Az irritábilis bél szindróma prevalenciája és előrejelzői kóros elhízásban szenvedő betegeknél: keresztmetszeti vizsgálat

Absztrakt

Háttér

Az irritábilis bél szindrómáról gyakrabban számoltak be kóros elhízásban szenvedő betegeknél, mint az általános populációban. Ennek az összefüggésnek az oka nem ismert. A tanulmány célja az irritábilis bél szindróma és más funkcionális bél rendellenességek prevalenciájának tanulmányozása volt kóros elhízásban szenvedő betegeknél, valamint az irritábilis bél szindróma prediktorainak felkutatása.

Mód

Bevonták azokat a betegeket, akik bariatériás műtétet választottak Dél-Kelet Norvégia két elhízási központjában. A funkcionális bél rendellenességeket a Róma III kritériumok szerint diagnosztizálták. A prediktorokat multivariábilis logisztikus regressziós analízissel értékelték, irritábilis bél szindrómával, mint függő változóval.

Eredmények

603 egymást követő betegből összesen 350 (58%) került be. Az irritábilis bél szindróma prevalencia aránya a két központban 17/211 (8%), illetve 37/139 (27%) volt. A magas kis sűrűségű lipoprotein (OR 2,10; 95% CI 1,34–3,29), az ön által bejelentett pszichiátriai rendellenességek (OR 2,39; 95% CI 1,12–5,08) és a centrum (OR 5,22; 95% CI 2,48–10,99) független előrejelzői voltak a irritábilis bél szindróma.

Következtetések

A két elhízási központ egyikében az irritábilis bél szindróma prevalenciája háromszor nagyobb volt, mint az azonos régió általános lakosságában. Úgy tűnik, hogy a magas prevalencia az étkezési különbségekkel vagy a zsír megváltozott felszívódásával vagy anyagcseréjével függ össze. Az irritábilis bél szindrómára való figyelem fontos a kóros elhízásban szenvedő betegek ellátásában.

Háttér

Az irritábilis bél szindróma (IBS) Észak-Amerikában és Európában körülbelül 7% -os prevalenciát mutat [1]. A hasi fájdalom vagy kényelmetlenség a fő tünet [2]. A patofiziológia magában foglalja a bél-agy tengelyének zavarait, az alacsony fokú nyálkahártya immunaktiválódását és a széklet mikrobiotájának változásait [3, 4]. Mivel nem áll rendelkezésre biomarker, a diagnózis arany standardja a tüneteken alapuló kritériumok [2, 5, 6]. Az IBS a nőknél gyakoribb, mint a férfiaknál, és számos társbetegséggel jár együtt, beleértve a szorongást és a depressziót is [7].

A legtöbb jelentés szerint az IBS gyakoribb a kóros elhízásban szenvedő betegeknél, mint az általános populációban, kis sorozatban a prevalencia aránya 8 és 31% között van [8,9,10,11,12]. Ennek az összefüggésnek az oka ismeretlen [13]. Az IBS és a MO esetében gyakori kórélettani tényezők, beleértve a pszichés distresszt, az alacsony fokú szisztémás gyulladást és a vitaminhiányt, megmagyarázhatják az összefüggést [3, 14,15,16,17,18,19]. Az IBS kockázati tényezőinek megismerése a kóros elhízásban szenvedő betegeknél segíthet megelőzni ezt a terhes állapotot elhízott betegeknél, és javíthatja ismereteinket az IBS általános patofiziológiájáról.

A vizsgálat célja az IBS, az IBS altípusok és más funkcionális bélbetegségek prevalenciájának feltárása volt, valamint az IBS prediktorainak felkutatása kóros elhízásban szenvedő betegek két csoportjában.

Mód

Tanulmány megtervezése és beállítása

Ebben a keresztmetszeti vizsgálatban a felnőtt betegek két elhízási központba utaltak, amelyek bariatéri műtétet végeztek Délkelet-Norvégiában. Az Aker Oslo Egyetemi Kórház (OUH-A) városi területen élő betegeket, az Innlandet Hospital Trust Gjøvik (IHT-G) pedig vidéki területeken és kisvárosokban élő betegeket toborzott. A kórtörténetet, a jelenlegi gyógyszereket és az antropometriai értékeléseket, beleértve a BMI-t is, a felvétel napján regisztrálták. Rutin klinikai vizsgálatot végeztek és vérmintákat vettek fel. A demográfiai adatokról és a társbetegségről a betegek papír alapú esetjelentési formában számoltak be. Minden beteg kitöltötte a funkcionális bélbetegségek osztályozására vonatkozó kérdőíveket. További diagnosztikai eljárásokat, beleértve az endoszkópos vizsgálatokat, a kezelőorvos döntése alapján végeztek. Az OUH-A és IHT-G betegeket 2014 februárjától 2015 áprilisáig, illetve 2012 decemberétől 2014 szeptemberéig toborozták.

Résztvevők

A felvételi kritériumok a 18–65 éves kor és a morbid elhízás voltak, meghatározva, hogy a BMI> 40 kg/m 2 vagy a BMI> 35 kg/m 2, az elhízással összefüggő társbetegséggel a beutaláskor [20]. A kizárási kritériumok a súlyos pszichiátriai rendellenességek (skizofrénia, súlyos depresszió vagy bipoláris rendellenesség), az alkohol- és drogfüggőség, a szervi gyomor-bélrendszeri rendellenességek, a korábbi elhízási műtétek és egyéb súlyos hasi műtétek voltak. Az esetjelentési űrlapot norvég nyelven nyomtatták, és kizárták azokat a betegeket, akik nem értettek norvégul. Az IHT-G-nél a betegeket csak heti 3 napon vették fel, amikor a tanulmányi nővér jelen volt.

Változók

Demográfia

Hét demográfiai változót regisztráltak: életkor (évek), nem (férfi/nő), etnikai hovatartozás (kaukázusi%), BMI (kg/m 2), dohányzási szokások (dohányzás/nem dohányzás), munkaállapot (teljes munkaidős/részmunkaidős) idő/nem dolgozik) és élettársi státusz (élni a párral/nem élni a partnerrel).

Komorbiditás és gyógyszeres kezelés

Hat jelenlegi vagy korábbi társbetegségről számolt be a beteg az esetjelentési űrlapon: cukorbetegség, hypothyreosis, magas vérnyomás, fibromyalgia, epekő és önmaga által bejelentett pszichiátriai rendellenességek. Az OUH-A-nál megkérdezték az alanyokat, hogy szorongást vagy depressziót diagnosztizáltak-e náluk (jelen/nincs-e), illetve az IHT-G-nél, ha szakmai segítséget kértek pszichiátriai rendellenességek esetén (jelen vannak/hiányoznak). Mindkét központban kizárták azokat az alanyokat, akiknél súlyos pszichiátriai rendellenességeket (skizofrénia, súlyos depresszió vagy bipoláris rendellenesség) diagnosztizáltak. Ha kétségei vannak, az alanyokat pszichiátriai értékelésre irányították. A betegek rendszeres gyógyszeres alkalmazásról számoltak be. A komorbiditással és a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos összes információt egy orvos vizsgálta felül, teljes hozzáféréssel a beteg orvosi nyilvántartásához.

Hasi panaszok

A funkcionális bél rendellenességeket a Róma III kérdőív validált norvég fordításával diagnosztizálták [2]. Az IBS-t és az IBS altípusait, a funkcionális székrekedést, a funkcionális hasmenést és a funkcionális puffadást kódolták jelen/hiányában.

Vérvétel

Harminc fa változót elemeztek a vérmintákból. Az eredményekben közölt 15 változó referenciaértékei a következők voltak: hemoglobin g/dl: nők 11,7–15,3, férfiak 13,4–17,0; fehérvérsejtszám 10 9/l: 3,5–10,0; vérlemezkeszám 10 9/l: 145–390; c-reaktív fehérje (CRP) mg/l: 50 3,9–7,8; nagy sűrűségű lipoprotein mmol/l: nők 1,0–2,7, férfiak 0,8–2,1; alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) mmol/l: 18–29 éves kor 1,3–4,3, 30–49 éves életkor 1,5–4,8, életkor> 50 2,0–5,4; pajzsmirigy stimuláló hormon (TSH) mIE/l: 0,27–4,20; szabad tiroxin (T4) pmol/l: 8,0–22,0; B1-vitamin nmol/l: 95–200; B6-vitamin nmol/l: 15–160; B12-vitamin pmol/l: 140–650; folsav nmol/l: 7–40; HbA1C%: 4,0–6,0; összes bilirubin μmol/l: 5–25. A másik 18 változó az átlagos korpuszkuláris térfogat, az átlagos korpuszkuláris hemoglobin, a vas, a transzferrin, a transzferrin telítettség, a ferritin, a transzferrin vasmegkötő képessége, nátrium, kálium, magnézium, foszfát, glükóz, kreatinin, húgysav, alanin-aminotranszferáz, összes fehérje, albumin, és trigliceridek.

Diétás regisztráció

Az IHT-G-nél a mikro- és makrotápanyagok bevitelét félig kvantitatív élelmiszer-gyakorisági kérdőívvel becsülték meg, amelyet a norvég lakosság számára készítettek és validáltak [21].

Statisztikai analízis

Eredmények

A vizsgálatban való részvételre jogosult 603 egymást követő betegből összesen 350 (58%) került be (1. ábra). Az IBS prevalencia aránya 17/211 (8%) volt az OUH-A-nál és 37/139 (27%) az IHT-G-nél (o 1. ábra

Folyamatábra, amely a két elhízási központ pácienseinek befogadását ábrázolja

Az LDL magas szérumszintje, az ön által bejelentett pszichiátriai rendellenességek és a centrum az IBS független prediktora volt (2. táblázat). A 3. táblázat az egyes központokban IBS-sel vagy anélkül szenvedő betegek összehasonlítását, valamint a két központ IBS-ben szenvedő betegek összehasonlítását tartalmazza. A TSH magasabb, és a szabad T4 alacsonyabb volt az IHT-G-ben szenvedő IBS-betegek körében, mint az OUH-A-ban szenvedőknél. A vér LDL-szintje korrelált a telített zsír magasabb relatív energiafogyasztásával (r = 0,26, o = 0,01) és egyszeresen telítetlen zsír (r = 0,25, o = 0,01). Az IBS-ben szenvedő betegeknél alacsonyabb volt a fehérjék relatív energiafogyasztása. Nem figyeltek meg egyéb szignifikáns különbségeket a táplálkozásban az IBS-ben szenvedő és anélkül szenvedő betegek között (4. táblázat).

Vita

Az IBS prevalenciája a kóros elhízásban szenvedő betegeknél jelentősen változott a két központ között. Az OUH-A-nál a prevalencia (8%) összehasonlítható volt az általános népességével [1, 7]. Az IHT-G-nél a prevalencia (27%) háromszorosa volt, mint az ugyanannak a régiónak a teljes populációjában [14]. Az IBS magas előfordulása összhangban áll az elhízási központok legtöbb más jelentésével [8,9,10].

A magas szérum LDL-szint és az ön által jelentett pszichiátriai rendellenességek voltak az IBS független előrejelzői. Egyes, de nem minden korábbi tanulmányban beszámoltak az LDL és az IBS közötti összefüggésről [22, 23]. Az étrendi különbségek vagy a megváltozott zsírfelszívódás vagy anyagcsere lehetséges magyarázata az IBS és a magas LDL közötti kapcsolatnak.

Az étrendi különbségek befolyásolhatják az IBS tüneteit [24, 25]. A magas LDL-szint a telített zsírokban gazdag és alacsony rosttartalmú étrend biomarkerként tekinthető [26]. Az étrendbeli különbségek valószínűleg az LDL magasabb szintjének oka az IBS-ben szenvedő alanyokban. Az étrendi regisztráció a betegek egy részén alátámasztja ezt a hipotézist, összefüggésben a telített és egyszeresen telítetlen zsírok bevitele és az LDL között. Az IBS-sel rendelkező és anélküli alanyok összehasonlítható mennyiségű szénhidrátot, rostot, gabonát és zöldséget fogyasztottak.

Az IBS-ben szenvedő betegek megváltozott zsírfelszívódása, esetleg helyi alacsony fokú bélgyulladással vagy a bél mikrobiomjának megváltozásával jár együtt [3, 27], szintén megmagyarázhatja az emelkedett LDL-szintet. A megváltozott zsíranyagcsere a harmadik magyarázat. A vér lipoprotein szintjét főleg a hepatociták szabályozzák. Az alkoholmentes zsírmájbetegség, amely befolyásolhatja a hepatociták működését, szorosan összefügg az elhízással, és az IBS kapcsán vitatták meg [8, 28, 29]. A zsírmáj betegségéről nem álltak rendelkezésre adatok.

Az IBS és az ön által jelentett pszichiátriai rendellenességek közötti összefüggés összhangban van a kóros elhízásban szenvedő betegek és az általános populáció [7, 8, 14] vizsgálataival, a kóros elhízásban szenvedő betegeknél magasabb a stressz, a szorongás és a depresszió szintje [15]. Az IBS és a B6-vitamin-hiány [18, 19] és az alacsony fokú szisztémás gyulladás közötti összefüggést CRP-ként mérve [16, 17] ebben a vizsgálatban nem tapasztaltuk.

A hasi fájdalom a bariatrikus műtét után gyakori [31], és a klinikai értékelés általában a műtéti szövődményekre összpontosít. A kóros elhízásban szenvedő betegek IBS-jével kapcsolatos jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy az IBS a hasi fájdalom fontos oka a bariatrikus műtét előtt, és valószínűleg így is marad a műtét után [32, 33]. A műtét előtt azonosított IBS kockázati tényezői a műtét után is fontosak lehetnek.

Ez a tanulmány összhangban áll más tanulmányokkal, amelyek a különböző elhízási központokba utalt betegek körében a gyomor-bélrendszeri társbetegségek előfordulási arányának igen eltérő előfordulását mutatják [8,9,10,11,12]. A megfigyelések azt mutatják, hogy az étrend az IBS módosítható kockázati tényezője lehet ebben a betegcsoportban. Az IBS magas prevalenciája releváns a kóros elhízásban szenvedő betegek klinikai ellátása szempontjából, és a műtét előtti központok közötti prevalencia arányának különbségei fontosak a hasi fájdalom és kényelmetlenség értékelése szempontjából a bariatrikus műtét utáni különböző kohorszokban.

Erősségek és korlátozások

Mindkét központ a Róma III kérdőív validált norvég fordítását használta hasonló klinikai körülmények között. A vizsgálati populációt reprezentatívnak ítélték meg a klinikákra utalt alanyok számára a vizsgálati időszak alatt. A vizsgálati nővér csak heti 3 napos jelenléte az IHT-G-nél nem csökkentette a reprezentativitást.

A két központban a prevalencia arányának különbsége és a vizsgálati populáció eltérő nagysága kizár egy érvényes és általános következtetést az IBS prevalenciájáról a bariatrikus műtétre utalt személyeknél. Az IBS magas előfordulási arányának lehetséges magyarázata az IHT-G-nél az lehet, hogy a Róma III kérdőív kitöltése előtt az alanyokat élelmiszer-intoleranciáról és az étellel kapcsolatos hasi tünetekről kérdezték, amelyek visszahívási torzítást és több hasi kellemetlenség.

A betegek átfogó értékelése megerősítette az IBS prediktorainak és a központok közötti különbségek kimutatásának lehetőségét, de növelte az I. típusú hibák kockázatát is. Más és pontosabb előrejelzők tovább erősíthették a tanulmányt. Az étrendi regisztrációkat csak az alanyok egy részén végezték, és nem tartalmaztak információkat fermentálható oligoszachárdokról, diszacharidokról, monoszacharidokról és poliolokról (FODMAP), és a gyulladásos markerek csak a CRP-re korlátozódtak. Kívánatos volt a pszichiátriai rendellenességek pontosabb diagnosztizálása is. A vérvizsgálatokat a helyi laboratóriumokban elemezték, amelyek korlátozták az összehasonlításokat a központok között, de nem befolyásolták az egyes központokban az IBS-ben szenvedő és az anélkül szenvedő betegek összehasonlítását, és a többváltozós elemzésekhez igazították őket (2. táblázat).

Következtetések

Az IBS prevalenciája háromszor változott a két tanulmányi központ között. A szérumban lévő magas LDL és az ön által bejelentett pszichiátriai rendellenességek voltak az IBS előrejelzői. A pajzsmirigy diszfunkciója hozzájárulhatott a központok közötti megfigyelt különbségekhez. A nagy mennyiségű telített zsír- és pajzsmirigy-diszfunkció az IBS módosítható kockázati tényezője lehet, és az IBS-re való figyelem fontos a kóros elhízásban szenvedő betegek ellátásában.