Az elhízás-járvány túl sok gondolkodási teret jelent a British Journal of Sports Medicine

Az elhízás az Egyesült Államokban elérte a járvány mértékét, és globális járvánnyal fenyeget. Az 1980-as és 1990-es években az elhízás riasztóan növekszik szerte a világon. 1 Nagy-Britanniában 1980 és 1991 között az elhízás előfordulása megduplázódott és folyamatosan növekszik. 2 Csak Angliában évente 30 000 haláleset fordul elő, és az NHS évente 500 millió fontot (kb. 700 eurót) költ a kezelésre. 3 A gyermekkori elhízás is drámai módon emelkedett az elmúlt 20 évben. 4 Mint a felnőtteknél, a gyermekkori elhízás is hiperinsulinaemiát, magas vérnyomást, dislipidaemiát és fokozott endothel diszfunkciót okoz. 5, 6 Az „inzulinrezisztencia-szindrómát” 5, 7 éves és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekeknél azonosították, amelyek valaha serdülőkorban gyakorlatilag nem voltak jelen, ma az észak-amerikai gyermekeknél a cukorbetegség új diagnózisainak csaknem a felét teszi ki. 8 Ez baljóslatú, figyelembe véve a 2-es típusú cukorbetegség makrovaszkuláris (szívbetegség, stroke) és mikrovaszkuláris (vakság, veseelégtelenség, neurológiai szövődmények) következményeit.

Az elhízást nagyon nehéz kezelni, és a „normális” súly fenntartása a felesleg elvesztése után hosszú távon szinte lehetetlen. Ötéves testsúlycsökkentést vizsgáló 29 vizsgálat metaanalízise azt jelentette, hogy az elhízott egyének csak 3 kg súlycsökkenést tartottak fenn (ami a kezdeti testsúly alatt 3% -kal alacsonyabb arányt jelent) ebben az időszakban. 9 A súlycsökkentő beavatkozások sikere alacsony, ezért olyan politikákra és beavatkozásokra van szükség, amelyek az elhízás megelőzésére összpontosítanak. A lehetséges szakpolitikai és ellenőrzési stratégiákat az alábbiakban ismertetjük, és néhány ajánlást megvitatunk. Ez a cikk szelektív, és inkább gondolkodásra és vitára ösztönöz, mintsem végleges következtetések levonására.

AZ OBESEOGÉN KÖRNYEZET

Battle és Brownell 10 azt írta: „nehéz elképzelni a nálunk [USA] -nál hatékonyabb környezetet az elhízás előidézésére”. Az elhízás növekedése sokféle környezeti tényezőhöz kapcsolódik, amelyek ösztönzik a pozitív energiaegyensúlyt. Egy olyan környezetben, ahol az élelmiszer-hozzáférés korlátlan, a testsúly fenntartása elsősorban az élelmiszer-bevitel szabályozásával valósul meg. Az elhízás tehát a környezetünkhöz való fiziológiai alkalmazkodásnak tekinthető. Az elhízás alapvető oka, hogy viszonylag kis számú, speciális anyagcserezavarral küzdő embertől eltekintve túl sok ételt fogyaszt a fizikai aktivitás szintjéhez képest, vagyis az energiafogyasztás meghaladja az összes energiafelhasználást. Például a napi csak 500 kJ (120 kcal) pozitív energiamérleg - vagyis egy kis csokoládé - 50 kg-os testtömeg-növekedést eredményezne 10 év alatt. Bármely tényező, amely növeli az energiafogyasztást és/vagy csökkenti az energiafelhasználást, akár naponta kis mértékben is, hosszú távon súlygyarapodást és esetleg elhízást eredményez.

"Az élelmiszerek nagyobb megfizethetősége szintén hozzájárult a túlzott energiafogyasztáshoz."

Az élelmiszer-előállításra, a reklámozásra, a promócióra, az árképzésre és a magas zsírtartalmú „gyorsétterem” vagy a magas cukortartalmú ételek rendelkezésre állása olyan tényezők, amelyek hozzájárultak az elhízás növekedéséhez. A brit közös agrárpolitikában az elmúlt 50 évben bekövetkezett változások intenzívebb gazdálkodási módszereket eredményeztek annak érdekében, hogy rengeteg olcsó ételt biztosítsanak a tömegek számára. Az élelmiszerek nagyobb megfizethetősége szintén hozzájárult a többlet energiafogyasztáshoz. Manapság szinte mindenhol sokféle, viszonylag olcsó, nagyon ízletes étel kapható. Már nem kell napunk nagy részét vadászattal és élelemgyűjtéssel tölteni, mint hajdan őseink; ehelyett a helyi sarok elvihetőbe, gyorsétterembe vagy szupermarketbe vezethetünk.

A „mérgező” környezet, amelyben élünk, elősegíti az elhízást azáltal, hogy gyakoribb lehetőségeket kínál a felesleges mennyiségű étel fogyasztására. Az adagok mérete megnőtt, és széles körben értékesítik a „king size”, előre csomagolt, fogyasztásra kész snackeket. A 20. század elején például a Coca Cola-t 6,5 uncia palackokban adták el, manapság azonban 20 vagy 32 oz-os palackokban, egyedi fogyasztásra. 11 A nagyméretű csokoládé és a chips chips nagyobb adagok fogyasztását ösztönzi, és ezáltal a fogyasztók úgy gondolják, hogy a termék ára egy adott összegnél alacsonyabb. 12 Az energiasűrű élelmiszerek fokozott hozzáférhetőségével (és nagyobb adagmérettel) együtt drámai módon megnőtt az olyan üzeneteknek való kitettség, amelyek ösztönzik az adott élelmiszer-fogyasztást. Az előre csomagolt, kész ételeket gyakran a televízió, a videó vagy a számítógép előtt fogyasztják. Kimutatták, hogy a gyorséttermek és a zsírban/cukorban sűrű ételek televízióban történő reklámozása erősen befolyásolja a nézők ételválasztását, különösen a gyermekek körében. 13 A kiválasztott gyorsétteremeket vagy sűrű cukortartalmú italokat reklámozó 30 másodperces reklámozásnak való kitettség növeli annak valószínűségét, hogy a 3–5 éves gyermekek más hasonló lehetőségek választása mellett választják a hirdetett terméket. 14

Az Egészségügyi Világszervezet, valamint az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet megbízásából egy nemrégiben készített jelentés (2003. március) kimondta, hogy sok krónikus betegségnek tulajdonítható halálesetet elhízás és alacsony fizikai aktivitás okoz, ami megelőzhető az „energiasűrű” ételek fogyasztásának korlátozásával. és „cukorral édesített üdítők”. 15 Jelentésük kritizálja az élelmiszeripart, mert agresszíven forgalmazza az energiasűrű, mikrotápanyagokban szegény ételeket. A jelentés javasolja az ilyen marketing korlátozását, de nem határozza meg, hogy kinek vagy hogyan kell ezt megtennie.

"A legtöbb foglalkozás napjainkban ülő"

Az élelmiszertermelés és -marketing ezen változásaival együtt a foglalkozással összefüggő fizikai aktivitás alattomos csökkenése van. Számos kézi feladatot automatizált gépek és munkaerő-megtakarító eszközök váltottak fel. Manapság a legtöbb foglalkozás ülőhelyű 16 (1. ábra). Az alacsony fizikai aktivitás az elhízás és más krónikus betegségek fokozott kockázatával jár. 17 A gyaloglás már nem a fő közlekedési módunk, és helyébe a gépkocsi lépett. Ez fontos hatással volt a fizikai aktivitás szintjének csökkentésére a lakosság minden szektorában. A gépjárművek fokozott használata és az urbanizáció a kerékpárhasználat csökkenését eredményezte, mivel a kerékpározás (és gyaloglás) számos belvárosban és közúton nem biztonságos.

A munkaerő százalékos aránya foglalkozási tevékenység szerint.

Az angliai egészségügyi felmérés (1998) kimutatta, hogy Nagy-Britanniában a felnőttek 70-80% -a ülő életet él, 18 és valószínűleg folytatódik az egyre inkább ülő élet tendenciája. Az alacsonyabb fizikai aktivitás alacsonyabb napi energiaigénnyel jár, és túlsúlyt és elhízást okoz, hacsak nem megfelelően módosítják az étkezés mennyiségét. Egy tipikus gyorsételes sajtburger, chips, cukros ital és desszert körülbelül 2200 kcal (9200 kJ), 19 ami mérföldenként kb. 85 kcal-nál megköveteli, hogy az ember kb. . Figyelembe véve, hogy a brit lakosság többsége nem is jár napi 1 „gyors” mérföldnek megfelelő összeggel, aligha meglepő, hogy nemzetként egyre hízlalunk.

Nagyon valószínűtlen, hogy sikeresek leszünk a mozgásszegény életmód megváltoztatásában, csupán azáltal, hogy az embereket arra ösztönözzük, hogy fizikailag aktívabbak legyenek - túl sok akadály áll fenn (televízió, elektronikus számítógépes játékok és technológiai fejlődés). Az sem valószínű, hogy az étkezési szokások viselkedésének megváltoztatására irányuló beavatkozások sikeresek lesznek, mivel az emberi élettani és pszichológiai mechanizmusok, amelyek védenek a testtömeg-gyarapodás ellen, amikor az étel annyira bőséges.

Számos másik szerző stratégiákat javasolt az elhízás megelőzésére, de egyik sem a radikális politikai változtatás mellett döntött. 20–22 A pozitív energiamérleg alapvető problémájának megoldásához radikális változásokra van szükség társadalmunkban és a környezetünkben, amelyben élünk, és amelyek arra kényszerítik az embereket, hogy megváltoztassák étkezési szokásaikat. Az ajánlások összefoglalását az 1. táblázat sorolja fel, amelyeket az alábbiakban tárgyalunk.

Szakpolitikai ajánlások és környezeti stratégiák

A KIVÁLASZTOTT ÉLELMISZEREK HIRDETÉSÉNEK ÉS ADÓZÁSÁNAK TÁMOGATÁSA

Felvetődött, hogy a közlekedés (főleg a személygépkocsik) használatával kapcsolatos társadalmi normákat hasonló módon lehet megkérdőjelezni, ahogyan az elmúlt 50 évben megváltozott a dohányzással kapcsolatos attitűd. Mindell 23 kijelentette, hogy értékes tanulságokat lehet levonni a dohányzás-ellenőrzési tevékenységekből. Nincs is oka annak, hogy ezeket az elveket ne lehetne alkalmazni az élelmiszer-fogyasztás szabályozására és ellenőrzésére. A „snack” és az egészségtelen élelmiszerek gyártásának megadóztatása alacsony költségű stratégia, amely csökkentheti a fogyasztást alacsony társadalmi-gazdasági csoportokban, ahol az elhízás a legelterjedtebb. 24 A kiválasztott energiasűrű élelmiszerek után kivetett adók felhasználhatók más egészségesebb termékek, például gyümölcs és zöldség támogatására.

A dohányipar viszonylagos sikere és reakciója az ellenőrzési stratégiákra lakmusztesztként szolgálhat egy ilyen beavatkozás potenciális hatékonyságához. Ma már több mint 100 nemzet korlátozza bizonyos mértékig a dohányreklámot, 25 pedig néhány a dohányreklám kivételével teljes tilalmat vezetett be (Új-Zéland, Nagy-Britannia és Kanada). A nyilvános helyeken történő dohányzást mostanra betiltották az Egyesült Államokban, New Yorkban. Az elmúlt évtizedekben a dohányzás visszaszorításában elért eredmények jelentősen hozzájárultak a dohányzás társadalmi elfogadásához. A dohányiparral szembeni jogi lépések elősegítették eddig áthatolhatatlan védőfaluk lebontását. Nincs oka annak, hogy ez az élelmiszeripar számára nem így lenne, ha van politikai akarat és pénzügyi elkötelezettség. Bár sokan visszahúzódhatnak az élelmiszer-adózás és -ellenőrzés gondolatától, a dohánypéldák azt mutatják, hogy a közvélemény ellenállása idővel sikeresen leküzdhető. Az ócska étel ugyanúgy nem okoz függőséget, mint a dohány, de a súly, ha egyszer megnőtt, nagyon nehéz hosszú távon elveszíteni. Ha egy elhízott fiatalnak cukorbetegsége lesz, soha nem fog teljesen megszabadulni a betegségtől - ami azt állíthatja, sokkal visszafordíthatatlanabb, mint a dohányzás függősége.

A porció ellenőrzése és arányosítása

A második világháború idején (1939–1945) a brit kormány minden háztartásban bevezette az „étkezési rendszert”. Minden személynek havonta több pontot adtak, és bizonyos élelmiszereket, például húst, halat, kekszet, cukrot, zsírokat és teát adagoltak. 26 Minden felnőtt összesen 16 pontot kapott havonta, és kiválaszthatta, hogyan költse el ezeket a pontokat. Különleges kiegészítőket bocsátottak rendelkezésre kisgyermekek, terhes nők és bizonyos betegségekben szenvedők számára. A háborús élelmiszerhiány és a kormány irányelvei különböző étkezési szokások elfogadására kényszerítették az embereket; az emberek lényegesen kevesebb húst, tojást és cukrot ettek, mint manapság 27 (2. táblázat).

Példa egy tipikus heti étkezési támogatásra egy felnőtt számára a második világháború idején 27 a 2001-es átlaghoz képest 28

A háború alatt rendelkezésre álló mennyiségek a mai fogyasztási normák szerint csekélynek tűnnek, a háborús években azonban nagyon kevés civil táplálkozott alultápláltsággal. 28 1940 júliusában teljes tilalmat szabtak a jeges sütemények készítésére vagy értékesítésére, és az édességek osztályozása 1942. július 26-án kezdődött. Az osztályozást Nagy-Britanniában 14 évig érvényesítették, és a háború befejezése után is folytatták, amikor a hús végül elsorvadt. 1954 júniusában a benzint is adagolták, így az emberek felhagytak az autók használatával és vásárlásával, és a tömegközlekedés korlátozott volt. Érdekes módon azokban az években, amikor a normálást betartották, az elhízás elterjedtsége elhanyagolható volt az Egyesült Királyságban. Bár ebben az időszakban nincsenek testtömeg-index értékek, rendelkezésre állnak az átlagos magasság- és súlystatisztikák (bár korlátozottak). 17 A 2. ábra azt mutatja be, hogy az 1950-es évek óta hogyan nőtt az elhízás gyakorisága.

Az elhízás prevalenciájának változásai. BMI, testtömeg-index (kg/m 2).

Nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben valamilyen élelmiszer-adagolásra és adagméret-szabályozásra lehet szükség, ha az elhízás drámai növekedése folytatódik. Ezt a szupermarketeken keresztül lehetne elérni, mivel a legtöbb ételt, amelyet otthon fogyasztunk, viszonylag kevés élelmiszer-üzletben vásárolják meg. Valamennyi nagy szupermarket tételenként lebontja az áruk átvételéig vásárolt árukat. Elméletileg meg lehet becsülni az ember havi átlagos élelmiszer-fogyasztásának nagy részét.

KÖVETKEZTETÉS

Az elhízást gyakorlatilag lehetetlen kezelni hagyományos módszerekkel, ezért erőfeszítéseket kell tenni a megelőzésre. A társadalmi attitűd megváltoztatása és a társadalmi normák megkérdőjelezése érdekében a kormányoknak radikális politikai változásokat kell végrehajtaniuk, amelyek olyan környezetet érvényesítenek, amelyben az élelmiszer-termelést, -marketinget és -fogyasztást ellenőrzik. Az életmóddal kapcsolatos döntéseket az egyének hozzák meg, de annak a környezetnek, amelyben működnek, támogatnia kell a viselkedésváltozást.

Sikeres politikákat és környezetvédelmi intézkedéseket vezettünk be (majdnem) füstmentes, tisztább levegő, tisztább víz és közegészségügyi rendszerek biztosítására. Itt az ideje, hogy olyan politikákat és intézkedéseket hozzunk, amelyek egészségesebb környezetet biztosítanak számunkra az élelmiszer-fogyasztáshoz, és megakadályozzák a mindennapi alattomos ételfelesleget, amely túlsúlyhoz és elhízáshoz vezet.