Az étrendi zsírforrások sertéseknél meghatározott energiatartalma

Trey A. Kellner, az Iowa Állami Egyetem Állattudományi és AMVC Táplálkozási Szolgáltatások Tanszéke, Audubon, Iowa, és John F. Patience, az Iowai Állami Egyetem Állattudományi Tanszéke
A zsír a sertés étrendjében energiaforrásként szerepel, ha a költség gazdaságilag kedvező. Az étkezési zsír emészthető energiája, metabolizálható energiája és nettó energiatartalma azonban változó volt, és nem igazolták őket teljes mértékben (Kil et al., 2011; Boyd et al., 2015). Az étkezési zsír energiaértékének pontatlanságának hiánya veszteségekhez vezethet a sertéshús-termelők számára az étrend-készítmények helytelen költségeinek és a kiábrándító teljesítmény-eredményeknek köszönhetően.

A cél tehát az volt, hogy meghatározzuk az étrendi zsírforrások sokféle energiakoncentrációját, és ezekből az adatokból olyan regressziós egyenleteket dolgozzunk ki, amelyek megmagyarázzák a kémiai összetételen alapuló különbségeket. Előrejelzési egyenletként szolgálhatnak a jövőben. A hipotézis az volt, hogy az étkezési zsír DE-variációja a források között jobban megmagyarázható a korábbi kísérleteknél részletesebb kémiai összetétel alkalmazásával.

Összesen 120 Genetiporc 6.0 × Genetiporc F25 (PIC Inc., Hendersonville, Tenn.) Medencét vizsgáltunk két egymást követő, egyenként 60 hordóból álló ismétlődő csoportban. Ezeket a hordókat (kezdeti testtömeg 9,9 ± 0,6 kilogramm) véletlenszerűen kiosztottuk a 15 diétás kezelés egyikére: (kontroll, állati-növényi keverék, repceolaj, választott A fehér zsírforrás, választott fehér B zsírforrás, kókuszolaj, kukorica olajforrás A, kukoricaolaj B forrás, halolaj, lenmagolaj, pálmaolaj, baromfi zsír, szójaolaj A forrás, szójaolaj B forrás és faggyú).

Minden kísérleti étrend tartalmazta a kukorica-szójabab liszt 95% -át, valamint 5% kukoricakeményítőt (kontroll) vagy a korábban felsorolt 14 étrendi zsírforrás egyikét. Az étrendi zsírforrásokat úgy választották meg, hogy a telítetlenség mértékének változatos tartományát biztosítsák (1. ábra). A sertéseket a nekik rendelt táplálékkal etették a 0. és 10., valamint a 46. és 56. nap között. A sertéseket az 56 napos kísérlet során egyedileg helyezték el. A székletfogó mintákat frissen gyűjtötték a 7. és 10., valamint az 53. és 56. nap között. Az emészthető energiaértékeket közvetlenül, az ME és NE értékeket pedig DE alapján határoztuk meg állandó konverziós tényezők alkalmazásával (National Research Council, 2012). Az összes energiatartalom-értéket táplálási alapon jelentik.

1. ábra: Az étrendi zsírforrások köre, amelyek bekerülhetnek a sertés-étrendbe, telítetlenségi fok szerint rendezve balról fentre (kókuszdióolaj [telítetlen és telített zsírsavkoncentráció aránya 0,01]) jobbra lent (repceolaj [telítetlen és telített zsíros zsírsav) savkoncentráció aránya 13,60])

Az étkezési zsírforrások DE, ME és NE variációját 13 kilogrammos testtömegnél nagyrészt (R2 = 0,82) magyarázta egy lépésenkénti regressziós modell, amelynek DE, ME és NE esetében 9,36, 9,18 és 8,08 megakalória/kilogramm metszete volt (1. táblázat ).

A modellek azt sugallják, hogy az étkezési zsír energiaértéke a fiatal sertés számára csökken a megnövekedett szabad zsírsavtartalom, az omega-6: omega-3 arány, az oldhatatlan szennyeződések és a C20: 0 (arachidinsav) tartalma mellett, és növekszik a C16: 0 (palmitinsav) növekedésével. sav) koncentráció (P = 0,008).

Az 50 kilogrammos sertések DE-, ME- és NE-változásait nagyrészt (R2 = 0,81) egy lépésenkénti regressziós modell magyarázta, DE, ME és NE esetében 8,35, 8,19 és 7,21 megakalória/kilogramm lehallgatással (1. táblázat).

A modell azt is javasolta, hogy az étkezési zsír energiaértékét a növekvő sertéseknél növelje az étkezési zsír U: S (telítetlen: telített zsírsavak aránya) és többszörösen telítetlen zsírsav-tartalom, és csökkenjen az FFA-szint és a behénsav növekedésével (C22: 0 ) koncentráció (P = 0,002).

A pontos energiaértékek hozzárendelése az étrendi zsírforrásokhoz nemcsak lehetővé teszi a sertéshús-termelők számára, hogy megfelelően értékeljék az étrendi zsírokat más energiaforrásokhoz képest, hanem támogatja a rendelkezésre álló zsírforrások differenciálását is. Korábbi előrejelzési egyenletek az étkezési zsír U: S és FFA szintjét használták előrejelzési változóként (Powles et al., 1995; Rosero et al., 2015). Ezekben az egyenletekben az étkezési zsír DE-tartalma emelkedett az U: S növekedésével (Powles et al., 1995; NRC, 2012). A telítetlen zsírsavak jobban oldódnak, ha epesóknak vannak kitéve, ami növelheti beépülésüket kevert micellákba és megkönnyítheti a későbbi felszívódást (Stahly, 1984; Wiseman és mtsai, 1986). Az itt közölt adatok szerint a megnövekedett U: S növelte a zsír DE-tartalmat 50 kilogrammos testsúlynál, de 13 kilogrammosnál nem.

A növekedés két szakasza közötti különbség valószínűleg az epeváladéknak köszönhető. A máj fokozott epeválasztását először Lloyd és munkatársai javasolták. (1957) az oka annak, hogy a sertés életkorával fokozódott a zsíremésztés. Walker (1959) arról számolt be, hogy az epehólyag epehólyaga a fiatal sertésben minimális, és a növekedés korai szakaszában lassan növekszik. Az epesó-szekréció fokozatos növekedését a növekvő sertések életkorának növekedése miatt Harada és mtsai. (1987). Tehát, ha a vékonybélben az epesó zsírsavaknak való kitettsége nagyobb az életkor előrehaladtával, akkor a telítetlen zsírsavak oldhatósága az életkor előrehaladtával hasonlóan növekedne. A Powles et al. (1995) nem támasztja alá ezt a magyarázatot, mivel megfigyelték, hogy az U: S hatása nagyobb volt a 12 kilogrammos sertéseknél, mint a 30-90 kilogrammos sertéseknél.

Az ebben a kísérletben értékelt 14 zsírforrás az U: S széles skáláját biztosította. Az FFA szintje azonban nem változott sokat (≤ 13,4%). Ennek ellenére az FFA szint még mindig jelentős változó volt, amely csökkentette az étkezési zsírforrások energiaértékét. A fiatalabb sertés esetében az FFA negatív hatásai csökkentek, ha az étkezési zsírforrás szintén erősen telítetlen volt. Powles és mtsai. (1995), növekvő sertések felhasználásával, és Rosero és mtsai. (2015) szoptató kocákat használva arról is beszámolt, hogy a telített FFA jobban csökkentette a DE-t, mint a telítetlen FFA. Wiseman (1991) azt javasolta, hogy az észterezett zsírsavakkal összehasonlítva az FFA elnyomja az epesó szekrécióját, ami a zsírsav kevert micellákba való beépülésének és ezáltal az abszorpciójának későbbi csökkenését eredményezi. A telítetlen FFA hatékonyabban emészthető, mint a telített FFA társaik, mivel kevésbé hidrofóbak (Liu et al., 2015), ami viszont kevésbé támaszkodik az epesókra az emulgeáláshoz és a micella beépítéséhez (Liu et al., 2015).

Az NRC (2012) becslése a különféle zsírforrások DE-tartalmáról Powles et al. (1995). Ez a kísérletsorozat (Wiseman és mtsai, 1990; Powles és mtsai, 1993, 1994) étkezési zsírforrások keverékeit használta, amelyek 0,66 és 15,67 U: S és 0,8% és 81,8% közötti FFA szint között változtak. Ezek a kísérletek azonban étkezési zsírforrásokat tartalmaztak, elsősorban 16 vagy 18 szénhidrogénsavval. Ezért a Powles et al. (1995) egyenlete ismeretlen rövidebb láncú zsírsavforrások (azaz COCO) vagy hosszabb láncú zsírsavforrások esetében (azaz FISH; NRC, 2012). Powles és mtsai. (1995) a DE-tartalmat a kémiai összetételhez az alábbiak szerint kapcsolta össze: DE, kilokalória kilogrammonként =/4,184.

A 14 étkezési zsírforrás elemzett összetételének bevitele a Powles et al. (1995) egyenlete átlagosan 8,43 megakalória/kg várható DE-t eredményezett (2. és 3. táblázat). A 14 étkezési zsírforrás átlagos megfigyelt DE-tartalma 8,42 megakalória kilogrammonként 13 kilogrammos testsúlynál és 8,45 megakalória kilogrammonként 50 kilogrammos testsúlynál. Így Powles et al. (1995) egyenlete az étkezési zsír megfigyelt DE-tartalmával minimális volt.

Ugyanakkor mind a 13, mind az 50 kilogrammos testtömeg mellett Powles et al. (1995) egyenlete alulbecsülte a telített zsírforrások kókuszolaj és pálmaolaj DE tartalmát, és nagy mértékben túlbecsülte a kukoricaolaj A forrás DE tartalmát. Az itt generált egyenletek összehasonlítása Powles és mtsai. (1995) egyenlete igazságtalan, mivel ezeket az egyenleteket ugyanahhoz az adatkészlethez illesztették, amelyhez összehasonlítják őket. Tehát ezen egyenletek további kísérletekben történő hitelesítésére van szükség annak megállapításához, hogy pontosabbak-e, mint a Powles et al. (1995) egyenlete a sertésipar által alkalmazott étrendi zsírforrások széles skáláján.

Az étkezési zsír ME és NE tartalmának becslésére szolgáló megközelítést az NRC (2012) által alkalmazott megközelítés alapján modelleztük. A DE-ből származó ME és NE számításai 7% növényi olajat tartalmazó étrenden alapultak indirekt kalorimetriával (van Milgen et al., 2001). Becslésük szerint a DE ME-vé történő átalakulása 98% -ra, a ME-ről az NE-re 88% -ra változott. Az itt közölt ME és NE becslések feltételezik, hogy a DE átalakulása NE-vé minden zsírforrásban azonos. Az NRC (2012) ME és NE becsléseire természetesen ugyanaz a feltételezés vonatkozik. További vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy ezek az összefüggések helyesek-e, és széles körben alkalmazhatók-e sokféle zsírforrásra.

Az étkezési zsír kémiai összetétele nagyban magyarázta az étkezési zsírforrások energiatartalmának változását. Az étkezési zsír energiatartalma és az étkezési zsír kémiai összetétele közötti összefüggés azonban nem volt azonos 13, illetve 50 kilogramm testtömegnél. A Powles és mtsai. (1995) egyenlet pontosan megjósolta a 14 forrás átlagos DE-tartalmát. Ezek az adatok azonban az egyenlet két lehetséges gyengeségét azonosították. A Powles és mtsai. (1995) egyenlet helytelenül megjósolta az étrendi zsír telített forrásainak DE-tartalmát, amelyek zsírsavlánc-hosszúságból állnak. Megjegyzések elrejtése