A biológiáról

ellen

A korai életkori táplálkozás mélyen befolyásolhatja a fejlődést a génexpresszió szabályozásán keresztül, még akkor is, ha a DNS nem változik. Ebben a blogban a birminghami Alabamai Egyetem kutatócsoportja összefoglalja annak bizonyítékát, hogy az „epigenetikai étrend” segíthet megvédeni a környezeti szennyezés káros hatásaitól a méhen belül és a születés után.

A korai életkori étrendi táplálkozás mélyen befolyásolhatja az egyéni fejlődési sorsot és a betegségek megelőzését. Például a méhpempő hiánya meghatározza, hogy a nőstény mézelő méhek lárvái nővérné fejlődnek-e (zselé jelenléte) vagy steril dolgozóvá (zselé hiánya). A Klinikai epigenetika szaklapban megjelent nemrégiben készült cikkben beszámoltunk a speciális étrendek fontos szerepéről a környezeti szennyezés okozta genetikai/epigenetikai rendellenességek védelmében a génexpresszió szabályozása révén, még akkor is, ha a DNS nem változik.

Az epigenetika lehet az egyik legfontosabb molekuláris mechanizmus, amely összeköti a környezeti stimulációt, a magzati programozást és a felnőttkori fenotípust.

Epigenetika és szennyezés

Az epigenetika a molekuláris biológia központi dogmájának további fontos szempontja, és tükrözi a genom és a környezet kölcsönhatásait. Az epigenetikai változások a mögöttes DNS-szekvencia megváltozása nélkül befolyásolják a génexpressziót. Az epigenom a genom összes epigenetikus módosításának teljes leírására utal, amelyek között a legfontosabb a DNS-metiláció és a hiszton-módosítás.

Az emlős epigenomjának két fő eliminációs és rekonstrukciós ciklusa van, beleértve a gametogenezis és a korai embriogenezis periódusait, amelyek során az epigenom érzékeny a környezeti tényezőkre (lásd az alábbi ábrát).

A környezeti szennyezések, beleértve a környezeti levegő szennyezését (pl. Részecskék, dohányzás, policiklusos aromás szénhidrogének), hormonokat bontó vegyi anyagok (pl. Biszfenol A, vinklozolin, perzisztens szerves szennyező anyagok) és nehézfémek (pl. Arzén, kadmium, ólom), komolyan befolyásolhatják az emberi egészséget, különösen a prenatális és a korai posztnatális élet során.

Az epigenetika diéta

A Tollefsbol laboratóriuma 2011-ben hozta létre az „epigenetikai étrend” kifejezést. Ez egy olyan bioaktív étrend-vegyület osztályára utal, mint a brokkoliban található izotiocianátok, a szójabab genisteinje, a vörös szőlőben található resveratrol és más általánosan fogyasztott ételek, amelyekről kimutatták, hogy módosítják az epigenómát vezető a jótékony egészségügyi eredményekhez. Az epigenetikai étrend az epigenetikusan módosító enzimek, például a DNS-metil-transzferázok és a hiszton-deacetilázok, valamint bizonyos nem kódoló RNS-ek modulálásával gátolhatja a tumor progresszióját.

A közelmúltbeli cikkünkhöz áttekintettük a legutóbbi fejlett tanulmányokat, amelyek szerint egyes bioaktív vegyületek ellensúlyozhatják vagy csillapíthatják a környezeti szennyezések okozta károsodást az epigenómban. Például a metildonorokkal (például B12-vitaminnal, foláttal, kolinnal és másokkal) és az izoflavongenisteinnel kiegészített étrend-kiegészítés visszafordíthatja a közegészségügyi aggodalomra okot adó hormonbontó vegyi anyag, a biszfenol A által kiváltott epigén rendellenességet. A B-vitaminok megakadályozhatják a levegőszennyezés okozta DNS-metiláció veszteségét. Az étrendi folsav kiegészítés kimutatta, hogy megakadályozza a nehézfémek által okozott káros hatásokat.

Úgy gondoljuk, hogy az epigenetikus szerek potenciálisan alkalmazhatók a környezeti szennyezés okozta epigenomikus hibák ellensúlyozására. Cikkünkben figyelmeztetéseket adunk bizonyos élelmiszerekben előforduló lehetséges környezeti toxinokról és vegyi anyagokról, például a gyümölcsökben (pl. Eper) és a leveles zöldségekben (pl. Spenót) lévő peszticidekről, az élelmiszerek és italok műanyag tartályaiban lévő biszfenol A-ról, a zsíros ételek dioxinjairól, a policiklusos aromás aromákról. szénhidrogének, ha a húst magas hőmérsékleten grillezik vagy füstölik, és bizonyos tenger gyümölcseiben (pl. makréla és kardhal) higany van. Ezek az expozíciók, különösen a korai fejlődés során, az epigenetikus mechanizmusok révén mélyreható hatást gyakorolhatnak a későbbi életkor egészségi állapotára/betegségére a gyermekre.

Az epigenetika lehet az egyik legfontosabb molekuláris mechanizmus, amely összeköti a környezeti stimulációt, a magzati programozást és a felnőttkori fenotípust. Reverzibilis természetüknél fogva az epigenetikai módosítások vonzó terápiás célpontokká válnak.