Diéta és petefészekrák kockázata: esettanulmány-tanulmány Kínában

M Zhang

1 Közegészségügyi Iskola, Curtini Műszaki Egyetem, GPO Box U1987, Perth, WA 6845, Ausztrália

Z Y Yang

2 Nőgyógyászati Onkológiai Osztály, Zhejiang Cancer Hospital, Hangzhou, Kína

C W Binns

1 Közegészségügyi Iskola, Curtini Műszaki Egyetem, GPO Box U1987, Perth, WA 6845, Ausztrália

A H Lee

1 Közegészségügyi Iskola, Curtini Műszaki Egyetem, GPO Box U1987, Perth, WA 6845, Ausztrália

Absztrakt

British Journal of Cancer (2002) 86, 712–717. DOI: 10.1038/sj/bjc/6600085 www.bjcancer.com

A petefészekrák a nőknél a hetedik leggyakoribb rák, és a nőgyógyászati rákok között a vezető halálok (Kristensen és Trope, 1997). Etiológiai tényezőiről azonban keveset tudunk (World Cancer Research Fund, 1997). A petefészekrák kockázatát befolyásoló étrendi tényezők, különösen a zöldségek, gyümölcsök és zsírbevitel javasoltak (Snowdon, 1985; La Vecchia és mtsai, 1987; Shu és mtsai, 1989; Tzonou és mtsai, 1993; Risch és mtsai, 1994; Kushi et al., 1999; Parazzini és mtsai, 2000). Shu és mtsai (1989) Kínában végzett esettanulmány-tanulmányban szignifikáns pozitív dózis-válasz összefüggést találtak az állati eredetű zsírbevitel és a petefészekrák, valamint a zöldségek által kissé védő hatás között. Ennek az eset-kontroll vizsgálatnak az a célja, hogy tovább értékelje az étrendi tényezők és az epitheliális petefészekrák közötti összefüggést, amely az összes petefészek-rosszindulatú daganat több mint 90% -át teszi ki (Cotran és mtsai, 1999).

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Tanulmányterv és résztvevők

Eset-kontroll vizsgálatot végeztek a kínai Hangcsouban, 1999 júliusa és 2000 júniusa között. Kétszázötvenöt kórházi beteget azonosítottak petefészek hámrákban. Az esetek teljes megállapításának biztosítása érdekében a vizsgálat időtartama alatt az összes orvosi nyilvántartást és laboratóriumi patológiai jelentést felülvizsgálták. A kóros diagnózisok a petefészek tumorok nemzetközi szövettani osztályozásán alapultak (Cotran és mtsai, 1999; Underwood, 2000). Összesen 254 beteg vett részt (nem válaszreakció aránya 0,04%). Az esetek felvételi kritériumait 75 évesnél fiatalabb nőkként határozták meg, akik rezidensek voltak (legalább 10 éves lakóhely Zhejiang tartományban), és akiknél az elmúlt 3 évben kórszövettan diagnosztizálták a hám petefészekrákját. Az esetek többsége (75,2%) a diagnózistól számított 12 hónapon belül nemrégiben megkérdezett beteg volt.

Ugyanebben a felvételi időszakban 652 kontrollt is megkérdeztek. Az ellenőrzésekre felvett nőket életkor és földrajzi terület szerint hasonlítottuk össze az esetekkel. A kontrollok kizárási kritériumai a neoplazma, a hosszú távú étrend módosítása vagy a kétoldalú oophorectomia voltak. Összesen 601 nőt toboroztak ugyanabból a kórházból, ahol azonosították az eseteket. A kontroll csoport 340 kórházi látogatóból állt (15 nő elutasította az interjút, a válasz nem volt aránya 4,4%) és 261 járóbetegből (a válasz hiánya 1,2%).

A kórházi kontrollok kiválasztásának torzításának ellenőrzésére véletlenszerűen választottak ki járóbetegek számára konzultációs szobákat és egészséges nők osztályait. Ha nem találtak megfelelő alanyokat a választott helyiségben/helyiségben, akkor a szomszédos helyiséget/osztályt használták helyette. Az összes felvett járóbetegnek csak kisebb nőgyógyászati betegségei voltak (84,7% -nál vulvitis, vaginitis vagy cervicitis volt, 6,5% -nál urethritis diagnosztizáltak, 5,7% -nál pedig menopauzás tünetek jelentkeztek).

Hangzhou kilenc különböző körzetéből további 51 közösségi nőből álló mintát vettek fel (a válaszadás aránya 7,8%). A projektet a megfelelő kórházi hatóságok és a kutatóintézet humánkutatási etikai bizottsága hagyta jóvá.

Élelmiszer-gyakorisági kérdőív

A szerzőktől kérésre rendelkezésre álló strukturált kérdőívet használtak fel az étrendről, az életmódról és a hormonális állapot szempontjából releváns tényezőkről szükséges információk összegyűjtésére. A szokásos étrend kvantitatív Food Frequency Questionnaire (FFQ) komponensét módosítottuk egy étkezési kérdőívből (Ji és mtsai, 1998), amelyet Sanghajban alkalmaztunk a rákos megbetegedések tanulmányozásához, a kulturális relevancia biztosítása érdekében. További kérdéseket tettek fel a Hawaii Cancer Research Survey (Thompson és Byers, 1994), az Australian Health Survey 1995 (ABS, 1995) és az USA 1992-es élelmiszer-felméréséből (NIS, 1992). Az FFQ arc érvényességét és tartalmi érvényességét egy előzetes teszt során ellenőriztük. Egy későbbi teszt-újratesztelés során a korrelációs együttható 0,43 és 0,96 között mozgott az átlagos táplálékcsoport-fogyasztás mellett, míg a Kappa-statisztika 0,27 és 0,89 között mozgott az étkezési szokások között, ami megerősítette az FFQ alkalmasságát a szokásos étrend mérésére.

Az FFQ 120 élelmiszerre vonatkozó kérdéseket tartalmazott, amelyek a Zhejiang-lakosok szokásos étrendjében szereplő összes ételt tartalmazzák. Információt kértek az étkezésenként elfogyasztott egyes élelmiszerek mennyiségéről, az alkalmazott főzési módszerekről és a bevitt vitaminokról vagy ásványi anyag-kiegészítőkről is. Az ételfogyasztás a szokásos étrenden alapult, és a referencia-visszahívási időszakot a diagnózis (esetek) vagy az interjú (kontrollok) előtt 5 évvel határozták meg. Az étkezési gyakoriság változóit soha, vagy alig, havonta egyszer, havonta 2-3 alkalommal, hetente egyszer, heti 2-3 alkalommal, heti 4-6 alkalommal, naponta egyszer és ~ 2 alkalommal kategorizálták. . A kvantitatív változókat a leggyakoribb kínai mérték, a liang (50 g-nak megfelelő) mérésével.

Interjúk

Az adatokat személyes beleegyezéssel gyűjtötték be, miután megszerezték beleegyezésüket. Az interjúk általában 40-50 percig tartottak. Mivel a kínai nők általában felelősek a nyers élelmiszerek megvásárlásáért és a háztartás főzéséért, a résztvevők tájékoztatást adhattak az étkezésenként elfogyasztott ételek gyakoriságáról és mennyiségéről. Normál méretű referenciatárolókat biztosítottak, amelyek segítik a válaszadókat az élelmiszerek súlyának pontos becslésében.

Az esetek esetében 226 nő (89%) fekvőbetegben vagy kórházban volt utókezelés alatt, 25 nővel (10%) otthonukban interjút készítettek, míg három nő (1%) munkahelyén fejezte be az interjút. Az 51 közösségi nőt otthonukban, az otthonuk közelében lévő munkahelyeken vagy a munkahelyükön kérdezték meg.

Adatkezelés

Minden interjú végén minden adatot áttekintettünk a teljesség érdekében. A gyakoriságot és a mennyiségi változót átszámították az elfogyasztott élelmiszerek mennyiségére. Kiigazításokat végeztek az ételek ehető részein, az alkalmazott főzési módszereken, a szezonális tényezőkön és a piaci elérhetőségen. A 119 élelmiszer teljes energiafogyasztását az Élelmiszer-összetevők táblázata (Táplálkozási és Élelmiszer-higiéniai Intézet, 1999) alapján számoltuk, azzal a különbséggel, hogy a kávé átalakítása az Egyesült Államok adatain alapult (First Databank Incorporate, 1999).

Statisztikai analízis

Az adatokat kódoltuk és elemeztük az SPSS csomag (SPSS, 2000) segítségével. Az átlagos táplálékfogyasztást (kg/év) külön-külön tábláztuk az eset és a kontroll csoportok szerint. A kórházi torzítás ellenőrzésére a három kontrollcsoport adatait először összehasonlították az esetleges különbségek felmérése érdekében. Mivel kevés különbséget találtak közöttük, a kontroll csoportokat egyesítették, mielőtt összehasonlították volna az esetekkel. Egyváltozós logisztikai regressziót alkalmaztunk a potenciálisan szignifikáns változók kiszűrésére a későbbi többváltozós elemzéshez. A túlélési torzítás minimalizálása érdekében a 191 legutóbbi beteg adatait és az összes esetre vonatkozó adatokat külön elemeztük.

A különféle élelmiszercsoportokhoz elfogyasztott mennyiségeket és az étkezési szokások kategorikus változóit tesztelték a petefészekrák kockázatának lineáris tendenciái szempontjából. A mennyiségi változókat kvartilisekre is felosztottuk a kontrollok megfelelő eloszlása alapján. Az esélyek arányát (OR) és azok 95% -os konfidencia intervallumát (CI) feltétel nélküli többváltozós logisztikai regressziós modellek felhasználásával számítottuk ki. Az ételbevitelt és az étkezési szokásokat külön értékelték. Az egyes beállításokon belül az összes változót egyszerre vették figyelembe egyetlen modellben, hogy lehetővé tegyék a kölcsönös zavaró hatásokat. Mindkét regressziós egyenlet tartalmazta az interjúkor, az oktatás, a lakóterület, a BMI (5 évvel ezelőtt), a dohányzás, az alkohol- és teafogyasztás, a családi jövedelem (havi jüan), a családi és a menopauza állapota, a paritás (teljes terhesség) kifejezéseket, petevezeték lekötése, orális fogamzásgátlók használata, fizikai aktivitás, a petefészekrák családtörténete és a teljes energiafogyasztás.

EREDMÉNYEK

Nem voltak szignifikáns különbségek a két kórházi kontrollcsoport között az élelmiszercsoportok, a teljes energiafogyasztás és az egyéb változók tekintetében, a tejtermékek és a növényi olaj kivételével (amelyek kevéssé kapcsolódtak a petefészekrák kockázatához). Az élelmiszercsoportok átlagos felvétele a közösségi kontrollok által is hasonló volt, de kevesebb sózott zöldséget és állati zsírt fogyasztottak, mint a kórházi kontrollok. Ezután mindhárom kontrollcsoport adatait egyesítettük, és a későbbi elemzések során egyetlen kontrollcsoportot alkottunk. A legutóbbi betegek eredményei és az összes eset is hasonló volt (az adatok nem voltak rövidek, de kérésre rendelkezésre álltak). Ezért az összes eset összesített eredményeit az alábbiakban közöljük.

Nem voltak különbségek az átlagos életkorban az interjú, a lokalitás (városi vagy vidéki területek), az oktatás, a BMI (5 évvel ezelőtt), a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a házassági és menopauza állapota, valamint a tubális ligáció között. A kontrollhoz képest a hám petefészekrákban szenvedő betegek általában magasabb családi jövedelemmel, kevesebb orális fogamzásgátlóval, alacsonyabb paritással és kevesebb fizikai aktivitással rendelkeznek. Közülük többen nyilvánvalóan fogékonyak voltak a családra. Az 1. táblázat szembeállítja a petefészekrákban szenvedő és anélkül szenvedő nők mintadarabjait.

Asztal 1

A 2. táblázat megadja a petefészekrák esélyarányait az élelmiszercsoportok beviteli kvartilisének megfelelően, valamint a megfelelő folyamatos változók lineáris trendtesztjeinek eredményeit. A kockázat a növekvő zöldség- és gyümölcsfogyasztás mellett csökkent. Az állati zsír és tartósított zöldség bevitele a petefészekrák megnövekedett kockázatával járt. A felső kvartilis korrigált OR-értéke az alsó kvartilishoz viszonyítva 0,24 volt a zöldségeknél, 0,36 a gyümölcsöknél, 4,6 az állati zsírnál és 3,4 a tartósított zöldségeknél, szignifikáns dózis-válasz összefüggéssel. Úgy tűnt, hogy a magasabb húsbevitel pozitívan kapcsolódik a petefészekrákhoz, míg a vágott ételek fogyasztása némi védelmet kínál, de a lineáris trend mindkét khi-négyzet tesztje jelentéktelen volt. A zöldségek alcsoportjai közül a becsült OR-k 0,38 volt az allium-zöldségekre és 0,4 a szójatermékekre. A tartósított állati eredetű élelmiszerek, a friss hal, a baromfi, a tojás, a tejtermékek és a növényi olaj tekintetében nem mutatkozott jelentős összefüggés.

2. táblázat

A 3. táblázat az étkezési szokásokra vonatkozó OR-t adja meg, amelyek gyakoriságát szintén lineáris trendvizsgálatnak vetették alá. Úgy tűnt, hogy a petefészekrák kockázata növekszik a zsíros, sült, pácolt és füstölt ételek előnyben részesítése mellett. A gyakori bevitel becsült legkülsőbb értékei a soha/ritkán kategóriához képest 1,96 zsír esetében, 2,50 sült ételnél, 4,46 pácolt ételnél és 9,60 füstölt ételnél, az összes megfelelő trend 5% -os szinten szignifikáns volt.

3. táblázat

VITA

A jelen tanulmány eredményei alátámasztották Shu és munkatársai (1989) hasonló megállapításait Kína hasonló régiójában, különösen azt, hogy megnövekedett kockázat társult az állati zsírok megnövekedett fogyasztásával. Legjobb tudomásunk szerint ez a tanulmány az első, amely a tartósított ételek hatását vizsgálja a petefészekrák kockázatának szempontjából. A friss gyümölcsök és zöldségek védőhatásai összhangban vannak a hám petefészekrák más eseteivel kapcsolatos más eseteivel.

A zöldségcsoporton belül az alliumzöldségek és a szójatermékek alcsoportjai értékelhető inverz összefüggéseket mutattak a petefészekrákkal. A zöldségek és gyümölcsök védőhatásainak mechanizmusa részben az antioxidánsok jelenlétének tudható be (Hollman és Katan, 1999; Ekstrom és mtsai, 2000), vagy a jelenlévő fitokemikáliáknak tulajdonítható (Steinmetz és Potter, 1991).

Korábban beszámoltak a telített zsírok megnövekedett fogyasztása miatti megnövekedett petefészekrák kockázatáról (La Vecchia és mtsai, 1987; Risch és mtsai, 1994). A kínai élelmiszerek telített és telítetlen zsírjairól nem voltak konverziós adatok. Megmértük azonban az állati zsír (zsírsav) bevitelét a telített zsírok helyettesítőjeként, és hasonló pozitív eredményt kaptunk.

Új megállapítás volt a sózott zöldségek és a petefészekrák közötti pozitív összefüggés. Számos kínai eset-kontroll tanulmány szerint a sózott ételek fokozzák a gyomorrák és a nyelőcsőrák kockázatát (Gao és mtsai, 1994; Ji és mtsai, 1995, 1998). A sózott ételek általában nagy mennyiségű nitritet és nitrátot tartalmaznak, amelyek szubsztrátként szolgálhatnak az N-nitrozo-vegyületek endogén képződéséhez (Armstrong és Doll, 1975; O'Neill és mtsai, 1991). Megállapítottuk azonban, hogy a tartósított állati élelmiszerek, amelyekben gazdag nitrit és nitrozamin található (Armstrong és Doll, 1975; O'Neill et al., 1991), nem váltottak ki jelentős változást a kockázatban. A sózott zöldségektől eltérően a tartósított állati élelmiszerek viszonylag drágák Kínában, és fogyasztási szintjük alacsony. A tartósított állati élelmiszerek minimális hatását egy korábbi, nyelőcső-, gyomor- és hasnyálmirigyrákról szóló tanulmány is dokumentálta (Ji és mtsai, 1998).

Hirayama (1981) 142 857 japán nő 13 éves nyomon követése során kimutatta, hogy a magas húsbevitel a petefészekrák megnövekedett kockázatához vezethet. Vizsgálatunk pozitív összefüggést javasolt a húsfogyasztás szempontjából, de a tendencia nem volt szignifikáns. Az összefüggés nyilvánvalóan összefüggött a zsírfogyasztással, mivel a húsbevitel több mint 90% -a ebben a tanulmányban sertéshúsból származott. A tojás és a tej nem társult petefészekrák kockázatával. Noha a kínai nők nőttek a tojás- és tejbevitelből az elmúlt két évtizedben, még mindig viszonylag alacsony az okkidenciális nőkhöz képest (Guo, 1997).

Ez a tanulmány értékelte az étkezési szokások és a petefészekrák közötti kapcsolatot is. A zsír és a sült ételek gyakori bevitele a rák megnövekedett kockázatához vezetett. A sült étel összefüggésben volt a zsírfogyasztással, mivel a zsírt, különösen az állati zsírt, tipikusan használták az olajsütés során. 16 190 nő 20 éves követése során Snowdon (1985) pozitív összefüggést talált a sült ételek fogyasztása és a halálos petefészekrák között. Hasonlóképpen, a pácolt és füstölt ételek fogyasztásának preferenciáját megzavarhatja a nagyobb mennyiségű sózott zöldség fogyasztása.

A megállapítások értelmezésekor több kérdést is figyelembe kell venni. A tanulmány egyik fő jellemzője, hogy a táplálékbevitelről és az étkezési szokásokról részletes információkat szereztek egy validált és megbízható eszközzel, amelyet kifejezetten a felnőtt kínai nőknek szántak. Ezenkívül a kontrollok átlagos energiafogyasztása, az FFQ alapján számítva, napi 2399 Kcal volt (Zhang et al, 2002), ami összehasonlítható volt a Zhejiang-lakosok által elfogyasztott napi 2433 Kcal-val (Ge et al, 1995).

Az eset-kontroll tanulmányokat számos lehetséges torzításnak vetik alá. Először is, tanulmányunkban a szelekciós torzítás minimálisnak tűnt, tekintettel az alacsony elutasítási arányra. Az esetek többségét nemrégiben diagnosztizálták, és az alkalmazott toborzási eljárást úgy tervezték, hogy minden esetet kiderítsen. A felidézés elfogultságát a szokásos étrend jelentésével és a „referencia” visszahívási időszak alkalmazásával minimalizálták. Bár a közösségi kontrollok kis száma kevesebb sózott zöldséget és állati zsírt fogyasztott, mint a kórházi kontrollok, kizárásuk nem befolyásolta a tanulmány eredményeit.

Összefoglalva, eredményeink azt sugallják, hogy a friss zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrend, de kevesebb állati zsír, sózott zöldség, sült, pácolt és füstölt étel hozzájárul a petefészekrák kockázatának csökkentéséhez.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők hálásan elismerik a nők és a kontrollok részvételét Zhejiang tartományban. Hálásak vagyunk a résztvevő kórházak és munkatársaik együttműködéséért. Különösen szeretnénk köszönetet mondani Xie Xing professzornak és Zhao Cheng Luo főpatológusnak, a Zhejiang Egyetem Orvostudományi Karának Nőkórházának kedves segítségükért. Köszönet illeti az epidemiológiai szerkesztőt és egy névtelen bírálót is a hasznos megjegyzésekért. M Zhang-ot részben támogatta az Egyetemi Nők Ausztrál Szövetsége.