Az elhízás okozta limfödéma Nem visszafordítható masszív fogyás után

Arin K. Greene

* Plasztikai és szájsebészeti osztályról, Lymphedema Program, Bostoni Gyermekkórház, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts; és † Nukleáris Orvostudományi Osztály, Radiológiai Osztály, Lymphedema Program, Bostoni Gyermekkórház, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts.

Frederick D. Grant

* Plasztikai és szájsebészeti osztályról, Lymphedema Program, Bostoni Gyermekkórház, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts; és † Nukleáris Orvostudományi Osztály, Radiológiai Osztály, Lymphedema Program, Bostoni Gyermekkórház, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts.

Reid A. Maclellan

* Plasztikai és szájsebészeti osztályról, Lymphedema Program, Bostoni Gyermekkórház, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts; és † Nukleáris Orvostudományi Osztály, Radiológiai Osztály, Lymphedema Program, Bostoni Gyermekkórház, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts.

Összegzés:

A lymphedema a szövet progresszív megnagyobbodása a nem megfelelő nyirokfunkció miatt. Az alsó végtagok elhízás által kiváltott lymphedema akkor fordulhat elő, ha a beteg testtömeg-indexe (BMI) meghaladja az 50-et. Első elhízás által kiváltott alsó végtagi lymphedemában szenvedő betegünkről számolunk be, akit a fogyás előtt és után prospektíven követtek. A 46 éves, 80-as BMI-vel rendelkező nő a Lymphedema Programunkon mutatkozott be, és kétoldalú alsó végtagi duzzanatra panaszkodott. A lymphoscintigraphia mindkét alsó végtag károsodott nyirokelvezetését mutatta, összhangban a lymphedemával. Bariatriás sebészeti súlycsökkentő központba utalták, és hüvelyes gasztrektómiát hajtottak végre rajta. Miután az eljárás után 36 tizennyolc hónappal elérte új, egyensúlyi állapotú BMI-jét, a lymphoscintigraphy nem mutatott javulást az alsó végtagok nyirokfunkciójában. Az elhízás által kiváltott lymphedema kockázatának kitett betegeknek tanácsot kell adniuk arra, hogy testsúlycsökkentő beavatkozásokat keressenek, mielőtt a BMI eléri az 50-et, amely küszöböt az alsó végtagi lymphedema előfordulhat. A masszív súlycsökkenést követően megforduló egyéb kísérő betegségektől eltérően az elhízás által kiváltott lymphedema nem oldódhat meg.

A limfödéma olyan betegség, amelyet a nyirokrendszer rendellenes fejlődése vagy a nyirokérrendszer sérülése okoz. Korábban beszámoltunk arról, hogy a rendkívüli elhízás okozhatja az alsó végtagi lymphedema („elhízás által kiváltott lymphedema”) 1 kialakulását, és hogy a testtömeg-index (BMI) küszöbértéke 50 és 60 között van, amikor a nyirok diszfunkció lép fel. 1,2 Bár az idiopátiás és traumás lymphedema nem gyógyítható, nem tudni, hogy az elhízás által kiváltott lymphedema javul-e a fogyás után.

ESETLEÍRÁS

Egy 46 éves nő jelentkezett a Lymphedema Programunkon, és az alsó végtagok kétoldalú duzzanata miatt panaszkodott. Magassága és súlya 153 cm és 187 kg volt (BMI = 80). A páciens arról számolt be, hogy 34 évesen 68 kg volt (BMI = 29), lábai tünetmentesek voltak, és ezután folyamatosan hízni kezdett. Elhízásán kívül nem voltak rizikófaktorai a lymphedema szempontjából (pl. Családi kórelőzményben előfordult lymphedema, primer lymphedema, utazás a filariasis endemikus területeire, valamint inguinalis sugárzás/lymphadenectomia/műtétek). A páciens alsó végtagi nyirokfunkcióját lymphoscintigraphiával értékelték, amely 100% -ban specifikus és 92% -ban érzékeny a lymphedemára. 3 A kezdeti bemutatásakor a limfoszcintigráfia mindkét alsó végtag nyirokelvezetésének károsodását mutatta, összhangban a lymphedemával (1. ábra. Bariatriás sebészeti súlycsökkentő központba utalták, és hüvelyes gasztrektómiát hajtottak végre rajta. Miután az eljárás után 36 tizennyolc hónappal elérte új, egyensúlyi állapotú BMI-jét, a lymphoscintigraphy nem mutatott javulást az alsó végtag nyirokfunkciójában.

fogyás

Az elhízás okozta lymphedema nem javult a tömeges fogyás után. Egy negyvenhat éves nő, 71-es BMI-vel, mielőtt súlycsökkentő műtéten esett át. A limfoszcintigram a Tc-99m szűrt kén kolloid késleltetett transzportját mutatja az inguinalis csomópontokba 45 perccel az intradermális láb injekció után, összhangban a nyirok diszfunkcióval és a nyiroködémával (*). A nyirokcsomókat vizualizáljuk 2 órával a radioaktívan jelzett nyomjelző (^) beadását követően. B, tizennyolc hónappal a hüvelyes gasztrektómia után a páciens BMI-je 36-ra csökkent. Az inguinalis csomópontok lymphoscintigram képe 45 percnél (*) és 120 percnél (^). Az alsó végtagok nagyságának jelentős csökkenése ellenére továbbra is késlelteti a radioaktívan jelzett nyomjelző átjutását inguinalis csomópontjaiba, és nyirokfunkciója nem javult.

VITA

A limfödéma olyan betegség, amelyet a nyirokrendszer rendellenes fejlődése vagy a nyirokérrendszer sérülése okoz. Az állapot a végtagokat érinti, bár a nemi szervek is érintettek lehetnek. A lymphedema progresszív, és a terület idővel megnő. A betegek pszichoszociális morbiditástól, fertőzésektől, a végtagok használatának nehézségeitől és ritkán rosszindulatú degenerációtól szenvednek. Ez a jelentés dokumentálja az első elhízás által kiváltott alsó végtagi lymphedema beteget, akinek sorozatosan értékelték a nyirokfunkciót műtéti súlycsökkentő eljárás előtt és után.

Az a megállapítás, hogy a lymphedema ebben a személyben a tömeges fogyás ellenére sem javult, széles körű következményekkel jár. Az elhízás, amely az USA lakosságának egyharmadát érinti, egyre növekvő közegészségügyi probléma. 4 Az elhízás által kiváltott lymphedema kockázatának kitett betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy testsúlycsökkentő beavatkozásokat kell keresniük, mielőtt a BMI eléri az 50-et, vagyis azt a küszöböt, ahol visszafordíthatatlan alsó végtagi lymphedema jelentkezhet. A masszív súlycsökkenést követően visszaforduló egyéb társbetegségektől (pl. Cukorbetegség, hiperlipidémia, magas vérnyomás és alvási apnoe) eltérően az 5 elhízás által kiváltott lymphedema nem oldódhat meg. Ennek eredményeként a fogyás után az elhízott betegek életük során továbbra is progresszív, gyógyíthatatlan állapotban lehetnek.

Az elhízás nyirokrendszeri diszfunkciót okozó mechanizmusa nem világos. Ha az elhízás összeomlott a nyirokerekben vagy a megnövekedett nyiroktermelés túlterhelte a szállítási kapacitást, akkor a nyirok áramlása várhatóan javulni fog a fogyás után. Mivel a nyirok diszfunkció a tömeges fogyás ellenére is fennmarad, az elhízás valószínűleg gyulladással és/vagy más mechanizmusokkal károsítja a nyirokszerkezeteket. További vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy az olyan változók, mint az elhízás súlyossága, a nyirok diszfunkció időtartama és a társbetegségek befolyásolják-e az elhízás által kiváltott lymphedema reverzibilitását.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az elhízás által kiváltott lymphedema kialakulhat, ha a beteg BMI-je meghaladja az 50-et. Első elhízás által kiváltott alsó végtagi lymphedemában szenvedő betegünket jelentjük, akit prospektívan követtek a fogyás előtt és után. Annak ellenére, hogy BMI-jét 80-ról 36-ra csökkentette, nyirokfunkciója nem javult. Következésképpen az elhízás által kiváltott lymphedema irreverzibilis nyirok diszfunkciót okozhat. Az állapotban veszélyeztetett személyeket egy bariatrikus sebészeti súlycsökkentő központba kell irányítani.

Lábjegyzetek

Közzététel: A szerzőknek nincs anyagi érdekük nyilatkozni a cikk tartalmával kapcsolatban. A cikkfeldolgozási díjat a szerzők fizették.