A BOWEL-SZOKÁSOK VÁLTOZÁSAINAK MEGELŐZÉSE ÉS ELŐREJELZŐI A LAPAROSZKÓPOS CHOLECYSTECTOMY UTÁN

ABSZTRAKT

Háttér:

A kolecisztolithiasis előfordulása a lakosság körülbelül 15% -a. Úgy gondolják, hogy a kolecisztektómiás betegek 30-40% -ának vannak tünetei a műtét után, ezek közül a bélszokások változása a leggyakoribb.

1) A prevalencia meghatározása, és 2) a bélrendszeri változások előrejelzőinek azonosítása a laparoszkópos cholecystectomia után.

Mód:

Ez egy retrospektív keresztmetszeti vizsgálat, amelynek kezdeti mintáján 150, kolecisztolithiasisban diagnosztizált beteg vett részt 2014. július és szeptember között. A betegeket kérdőívnek vetették alá a gyomor-bélrendszeri tünetek jelenlétéről és a széklet konzisztenciájának változásáról a műtét előtt és után. Két csoportra osztották őket (a bél szokásainak változásával vagy anélkül), amelyeket a következő változókkal kombináltak: magas vérnyomás, testtömeg-index, hypothyreosis, posztoperatív étrendi orientációk betartása, korábbi hasi és bariatrikus műtétek.

Eredmények:

A bélszokások változásának prevalenciája a vizsgált populációban 35,1% volt. Kimutatták, hogy a közte és a gyomor-bélrendszeri tünetek közötti összefüggés statisztikailag szignifikáns (‰ 2 = 7,981; p = 0,005), és azoknál az embereknél, akiknek nem voltak gyomor-bélrendszeri tünetei, 2,34-szer nagyobb az esélye annak, hogy nem mutatnak be bélszokásokat. A többi vizsgált tényező egyike sem bizonyította a bélszokások kolecisztektómia utáni változásának kockázatát előre jelző tényezőt.

Következtetés:

1) A bél szokásainak változásai nagy gyakorisággal fordultak elő, és 2) összefüggés volt a bél szokások változásai és a gyomor-bélrendszeri tünetek jelenléte között.

RESUMO

Racional:

A incidência da colecistopatia calculosa é de aproximadamente 15% da população brasileira. Acredita-se que entre 30-40% dos pacientes colecistectomizados apresentem sintomas pós-operatório, sendo a alteração do hábito bélrendszer o mais comum.

Objetivo:

1) Determinar a prevalência, e 2) identificar preditores de mudanças do hábito bél pós-colecistectomia videolaparoscópica.

Métodos:

Estudo transversal retrospectivo com amostra inicial de 150 pacientes diagnosticados com colecistopatia calculosa, operados entre julho e setembro de 2014. Os pacientes foram submetidos a um questionário sobre a presença de sintomas gastrointestinais após a operação, ea alterações do procedo das fezes . A amostra foi dividida em dois grupos (com ou sem mudanças do hábito bél) sendo realizadas associações com as seguintes variáveis: arterial hipertensão, IMC, hipotireoidismo, seguimento de dieta no pós-operatório, operação hasi prévia e operação bariátrica.

Eredmények:

A prevalência de mudanças do hábito gastrointestinal na população estudada foi de 35,1%. A Associação entre elas e sintomas gastrointestinais demonstrou-se estatisticamente sigmativa (‰ 2 = 7,981; p = 0,005), sendo que as pessoas que não apresentavam os sintomas tinham 2,34 vezes mais esélyek de não apresentarem mudanças do hábito bél. Nenhum dos demais fatores researchados demonstrou ser preditor de risco para mudanças do hábito bél pós-colecistectomia.

Összegzés:

1) Observou-se alta prevalência de mudanças do hábito bél, e 2) houve associação entre mudança do hábito bél és a presença de sintomas gastrointestinais.

BEVEZETÉS

Becslések szerint a gyomor-bélrendszeri megbetegedések kb. 60 millió amerikait érintenek évente. 2004-ben becslések szerint 4,6 millió kórházi felvétel, 72 millió járóbeteg-látogatás és 236 millió haláleset kapcsolódott gyomor-bélrendszeri betegségekhez 14 .

A kolecisztolithiasis a nyugati felnőtt lakosság körülbelül 20% -át érinti, ezek 15% -a válik tünetessé 9. Brazíliában 2014-ben 130 000 kolecisztektómiás eljárást hajtott végre a brazil közegészségügyi rendszer (Sistema Único de Saúde), ebből 21 milliót São Paulo államban 11 .

A laparoszkópos kolecisztektómia a Mühe 12 általi 1986-os bevezetése óta széles körben népszerűvé vált, és jelenleg a kolecisztolithiasis választott kezelésének tekintik. Ennek az alternatívának számos előnye van a laparotómiához képest. Mindegyiküket a szakirodalom már jól dokumentálja, például rövidebb kórházi tartózkodás, kevesebb műtét utáni fájdalom és csökkent morbiditás, a legjobb költség-haszon arány mellett 7. A laparoszkópia-orientált diagnózis és a műtéti eljárások terjesztése lehetővé tette a kolecisztektómia sebészeti megközelítésének expresszív növekedését, különösen akkor, ha nincsenek lithiasisával kapcsolatos szövődmények 16 .

A kolecisztektómia utáni gyomor-bélrendszeri tünetek általában nem specifikusak és enyheek, mint például puffadás, hányinger, eruktió, emésztési zavar és a bélszokások (CBH) változásai 2, 10, 13. A bélszokások legfontosabb változása a kolecisztektómia után a hasmenés, amelynek elterjedtsége a jelentések szerint 0,9-35,6% között van, és a műtét utáni egyik legszorongóbb következmény 4, 5. A tüneti betegek jelentős száma mellett az irodalomban nincsenek jelentések arról, hogyan lehet meghatározni, hogy mely betegeknél alakul ki CBH.

A műtétet követő hetekben jelentkező kisebb emésztőrendszeri rendellenességek változó intenzitásúak, és extrém esetek kivételével nem vezetnek kórházi felvételhez. Hasmenésről vagy puha székletről gyakran számolnak be, és az epefa adaptációs periódusának köszönhető a tartály (epehólyag) hiányához, amely egy időszak után fokozatosan javul. Csak korlátozott számú beteg panaszkodik székrekedés miatt, ami valószínűleg inaktivitásukhoz és egyes sebészek által javasolt étrendi korlátozásokhoz kapcsolódik 20 .

A CBH fiziopatológiája ellentmondásos téma. Az irodalom általában az epesavak enterohepatikus keringésének változásainak tulajdonítja. A kolecisztektómia eltávolítja az epesavak fő tározóját, ami megnöveli az étkezések közötti bélváladékkal való érintkezés időtartamát 4. Az epesavak nagyobb bakteriális dihidroxilezésnek vannak kitéve, ami gátolja bélfelszívódásukat, emiatt nagyobb mennyiségek jutnak a vastagbélbe, amelyről feltételezik, hogy ez a műtét utáni vezető ok CBH 8, 15 .

A laparoszkópos kolecisztektómia számának növekedése miatt a prevalenciájára, a posztkolecisztektómia mechanizmusaira és hajlamosító tényezőire vonatkozó információk egyre fontosabbak a betegek elvárásainak kezelése, beleegyezésük megszerzése és a posztoperatív ellátás lehetővé tétele érdekében 5 .

Ennek a tanulmánynak a célja: 1) a prevalencia meghatározása, és 2) a bélrendszeri változások előrejelzőinek azonosítása a laparoszkópos kolecisztektómia után.

MÓD

Ez egy retrospektív keresztmetszeti vizsgálat, amelynek kezdeti mintáján 150, kolecisztolithiasisban diagnosztizált beteg vett részt 2014. július és szeptember között, a brazíliai São Paulo-i Complexo Hospitalar Edmundo Vasconcelos-ban. Ez a tanulmány az intézmény Kutatási Etikai Bizottságának etikai jóváhagyását kapta, és a telefonos interjúk előtt szóbeli beleegyezést kaptak a kutatások résztvevőitől.

Minden olyan beteget felvettek, aki elfogadta, hogy részt vegyen a vizsgálatban. Azokat, akik nem válaszoltak négy hívási kísérlet után, különböző napokban és a nap alternatív periódusaiban, azokat, akik nem voltak hajlandók csatlakozni, és az epehólyag agenézisében szenvedő beteget.

Egy korábban validált 4 kérdőívet módosítottunk, hogy illeszkedjen a vizsgálat céljához, és a laparoszkópos kolecisztektómia CBH-ra gyakorolt hatásainak azonosítására használtuk fel. A kérdőívet a műtét előtti és utáni bélrendszerről, a posztoperatív étrendi orientációról, a társbetegségekről, a korábbi hasi műtétekről és a véletlenszerűen jelentett tünetekről szóló részletes kérdések alkották. A műtét napján a testtömeg-indexet (BMI) az intézmény információs rendszerében rendelkezésre álló információk felhasználásával számolták ki.

A széklet konzisztencia skáláját alkalmaztuk az alábbiak szerint: 1 száraz széklet; 2 jól formázott széklet; 3 puha széklet; és 4 vizes széklet. A résztvevőket két csoportra osztották, azokra, akiknek CBH volt (a széklet konzisztenciájának romlása), és azokra, akiknek nem volt ez, ami azt jelenti, hogy a laparoszkópos kolecisztektómia előtt és után is ugyanaz a székletkonzisztencia volt. A posztoperatív étrendi orientációk betartását akkor határoztuk meg, ha a résztvevők 15 napig vagy annál hosszabb ideig betartották az erjedésgátló és az alacsony zsírtartalmú étrendet.

Miután a kutatók megosztották a résztvevőket ebben a két csoportban, kiszámolták qui-négyzetüket, hogy megvizsgálják a következő változók közötti összefüggést: 1) CBH vs. cukorbetegség (jelenlét vagy hiány); 2) CBH és emésztőrendszeri tünetek (GS, jelenlét vagy hiány); 3) CBH vs. szisztémás magas vérnyomás (HBP, jelenlét vagy hiány); 4) CBH és BMI (a túlsúly küszöb alatt vagy felett); 5) CBH vs. hypothyreosis (jelenlét vagy hiány); 6) CBH és a posztoperatív étrendi orientációk betartása (kevesebb, mint 15 nap, több mint 15 nap, vagy nincs diétás orientáció); 7) CBH vs. hasi műtét (korábbi vagy nem bariatrikus műtét); és 8) CBH és nem (férfi vagy nő).

Statisztikai analízis

ASZTAL 1

Egyesületek	Qui-tér	o
CBH X cukorbetegség	0,534	0,465
CBH X Gasztrointesztinális tünetek	7.981	0,005
CBH X HBP	0,002	0,968
CBH X BMI	0,214	0.644
CBH X pajzsmirigy alulműködés	0,012	0,912
CBH X Az étrendi orientációk betartása	0,421	0,810
CBH X hasi műtét	0,911	0,634
CBH X Nem	0,374	0,541

Az egyetlen statisztikailag szignifikánsan elemzett változó a CBH és a gastrointestinalis tünetek (GS) közötti összefüggés volt. Az OR azt mutatta, hogy azoknál az embereknél, akiknek nem volt GS-je, 2,34-rel több esélyük volt arra, hogy a széklet konzisztenciája ne változzon a műtét előtt és után, összehasonlítva azokéval, akiknél GS volt.

Diák t-tesztet végeztünk annak értékelésére, hogy vannak-e szignifikáns különbségek azon résztvevők életkorában, akiknek CBH-járól és GS-jéről nem számoltak be. A 2. táblázat mutatja ennek a tesztnek a leíró és következtetési eredményeit. Kimutatja, hogy mindkét változó esetében nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a résztvevők életkorához képest.

2. TÁBLÁZAT

Csoportok		Leíró adatok			Következtetési adatok
		Eszközök	Szórás	Az eszközök konfidencia intervalluma (99%)			Diák t-teszt
		Eszközök	Szórás	Alsó határ	Felső határ	t	o
CBH	Consistência igual	46,944	14,469	42,4478	51,4097	0,782	0,436
CBH	Consistência diminuída	44,666	14,963	38,4161	50,8849
GS	Sim	44,950	13,299	39,5001	50,3563	0,710	0,479
GS	Nem	47,014	15,380	42,9573	51,9388

VITA

Ez a tanulmány bebizonyította, hogy a bélszokások változásai, amelyeket a széklet konzisztenciájának romlása elemez, a laparoszkópos kolecisztektómiás betegek körülbelül 35% -át érinti, amint azt a jelenlegi szakirodalom leírja 4, 5. A posztkolecisztektómia utáni hasmenés egyszerű fogalmakkal történő meghatározásának nehézségei miatt a széklet konzisztenciájának romlása és mint ilyen, a bél szokásainak változása alapján választották.

A posztoperatív alacsony zsírtartalmú étrend alkalmazása a kolecisztektómia után ellentmondásos az irodalomban és a sebészek körében. Annak ellenére, hogy az alacsony zsírtartalmú étrend betartása miatt nincsenek dokumentált javulások a tünetekben, sok orvos írja fel, és ha nem, sok beteg műtét után tartja ezt a diétát, mert attól tart, hogy zsírban gazdag ételeket fogyaszt az intolerancia és a műtét előtti tünetek 10. Korábbi tanulmányok kimutatták az alacsony zsírtartalmú étrend előnyeit a hasmenés előfordulásának csökkentésében a műtétet követő első héten 5. Ez a tanulmány nem mutat statisztikailag szignifikáns összefüggést az alacsony zsírtartalmú posztoperatív étrend betartása és a bélszokások változásai között, ami megerősíti bizonyos tanulmányok eredményeit, amelyek értékelik az alacsony zsírtartalmú posztoperatív étrend ajánlásának előnyeit 10 .

A hasmenés gyakorisága nagyobb az elhízott betegeknél, összehasonlítva a megfelelő testsúlyú populációval. Az MN állambeli Rochesterben végzett, 2660 résztvevővel végzett népességfelmérés kimutatta, hogy az elhízott egyéneknél a hasmenés prevalenciája eléri a résztvevők 30% -át, összehasonlítva a kontrollcsoport 17% -os prevalenciájával [OR = 2,7 (95% CI 1,1-6,8) ]. A hasmenés nagyobb gyakorisága összefüggésben állhat az epesavak változásával, ami epesav hasmenést eredményez 3. Hasonló vizsgálatokat hajtottak végre Ausztráliában és Új-Zélandon, amelyek azt sugallták, hogy a változás a vastagbél tranzitjának és/vagy a bélnyálka permeabilitásának növekedésének tudható be. Az elhízás a bélgyulladás markerének, a fekális kalprotektin növekedésével is társulhat. Az elhízott egyének által használt gyógyszerek, például a metformin a 2-es típusú diabetes mellitusban vagy a policisztás petefészek, szintén hasmenést okozhatnak 1 .

Ez a tanulmány nem mutatott összefüggést a bélrendszer változásai és az elhízás vagy a cukorbetegség között. A hipotireózis és a magas vérnyomás szintén nem mutatott összefüggést hasmenéssel és egyéb gyomor-bélrendszeri tünetekkel, amint azt az irodalom is bizonyítja.

A CBH és a GS közötti összefüggés bizonyítja, hogy más tényezők is társulnak a laparoszkópos kolecisztektómia tartós posztoperatív tüneteihez, és nem csak az epehólyag hiányához. A szakirodalom olyan tanulmányokról számol be, amelyek bemutatják a gyomor-bélrendszeri tüneteket befolyásoló hangulatváltozások hipotézisét 19 .

Nincs objektív módszer a hasmenés és a bélszokások egyéb változásainak értékelésére. Ezért a kérdőív alkalmazása szubjektív módszer, amely alul- vagy túlbecsülheti a tüneteket, ami megnehezíti a kutatási eredmények értékelését és értelmezését.

Új prospektív vizsgálatok nélkülözhetetlenek a CBH kockázati tényezőinek meghatározásához laparoszkópos kolecisztektómia után. Bár nem azonosítják őket, a sebészeknek és a betegeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az ilyen változások gyakoriak, és nincs mód arra, hogy ezt előre láthassák.

KÖVETKEZTETÉS

1) A tanulmány mintájában nagy gyakorisággal fordulnak elő a bélszokások változásai, a kutatásban résztvevő betegek 35,1% -ában vannak jelen; 2) összefüggés van a bélszokások változásai és a gyomor-bélrendszeri tünetek jelenléte között.

Lábjegyzetek

Fonte de financiamento: não há