Az intravénás niacin hevesen javítja az étrendi zsírtárolás hatékonyságát sovány és elhízott embereknél

Absztrakt

A résztvevők 2 hetes lemosási időszak után a második vizsgálaton estek át, az első vizsgálattal megegyező protokoll használatával, azzal a különbséggel, hogy az alanyok, akik az első látogatáskor niacint kaptak, sóoldatos infúziót kaptak, és fordítva.

étrendi

Mód.

A niacint a Spectrum Chemical Manufacturing Corporation-től (New Brunswick, NJ) szereztük be, és intravénásan adtuk be az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalának IND # 77,935. A niacint 0,9% -os nátrium-klorid-oldatban oldjuk, és 0,01 mol/l kálium-foszfátot tartalmazó 1,2 N nátrium-hidroxid-oldattal pH = 7,06-ra titráljuk. Ezután 0,22 μ-es szűrőn átszűrtük 500 mg-os egységdózisú fiolákba; a sterilitást felhasználás előtt tenyésztés és pirogén teszt segítségével igazolták.

A plazma FFA-koncentrációt és a fajlagos aktivitást nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával határoztuk meg (12). [13 C] Az oleaátdúsítást folyadékkromatográfia – tömegspektrometriával határoztuk meg (13). A chilomikronokat ultracentrifugálással izoláltuk (10). A teljes TG és a chilomikron TG koncentrációját egy Cobas Integra autoanalizátorral (Roche Diagnostics, Indianapolis, IN) határoztuk meg. A glükózkoncentrációt az Integra analizátorral is mértük.

Adatelemzés.

Az utolsó öt időpontról mért adatok átlagát használtuk az oleate teljes megjelenési sebességének és a frakcionális átfolyás (a chilomikron prekurzor készletből) állandó állapotú állapotának kiszámításához, az előzőekben leírtak szerint (4). Az adatokat átlag ± SEM-ben fejezzük ki. A csoportok közötti összehasonlításokat az egyenlőtlen variancia t-próbájával, a csoporton belüli összehasonlítást pedig páros t-próbával végeztük. Minden összehasonlítás szükséges α A táblázat megtekintése:

  • Soron belüli megtekintése
  • Felugró ablak megtekintése
  • Powerpoint letöltése

A tantárgy jellemzői és a laboratóriumi szűrővizsgálatok adatai

A plazma glükóz-, inzulin-, TG- és FFA-koncentrációit a 2. táblázat mutatja. Az elhízott önkénteseknél a glükózkoncentrációk magasabbak voltak, mint a sovány önkénteseknél a folyamatos etetés során. Az elhízott alanyokban a TG-koncentráció magasabb volt, mint sovány egyéneknél a kiinduláskor és az etetés során mindkét vizsgálati napon. A FFA plazmakoncentrációja magasabb volt az elhízott alanyoknál, összehasonlítva a sovány alanyokkal a kiindulási helyzetben és az etetés során mindkét vizsgálati napon, és alacsonyabb volt a niacin infúzió alatt, mint a sóoldat infúziója alatt mindkét alanycsoportban.

Átlagos plazma-glükóz-, inzulin-, össz-TG- és chilomikron-TG-koncentráció, valamint az oleate megjelenési sebessége a kiindulási állapotban és a folyamatos táplálás során, sóoldat vagy niacin infúziója előtt és alatt sovány és elhízott személyeknél

Amint az az 1. ábrán látható, az állandó állapotú oleaátkoncentrációkat a folyamatos táplálási periódus alatt érték el. A plazmaoleaát [U-13 C] dúsítások és a [3 H] specifikus aktivitások szintén egyensúlyi állapotban voltak (1. kiegészítő ábra). Az oleate megjelenési aránya alacsonyabb volt a niacin infúzió során a sóoldat infúzióhoz képest mind sovány (határértékkel szignifikáns, P = 0,07), mind elhízott egyéneknél (2. táblázat). Az oleaát az étkezési zsír 42 ± 1% -a, az oleate beviteli sebessége 93 ± 7 µmol/perc volt. A frakcionális átfolyás alacsonyabb volt a niacin infúzió során mind sovány (21 ± 4 vs. 29 ± 3%; P = 0,028), mind elhízott (21 ± 2 vs. 29 ± 5%; P = 0,027) alanyokban (2. ábra).

A plazmaoleaát koncentrációja folyamatos táplálás és niacin vagy sóoldat infúziója során sovány és túlsúlyos vagy elhízott személyeknél.