Az indiai nők először esznek családjukkal

Írta: Geeta Pandey
BBC News, Delhi

indiai

2017. szeptember 10

Az étkezésnek módja van összehozni a családokat. Amikor az ételt elrendezik, mindenki összegyűlik az asztal körül, folyik a beszélgetés és a családok kötődnek.

De hagyományosan a közös étkezést nem ösztönzik Indiában. A férfiakat és a gyerekeket először táplálják, és csak ezután ülhetnek le a nők enni.

Szegény otthonok millióiban azonban ennek a gyakorlatnak nem szándékos következményei vannak - a nők alultápláltsága.

Most azonban a kampányolók azt sürgetik, hogy a nők étkezzenek a családjukkal, ahelyett, hogy utánuk mennének. És azt mondják, az eredmények nagyon biztatóak voltak.

Senki sem tudja, mikor, hol és hogyan kezdődött a gyakorlat, de mint a patriarchátus minden más szimbóluma, ez is mélyen be van építve az emberek pszichéjébe.

Gyerekként az otthonomban is anyám, nagymamám, nagynénik és unokatestvérem feleségei főztek és szolgáltak, de mindig utoljára ettek.

A csipegetés sorrendjében az istenek voltak az első helyen - ha elkészült az étel, az összes étel kis részét felajánlották nekik.

Az én bráhmini házamban még a lakó tehenet is etették az emberek előtt - amikor nagyapám leült enni, minden ételből fél darab ételeket félretett egy kis vastag, kerek kenyérdarabra, amelyet egy levélre tettek. Csak akkor eszik, ha egyikünk ezt megetette a tehénnel.

Ez a fokozatos étkezés néha kisebb súrlódást okozott otthon - ha a férfiak késleltették az étkezést, az csak azt jelentette, hogy a nők hosszabb ideig vártak az evésre. Nem számított, mennyire éhesek, csak várniuk kellett.

Családunk sem volt kivétel - így ettek a szomszédaim, ahogy az ország hosszában és szélességében élők is. Sok családban meglehetősen nem higiénikus gyakorlatban a nők férjük mosatlan tányérjaiból étkeztek.

Aki magyarázatot keresett miért történt, azt mondták neki, hogy ez a szokás, hogy évszázadok óta történt, hogy ez a hagyományos módszer.

A városokban azonban egyre gyakoribb, hogy a képzett és foglalkoztatott nők akkor esznek, amikor és amikor akarnak, de a nők étkezési hagyományát a mai napig széles körben követik, különösen a vidéki területeken.

Az olyan otthonokban, mint a miénk, nincs komoly hatása, mert elegendő étel van a körbejárásra. A szegény vidéki otthonokban azonban gyakran éhezik a nőket és a gyerekeket.

"Ez a hagyomány, amely szerint a férfiak szükségleteit prioritásként kezelik, néha azt jelenti, hogy amikor a nők leülnek enni, akkor nem marad elég számukra" - mondja Vandana Mishra a Rajasthan Nutrition Project (RNP) szervezetből, amelyet a Freedom from Hunger India Trust és a Grameen Foundation jótékonysági szervezetek hajtottak végre.

Az állam Banswara és Sirohi körzeteiben 2015 márciusában végzett 403 szegény törzsi nő felmérése azt mutatta, hogy "élelmezésbiztos és élelmiszerhiányos emberek ugyanabban a háztartásban" - mondta Mishra asszony.

"A férfiak mindig azt mondták:" Először dolgozni megyek, a gyerekek pedig iskolába járnak, ezért előbb ennünk kell "- mondta Rohit Samariya, az RNP banswarai projektmenedzsere a BBC-nek.

"Tányérokat hoztunk létre annak bemutatására, hogy nézett ki egy férfi tányérja, és hogy nézett ki egy női tányér, hogy hazavezesse azt a pontot, hogy a nők szó szerint kaparták a hordó alját" - mondja.

Ennek a mintának a megtörésére a csoport egy nagyon egyszerű, de szokatlan stratégiával állt elő - arra ösztönözve a családokat, hogy együtt étkezzenek.

Kétéves projektjük a közelmúltban zárult le, és a vidéki közösségekre gyakorolt ​​hatásának felmérése érdekében a múlt hónapban eljutottam a törzsek által uralt Ambapara faluba, Banswara-ba.

Mikor megérkezem Manshu Damor házába, azt találom, hogy egyfajta helyben termesztett leveles zöldséget aprít, miközben felesége és menye a háta mögött a konyhában főznek.

A család ebédmenüje zöldséget, lencselevest és kézzel készített kenyeret tartalmaz.

Ambapara India legszegényebb falvai közé tartozik, ahol 89% még mindig ürít a szabadban, tombol a gyermekházasság, alacsony az írástudási szint, és a nők még mindig takarják az arcukat férfiak jelenlétében.

Tehát, amikor az RNP kampányosai azt javasolták, hogy az emberek családjukként együtt étkezzenek, ez nem kevesebb, mint forradalmi.

Addig Mr. Damor elmondja, soha nem osztott ételt Barjuval, 35 éves feleségével. Elképzelhetetlen volt az a gondolat, hogy menye Karma leülhet mellette.

"Az emberek azt mondták, hogyan ehetne egy nő az apósa előtt? Ez mindig is ellentétes volt a hagyományainkkal, így az elején én is ellenálltam. Én is kissé furcsának találtam" - mondta.

Samariya úr azt mondja, hogy arra kérve a férfiakat, hogy egyenek meg a nőkkel, "arra kértük őket, hogy változtassanak a viselkedésükön".

"Patriarchális társadalmunkban a férfiak nem arra nevelkednek, hogy feleségüket gondozzák. Tehát érzékenyítenünk kell őket a nemek közötti egyenlőség kérdésére."

Nem csak a férfiak - a nők is hittek ugyanabban a hagyományban. De némi meggyőzés után a falusiak beleegyeztek, hogy megpróbálják.

És ez megváltoztatta a nők jólétének világát.

"Én voltam az, aki mindig főzött, de mire leültem enni, kevés étel maradt. A férfiak elkészítették az összes zöldséget, így nekem kenyérrel és sóval kellett megküzdenem" - mondja Karma, Mr. Damor menye. - Most mindenki egyenlő ételt kap.

Szomszédja, Ramila Damor elmondta, hogy családja két évvel ezelőtt volt az első közös étkezésük.

"Amikor először hallottam róla, hazamentem és főztem, és elmondtam a férjemnek, hogy ezentúl mindannyian együtt fogunk enni. Nagyon jó érzés volt ételt megosztani" - mondta.

Az összes többi nő, akivel a faluban beszéltem, azt mondta, hogy a családi étkezés az otthonukban is megszokottá vált.

A májusi kétéves kampány végén végzett felmérés megnyugtató eredményeket mutatott - a megkérdezett nők élelmezésbiztonsága több mint kétszeresére nőtt. Mivel a gyermekek jóléte gyakran az anyákéhoz kapcsolódik, az élelmezésbiztonságuk is hatalmas növekedést mutatott.

A kampány hatása nem korlátozódott a táplálkozási szint javítására, más pozitív változásokat is hozott.

Damor úr szerint menye már nem takarja el teljesen az arcát, és a fátyol felfelé mozdult.

"Továbbá most Ba-nak (apa) hív engem Haahoo (após) helyett, és feleségemet Aaee-nak (anya) Haaharozi (sógor) helyett."

Az étkezésnek módja van összehozni a családokat. Mint ahogy Damors esetében tették.