Az occipitalis condylusok osteochondrosisai és az atlanto-occipitalis dysplasia belga lóban

Absztrakt

Súlyos ataxiával járó 14 hónapos belga herélt nyaki régiójában elváltozás gyanúja merült fel. A boncolás során szimmetrikus gócos porchibákat tártak fel, amelyek kompatibilisek az occipitalis kondíliák osteochondrosisával és az atlanto-occipitalis dysplasiaval. Tudomásunk szerint ez az első ló jelentés az okcipitális kondíliák szimmetrikus osteochondrosisáról, amely neurológiai jeleket okoz.

Az osteochondrosis a rendellenes endochondrális csontosodás egyetlen vagy multifokális területére utal, amely befolyásolja a nonarticularis epifízist, az epiphysis ízületi porcát és/vagy a növekedési lemezt vagy a physis-t. Az endokondrális csontosodás kudarca és a porcsejtek normális differenciálódásának elvesztése eredményezi a mátrix átmeneti meszesedésének hiányát. Következésképpen hiányzik a vaszkularizáció, ami végül nekrózishoz vezet a megvastagodott porc alaprétegeiben, és olyan oszteolitikus elváltozások kialakulásához vezet, mint például a subchondralis csontciszták vagy osteochondritis dessicans (1,2). Ezeket az elváltozásokat gyakran radiológia alkalmazásával diagnosztizálják. A bruttó vizsgálat során az osteochondrosist általában tipikusnak vagy atipikusnak minősítik. A tipikus osteochondrosis 1 vagy 2 jellegzetes helyen található elváltozásra utal. Ezek az elváltozások kétoldalúan szimmetrikusak lehetnek. A ló osteochondrosis általában az appendikuláris csontozat ismert régióiban található meg. Az atipikus osteochondrosis több ízületi és néha fizealis elváltozásként definiálható jellegzetes, egyéb véletlenszerű helyeken vagy mindkettőben (1,2). Az ebben az esetben megfigyelt osteochondrosis atipikus, az okcipitális csont ritka elhelyezkedése miatt.

A boncolás során két kétoldalúan szimmetrikus, 2 cm átmérőjű, tojás alakú, jól körülhatárolt és kissé megemelkedett porcos elváltozást fedeztek fel az occipitális kondíliák (1. ábra). Mindkét hiba tapadt az alatta lévő csontra, de nyomás hatására kissé elmozdult. Az atlasz ellentétes koponyaízületi felületei mérsékelten ellapultak; így rendellenes artikulációt eredményez az atlanto-occipitalis ízülettel. A fennmaradó nyaki csigolyákat durva elváltozások, instabilitás és szűkület szempontjából vizsgáltuk; nem észleltek rendellenességeket. A durva kóros diagnózis kétoldali szimmetrikus volt az occipitalis condylusok és az atlanto-occipitalis dysplasia. A végtagok ízületeit boncoláskor vizsgálták, és nem mutattak ki durva patológiát.

1. ábra Az occipitális kondíliákat bemutató fénykép. A nyilak kétoldalúan szimmetrikus petefészek porchibák mérését jelzik

2 cm átmérőjű. Vegye figyelembe az ízületi tok megvastagodását és fibrózisát.

A szövettani elváltozások a caudalis agytörzsre és a nyaki gerincvelőre a II nyaki csigolya szintjére korlátozódtak. A fehér anyag lokálisan kiterjedt vakuolizációja volt, főleg a ventrális és laterális funnikulusokat érintve. Gyakran jelen voltak szabálytalanul duzzadt myelinhüvelyek, amelyek néha szórt, közepesen vagy jelentősen megnagyobbodott axonokat tartalmaztak. Az axonok elvesztése sok területen nyilvánvaló volt, és a vakuolizált myelinhüvelyek gyakran tartalmaztak nagy, habos makrofágokat, kis mennyiségű karyorrhectás törmeléket vagy mindkettőt. A szomszédos szürkeállományban alkalmanként szűkülő eozinofil idegsejtek voltak. A szövettani diagnózis a fokális degeneratív leukomyelopathia volt. Az occipitalis csont és az atlasz súlyos elváltozásainak szövettani vizsgálatát a szövetminták elvesztése miatt nem végezték el.

Az osteochondrosist és annak megnyilvánulásait osteochondritis dessicans (OCD) és subchrondralis csontcisztákként gyakran diagnosztizálják a lónál. Az érintett közös ízületek közé tartoznak a femoropatellaris, tarsocruralis, váll-, fetlock-, carpus-, könyök- és coxofemoralis ízületek. A combcsont laterális trochlearis gerincében, a talus lateralis trochleajában és a sípcsont disztális köztes gerincében fellépő elváltozások a klinikai esetek nagy százalékát teszik ki (1). A legtöbb esetet a standard tenyésztésű, telivér és melegvérű fajtákban dokumentálták, kevés jelentést huzattenyésztésű fajtáknál jelentettek. Az egyik retrospektív vizsgálat 51 hízó lónál, amely az osteochondrosis prevalenciáját vizsgálta, megállapította, hogy a tibiotarsalis ízületeket érintik a leggyakrabban. Ebben a jelentésben nem említették a nyaki csigolya osteochondrosisát (3). Számos jelentés dokumentálta a nyaki csigolyák osteochondritikus elváltozásait, de ezek az elváltozások főleg a III-VII nyaki csigolyákra korlátozódtak ataxiás lovaknál (1,4,5). Egy nemrégiben megjelent cikk dokumentálta a 2 éves telivér II nyaki csigolya koponyaízületi felületének osteochondrosisát, amely súlyos nyaki fájdalmat okozott neurológiai rendellenességek nélkül (6).

A lovak osteochondrosisának kialakulásához vezető rendellenes endochondrális csontosodás hátterében álló etiológiát nem sikerült megállapítani. Több tényezőt azonban ismételten érintettek: genetika, táplálkozás, növekedési sebesség, endokrinológia, biomechanika és toxikózis (1,2,3).

Ellentmondásos irodalom létezik arról, hogy a specifikus tápanyagok milyen szerepet játszanak az osteochondrosis megnyilvánulásában. Egy tanulmány a hisztológiai osteochondrosis elváltozásainak szignifikánsan nagyobb előfordulását szemlélteti a nagy energiájú étrenddel táplált csikóknál, de nem azoknál, akiket magas nyersfehérje-diétával táplálnak (9). Egy másik tanulmány megállapította, hogy a túlzott étrendi foszfor jelentősen megnövelte az osteochondrosis prevalenciáját a nem gyakorolt csikókban, míg az étrendi túlzott kalciumszintnek nem volt ilyen hatása (10). A rézhiányról azt is javasolják, hogy hibás kollagén térhálósodást és megváltozott mátrix átalakulást eredményezzen; az étrendi réz és az osteochondrosis kialakulásáról azonban ellentmondásos jelentések maradnak (11). Kanada keleti régiójában a rézhiány nem gyakori jelenség. Jelen esetben a lónak kínált étrend nem volt ismert; ezért nem határozható meg, hogy bonyolult szerepet játszott-e az osteochondrosis kialakulásában.

Az osteochondrosis előfordulásához genetikai hajlam és növekedési sebesség társult. Az endokondrális csontosodás rendezett folyamatát befolyásoló specifikus génhibát azonban még nem ismertek fel (1), és a közelmúltban végzett kutatások kimutatták, hogy a gyors növekedés és a nagy testtömeg, vagy nagy méret nincs összefüggésben a betegség patogenezisével (1, 3,10). Ennek a lónak a súlygyarapodását és növekedési sebességét nem rögzítették; egy 14 hónapos huzatos ló esetében azonban súlya és mérete tekintetében is átlag feletti volt.

Összefoglalva, az ataxia klinikai megnyilvánulása ebben az esetben összhangban állt a nyaki csigolya fejlődési rendellenességeivel, de a kóros lelet egy atlanto-occipitalis instabilitást illusztrált, amely az occipitalis condylus és az atlanto-occipitalis dysplasia oszteokondritikus elváltozásaival társult. Nem ismert, hogy ezek közül az elváltozások közül melyik volt elsődleges vagy másodlagos. Számos jelentés szerint a ló atlanto-occipitalis dysplasia okozza az ataxiát, elsősorban arab csikóknál. A szerzők tudomása szerint azonban csak egy publikált jelentés található a ló occipitalis kondíliájának osteochondrosisáról. Ez az esettanulmány azt sugallja, hogy az occipitalis osteochondrosist differenciáldiagnózisnak kell tekinteni azoknál a lovaknál, akiknél a nyaki csigolya fejlődési rendellenességeinek megfelelő klinikai tünetek jelentkeznek. CVJ

Lábjegyzetek

Az összes levelezést és újranyomtatási kérelmet címezze Dr. Muirheadnek.