súlyosbítana (pl. Dyslipidaemia, diabetes mellitus vagy magas vérnyomás) elhízottnak kell tekinteni. Diagnosztikai és terápiás célokra meg kell különböztetni az elhízott személyeket a túlsúlyosaktól a megnövekedett sovány testtömeg miatt.

Járványtan

Az Egyesült Államokban a gyermekek és serdülők elhízottságának gyakoriságát nehéz megbecsülni, mivel hiányzik a konszenzusos definíció, és csak néhány adatkészlet létezik, amelyek tükrözik a népesség etnikai és társadalmi-gazdasági összetételét. A harmadik Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES III) legújabb elemzései a prevalencia folyamatos növekedését mutatják. A tricepsz bőrrétegének korspecifikus számításai alapján, amelyekre a legkorábbi, 1963-as felmérés 85. percentilisére hivatkoztak, a prevalencia 25% -ra nőtt az 1976-1980-as felmérésben. Az 1976–1980-as felmérésben a testtömeg-index 85. percentilisét használó összehasonlítások azt mutatták, hogy az 1990-es felmérés további 15% -ról 22% -ra emelkedett. 18.

A Bogalusa Heart Study 24 kimutatta, hogy a testsúly magassága, de nem a magassága növekedett a vizsgálat első 15 évében. Úgy tűnik, hogy ez a növekedés a magassági percentilisek súlyának felső végén találhatók között koncentrálódik. A testtömeg 2–3% -kal nőtt a legalacsonyabb magasságú kvartilisekben és 7–10% -kal a legfelső magasságú kvartilisben. 25 Ez a tendencia a kardiovaszkuláris kockázat romlásával jár. 19.

A különböző faji csoportok esetében az elhízásra vonatkozó adatok ritkábbak. Mind a Bogalusa, mind a koszorúér-kockázat kialakulása fiatal felnőttekben (CARDIA) kohorszokban azonban az elhízás inkább az afro-amerikaiaknál, különösen a nőknél fordul elő. 24 26 Az őslakos amerikaiak és spanyolok esetében is viszonylag magas az elhízás. 27 28 Az elhízás prevalenciájában jelentős regionális és szezonális különbségek vannak. A gyakoriság nő, ha a súlyt inkább télen, mint nyáron mérik. Az elhízás északkeleten és középnyugaton sokkal gyakoribb, mint délen és nyugaton, ez a fajtól, népsűrűségtől és évszaktól független jelenség. 9.

Morbiditás

Úgy gondolják, hogy az elhízás és a diabetes mellitus, valamint a szív- és érrendszeri kockázat kapcsolatát részben az inzulin közvetíti, bár nem világos, hogy az elsődleges probléma az emelkedett keringő inzulinszint, vagy az inzulinnal (az inzulinrezisztenciával) szembeni szabályozó fiziológiai miliő jelenléte az elsődleges probléma. 29 30 31 Keresztmetszeti populációs vizsgálatokban az éhomi éhomi éhomi inzulinszintek közvetlenül összefüggenek a test zsírosságának növekedésével, különösen azoknál, akiknél központi zsírosodás jellemzi. 32 A megnövekedett inzulin és inzulinrezisztencia kombinációja felelős a nem inzulinfüggő vagy II. Típusú diabetes mellitusért, amely betegség gyakoriságának növekedése párhuzamos lehet az elhízás fokozott előfordulásával. 33

A megemelkedett inzulinszint a cukorbetegség melletti kardiovaszkuláris kockázati tényezőkhöz kapcsolódik. Az emelkedett vérnyomás és az inzulinszint társításának mechanizmusai közé tartozik az ellenszabályozó hormonok, mint például a noradrenalin, fokozott jelenléte, valamint a fokozott vese-nátrium- és folyadékretenció. 34 35 Összefüggést is találtak az inzulinrezisztencia és a hipertrigliceridémia kombinált diszlipidémiája, valamint az alacsony HDL-koleszterinszint között. A mérsékelt súlycsökkenés ezeknek a rendellenességeknek a korrekcióját eredményezi. 34 35 Végül a keresztmetszeti epidemiológiai vizsgálatok során azonosított ezen kockázati tényezők csoportosulása az emelkedett inzulin és az elhízás összefüggésével magyarázható. 37 38

Az elhízás fontos a kardiovaszkuláris kockázat kialakulásában. Ahogy a gyermekek gyermekkoruktól felnőttkorig viszonylag alacsony kockázattal haladnak, magasabb vérnyomás, magasabb LDL-koleszterinszint, alacsonyabb HDL-koleszterinszint és megnövekedett nem inzulinfüggő cukorbetegség kockázata, a kockázati tényezők szintjén kívüli kockázatok megszerzésének fő előrejelzője gyermekkorban mérve a túlsúly megszerzése. 39 40 41 Ezek a tendenciák függetlenek a fizikai aktivitás szintjétől. A megnövekedett bal kamrai tömeg, amely egy másik független kardiovaszkuláris kockázati tényező, a túlsúlyhoz és a megnövekedett vérnyomás kialakulásához kapcsolódik. 43 44 45 46 A koszorúér-érelmeszesedés nagyobb valószínűséggel fordul elő fiatal rizikófaktoroktól független, túlzott zsírszövetű felnőtteknél. 5.

Jelentős, nem szív- és érrendszeri elhízás, elsősorban központi elhízás, valamint ortopédiai rendellenességek, korai pubertás kezdet, hipoventiláció, endokrinopátiák és bőrproblémák fordulnak elő. A túlsúly a serdülőkorban nemcsak a szív- és érrendszeri betegségek, hanem a vastagbélrák, a köszvény és az ízületi gyulladás miatt is idő előtti morbiditással és halálozással járhat. 47 A társadalmi megbélyegzés és a rossz énkép egyaránt jelentős elhízáshoz kapcsolódott. 7 8 A népi kultúra egyértelműen a pozitív társadalmi jutalmakat a karcsúsággal, a negatív társadalmi jutalmak az elhízással társította. A testzsír eloszlása a centrális (hasi, férfi mintázat) és a perifériás (gluteális, női mintázatú) zsírszövetraktárakban sokkal inkább megjósolja a sok zsírral kapcsolatos kórképet, mint az abszolút testzsír. 32 48 49

Etiológia

A testvér ikrekkel és az örökbefogadott gyermekekkel, az örökbefogadóval és a biológiai szüleikkel megegyező vizsgálatokban a testzsír és a testzsír-eloszlás örökölhetőségét 65-75% -ra becsülték. 15 16 17 Ikertanulmányok kimutatták a nyugalmi anyagcsere sebességét, a táplálkozási magatartást, az energiafogyasztás változását a túladagolás hatására, a lipoprotein lipáz aktivitását és a lipolízis alapsebességét. 50-55 50 51 52 53 54 55 Egy nemrégiben végzett népességalapú tanulmány azt sugallja, hogy a testtömeg-index korrigált változásának 35% -át egyetlen recesszív lokusz, míg a poligenetikus lokuszok a variáció 42% -át tették ki. Ez a tanulmány azt is kimutatta, hogy az elhízott gyermekek elhízott családtagjai túlzottan meghalnak a szív- és érrendszeri betegségektől és más, az elhízással összefüggő okoktól. 56 56A

Az elhízással járó környezeti tényezők közé tartozik a társadalmi-gazdasági helyzet, a faj, a lakóhely régiója, az évszak, a városi élet és egy kisebb család része. 9 Számos tanulmány foglalkozott az energiafelhasználás és az elhízás összefüggésével. Bár egyes tanulmányok azt sugallják, hogy az elhízás fokozott ülő aktivitással, különösen televíziónézéssel, vagy alacsonyabb nyugalmi anyagcserével jár, ezeket a különbségeket következetlenül bizonyították. 57 58 59 60 61 Számos tanulmány azt mutatja, hogy az elhízott gyermekek kilogrammonkénti energiakiadása alacsonyabb, de sovány testtömegre vonatkoztatva hasonló a nem elhízott gyermekekéhez. Az elhízott embereket társadalmilag megbélyegezhetik karcsúbb társaik; ez kevesebb atlétikai tevékenységben való részvételhez vezethet, de nem vezethet drámai különbségekhez a napi energiafelhasználásban.

A gyermekek étrend-összetételének vizsgálata szintén nem azonosítja az elhízás okait a fiatalkorban. Az amerikai gyerekek étrendi zsír- és telített zsír-bevitele alacsonyabb, mint a múltban. 62 A teljes kalóriabevitel szekvenciális keresztmetszeti vizsgálata szerint a gyermekek teljes kalóriabevitele sok év alatt alig változott. 63 Úgy tűnik, hogy a gyermekek idővel szabályozzák az étkezésüket, amikor megengedik maguknak, hogy kiválasszák az ételt. 64 Bár az étkezésről-étkezésre bevitt energiafogyasztás jelentősen változik, az adott életkorban alig változik az energiafogyasztás. 64.

Az elhízásnak elkerülhetetlenül az energiafogyasztás és az energiafelhasználás közötti egyensúlyhiánynak kell lennie. A gyermek vagy felnőtt elhízása tükrözheti az energiafogyasztás kis mértékű túllépését hosszú időn keresztül. Az adipozitás bizonyos szintjének fenntartása központilag szabályozható. Hízott vagy fogyott emberek tanulmányai azt sugallják, hogy anyagcsere-rezisztencia áll fenn a testsúly változásaival szemben. 65 66 67

Megelőzés és kezelés

Mivel a gyermekek testsúlycsökkentésével kapcsolatos hosszú távú tanulmányok kimutatták, hogy 80–90% visszatér az eredeti súly% -hoz, az elsődleges megelőzésre kell törekedni. 68 Egészségügyi fenntartó látogatások során a magasság és a súly mérése és rögzítése mind a standard táblázatokon, mind a magasság és súly sebesség diagramokon kritikus fontosságú a relatív túlsúly növekedés megjelenésének észleléséhez. A testtömegindex kiszámítható serdülőknél. Mérhetők a kapszula alatti bőrredők is. A bőrhajlatok 75. percentilisénél nagyobb értékeket és a magasságméréseknél a súlyt nagyobb kockázatnak kell tekinteni. 18 Ez különösen akkor fontos, ha a családban előfordult elhízás, diabetes mellitus, dyslipidaemia vagy magas vérnyomás.

A jelentősen túlsúlyos gyermeknél agresszívebb orvosi beavatkozás és kezelés indokolt (2. táblázat). A gyermeknek az ideális testtömeg ≥130% -ának megfelelő magasságra vagy a subcapularis bőrrétegeknél a 95. percentilisnél nagyobb értékre kell kiterjednie az elhízással kapcsolatos betegségek vizsgálatára, beleértve a lipoprotein elemzést, a vérnyomásértékelést, az éhgyomri glükóz és/vagy a glükóz tolerancia tesztet éjszakai hipoventiláció kórtörténet alapján (és alvásvizsgálat, ha súlyos érintettség gyanúja merül fel), valamint fizikális vizsgálat az ortopédiai rendellenességek kizárására. A csecsemőknek pajzsmirigy-funkciót kell tesztelniük.

A legtöbb elhízott gyermek egyéni terápiájánál a kezelés elsődleges hangsúlyának a testtömeg-növekedés megelőzésére kell összpontosulnia, amely meghaladja a várható magasságnövekedést (azaz a megnövekedett súlygyarapodás sebességének megelőzését). Sok gyermek számára ez korlátozott vagy semmilyen súlygyarapodást jelenthet, miközben a lineáris növekedés normálisan halad. A testsúly fenntartására vonatkozó ajánlásoknak tartalmazniuk kell a rendszeres fizikai aktivitást és az étrendre való alapos odafigyelést a túlzott kalóriabevitel elkerülése érdekében. A hosszú távú testsúly megőrzésének előmozdításában a legsikeresebb beavatkozásokat 6 és 12 év közötti gyermekeknél hajtották végre. 69 70 A sikert előrejelző tényezők a gyakori intervenciós látogatások, a szülők bevonása az étrendkezelési programba, az étkezés előkészítésében részt vevő mások erős társadalmi támogatása az étrend-előkészítésben, valamint a rendszeres testedzés. Az ideális súly elérése a magasság irreális célnak tekintendő. Az egész család számára hangsúlyozni kell ezen életmód-módosítások jóval a kezdeti kezelési időszakon túl történő folytatásának fontosságát. A legmagasabb egészségnövekedés a magasság súlyának megváltoztatására:.

A súlycsökkentés kockázatai és nehézségei meghaladhatják az előnyöket egy idősebb és egyébként egészséges, túlsúlyos gyermeknél, akinek a családjában anamnézisben nem volt kóros és érrendszeri morbiditás. A kalóriabevitelt nem szabad korlátozni a csecsemőknél; inkább a túltáplálás megelőzését kell hangsúlyozni.

A fogyás ajánlott állapotai közé tartozik a magas vérnyomás, a diabetes mellitus, a cor pulmonale, az alvási apnoe, az ortopédiai rendellenességek és az elhízás miatt másodlagos súlyos pszichoszociális stressz. A kezelést addig kell folytatni, amíg az orvosi vagy pszichológiai állapot javul. Az orvos figyelemmel kíséri a gyermekek testsúlycsökkenését, mivel a kalória-korlátozás összefüggésbe hozható problémákkal, beleértve az étkezési rendellenességek kicsapódását, a gyermek megbélyegzését, valamint olyan szisztémás panaszokat, mint a fáradtság, fejfájás, dysmenorrhoea és syncope. A farmakológiai vagy műtéti terápia csak az elhízás életveszélyes szövődményeivel javallt, és a hagyományos terápia sikertelensége után. A testsúlycsökkentés csecsemők számára nem ajánlott, mivel a szomatikus és az agy növekedésére potenciálisan káros hatások vannak.

Az elsődleges megelőzésre irányuló közegészségügyi beavatkozásoknak az egészséges magatartás előmozdítására kell irányulniuk. Ide tartozik legalább 30 perces, legalább közepes intenzitású fizikai erőfeszítés felhalmozódása a 72. hét legtöbb - lehetőleg minden - napján, valamint az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az American Heart Association által ajánlott körültekintő étrend fogyasztása. 73 A szülőknél a magas zsírtartalmú étrend összefügg a gyermekek étkezési szokásaival és az elhízással. Ezért az egész családot meg kell célozni az ajánlásokban. 74 75 Az ajánlások betartásának javítása érdekében az egész családot be kell vonni a kezelési ajánlásokba a család egészségének javítása és a túlsúlyos gyermek megbélyegzésének elkerülése érdekében. A megelőzés célja a normális növekedési minták fenntartása, nem pedig a fogyás.

Jövőbeli irányok

A gyermekek elhízásával kapcsolatos további kutatásoknak a fejlődés kritikus periódusainak megértésére kell irányulniuk, sikeres családorientált beavatkozások kidolgozására, klinikai és genetikai markerek létrehozására, amelyek azonosítják a veszélyeztetett egyéneket és populációkat, javítva az elhízás diagnosztizálásának normáit, és hatékony közvélemény kialakításában. egészségügyi intézkedések az aktív, nem pedig a mozgásszegény életmódban való részvétel növelésére. A jelenlegi kutatások azt a reményt hagyják, hogy a fokozott elhízás iránya megfordítható egy olyan közegészségügyi politikával, amely ösztönzi a rendszeres testmozgást és a körültekintő étrendet, valamint a súlyos kórtani egyének speciális terápiájának új patofiziológiai ismereteivel kombinálva.

„Az elhízás megértése a fiatalokban” című cikket az American Heart Association tudományos tanácsadó és koordinációs bizottsága jóváhagyta 1996 júniusában.

Asztal 1. Az elhízás morbiditása az ifjúságban