Az elhízásnak tulajdonítható halálozások megbecsülése az Egyesült Államokban

Közreműködők K. M. Flegal és D. F. Williamson megalkotta a tanulmányt. K. M. Flegal írta a cikk első tervezetét. Minden szerző részt vett a cikk kritikai áttekintésében és átdolgozásában a szellemi tartalom szempontjából.

Az emberi résztvevők védelme Ebben a vizsgálatban nem vettek részt emberi résztvevőket, és nem volt szükség jóváhagyásra.

Absztrakt

Az elhízásnak tulajdonítható halálozások becslése az Egyesült Államokban az elhízással járó halálozás relatív kockázatának epidemiológiai kohorszainak becsléseire támaszkodik. Ezek a relatív kockázatbecslések azonban nem feltétlenül megfelelőek az Egyesült Államok teljes népessége számára, részben a kiindulási állapot állapotának ellenőrzésére szolgáló kirekesztések és az idősebb felnőttek kirekesztettsége vagy alulreprezentáltsága miatt.

A legtöbb haláleset idősebb felnőtteknél fordul elő; Az elhízásnak tulajdonítható halálozások becslése nagymértékben változhat, attól függően, hogy milyen feltételezések vonatkoznak az elhízással az idősek körében bekövetkező halálozás relatív kockázataira. Így nehéz lehet megfelelő pontossággal és pontossággal megbecsülni az elhízásnak tulajdonítható haláleseteket. Sürgetjük a statisztika becsléséhez szükséges adatok és módszerek fejlesztését.

Az elhízás növekvő gyakorisága az elmúlt 2 évtizedben jelentős aggodalmakat váltott ki egészségügyi terheivel kapcsolatban. A tudományos és laikus irodalomban gyakran elhangzik, hogy az elhízás évente körülbelül 300 000 halálesetet okoz az Egyesült Államokban. 1–5 Felvetődött, hogy az elhízás a dohányzás mögött második helyen áll, mint megelőzhető halálok. 1, 3

Az epidemiológusok valószínűségi becsléseket készítenek az elhízásnak tulajdonítható halálozási kockázatokról. Megfigyelési prospektív kohorszvizsgálatok becsülik az elhízással járó halálozás relatív kockázatát azáltal, hogy összehasonlítják az elhízott csoportban a halálozási arányt a nem elhízott referenciacsoport halálozási arányával. Az elhízott csoportban a túlzott halálozás az elhízásnak tulajdonítható. Az elhízást általában 30 vagy annál magasabb BMI-ként határozzák meg, bár a BMI különféle kategóriái alkalmazhatók.

Az elhízás prevalenciájának becslése és az elhízással járó halálozás relatív kockázatának becslésével egyesítve a populáció tulajdonítható hányada (PAF) - vagyis az elhízásnak tulajdonítható halálozások aránya a populációban - kiszámítható a képlettel

(1)	PAF = P (E) × (RR - 1)/[1 + P (E) × (RR - 1)]

ahol P (E) az expozíció prevalenciája (ebben az esetben az elhízás) és az RR az elhízással összefüggő nem korrigált relatív halálozási kockázat. 7 Ezután kiszámítják a populációban az elhízásnak tulajdonítható halálozások számát egy meghatározott időszakban, megszorozva a népesség tulajdonítható hányadát az adott időszakban a népességben bekövetkezett halálozások teljes számával. A BMI finomabb kategóriáira történő felosztás és a relatív kockázat becslésének összetettebb módszerei alkalmazhatók, de az általános elvek változatlanok.

Az elhízásnak tulajdonítható éves halálozások becsléséhez az Egyesült Államok lakosságában információkat kell megadni az adott évben bekövetkezett halálozások számáról, az elhízás elterjedtségéről és az elhízással járó halálozás relatív kockázatáról az USA lakosságában. A halálozások teljes számát az Egyesült Államok létfontosságú statisztikai adatai alapján lehet meghatározni. Az elhízás elterjedtsége a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) adatai alapján becsülhető meg, 9 legalábbis a civil nem intézményesített népesség esetében. A bizonytalanság legfőbb forrása az Egyesült Államok lakosságát érintő megfelelő relatív kockázatok megválasztásában merül fel.

Az elhízás és a mortalitás epidemiológiai tanulmányainak többsége megkísérli elkülöníteni az elhízás hatásait azáltal, hogy kontrollálja a dohányzás és az alapállapot halálozásra gyakorolt hatását. Az ilyen tanulmányok gyakran kizárják azokat a haláleseteket, amelyek a követési periódus elején fordulnak elő, és amelyekről feltételezhető, hogy a betegség már meglévő betegségek miatt következik be, és kizárják azokat a résztvevőket, akiknek a kiindulási állapotban speciális egészségügyi állapota van. 5, 10–12 A legtöbb tanulmány kizárja az elemzésből azokat, akiknek alapállapotában olyan állapotok vannak, mint a szívbetegség vagy a rák, és gyakran kizárják a jelenlegi dohányzókat és néha a korábbi dohányzókat. Sok tanulmány, ideértve az NHANES I és II-t is, kizárja a mintaválasztásból azokat az embereket, akik kórházban vannak, idősek otthonában vannak, vagy akik idősebbek egy meghatározott életkornál. Az epidemiológiai vizsgálatokból kizárt személyek gyakran azok, akiknél a halálozás kockázata a legmagasabb, és azok is, akik az elhízással nem összefüggő tényezők miatt halnak meg leginkább.

Ironikus módon az egészségi állapot, mint az elhízás és a halálozás közötti összefüggés megalapozójának ellenőrzésére irányuló erőfeszítések ellentmondanak az Egyesült Államokban az elhízásnak tulajdonítható halálozások számának becslésének egyik kulcsfontosságú feltételezésével: hogy az elhízás mortalitási relatív kockázata megfelelő becslés a teljes Amerikai lakosság. A legmagasabb halálos kockázatú személyek kizárása megfelelő lehet az elhízás mortalitási relatív kockázatának belsőleg érvényes becsléséhez egyébként egészséges személyek. Az ilyen kizárások azonban az elhízáshoz kapcsolódó relatív kockázat becsléseit eredményezik, amelyek csak a népesség egy alcsoportjára vonatkoznak, és nem feltétlenül extrapolálhatók a teljes populáció halálozására.

Az empirikus adatok arra utalnak, hogy az ilyen kizárások nettó hatása megváltoztathatja az elhízottak halálozásának látszólagos relatív kockázatát. Például az Ápolók Egészségügyi Tanulmányban az elhízottak életkorral korrigált relatív halálozási kockázata (BMI = 29,0–31,9), szemben a 19-nél kisebb BMI-vel rendelkezőkkel, a teljes vizsgálati mintában 1,1 volt, de a jelenlegi és a korábbi dohányosokat kizárták, a relatív kockázat 1,8-ra emelkedett. 10 Hasonlóan a II. Rákmegelőzési Tanulmányban „az elsődleges elemzéseket olyan alanyokra korlátozzák, akik soha nem dohányoztak, és akiknek a kórelőzményében nem volt betegség a beiratkozáskor. . . növelte a [halál] kockázatát a nehéz személyek körében. ” 11 (p1103) A kizárások a minta mortalitási tapasztalatait eltérhet a populáció mortalitási tapasztalataitól is. Például az Egészségügyi szakemberek utólagos tanulmányában a kizárások után a vizsgálati mintában szereplő halálozásoknak csak 18% -a szív- és érrendszeri betegségnek tulajdonítható, bár országosan a halálozások mintegy 40% -a szív- és érrendszeri betegségnek tulajdonítható. 12.

A legtöbb haláleset felnőtteknél idősebb embereknél fordul elő. Amint az 1. táblázat mutatja, az 1991-ben 25 éves és idősebb amerikai felnőttek több mint 2 millió halálesete közül körülbelül 1,6 millió haláleset történt 65 éves és idősebb emberek között. Ez az összes halálozás 75% -át jelenti a felnőttek körében. Majdnem 800 000 haláleset, a felnőttek összes halálozásának 37,5% -a 80 éves és idősebbekben történt. 8 Az időskorúak körében bekövetkező halálozások nagy száma miatt az időskorúakra vonatkozó relatív kockázatok becslései nagy hatással lesznek az elhízással összefüggő halálozások számára.

Az elhízás életkor-specifikus halálozási relatív kockázatait vizsgáló tanulmányok általában azt találták, hogy a relatív kockázatok az életkor növekedésével csökkennek. 11, 12, 14–17. Például a kiindulási alapon 74 éves korú, civil, nem intézményesült USA-beli felnőttek országosan reprezentatív csoportjában Davis és munkatársai 14 azt találták, hogy a 45–54, 55–64 és 65–74 éves nők esetében évben az elhízás relatív kockázata 2,0, 1,6 és 0,9 volt. A férfiak relatív kockázata 1,4, 1,2 és 1,1 volt. Egy nemrégiben végzett szisztematikus áttekintés 18 megállapította, hogy az idős emberek testtömegére és halálozására vonatkozó 7 prospektív vizsgálatból, amelyek megfeleltek a meghatározott felülvizsgálati kritériumoknak, csak kettő mutatott pozitív összefüggést a minden ok okozta halálozás és a BMI között, és ezek közül 2, 1 nem talált összefüggést a 75 éves és idősebbek. A másik 5 tanulmány nem talált asszociációt vagy szignifikáns negatív asszociációt. Számos más tanulmány azt sugallja, hogy a magas testtömeg nem lehet fontos káros prognosztikai tényező az idősek halálozásában. 19–33

Bár az elhízással járó relatív kockázat megfigyelt csökkenésének okai idősebb korban nem ismertek, felvetették, hogy idős korban az elhízás protektív hatása ellensúlyozhat bizonyos negatív hatásokat. Az elhízás potenciális védőhatásai közé tartozik a nagyobb táplálék-tartalék stressz idején, az esés okozta sérülések alacsonyabb aránya és az osteoporosis alacsonyabb aránya. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy az idős korban bekövetkező fogyás elfedi az elhízás életre szóló kockázatait. Mivel sok tanulmány önmagában a megnövekedett mortalitással jár, a súlyváltozás hatásait nehéz elkülöníteni a korábbi súly hatásaitól. Azonban a kiindulási 65–100 éves korcsoportban, azok kizárása után, akik 50 éves koruk óta testsúlyuk 10% -át vagy annál többet vesztettek, továbbra sem volt összefüggés a magas BMI és a halálozás között. 19 Ez nem tulajdonítható a fogyás maszkoló hatásának, mivel a fogyók nem kerültek ki.

Allison és munkatársai 5 becsülték az elhízásnak tulajdonítható halálozások számát az Egyesült Államokban 6 nagy prospektív kohorszvizsgálat adatai alapján. Minden kohorszra becsülték az általános halálozási relatív kockázatot (kockázati arányt), korhoz, nemhez és dohányzáshoz igazítva. Azt állították, hogy ha a kohorsz az életkorok keresztmetszetét tartalmazná, ezek a kiigazított kockázatok ugyanannyi felelős halálozást eredményeznének, mint amennyi a relatív kockázatok és a hozzárendelhető hányadok egyes korcsoportok számára történő külön kiszámításával és a korcsoportok közötti összesítéssel származna. Az elhízásnak tulajdonítható halálozások kiszámításának ez a megközelítése azonban nem tette lehetővé teljes mértékben az életkort zavaróként (mind a halandósággal, mind az elhízással összefüggésben) vagy hatásmódosítóként (a relatív kockázat az életkor függvényében változik), 7, 34, 35, és így nem valószínű, hogy megfelelően figyelembe veszi az életkornak az elhízás halálozási relatív kockázatára gyakorolt különböző hatásait.

A különféle relatív kockázatok potenciális hatásának bemutatására az elhízásnak tulajdonítható halálozások becslésében az Egyesült Államokban 3 korcsoportot (25–64, 65–79 és ≥80 év) használtunk, és levezettük a halálozások számát és az elhalálozások gyakoriságát. elhízás (BMI ≥ 30) minden korcsoporton belül, az Egyesült Államok 1991. évi életrajzi adatainak és az elhízásról szóló NHANES III adatok felhasználásával, az 1. táblázatban bemutatva. Az „idősebb idősek” - akik 80 évesek és idősebbek - a népesség viszonylag kis hányadát képviselik (5 a korrigált relatív kockázatok a 30-as vagy annál magasabb BMI mellett, az alacsonyabb BMI-hez képest 1,38 és 1,58 között voltak, amikor a referencia kategória a BMI értéke 30-nál kisebb volt, és 1,41-től 1,60-ig, amikor a referencia-kategória 25-nél kisebb BMI volt.) A populáció tulajdonítható frakciójának fentebb, az „Epidemiológiai megközelítés” részben bemutatott képletet használtuk, kiszámítva az elhullások számát. elhízás minden korcsoporton belül, és összesítette az eredményeket az életkor felett. Ez a megközelítés lehetővé teszi a zavarást és a hatás módosítását korcsoportonként. 34

Fontos korlátokat azonosítottunk az adatokban, amelyek jelenleg rendelkezésre állnak annak érdekében, hogy megbecsüljék az elhízásnak tulajdonítható halálozások számát az Egyesült Államokban. Vizsgálatunk azt sugallja, hogy az elhízás epidemiológiájáról és különösen az életkornak az elhízással járó halálozási kockázatokra gyakorolt jelenlegi ismerete alapján nehéz lehet pontos és pontos becsléseket kidolgozni. Óvatosan sürgetjük az elhízásnak tulajdonítható halálozások számának jelenlegi becsléseit, és arra is ösztönözzük a kutatókat, hogy fordítsanak nagyobb erőfeszítéseket a fontos közegészségügyi statisztika becslésére használt adatok és módszerek javítására.