Az orvos, aki átírja - hidegháború

Hidegháború

Eredeti Airdate: 2013. április 13

(De az alattuk lévő rekeszben a piszkos jég egy vaskos, egyenes, kétlábú, nem egy szőrös négylábú. Piotr lángot nyújt neki.)
PIOTR: Mi vagy, milaya moya? Professzor azt akarja, hogy visszaolvadjon Moszkvába, de az élet túl rövid ahhoz, hogy várjon.
(Piotr fújtatót gyújt, és elkezd olvasztani a tömböt. A valami belül mozog, majd egy nagy kéz tör ki, és megragadja Piotr torkát.)
PIOTR: Argh! Tűnj el!
(A kiszabadult Jégharcos elkezdett áttaposni a tengeralattjárót. Hirtelen víz ömlik az összes rekeszbe.)

[Vezérlő]

[Torpedó szoba]

(Skaldak felébred, amikor a torpedókat tartó gerendákhoz van láncolva.)
SKALDAK: Igaz?
ONEGIN: Ööö, igaz?
SKALDAK: Ötezer évet aludtam?
ONEGIN: Ööö, ezt mondja a professzor.
SKALDAK: Ötezer év.

[Kapitány kabinja]

ORVOS: A jégharcosok más hitvallással rendelkeznek, Clara. Más kód. Saját mércéje szerint Skaldak hős. Azt mondták, ellenségei annyira megtisztelték, hogy haláluk előtt saját testükbe vésték volna a nevét.
CLARA: Ó, igen. Nagyon szép. Kedvesen hangzik.
ZHUKOV: Jégharcos? Magyarázza el.
ORVOS: Nincs idő.
ZHUKOV: Próbálja ki.
ORVOS: A marsi hüllő jégharcos néven ismert. Amikor a Mars hideg lett, alkalmazkodniuk kellett. Bio-mechanikus periódusúak. Cyborgs. Túlélési páncélt építettek maguknak, hogy létezhessenek otthoni világuk fagyos hidegében, de a hőmérséklet hirtelen emelkedése és a páncél széthúzódik.
CLARA: Mint a szarvasmarháknál.
ORVOS: Mint a szarvasmarháknál. Kicsit a tervezés hibája. Hogy őszinte legyek, mindig azon gondolkodtam, miért nem válogatták soha. Ó, nézd, meg kell mondanom róluk, és azt mondtam, hogy nincs idő.
CLARA: Ennyire veszélyes?
ORVOS: Ez az.

[Torpedó szoba]

SKALDAK: Keressetek meg, testvéreim. Ha még mindig odakint vagy, keress meg.
(Jelzőfény villan fel a páncéljában.)

[Kapitány kabinja]

[Torpedó szoba]

(A kis kör alakú válaszfalajtó Clara mögött becsukódik. Felteszi a rádió headsetet, és felvesz egy ellenőrző lámpát.)

[Kapitány kabinja]

(Kis képernyőn látható.)
ORVOS: Engedelmével?
ZHUKOV: Legyen a vendégem.
ORVOS: Készen áll, Clara?

[Torpedó szoba]

CLARA: Igen.
ORVOS [OC]: Oké.
CLARA: Skaldak nagy marsall.
[Kapitány kabinja]

ORVOS: Az üdvözlet.

[Torpedó szoba]

ORVOS [OC]: Tisztelegjen úgy, ahogy megmutattam.
(Összeszorított jobb ököl a bal vállig.)
CLARA: Oké?

[Kapitány kabinja]

ORVOS: Jó. Jó. Most, mintha gyakoroltuk volna. A thariszi kaszt uralkodója.

[Torpedó szoba]

CLARA: A thariszi kaszt uralkodója. A holdak által tisztelem a.
ORVOS [OC]: Jó. Rendben van, Clara. Menj közelebb.
CLARA: Nagy marsall, sajnálom ezt.

[Kapitány kabinja]

ORVOS: Nem ezt érdemli.
CLARA [OC]: Nem ezt érdemli.
(Az áram kialszik.)

[Torpedó szoba]

CLARA: Ó. Remek.

[Kapitány kabinja]

(A CCTV és a kaputelefon még mindig működik.)
ORVOS: Hé, semmi baj, Clara. Folytasd.

[Torpedó szoba]

(Clara leteszi az ellenőrző lámpát, és bekapcsol egy kis fáklyát.)
CLARA: Nagyon messze vagy otthonról.

[Kapitány kabinja]

ORVOS: Ötezer év.
CLARA [OC]: És ötezer év eltolódik az időben.

[Torpedó szoba]

CLARA: Kérem, segítsen neked. Nem vagy az ellenségünk.
SKALDAK: És mégis láncokban vagyok.
CLARA: Doktor, mit mondjak?
SKALDAK: Igen, doktor.

[Kapitány kabinja]

SKALDAK [OC]: Mit mondjon?
GRISENKO: Azt hiszem, hogy az orgona darálóval akar beszélni, nem pedig a majommal.

[Torpedó szoba]

CLARA: Ezt hallottam.

[Kapitány kabinja]

ORVOS: Visszafogott vagy, amíg nem bízhatunk egymásban, Skaldak. Pontosan ugyanezt tennéd az én álláspontomban, és nem is gondolnád

[Torpedó szoba]

DOKTOR [OC]: A hangfegyver használatáról. Nem a torpedószobában.
SKALDAK: A Nix Tharsis flottaparancsnoka voltam. A lányom mellettem állt. Ez volt az első ízlése a cselekvésnek. Énekeltük a régi idők dalait.

[Kapitány kabinja]

SKALDAK [OC]: A vörös hó dalai.

[Torpedó szoba]

SKALDAK: Ötezer év. Most a lányom por lesz. Csak a por.
(A szavakban érzett érzelem ellenére Skaldak meg sem rándult.)
ORVOS [OC]: Nem, nem, nem. Figyelj, embereid a Skaldakon élnek.

[Kapitány kabinja]

ORVOS: Szétszórva az egész világegyetemben. És a Mars újra feltámad, ígérem neked.

[Torpedó szoba]

ORVOS [OC]: Csak hadd segítsek.
SKALDAK: Nincs szükségem segítségre.

[Kapitány kabinja]

SKALDAK [OC]: Nem lesz segítség.
ORVOS: Óvatosan, Clara.
CLARA [a képernyőn]: Jól vagyok.
ORVOS: Nem, figyelj, Clara, ne kerülj túl közel.

[Torpedó szoba]

CLARA: Jól vagyok. Doktor, valami nincs rendben.

[Kapitány kabinja]

[Torpedó szoba]

CLARA: Valami van
(Megérinti a sisakot, és az hátrafelé csuklik.)
CLARA: Nincs ott. Elment!
(A páncél kinyílik, mint a dalek héja. Üres.)

[Kapitány kabinja]

ORVOS: Elment? Elmúlt? Elmúlt? Hogy érted, eltűnt?

[Torpedó szoba]

CLARA: Kijött.
SKALDAK [OC]: Itt az ideje, hogy megtanuljam ellenségeim mértékét.

[Kapitány kabinja]

SKALDAK [OC]: És mire képes ez az edény.
ORVOS: Nem, nem, nem. Skaldak!

[Torpedó szoba]

SKALDAK [OC]: Károsítson meg minket, és ártson mindannyiunknak. A Holdak által erre esküszöm.

[Kapitány kabinja]

ORVOS: Clara, menj el onnan. Kifelé!
(Zsukov fegyvert tesz a fejére.)
ORVOS: Most még soha nem láttam ilyet. Valójában még soha nem láttam ilyet a páncéljából.
(Zsukov leengedi a fegyverét.)
GRISENKO: Nem lesz sebezhetőbb a héjából?
ORVOS: Nem, veszélyesebb lesz.
(Elfogy.)

[A torpedószobán kívül]

ORVOS: Clara? Clara?
(Clara odarohan az ajtóhoz, és kinyitni kezdi. Aztán valami elhalad mellette és a folyosón.)
ORVOS: Clara! Clara! Clara! Clara!
(Kihúzza a döbbent lányt.)
CLARA: Jól vagyok. Ha, ha! Jól vagyok. Jól vagyok! Hová ment?
(Grisenko professzor szabálytalan hangjelzést kap a fülhallgatón.)
CLARA: Hogy csináltam? Jól voltam?
ORVOS: Ez nem teszt volt, Clara.
CLARA: Tudom, de
ORVOS: Nagyszerű voltál, igen.
CLARA: Tényleg?
ORVOS: Tényleg.
GRISENKO: Doktor? A jel. Megállt.
ORVOS: Skaldak nem kapott választ marslakó testvéreitől. Most feladta a reményt.
ZHUKOV: Remélem, mit?
ORVOS: Megmentve. Azt hiszi, hogy elhagyták. Nincs vesztenivalója.

(Ahogy a tengeralattjáró alatti párkány lassan omlik a súlya alatt.)
ZHUKOV: De mit tehet, aki itt ragadt, mint mi többiek? Milyen rossz lehet?
DOKTOR: Ez az alrész atomrakétákkal van töltve, Zsukov. Kövér velük. Szerinted mit fog csinálni Skaldak, amikor ezt megtudja? Mennyire lehet rossz? Mennyire lehet rossz? Nem lehet rosszabb.
(Néhány zuhanó szikla eltalálja a tengeralattjárót, és a víz átáramlik a nyíláson. Ez gyorsan bezáródik.)
ORVOS: Oké. Hamarosan szólt.

[Turbina szoba]

STEPASHIN: Helló? Ki van ott? Ki van ott? Ki van ott!
(Valami mozog a csövek mögött. Aztán egy karcsú, három ujjas kéz hátulról kinyújtja a fejét.)
STEPASHIN: Mit akarsz velem?
SKALDAK: Sokat.

[Vezérlő]

ZHUKOV: Elvtársak, ismeritek a helyzetünket. A reaktor fulladt. Teljes mértékben támaszkodunk az akkumulátor töltöttségére, és a levegőnk fogy. A megmentés nem valószínű, de mégis teljesítenünk kell egy küldetést. Ha az orvosnak igaza van, akkor mindannyian állunk e teremtmény és a világ pusztulása között. Csak egy rakéta irányítására van szüksége. Kiadhatóak vagyunk, elvtársak. A mi világunk nem az. Tudom, hogy mindegyikőtökre bízhatom, hogy kudarc nélkül teljesíti kötelességét. Ez minden.

[Turbina szoba]

STEPASHIN: Figyelj rám. Mindketten megértjük egymást. Ez, ez a nyugalom nyugalmi ideje, nem felel meg nekünk. Mindketten harcosok vagyunk, és együtt szövetséget köthetünk.
SKALDAK: Szövetség?
STEPASHIN: Igen. Megnyerni a hidegháborút.
SKALDAK: Hidegháború?
STEPASHIN: Mindkét fél képes teljesen megsemmisíteni a másikat. Ez egy olyan állapot, amelyet kölcsönösen biztosított rombolásnak nevezünk.
SKALDAK: Kölcsönösen biztosított pusztulás. De ez nem történt meg.
STEPASHIN: Nem.
SKALDAK: Még nem.

[Vezérlő]

CLARA: Még akkor is, ha rakétát indítanának, az nem lenne igaz?
ORVOS: Ez?
CLARA: Világvége. Játék vége. Mármint mi lenne, ha véletlenül lőnének egyet. Mi történne akkor?
ORVOS: Mondtam, Clara. A Föld olyan, mint egy vihar, amely szakadásra vár, jelenleg. Mindkét fél a fogát csikorgatva, hadat folytatva. Csak egy apró szikra kellene.
CLARA: Igen, de a világ 1983-ban nem ért véget, igen, különben nem lennék itt.
ORVOS: Új. A történelem folyik. Meg lehet változtatni. Újraírva.
(A legénység mind fegyverrel van felszerelve.)
ORVOS: Hányan maradtunk?
ZHUKOV: Tizenkettő. És nem találjuk Stepashint.
DOKTOR: Szétválasztjuk és megfésüljük ezt a részt. Egy csapat itt marad, hogy őrizze a hidat.
ZHUKOV: Ez az? Ez a terv?
ORVOS: Nos, vagy ez, vagy itt maradunk, és megvárjuk, amíg megöl.
ZHUKOV: Oké.
CLARA: Igaz, hogy még soha nem látott ilyet a kagyló öltönyén kívül?
ORVOS: Kagyló öltöny? Clara! Az, hogy egy Jégharcos elhagyja páncélját, a legsúlyosabb becsületsértés. Skaldak kétségbeesett. Halálos, és meg kell találnunk.
GRISENKO: Ez segít?
(A hangos csavarhúzó.)
ORVOS: Ah! Mentetted.
GRISENKO: Nem, nem, a padlón volt ezzel.
(A Barbie baba. Az orvos megcsókolja.)
DOKTOR: Ah, professzor, megcsókolhatlak.
GRISENKO: Ha ragaszkodsz hozzá.
ORVOS: Később.

ONEGIN: Ön szerint igaz, uram? Egy marslakó?
BELEVICH: Nem tudom, mit gondoljak.

[Rekesz]

CLARA: Szóval, miért van egy szarvasmarha-prod egy tengeralattjárón?
GRISENKO: Jegesmedvék.
CLARA: Ah, igaz.
GRISENKO: Futunk rajtuk, amikor fúrunk. Nagyon csúnya tud lenni, tudod.
CLARA: Bármelyikre cserélnék egyet egy Jégharcosra. Cuddlier.
GRISENKO: Bátorság, kedvesem. Mindig énekelek egy dalt.
CLARA: Mi van?
GRISENKO: Fenntartani a kedvem.
CLARA: Igen, ez működne, ha ez Pinocchio lenne.
(Úgy tűnik, hogy a doktor elindított néhány riasztást.)
GRISENKO: Ismered az éheseket, mint a farkast?
CLARA: Mi van?
GRISENKO: Duran Duran. Az egyik kedvencem. Gyerünk.
CLARA: Nem dalokat énekelek.
(A Doktor kinyitja a nyílást, és beleteszi a fejét. Visszhangzó morgást hallanak.)
CLARA: Mi volt az?
ORVOS: Nyomás. Csak nyomás. Hétszáz méterre vagyunk lent, emlékszel?
GRISENKO: Ne aggódj miatta. Gondolj valamire.
(Dalának kezdő mondatát énekli.)
GRISENKO: Éhes vagyok, mint a farkas.
CLARA: Nem énekelek.
GRISENKO: Nem tudod?
CLARA: Természetesen tudom. Karaokén, a páratlan tyúk estén csináljuk.
GRISENKO: Karaoke? Csajos este? Kiválóan beszélsz oroszul, kedvesem, de néha nem értek egy szót sem, amiről beszélsz.

[Vezérlő]

[Parancsnoki torony]

(Felnéznek a marsi űrhajóra.)
CLARA: A Tardik! Hol a Tardis? Soha nem magyaráztad.
ORVOS: Na jó, ne aggódj emiatt.
CLARA: Ne mondd ezt. Hol van?
ORVOS: Igen. Nos, nem tudtam, ugye?
CLARA: Tudd mit?
DOKTOR: Bütyköltem, betörtem. Megengedett.
CLARA: Mit tettél?
ORVOS: (sotto) Alaphelyzetbe állítottam a HADS-t.
CLARA: Huh?
ORVOS: Alaphelyzetbe állítottam a HADS-t.
CLARA: A mi?
ORVOS: A HADS. Az ellenséges cselekvés kiszorító rendszere. Ha a Tardist támadás, lövöldözés, idő szele, a tenger éri, akkor áttelepül.
CLARA: Ó, doktor.
ORVOS: Szamár éveiben nem használta. Akkor jó ötletnek tűnt. Nos, sebaj, biztosan megfordul valahol.
(A hangos csavarhúzója pörögni kezd.)
ORVOS: Ooo. Ha, látod? Pont a jelzésre. Ragyogó.
CLARA: Zseniális.
ORVOS: A Tardis a pólusnál van.
CLARA: Akkor nincs messze.
ORVOS: A déli pólus.
CLARA: Ah.
ORVOS: Lehetne liftünk?
(Általános nevetés. Az orvos köszönti a marsi űrhajót, amikor elrepül.)