Az elhízási paradoxon bizonyítéka a 2-es típusú cukorbetegségben

Seung Jin Han

1 Endokrinológiai és Metabolizmus Tanszék, Ajou Egyetem Orvostudományi Kar, Suwon, Korea.

Edward J. Boyko

2 Seattle epidemiológiai kutatási és információs központ, VA Puget Sound Egészségügyi Rendszer, Seattle, WA, USA.

Absztrakt

Bár a túlsúly/az elhízás a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának fő kockázati tényezője, egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a túlsúlyos vagy elhízott, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek alacsonyabb halálozást tapasztalnak, mint a normál testsúlyú betegek. Ez a paradox megállapítás, amelyet „elhízási paradoxonnak” neveznek, más krónikus betegségekben fordul elő, és a 2-es típusú diabetes mellitus különösen zavarba ejtő, tekintettel arra, hogy az életmódbeli beavatkozás, amelynek egyik célja a súlycsökkentés, fontos jellemzője ennek az állapotnak a kezelésében. Ebben az áttekintésben összefoglaljuk a klinikai és epidemiológiai vizsgálatok eredményeit, amelyek a túlsúly és az elhízás (általában testtömeg-index [BMI] alapján értékelték) és a mortalitás összefüggését vizsgálták a 2-es típusú diabetes mellitusban, és megvitatták az elhízás paradoxonjának lehetséges okait. Arra a következtetésre jutunk, hogy a legtöbb tanulmány bizonyítja az elhízás paradoxonát, de még mindig léteznek fontos ellentmondásos eredmények. Azt is megvizsgáljuk, hogy a potenciális torzítás megmagyarázhatja-e az elhízás paradoxonját a cukorbetegségben, ideértve például a zavaró tényezők jelenlétét, a BMI elhízás indexeként történő alkalmazásából adódó mérési hibát és a fordított okozati összefüggést.

BEVEZETÉS

A túlsúly és az elhízás globális elterjedtsége az elmúlt évtizedekben drámaian megnőtt. Az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint 2014-ben világszerte több mint 1,9 milliárd felnőtt volt túlsúlyos (39%), 25,0–29,9 kg/m 2 testtömeg-index (BMI), és 600 millió felnőtt elhízott (13%) ( BMI ≥30 kg/m 2) [1]. A túlsúly és az elhízás olyan metabolikus betegségek kialakulásának megállapított kockázati tényezője, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a diszlipidémia, a szív- és érrendszeri betegségek és bizonyos rákos megbetegedések [2]. Mindazonáltal a túlsúly/elhízás és a halálozás közötti összefüggés továbbra is érdekes, fontos és vitatott terület. Néhány korábbi kutatás U- vagy J-alakú összefüggést mutatott ki a BMI és a halálozás között, alacsonyabb vagy elhízott személyeknél magasabb a halálozás [3,4]. Éppen ellenkezőleg, más kutatások áttekintése kimutatta, hogy a magasabb BMI-vel rendelkező felnőttek alacsonyabb mortalitással rendelkeznek, mint a karcsúbb személyek, a különféle klinikai állapotú populáció-alapú mintákban [5,6]. A túlsúlyos és elhízott személyeknél tapasztalt alacsonyabb mortalitás paradoxont jelent, mivel a nagyobb adipozitás a rövidebb élettartammal járó többszörös krónikus állapotok, és különösen a 2-es típusú diabetes mellitus magasabb kockázatával jár.

A CUKORBETEGESZTÉSI PARADOX TÁMOGATÁSÁT KLINIKAI VIZSGÁLATOK

17 olyan tanulmányt azonosítottunk, amelyek a BMI által meghatározott elhízás és a cukorbetegség mortalitása közötti összefüggést vizsgálták, és több mint 1000 olyan személyt vontak be, akiket több mint 4 évig követtek (1. táblázat). Tizenegy tanulmány kimutatta, hogy a túlsúly vagy az elhízás alacsonyabb halálozási arányhoz kapcsolódott. Négy tanulmány fordított összefüggést jelentett a BMI és a halálozási arány között [12,13,14,15]. A Veterans Affairs orvosi központjaiból származó, cukorbeteg férfiak körében a normál testsúlyú alanyok halálozása magasabb volt, mint a II. Osztályú elhízásnál (BMI ≥35 kg/m 2) [12]. Tseng [13] kimutatta, hogy a BMI fordítottan összefügg a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő tajvani betegek minden okával, valamint a rák vagy a cukorbetegség szövődményeinek halálozásával. Zoppini és mtsai. [16] megállapította, hogy a testtömeg és a halálozás kapcsolata életkor szerint változik. Idősebb, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél (életkor ≥65 év) a legmagasabb BMI-kvartilis (≥29,9 kg/m 2) a legalacsonyabb, minden okból bekövetkező halálozáshoz kapcsolódott. Ezzel szemben a 2) közül szignifikánsan magasabb volt a mortalitás a legalacsonyabb BMI-kvartilisben (≤25,4 kg/m 2) szenvedőkhöz képest.

Asztal 1

StudyStudy typeNépesség/helyNem. a vizsgálat méretérőlEndpointFollow-up, yrBMI a legjobb eredménnyel, kg/m 2 Megállapítások

Kokkinos és mtsai. (2012) [12]	Leendő	Egyesült Államok, férfiak	4,156	Teljes halálozás	7.5	≥25	Fordított asszociáció
Tseng (2013) [13]	Leendő	Tajvan	89,056	Teljes halálozás, rákos vagy nem rákos halálozás	12.	25–29,9	Fordított asszociáció
Jackson és mtsai. (2014) [14]	Leendő	Egyesült Államok	2,035	Teljes halálozás	9.	31.03–54.92	Fordított asszociáció
Thomas és mtsai. (2014) [15]	Visszatekintő	Egyesült Királyság	47,509	Teljes halálozás	5.	≥30	Fordított asszociáció
Zoppini és mtsai. (2003) [16]	Visszatekintő	Olaszország	3,398	Teljes halálozás, CV halálozás, rákos halálozás	10.	Öregség ≥29,9, Fiatal kor 25 kg/m 2 (soha nem dohányzik)

BMI, testtömeg-index; CV, szív- és érrendszeri; DM, diabetes mellitus; PY, személyévek; ÉNy, normál súly; OW, túlsúlyos; OB, elhízott.

KLINIKAI VIZSGÁLATOK A CUKORBETEGESZTÉSI PARADOX ELLEN

LEHETSÉGES MAGYARÁZATOK A CUKORBETEGESZTŐSÉGES PARADOX

Az epidemiológiai és klinikai kutatások során megfigyelt asszociációk ok-okozati összefüggésekből fakadhatnak, de számos más okból is. További lehetséges mechanizmusokat tárunk fel, amelyek megmagyarázzák az elhízás paradoxonát a cukorbetegségben, összpontosítva a tanulmány tervezésének korlátaira, a BMI érvényességére, mint az adipozitás mutatójára, és a BMI értékére, hogy tükrözze a testösszetétel egyéb fontos jellemzőit.

Korábbi epidemiológiai vizsgálatok korlátai

A megfigyelési kutatások eltérő eredményei gyakran a népesség különbségeinek, a tanulmányok tervezési kérdéseinek és az elfogultság csökkentésére és/vagy ellenőrzésére tett intézkedéseknek tulajdoníthatók. Az elhízási paradoxon megértéséhez kapcsolódó konkrét kérdéseket az 1. ábra mutatja be, és az alábbiakban tárgyaljuk.