Az elhízás-gyulladás ciklus

OKTATÁSI CÉLOK
A tanfolyam elolvasása után a résztvevőnek képesnek kell lennie:

dimenziói

  1. Beszélje meg az elhízás szerepét a szisztémás betegségek kockázati tényezőjeként.
  2. Hasonlítsa össze és állítsa szembe egymással a túlsúly és az elhízás osztályozásának különböző módszereit.
  3. Írja le a testtömeg-index előnyeit és korlátait a túlsúly és az elhízás mérésére.
  4. Beszélje meg, hogy a hasi zsír hogyan járul hozzá a helyi és szisztémás gyulladáshoz.
  5. Írja le, hogyan vezet a krónikus gyulladás inzulinrezisztenciához és metabolikus szindrómához.

Az elhízás és a túlsúly népességi tendenciáinak vizsgálata azonosítja azokat, akiknek nagyobb a kockázata a kapcsolódó egészségügyi problémáknak, beleértve azokat az egyéneket és csoportokat is, akiknél fokozott a morbiditás és a halálozás kockázata. A túlsúly és az elhízás osztályozása értékes eszköz az egészségügyi beavatkozások prioritásainak meghatározásában, valamint a testsúly ellenőrzésére és az egészségügyi eredmények javítására irányuló programok hatékonyságának értékelésében. 1 A gyermekkori elhízás növekvő járványa e század egyik legsúlyosabb közegészségügyi problémája. 3 A gyermekek elhízásával járó negatív egészségügyi eredmények életük későbbi szakaszában nyilvánvalóvá válnak, beleértve a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatát felnőttkorban.

Az elhízás etiológiája multifaktoriális, magában foglalja az endokrin és anyagcserezavarokat; életmódbeli viselkedés, például rossz étkezési szokások és mozgáshiány; és genetikai hajlam. Az elhízás számos betegség kockázati tényezője, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a 2-es típusú diabetes mellitusokat, a rákot, az osteoarthritist és az alvási apnoét. Az elhízás a várható élettartam csökkenésével is társul, és ez a megelőzhető halál jelentős oka. 5.

Testtömeg-index (BMI)

Az elhízás osztályozásának módszerei erősségeikben és gyengeségeikben különböznek, de általában az elhízást a testtömeg-index (BMI) határozza meg. 6 A BMI a magasság és a súly mértékét igényli a számítás során (1. ábra). A BMI-t használják az elhízás prevalenciájának a populáción belüli és a kapcsolódó betegségkockázatok mérésére. A BMI szorosan korrelál a zsírtömeggel, a morbiditási és mortalitási kockázattal, és a diagnosztikailag leghasznosabb mérőszámnak számít (2. ábra). 6,8

Derékkörülmény és a csípő aránya

A hasi elhízás jelentős betegségkockázattal jár; a hasi zsírtömeg mértéke a BMI szűk tartományán belül jelentősen változhat. 1 Ezért a derékbőség (WC) egyszerű és pontos mérőszámként szolgál a veszélyeztetett túlsúlyos és elhízott egyének azonosítására. Az 1,6 WC-t mérőszalaggal mérik a legkisebb pont körül, amely általában közvetlenül a köldök felett van. A férfiaknál 40 hüvelyknél nagyobb, a nőknél 35 hüvelyknél nagyobb mérés a fokozott egészségügyi kockázatra utal. 6,13

A derék és a csípő arányát (WHR) a hasi zsír felhalmozódásának és a zsíreloszlás értékelésére is használják. A magas arány negatív egészségügyi következményekkel jár. 13 A WHR-t egy mérőszalaggal számítják ki a derék legkisebb pontján, a csípő pedig a legszélesebb ponton. Ezután a derékméretet elosztjuk a csípőmérettel. A férfiaknál a 0,9-nél nagyobb, a nőknél a 0,85-ös WHR fokozott egészségügyi kockázatot jelez (3. ábra). 13.

A BMI, a WC és a WHR szorosan összefüggenek a betegség kockázatának értékelési eszközével, azonban a WC nincs összefüggésben a magassággal, és egy egyszerű és praktikus diagnosztikai szűrővizsgálati eszköz a hasi zsír tömegének mérésére. 1,6,9,13,15 A testzsír egyéb mérőszámai rendelkezésre állnak, de betegség-előrejelzőként való felhasználásuk korlátozott. 6,8,15

A citokin gyártása hasi zsírban

Az elhízás a megnagyobbodott fehér zsírszövet következménye, és fokozott helyi és szisztémás gyulladással jár. A zsírszövet különféle citokineket választ ki, amelyek az egész testben közvetítik az immun- és gyulladásos reakciókat. Ezeknek a vegyi anyagoknak a felfedezése és bonyolult szerepük a gyulladás és a betegség közvetítésében továbbra is a folyamatos kutatás középpontjában áll.

A citokineket általában immunsejtek választják ki, amelyeket kórokozók és endotoxinok váltanak ki. Ezek a sejtek más immunsejteket aktiválnak és toboroznak az antigénre reagálva. A makrofágok és más sejtek az interferonok, interleukinek (IL-1, IL-6) és a tumor nekrózis faktor alfa (TNF-a) néven ismert immunmoduláló citokineket termelik. Ezek a citokinek, valamint a prosztaglandin E2 (PGE2) gyulladásgátló mediátorokként ismertek; még egy szövetben történő helyi termelés is szisztémás hatásokat vagy a fertőzés helyétől távoli hatásokat okozhat, mivel a keringésen keresztül a test egész területén haladhat. 17.

A citokinek a test távoli részeire utazva (endokrin jellegű hatások) vagy a hormonokhoz hasonlóan lokálisan hatva válthatják ki szekréciójuk helyét (parakrinszerű hatások). A zsírszövet által kiválasztott citokinek közül sok ilyen módon hat, és zsírszármazékokból származó hormonokként ismertek. Az adipociták az adipokinek néven ismert citokineket szekretálják, amelyeket biomarkerként való felhasználásuk szempontjából kutatnak az elhízással kapcsolatos betegség kockázatok felmérésére. 16.

A citokinek aktiválják a máj májsejtjeit, hogy akut fázisú fehérjéket termeljenek. Az akut fázisú fehérjék számos tulajdonsággal rendelkeznek, beleértve a gyulladásgátló tulajdonságokat, amelyek aktiválják, kiegészítik és semlegesítik a behatoló kórokozókat, és serkentik a szövetek helyreállítását. Az IL-6 fontos gyulladásos mediátor, amely aktiválja a hepatocitákat akut fázisú fehérjék, például szérum amiloid P komponens, szérum amiloid A fehérje és Creactive fehérje (CRP) előállítására. 17,18 Az akut fázisú fehérjék mind az akut, mind a krónikus betegségekben jelen vannak, és számos kutatást végeznek ezeknek a fehérjéknek a tanulmányozására, mint biológiai jelzőkre a sok krónikus betegséghez, például elhízáshoz, cukorbetegséghez és szív- és érrendszeri megbetegedésekhez társuló betegség kockázata szempontjából. Például a krónikusan emelkedett CRP szintek és más gyulladásos markerek előre jelzik a káros kardiovaszkuláris eseményeket és a 2-es típusú cukorbetegséget. 19,20

TNF–? és az IL-6 indukálja az akut fázisú fehérjék, köztük a CRP májtermelését. 21 A TNF-a, az IL-6 és a CRP megnövekedett szintje az emberek inzulinrezisztenciájával és elhízásával jár. Állatkísérletek során az étrend által kiváltott súlygyarapodás a zsírszövetben a makrofágok beszivárgásának szignifikáns növekedésével jár, és fokozott gyulladásos citokin expresszióval. Ez a javasolt mechanizmus, amely révén az elhízással kapcsolatos gyulladás anyagcserezavarokhoz, például inzulinrezisztenciához és metabolikus szindrómához vezet. 16.

Úgy gondolják, hogy a zsírszövet a szisztémás IL-6 körülbelül 25% -át termeli, és a kutatások szerint az IL-6 szintek szorosabban korrelálnak az inzulinrezisztencia kialakulásával, mint a TNF-a szintek; TNF–? úgy tűnik, hogy lokálisabban hat, mint az IL-6. A fogyás és az alacsony kalóriatartalmú étrend csökkenti az IL-6 keringését, de ellentmondásos adatok vannak arról, hogy az IL-6 valóban az inzulinrezisztencia kialakulásához vezet-e vagy akadályozza-e. Az IL-6 és az inzulinrezisztencia kapcsolatát vizsgáló vizsgálatok megzavaró változói közé tartoznak az életkor, a nem, a glükóz tolerancia és az elhízás mértéke. Több kutatásra van szükség e kapcsolatok további meghatározásához. Ekkor úgy tűnik, hogy sem a TNF–? önmagában alkalmazott IL-6 sem megfelelő biomarkerek az inzulinrezisztencia vagy a metabolikus szindróma értékelésére. 16.

Az IL-8 egy gyulladáscsökkentő citokin, amely a fehérvérsejtek kemotaxisát indukálja. Az IL-8-t adipociták termelik és szekretálják, az elhízott betegeknél pedig a keringő plazma IL-8-szint emelkedik. 23 A monocita kemoattraktáns protein-1 (MCP-1) egy adipokin, amely monocitákat toboroz a zsírszövetbe való beszivárgáshoz, és ezáltal elősegíti az inzulinrezisztenciához és metabolikus szindrómához vezető gyulladásgátló állapot fenntartását. 24 Néhány tanulmány az MCP-1 megnövekedett keringési szintjét állapította meg elhízott személyek plazmájában. Mások szerint azonban ez a kemokin elsősorban lokálisan hat, gyulladást okozva a zsírszövetben. Az keringő IL-8 és MCP-1 szintek pozitívan korrelálnak a BMI-vel, a WC-vel és a CRP szintjével. 25 Ezeknek a citokineknek biomarkerként való szerepét még vizsgálják.

KÖVETKEZTETÉS

Az elhízás jelentős közegészségügyi problémát jelent, és számos egészségügyi állapot ismert kockázati tényezője. Az elhízás mögöttes patofiziológiája az immun- és gyulladásos folyamatok komplex kölcsönhatásához kapcsolódik. Az elhízással járó krónikus gyulladásos folyamatok hasonlóak a parodontitisben fellépőkhöz. A cikk második része az elhízás és a parodontális betegségek kapcsolatát tárja fel.

Felhasználónév/beiratkozási kulcs: Colgate0309
Jelszó: elhízás gyulladás

HIVATKOZÁSOK

  1. Egészségügyi Világszervezet. Műszaki jelentéssorozat 894. Elhízás: a globális járvány megelőzése és kezelése. Elérhető: http://whqlibdoc.who.int/trs/WHO_TRS_894_(part1).pdf. Hozzáférés: 2009. február 12.
  2. James PT, Leach R, Kalamara E és mtsai. Az elhízás világméretű járványa. Obes Res. 2001; 9 (4. kiegészítés): 228S-233S.
  3. Barness LA, Opitz JM, Gilbert-Barness E. Elhízás: genetikai, molekuláris és környezeti szempontok. Am J Med Genet A. 2007; 143A: 3016-3034.
  4. Országos Szív-, Tüdő- és Vérintézet. Klinikai irányelvek a túlsúly és az elhízás felnőttek azonosítására, értékelésére és kezelésére. Elérhető: www.nhlbi.nih.gov/guidelines/obesity/. Hozzáférés: 2009. február 12.
  5. Haslam DW, James WP. Elhízottság. Gerely. 2005; 366: 1197-1209.
  6. A túlsúly és az elhízás felnőttek azonosítására, értékelésére és kezelésére vonatkozó klinikai irányelvek összefoglalása. Arch Intern Med. 1998; 158: 1855-1867.
  7. Testtömeg-index kalkulátor. Elérhető: www.cdc.gov/healthyweight/assessing/bmi/adult_bmi/index.html. Hozzáférés: 2009. február 11.
  8. Pischon N, Heng N, Bernimoulin JP és mtsai. Elhízás, gyulladás és parodontális betegség. J Dent Res. 2007; 86: 400-409.
  9. Uwaifo GI, Arioglu E. Elhízás. Elérhető: http://emedicine.medscape.com/article/123702-overview. Hozzáférés: 2009. február 12.
  10. Gallagher D, Visser M, Sepúlveda D és mtsai. Mennyire hasznos a BMI a testzsír összehasonlításában az életkor, a nem és az etnikai csoportok között? Am J Epidemiol. 1996; 143: 228–239.
  11. Prentice AM, Jebb SA. A testtömeg-indexen túl. Obes Rev. 2001; 2: 141–147.
  12. Mei Z, Grummer-Strawn LM, Pietrobelli A és mtsai. A testtömeg-index érvényessége más testösszetétel-szűrő indexekkel összehasonlítva a gyermekek és serdülők testzsírjának értékelésére. Am J Clin Nutr. 2002; 75: 978-985.
  13. Mayo Klinika. Derék kerülete és a derék és a csípő aránya. Elérhető: www.mayoclinic.com/health/waistto-hip-ratio/AN01794. Hozzáférés: 2009. február 11.
  14. Derék és csípő arány számológép. Elérhető: www.bmi-calculator.net/waist-to-hip-ratio-calculator/waist-tohip-ratio-chart.php. Hozzáférés: 2009. február 11.
  15. Han TS, Seidell JC, Currall JE és mtsai. A magasság és az élet hatása a derék kerületére, mint a felnőttek adipozitásának indexe. Int J Obes Relat Metab Disord. 1997; 21: 83-89.
  16. Inadera H. A keringő adipokinszintek hasznossága az elhízással kapcsolatos egészségügyi problémák értékelésében. Int J Med Sci. 2008; 5: 248-262.
  17. Loos BG. A gyulladás szisztémás markerei parodontitisben. J Periodontol. 2005; 76: 2106-2115.
  18. D acél, Whitehead AS. A fő akut fázisú reagensek: C-reaktív fehérje, szérum amiloid P komponens és szérum amiloid A fehérje. Immunol ma. 1994; 15: 81-88.
  19. Rosenson RS, Koenig W. Gyulladásos markerek hasznossága a koszorúér-betegség kezelésében. Am J Cardiol. 2003; 92: 10i-18i.
  20. Pradhan AD, Ridker miniszterelnök. Vajon az ateroszklerózis és a 2-es típusú cukorbetegség közös gyulladásos alapon áll-e? Eur Heart J. 2002; 23: 831-834.
  21. Yudkin JS, Kumari M, Humphries SE, Mohamed-Ali V. Gyulladás, elhízás, stressz és szívkoszorúér-betegség: az interleukin-6 a kapcsolat? Atherosclerosis. 2000; 148: 209-214.
  22. Kern PA, Ranganathan S, Li C és mtsai. A zsírszöveti tumor nekrózis faktora és az interleukin-6 expresszió az emberi elhízásban és inzulinrezisztenciában. Am J Physiol Endocrinol Metab. 2001; 280: E745-E751.
  23. Straczkowski M, Dzienis-Straczkowska S, Stêpieñ A és mtsai. Az interleukin-8 plazmakoncentrációja megnövekszik elhízott egyéneknél, és összefüggésben van a zsírtömeggel és a tumor nekrózis faktor-alfa rendszerrel. J Clin Endocrinol Metab. 2002; 87: 4602-4606.
  24. Dahlman I, Kaaman M, Olsson T és mtsai. A monocita kemoattraktáns 1 egyedülálló szerepe a kemokinek között elhízott alanyok zsírszövetében. J Clin Endocrinol Metab. 2005; 90: 5834-5840. Epub 2005 augusztus 9.
  25. Kim CS, Park HS, Kawada T és mtsai. Az MCP-1 és az IL-8 keringési szintje magas elhízott személyekben megemelkedik, és összefügg az elhízással kapcsolatos paraméterekkel. Int J Obes (Lond). 2006; 30: 1347-1355. Epub 2006 márc. 14.

A foghigiéné dimenzióiból. 2009. március; 7 (3): 24-27.