Az étrend és az epeúti rák kockázata Sanghajban, Kínában

Tagsági Rákmegelőzési Ösztöndíj Program, Rákmegelőzési Osztály, Nemzeti Rákkutató Intézet, Rockville, Maryland, Amerikai Egyesült Államok, Metabolikus Epidemiológiai Osztály, Rák Epidemiológiai és Genetikai Osztály, Nemzeti Rák Intézet, Rockville, Maryland, Amerikai Egyesült Államok

Sanghaji Rákintézet Járványügyi Osztálya, Sanghaj, Kína

Tagsági Rákmegelőzési Ösztöndíj Program, Rákmegelőzési Osztály, Nemzeti Rákkutató Intézet, Rockville, Maryland, Amerikai Egyesült Államok, Texas Cancer Registry, Cancer Epidemiology and Surveillance Branch, Texas Department of State Health Services, Austin, Texas, Amerikai Egyesült Államok

Sanghaji Rákközpont Központ Patológiai Osztálya, Fudan Egyetem, Sanghaj, Kína

Fülöp-szigeteki Zhongshan Kórház Általános Sebészeti Osztálya, Fudan Egyetem, Sanghaj, Kína

A Texasi Egyetem Patológiai Osztálya MD Anderson Rákközpont, Houston, Texass, Amerikai Egyesült Államok

Kapcsolatok Stanford Cancer Institute, Palo Alto, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok, Stanford Prevention Research Center, Stanford School of Medicine, Palo Alto, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok

Hatósági fertőző és immunepidemiológiai részleg, a rák epidemiológiai és genetikai osztálya, Nemzeti Rákkutató Intézet, Rockville, MD, Amerikai Egyesült Államok

Shakira M. Nelson,
Yu-Tang Gao,
Leticia M. Nogueira,
Ming-Chang Shen,
Bingsheng Wang,
Asif Rashid,
Ann W. Hsing,
Jill Koshiol

Ábrák

Absztrakt

Idézet: Nelson SM, Gao Y-T, Nogueira LM, Shen M-C, Wang B, Rashid A és mtsai. (2017) Az étrend és az epeúti rák kockázata Sanghajban, Kínában. PLoS ONE 12 (3): e0173935. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0173935

Szerkesztő: Heather Francis, emésztőrendszeri kutatóközpont, Scott & White Healthcare, EGYESÜLT ÁLLAMOK

Fogadott: 2016. december 7 .; Elfogadott: 2017. február 28 .; Közzétett: 2017. március 13

Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, minden szerzői jogtól mentes, és bárki szabadon reprodukálhatja, terjesztheti, továbbíthatja, módosíthatja, továbbépítheti vagy más módon felhasználhatja bármilyen törvényes célra. A mű a Creative Commons CC0 közkincs dedikációja alatt érhető el.

Adatok elérhetősége: Minden releváns adat megtalálható a dokumentumban és a kiegészítő információkat tartalmazó fájlokban.

Finanszírozás: Ezt a munkát az Országos Egészségügyi Intézetek, az Országos Rákintézet, a Rák Epidemiológiai és Genetikai Osztály (DCEG) intramurális kutatási programjának általános forrásai támogatták. A finanszírozóknak nem volt szerepük a tanulmány tervezésében, az adatgyűjtésben és -elemzésben, a közzétételre vonatkozó döntésben vagy a kézirat elkészítésében.

Versenyző érdeklődési körök: A szerzők kijelentették, hogy nincsenek versengő érdekek.

Bevezetés

Egy viszonylag ritka betegség, az epeúti rák három anatómiai típusra oszlik: epehólyag, extrahepatikus epevezeték és Vater ampulla [1, 2]. Az epeúti rákos megbetegedések regionális eltéréseit jól dokumentálták: Közép- és Dél-Amerikában, valamint Ázsia egyes részein, köztük Indiában és Kínában, Sanghajban magasabbak az arányok [3, 4, 5]. Az epeúti rák előfordulási aránya Sanghajban nőtt 1977 és 2010 között, mind a férfiak, mind a nők körében [6]. A nőknél azonban nagyobb az incidencia és a szám növekedése.

Az étrend valószínűleg befolyásolta a betegségek általános előfordulását, mivel Kína jelentős gazdasági és fejlődési növekedést ért el, és egy új elhízási járvány kísérte [7, 8]. Tanulmányok kimutatták, hogy a magas vörös és feldolgozott húsokban, zsírokban, egyszerű szénhidrátokban és cukrokban gazdag nyugati étrendi minta pozitív összefüggéseket mutat a gyulladásos markerekkel [9, 10, 11, 12]. Ma Sanghajban jelentősen megnőtt az állati eredetű étrend, ahol a sertéshúst magasabb arányban fogyasztják, mint a feldolgozott és grillezett húsokat [13]. Ezzel ellentétben az olyan ételek, mint a gyümölcsök, zöldségek, halak, diófélék és teljes kiőrlésű gabonák, valamint az étrendi szokások, például a mediterrán étrend, fordítottan társulnak a gyulladáshoz és a gyulladásos markerekhez, például a C-reaktív fehérjéhez (CRP) és az IL-6-hoz [9, 14, 15, 16, 17]. Sőt, egy nemrégiben Nepálban végzett tanulmány bebizonyította, hogy a magas gyümölcsfogyasztás védő tényező az epehólyagrákban [18]. Ezek a gyulladásgátló és gyulladáscsökkentő ételek összefüggésbe hozhatók a rák kockázatával.

Az étrendet Kínában számos rákkal társították. Például a sózott hal fogyasztása, amely számos kínai házban alapanyag, a megnövekedett gyulladáshoz és a nasopharyngeal carcinoma előfordulásához kapcsolódik [19], míg a vörös hús, hal és tojás fogyasztása a vastagbélrák fokozott előfordulásához kapcsolódik [ 20]. Az étrend és az epeúti rák közötti kapcsolat azonban kevésbé egyértelmű. Bár az epidemiológiai eset-kontroll vizsgálatok és egy nemrégiben készült metaanalízis összefüggéseket mutattak ki az étrend, az elhízás és az epeúti rák között [21, 22, 23, 24], a World Cancer Research Fund és az American Institute of Cancer Research (WCRF)/AICR) megállapították, hogy az étrend, a táplálékkiegészítők bevitele és az epeúti rák közötti összefüggések „korlátozott - nincs következtetés” [25], jelezve, hogy további kutatásokra van szükség. Ebben a jelentésben a Kínában, Sanghajban végzett populációalapú esettanulmány-tanulmány alapján értékeltük az étrend és az epeúti rákos megbetegedések szerepét a férfiak és a nők körében.

Anyagok és metódusok

Vizsgálati populáció

A Sanghajban, Kínában végzett népességalapú vizsgálat során az epeúti rákos megbetegedéseket 1997 júniusa és 2001 májusa között azonosították. A 35–74 éves eseteket gyorsjelentési rendszer segítségével azonosították Sanghaj városi 42 együttműködő kórházban [3, 26.] Ezek a kórházak összességében elfogadták a támogatható epeúti rákos megbetegedések 95% -át Sanghajban a vizsgálati időszak alatt. Összesen 627 esetet vontunk be, köztük 368 epehólyagot, 191 extrahepatikus epevezetéket és 68 ampullát Vater-rákos betegekből (ICD9 156). Az epeúti rákos megbetegedésekkel összefüggő egyedi és közös kockázati tényezők felmérése és azonosítása céljából 1037 epekő esetet választottak ki anamnézis nélkül (774 epekővel és 263 epekő kövekkel) ugyanabból a kórházból választották ki, mint a rákos esetek, és a gyakoriság szerint életkor (5 éves csoportok) és nem. Ráadásul Sanghajban összesen 959 állandó lakost választottak ki véletlenszerűen a rákos megbetegedések nélkül a sanghaji háztartási nyilvántartásból, népesség-kontrollként, és az életkor (5 éves csoportok) és nem szerinti esetekhez igazítva. Írásbeli tájékozott beleegyezést adott minden vizsgálati alany. A Nemzeti Rákintézet és a Sanghaji Rákintézet intézményi felülvizsgálati testületei jóváhagyták a vizsgálati protokollt.

Klinikai és patológiai áttekintés

A helyi kórházak műtéti és patológiai jelentéseit felhasználták az összes epeúti rákos eset diagnosztizálására. Mindegyiket a korábban leírt módon [3] megerősítette egy klinikusokból álló testület. Az egyes rákok szövettani megerősítését szakértői felülvizsgálat egészítette ki [3, 27]. A rákos eseteknek csak 70% -ában volt rendelkezésre anyag, amelyet megerősítésre lehetett használni a legtöbb epebélrák késői stádiumú diagnózisa miatt. A patológiai anyag nélküli esetekről áttekintették a képadatokat, az orvosi nyilvántartásokat és a műtéti jelentéseket. Az epeúti kő eseteket klinikailag megerősítették a hasi ultrahang adatok vagy az ERCP filmek áttekintésével [22].

Interjúk

Személyes interjúkat folytattunk valamennyi vizsgálati alanyról, a korábban leírtak szerint [3]. Röviden, az alanyokat strukturált kérdőív segítségével kérdeztük meg, összegyűjtve a demográfiai adatokról, az étrendről és az életmódbeli tényezőkről. Az epekövek történetéről is gyűjtöttek információkat. Az egyes interjúkat szalagra vettük, felülvizsgáltuk és igazoltuk a vizsgálati protokoll betartásának biztosítása érdekében. Az interjúkra adott válaszok aránya az eseteknél> 95%, a populáció kontrolljainál pedig 82% volt. Az interjú megismételhetőségének ellenőrzésére a kontrollok 5% -át véletlenszerűen választották ki, és 3 hónappal az eredeti után újra megkérdezték. A konkordancia meghaladta a 95% -ot.

Élelmiszercsoportok létrehozása

A táplálékfelvétel értékeléséhez adagolási nagyságú élelmiszer-gyakorisági kérdőívet használtunk. Az adag méretét a liang rögzítette (egy liang 50 grammnak felel meg). A kérdőív 115 diétás ételt tartalmazott, és olyan kérdéseket tett fel, mint például: „Öt évvel ezelőtt hányszor fogyasztott naponta/héten/hónapban a következő ételeket, és hány liangot fogyasztott az egyes ételektől?”. Az FFQ minden egyes élelmiszerét folyamatos változóként kezelik, ami egy nap alatt elfogyasztott mennyiséget képvisel. A medián határértékeként minden egyes ételt nagy és alacsony bevitelre osztottak. A kérdőívben azonosított ételeket 39 élelmiszercsoportba sorolták, felhasználva a korábbi tanulmányokból és az AICR, WCRF, valamint a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) jelentéseiből származó információkat, beleértve az ételhez hasonlóságot, a gyulladásos markerekkel és a rákkal való összefüggést, valamint az élelmiszer típusát [19, 25, 28]. A zöldségféléket, halat, vörös húst, baromfit, babot, zsírokat és fehérjéket reprezentatív csoportokba sorolták. Például a szalonnát, a sertésszeletet, a tartalék bordákat, a sertés lábát, a sertéshúst és a sült sertéshúst együtt osztályozták (S1 táblázat).

Statisztikai analízis

Minden statisztikai teszt kétoldalas volt, és a p-érték 2), nem számolt be cukorbetegségről, és soha nem volt dohányzó (1. táblázat). A populáció kontrolljai nagyobb valószínűséggel soha nem voltak ivók, míg az epehólyag, az extrahepatikus epevezeték és a Vater-esetek ampulla inkább ivók. Ezenkívül az epehólyag-rákos esetek nagyobb valószínűséggel nők voltak, míg az extrahepatikus epevezeték és a Vater-esetek ampulla egyaránt nagyobb valószínűséggel voltak férfiak.

A létrehozott 39 élelmiszercsoport legtöbbje esetében nem tapasztaltunk összefüggést a rákos helyeken belül, és a rákos helyeken sem (S1 táblázat). Négy ételcsoport azonban érdekes mintákat mutatott. Az alliumos zöldségcsoport, beleértve a hagymát, a medvehagymát és a fokhagymát, fordított összefüggést mutatott az epehólyaggal (OR: 0,81, 95% CI: 0,68–0,97), az extrahepatikus epevezetékkel (OR: 0,77, 95% CI: 0,64–0,92), és a Vater-rákok ampulla (OR: 0,74, 95% CI: 0,49–1,14), összehasonlítva a megfelelő populációalapú kontrollokkal (2. táblázat). Hasonló tendenciákat tapasztaltak a tengeri moszatból és a moszatból álló élelmiszercsoportban. Mindkét élelmiszercsoport 20% -kal vagy nagyobb mértékben csökkentette az epeúti rák kockázatát. Ezzel szemben a tartósított zöldségek pozitív kapcsolatban voltak a három rákhelyen; a legerősebb összefüggés az extrahepatikus epevezeték rákkal volt (OR: 1,37, 95% CI: 1,14–1,65). A sózott húsok és a sózott halak szintén pozitívan kapcsolódtak mindhárom rákhelyhez, és a legerősebb összefüggést mutatták a Vater-rák ampullájával; A Vater-rákos esetek ampulla 74% -kal nagyobb valószínűséggel fogyasztott sózott húst és halat, mint a populáció-alapú kontrollok (OR: 1,74, 95% CI: 1,16–2,61). Azonban a négy élelmiszercsoport egyik asszociációja sem volt szignifikáns Bonferroni-korrigált szinten.

Az epehólyagrákot az epekő kontrollokkal összehasonlítva a négy élelmiszercsoporttal való asszociáció ugyanabban az irányban zajlott, mint az epehólyagrák asszociációi a populáció kontrolljaival összehasonlítva. Azonban csak a hínár és a moszat táplálékcsoporttal való kapcsolat volt statisztikailag szignifikáns (OR: 0,82, 95% CI: 0,70–0,96, p-érték = 0,03). Az epekövekkel való összefüggések vizsgálatakor a hagymát, medvehagymát és fokhagymát tartalmazó élelmiszercsoport fordítottan kapcsolódott az epekövekhez a populáció kontrollokhoz képest (OR: 0,78, 95% CI: 0,64–0,96, p-érték = 0,02) (S2 táblázat). Mind a tartósított zöldség ételcsoport, mind a sózott húsok és a sózott halételek csoportja pozitív összefüggést mutatott az epekövekkel a populáció-alapú kontrollokhoz képest (OR: 1,18, 95% CI: 0,94–1,49; VAGY: 1,21, 95% CI: 0,99–1,46, illetve).

Rétegelt modelljeinkben az epehólyagrák és az egyes táplálékcsoportok közötti összefüggések némi különbséget mutattak a férfiak és a nők között (3. táblázat). A nőknél az epehólyagrák fordítva társult a hagymával, a medvehagymával és a fokhagymával táplálkozási csoporttal (OR: 0,69, 95% CI: 0,54–0,88), a tartósított zöldségfélék és sózott húsok/halételcsoportok pedig pozitív összefüggéseket mutattak (OR: 1,48, 95% CI: 1,19–1,84; VAGY: 1,12, 95% CI: 1,01–1,45). Ezzel szemben a férfiaknál csak a moszat és a moszat táplálékcsoport fordított összefüggést mutatott az epehólyag rákkal (VAGY: 0,65, 95% CI: 0,47–0,91), míg a nőknél ez nulla volt (VAGY: 0,88, 95% CI: 0,70–1,09) ). Azonban az epehólyag-rák esetében nem volt statisztikailag szignifikáns változás az epehólyag-daganatban mind a négy élelmiszercsoportban a multiplikatív skálán (P-interakciós tartomány = 0,07–0,25). Ezenkívül a rétegződés nem mutatta ki az extrahepatikus epevezeték rák és a négy táplálékcsoport bármelyikének összefüggéseinek nem szerinti módosulását (P-interakciós tartomány: 0,46–0,52) (3. táblázat).

Vita

Ebben a populációalapú vizsgálatban 39 élelmiszercsoportot értékeltünk, és ezek összefüggését az epehólyaggal, az extrahepatikus epevezetékkel és a Vater-rák ampullájával. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb táplálkozási tényező, az élelmiszerek és az élelmiszercsoportok, valamint az epeúti rák közötti kapcsolat semmilyen volt. Négy élelmiszercsoport azonban érdekes eredményeket hozott. A hagymák, a medvehagymák, a fokhagymák, valamint a moszatok és a hínár nagyobb fogyasztásával csökkent a kockázat az epeúti rák mindhárom helyén. Ezzel ellentétben a tartósított zöldségfélék, valamint a sózott és tartósított húsok és halak fogyasztása fokozta az epeúti rák kockázatát.

Állatkísérletek kimutatták, hogy az étkezési fokhagyma és a hagyma csökkenti az étrend által kiváltott koleszterin epeköveket [30], ami az epehólyagrák jól megalapozott kockázati tényezője [3, 31, 32, 33]. Vizsgálatunk bizonyítékai alátámasztják ezt a megállapítást, mivel mind a fokhagyma, mind a hagyma fogyasztása az epehólyagrák közepesen csökkent kockázatával járt. Ezenkívül a tengeri moszatnak, a moszatnak, a fokhagymának és a hagymának gyulladáscsökkentő tulajdonságai lehetnek [34, 35, 36]. A sanghaji tanulmány számos eredménye a gyulladással függ össze [27, 37]. A legújabb publikációk szerint a CRP növekvő szintje az epehólyagrák [38] és más epevezetékrákok fokozott kockázatával jár együtt [39]. Ezeket a tendenciákat figyelembe véve, ha az olyan ételek, mint a tengeri moszat, a moszat, a fokhagyma és a hagyma, csökkenthetik a CRP és más gyulladásos marker szintjét, amint azt a korábbi tanulmányok kimutatták [40, 41], ezek szintén hozzájárulhatnak az epeúti daganatok kockázatának csökkentéséhez. Ezenkívül az EPIC kohorsz tanulmányának eredményei azt mutatják, hogy az egyre növekvő mennyiségű rost csökkenti az epeúti rák kockázatát [42]. Nagy mennyiségű rost található sok ételben, beleértve a tengeri moszatot és a moszatot is, amelyek vizsgálatunkban csökkent epeúti rák kockázatával jártak.

Bár nem tapasztaltunk statisztikailag szignifikáns nemi módosulást multiplikatív skálán az epehólyag és az extrahepatikus epevezeték rák tekintetében, volt néhány bizonyíték az epehólyagrák specifikus táplálékcsoportjaival való összefüggések közötti különbségekre. Tekintettel tanulmányunk kis esetére, további vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a szex módosíthatja-e az étrendi összetevők epeúti rák kockázatára gyakorolt hatását.

Vizsgálatunknak számos erőssége van. Ez egy népességalapú tanulmány, magas részvételi arány mellett (> 80%). Bár nem túl nagy, a tanulmány elegendő számmal rendelkezik ahhoz, hogy külön megvizsgálhassuk az étrend és a három epeúti anatómiai alhelyzet közötti összefüggéseket, lehetővé téve számunkra, hogy értékeljük az ezen alhelyzeteken belüli és azok közötti mintázatokat. Ezenkívül létrehoztunk ismert biológiai jelentőségű élelmiszercsoportokat, amelyeket az AICR és a WCRF bizonyítékai támasztanak alá. Ez a tanulmány képes volt értékelni azokat az ételeket is, amelyeket Sanghajban fogyasztanak gyakrabban, mint a világ más részein. Például a tengeri moszat, a moszat és a sózott hal a kínai konyhákban található, a nyugati populációkban kevesebbet fogyasztanak. Ez a sajátosság korlátozta az egyéb vizsgálatok vizsgálatát ezen élelmiszereknek az epeúti rák kockázatának összefüggésében történő vizsgálatában, rámutatva eredményeink újdonságára.

A tanulmány korlátai között szerepel az eset-kontroll tervezés, amely a visszahívási torzítás (vagy fordított oksági viszony) bevezetésével befolyásolhatta a megfigyelt asszociációkat. A válaszadókat arra kérték, hogy számolják be az élelmiszer-fogyasztást öt évvel a vizsgálat előtt annak érdekében, hogy értékeljék az expozíciót a rák kialakulása előtt. A véletlen miatt azonban nem zárhatjuk ki a lehetséges asszociációkat. A kis mintanagyság korlátozta azon képességünket is, hogy megvizsgáljuk a nemek szerinti lehetséges hatásmódosítást, különösen a Vater-rákos esetek ampulláinál.

Összegzésképpen elmondható, hogy míg a legtöbb élelmiszercsoport nem társult epeúti rákhoz, szerény vagy közepes összefüggéseket találtunk antioxidáns tulajdonságú zöldségek között, és csökkent az epeúti rák kockázata. Ezzel szemben a sózott vagy tartósított húsok és zöldségek fogyasztása az epeúti rák fokozott kockázatával járt együtt. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az étrend és a gyulladás jövőbeli vizsgálata indokolt lehet annak érdekében, hogy jobban megértsük az étrend epeúti rákra gyakorolt hatását.