Az étrend és az étrend, valamint a testmozgás okozta fogyás hatása az alapanyagcserére és az acilezett ghrelinre 1. fokozatú, elhízott személyeknél

André L Lopes

1 Testmozgáskutató laboratórium, Testnevelési Iskola, Universidade Federal do Rio Grande do Sul, Porto Alegre, RS, Brazília

Ana Paula T Fayh

2 endokrin egység, Clínicas de Porto Alegre Kórház, Rio Grande do Sul Egyetemi Szövetségi Egyetem, Porto Alegre, RS, Brazília

3 Trairi Egészségtudományi Főiskola, University of Rio do Rio Grande do Norte, Santa Cruz, RN, Brazília

Luisa G de Souza Campos

4 Centro Universitário Metodista - IPA, Porto Alegre, RS, Brazília

Bruno C Teixeira

1 Testmozgáskutató laboratórium, Testnevelési Iskola, Universidade Federal do Rio Grande do Sul, Porto Alegre, RS, Brazília

Randhall B Kreismann Carteri

1 Testmozgáskutató laboratórium, Testnevelési Iskola, Universidade Federal do Rio Grande do Sul, Porto Alegre, RS, Brazília

Jerri L Ribeiro

4 Centro Universitário Metodista - IPA, Porto Alegre, RS, Brazília

Rogério Friedman

2 endokrin egység, Clínicas de Porto Alegre Kórház, Rio Grande do Sul Szövetségi Egyetem, Porto Alegre, RS, Brazília

Álvaro Reischak-Oliveira

1 Testmozgáskutató laboratórium, Testnevelési Iskola, Universidade Federal do Rio Grande do Sul, Porto Alegre, RS, Brazília

Absztrakt

Háttér

Az elhízással kapcsolatos rendellenességek elsődleges beavatkozásaként a diétát és a testmozgást írják elő. Ezenkívül a legutóbbi tanulmányok kimutatták a fogyás jótékony hatásait diéta és testmozgás útján elhízott alanyok ghrelin koncentrációjában. A tanulmány célja egy 5% -os súlyvesztés lipidprofilra, nyugalmi anyagcsere-sebességre (RMR) és acilezett ghrelinre (AG) gyakorolt hatásainak értékelése két különböző beavatkozási módszer (diéta vagy diéta és testmozgás) alkalmazásával.

Anyagok és metódusok

Tizennyolc, 20–40 év közötti egyént (tizenkét nő és hat férfi), akiknek testtömeg-indexe 30–34,9 kg/m 2 (első fokú elhízás) két beavatkozási csoportba soroltak: diéta (n = 9) vagy diéta és testmozgás ( n = 9). Mindkét csoportot addig kezelték, amíg a kezdeti testtömeg 5% -a el nem fogyott. A kiinduláskor és a befejezés után az RMR-t és az AG-t elemezték.

Eredmények

Mindkét csoport a testzsírszázalék és a zsírtömeg jelentős csökkenését mutatta. A diéta-plusz testmozgás csoportban csökkent az AG (pre: 54,4 ± 25,3 pg/ml és utólag: 33,2 ± 19,1 pg/ml) és az RMR növekedése (előtte: 1 363 ± 379 kcal/nap, utáni: 1633 ± 223 kcal/nap).

Következtetés

Ezek az adatok arra utalnak, hogy az étrend és a testmozgás súlycsökkenést váltott ki, és jótékony hatással volt az AG koncentrációjára és az RMR-re, amelyek alapvető tényezők a súlycsökkentő program előnyeinek biztosításához.

Bevezetés

Az elhízás az idő előtti halálozás egyik fő kockázati tényezője, az életmód fontos szerepet játszik a társbetegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek és a rák kialakulásában.1 Az Egészségügyi Világszervezet 2005-ös becslése szerint több mint 1,6 világszerte egymilliárd felnőtt volt túlsúlyos és legalább 400 millióan elhízottak.2 Az elhízás egy multifaktoriális betegség, amely genetikai, anyagcsere és környezeti tényezőkből áll. Az étvágy és a jóllakottság ellenőrzése, valamint az energiafelhasználás és az anyagcsere arány kritikus szerepet játszik az elhízásban, ezért figyelembe kell venni a túlsúlyos és elhízott egyének kezelésében.

A Ghrelin egy orexigén peptid, amelyet főleg a gyomorban és kis mennyiségben a duodenumban, a jejunumban, az ileumban, a vastagbélben, a méhlepényben, a szívben, a hipotalamusz íves sejtmagjában és a vesében termelnek. A ghrelin a legelterjedtebb forma. A ghrelin két formájának élettani szerepe és hatása eltérő, és a teljes ghrelin koncentráció mérése nem feltárja az anyagcsere és a testtömeg-szabályozás ezen két forma külön-külön okozott változásait. 5 Acilezett ghrelin6 (AG) energia homeosztázissal és a bazális anyagcsere sebességgel társul, amelyek hozzájárulnak a testsúly fenntartásához és/vagy csökkentéséhez. 7 A nonacilezett ghrelin túlnyomórészt (a teljes ghrelin 80–90% -a) található a vérben, és nagy sűrűségű lipoproteinekhez kötődik különböző észterázokat tartalmaz.8 Bár a nonacilezett ghrelin az AG módosításának terméke, a hipotalamusz kötő régióiban nem helyettesíti az AG-t és az agyalapi mirigy, és patkányokban vagy emberekben nem mutat aktivitást az étvágyra

A testmozgás és a táplálékbevitel összefüggésének kutatása azt sugallja, hogy a testmozgás nemcsak az energiafelhasználásra, hanem az étvágy szabályozására és az utómunka energiamérlegére is hatással van. Hansen és mtsai11 a súlycsökkentő beavatkozás elhízott nőkre gyakorolt hatásait vizsgálták, és súlycsökkenést követően megnövekedett összes ghrelin-koncentrációt talált. Foster-Schubert és munkatársai 12 hónapos aerob testmozgás után megnövekedett összes ghrelin-koncentrációt mutattak a posztmenopauzás nők súlyvesztésére reagálva. Ezért az AG változásai összefüggésbe hozhatók az elhízás kezelésének eredményeivel és sikerével, mivel a súlygyarapodás és a fogyás ciklusai a hormonális energia szabályozásától függhetnek.

Az étrendi terápián és a testmozgáson alapuló viselkedésmódosításokat széles körben ajánlották a túlsúlyos és elhízott egyének kezelésében.1,2 Tanulmányok szerint a teljes testtömeg 5–10% -os veszteségének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy elhízott személyeknél jótékony hatásokat fejtsen ki. . A legújabb vizsgálatok kimutatták az étrend és a testedzés időfüggő jótékony hatásait, amelyek az elhízott alanyok ghrelin-koncentrációjának változásához kapcsolódnak.1 Ezért ennek a tanulmánynak a célja az volt, hogy megvizsgálja a teljes testtömeg 5% -os csökkenésének a biokémiai paraméterekre gyakorolt hatását, a nyugalmi anyagcsere (RMR) és az AG koncentráció az 1. fokozatú, elhízott, diétás vagy diétás plusz testmozgás által kiváltott fogyás.